Petőfi Népe, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-20 / 247. szám
Vidám tízórai Példaadó kezdeményezés Asszony klub Kunpeszércn Őszintén megvallva, alig akartam hinni a fülemnek, amikor hallottam, hogy Kunpeszéren életrevaló asszonyklub működik. A kis község a megye legészakibb, legmagányosabb és egyik legelmaradottabb településeként maradt meg két-három évvel korábbról emlékezetemben. Nem csoda hát. hogy a faluba érve megilletődtem az új, nagyablakos művelődési ház láttán; azon hogy a főút mentén új építményt alapoztak a kőművesek. (Később tudtam meg, hogy egymillió körüli befekte- téssel üzletházat épít a földmű- : vesszövetkezet.) S meglepetésként hatottak rám az új házsorok is, melyek jelzik, hogy a kietlen tanyákról, a hajdani cselédházakból betelepült már a környéken lakók jó része, . . — Csak ez a klubhistória is igaz lenne — fohászkodtam magamban, amint a vb-titkár ajtaján bekopogtam, s a klubvezető holléte felől érdeklődtem. — Én vagyok az — mutatkozott be a titkárasszony, Saiga Mihályné. Mivel töltötték az időt ? A szekrényből pillanatok alatt előkerültek a „dokumentumok'’: a klubtagok névsora, az összejövetelekről készült naplószerű feljegyzések. Miről árulkodnak? A tavaly decemberi alakuló ülés után összeállított névsorban negyvennégy falubeli asszony neve sorakozik. Jó részük — foglalkozásra nézve — háztartásbeli, de akad köztük pedagógus, hivatalnok is. S ami kedves meglepetés; nemcsak az idősebb. a fiatalabb korosztály is képviselve van a tagok között. Tíz klubfoglalkozásról készült feljegyzést böngészek át. Arról tanúsikodnak. hogy már a működés első évében is sikerült tartalmas, vonzó szórakozást teremteni az asszonyok számára. A társasjáték, lemezhallgatás, televíziónézés szinte minden alkalommal szerepelt, de mellettük egy-egy előadás címe is olvasható: „A gyermek és a válás”, „A jó házasság nem véletlen”, „Az arab világ asszonyai”. Továbbá beszélgettek a falusi ifjúság jövőjéről, a békés egymás mellett élésről, a mai nagymamákról. És e közösségben adták át a baromfitenyésztési verseny győztesét megillető ajándékot... Pártoló tagokat is ... Ám nemcsak a feljegyzésekből, Saigoné szavaiból is kitűnik, hogy a világtól korábban elzárt emberek milyen kedvvel, tanulási, társalgási igénnyel fogadták e kis klub kínálta alkalmakat: — Az utcán napról napra azzal köszöntek rám az asszonyok: „Jöhetünk-e újra szerdán?” A férjek meg arról érdeklődtek, hogy pártoló tagokat szívesen látnának-e? Természetesen mindkét esetben szívszerinti igen volt a válasz... A sokdol- gúakat arra biztattam, hogy nyugodtan hozzák a varrni, foltozni valót, mert nem „játszunk” értekezletesdit. megmaradunk a közvetlen, családias hangulatú összejövetelek mellett... — A' mezőgazdasági munkák miatt a nyári hónapokban szüneteltünk, de ősztől újra összejövünk, hetenként egyszer. Mert tudja, mennél többet látnak, annál többet kívánnak még tudni, látni az itt élő emberek. Pótolnivaló pedig van, mert amíg a kultúrház fel nem épült, kevés művelődési alkalom volt. Csak a vándormozi látogatott I esetenként az iskolába.. . Most: I havonta egyszer vendégszerepeinek nálunk a Déryné Színház művészei, szervez műsort az Or- j szágos Rendező Iroda is. Rend- j szeres a mozielőadás... Új tervek — Mindezek mellett az asz- i szonyklub — amely a pártiro- j dában működik — arra jó. hogy! az összetartozást, a közösségi érzést erősítse az emberekben. Az idén tovább bővítjük a programot. Gyakran tartunk majd a nőket érdeklő „Művelődjünk- tanuljunk” sorozatban kiadott társadalmi, politikai témákkal foglalkozó előadásanyagból felolvasóesteket. kollektíván részt veszünk a községben megrendezésre kerülő TIT ismeretterjesztő előadásokon, megbeszéljük a gyermekneveléssel kapcsolatos gondjainkat, főzési, kozmetikai tanácsadásokat szervezünk és — mivel a lakáskultúra az utóbbi években nagyon sokat fejlődött nálunk — új kézimunkák megtanulását is tervbe vettük. Még egy terv: az itt lakókat nagyon érdekli, hogy másutt miként élnek az emberek? Ezt az érdeklődést sem akarjuk figyelmen kívül hagyni... Az alig több mint tíz hónapja : alakult kunpeszéri asszonyklub 1 léte tehát nemcsak örömet je- 1 lentő valóság, hanem jövője is 1 biztatóan alakul. Kívánjuk, hogy í az új művelődési évadban is si- S kerrel töltse be hivatását: a fa- 1 lubeli asszonyok, lányok neve- í lését, ismereteinek gazdagítását, 1 nemes szórakoztatását. 1 Eszik Éva I Sorompónál Várakozunk. Jó néhányon. Gyalogosok, kerékpárosok, s már egy egész autókaraván. És bosz- szankodunk. Egymásnak mondogatjuk, hogy ez már mégis disznóság: tíz, tizenöt, húsz percet várni egy telierszerelvény ide-oda tologatása miatt! — No, ezeknek a külföldieknek is meg lehet rólunk a véleménye! — szólalt meg egy kerékpáros férfi az egyik külföldi rendszámú autó felé bökve. Abban a pillanatban csapódott az elegáns kocsi ajtaja, s magabiztos léptekkel a vasúti órház felé tartó úrvezető vonta magára a várakozók figyelmét. Pillanatok alatt játszódott a jelenet. A magabiztos fellépésű úr hibátlan magyarsággal. de utszéli hangon „okította” a sorompókezelőt, s nem fukarkodott a nyomdafestéket nem tűrő jelzőkkel sem. Szinte megkövültén figyeltünk. A sorompókezelő talán a meglepetéstől nem juthatott szóhoz, csak széttárt karjaival jelezte. hogy nem ő a vétkes a dologban. — Őszi csúcsforgalom ... szerelvények torlódása, csakis ez lehet az ok — villant át az agyamon. Ezt nem érheti fel ésszel ez a külhoni magyar __ S ekkor indulatait eler esztve kifakadt egy velünk együtt várakozó, munkáskülsejű férfi. — Még ilyen szemtelen hangot! Mit képzel ez a... ez a betyár! Már megbocsássanak — nézett a körötte állókra —. így egy igazi külföldi nem beszél. Én meg nem bírom elviselni, hogy egy disszidens így cirku- szoljon nálunk. Az itthon maradást, a munka nehezét nem vállalta. Neki nincs joga a kri- tizálásra sem! És főleg az ilyen ocsmány hangra! — Igaza van! — hangzottak a helyeslő megjegyzések innen is. onnan is. Közben „kirohanása” után magasan hordott orral autójába telepedett vissza az úrvezető. S néhány perc múlva aztán fel- emelkedett a sorompó — utat engedve az eladdig várakozók áradatának, (—7 —nj 0 franciák páncélöltözeteket, a svédek réznstöket vásárolnak... Egyéves a hazai Konsumtourist-iizlethálózat A Konsumtourist üzlethálózat, amely a külföldi turisták különleges vásárlási igényeit elégíti ki, egyesztendős. Létrehozását az egyre tekintélyesebb méreteket öltő idegenforgalom tette szükségessé. Jelenleg kilenc Konsumtourist-üzlet áll a külföldi vendégek rendelkezésére. Az öt budapesti üzlet közül egy porcelán- és ötvöstárgyakat, régiségeket, egy stílGYERMEKSZÁJ Ne nevezz minden bácsit apunak!. . A KONYHÁBA be- sompolvgott az alkony. Az öregasszony csendesen sóhajtott, s aztán így szólt: — Mert az édesanyák sorsa olyan, mint a gyümölcsfáké: Mire megjön az ősz, az élet elviszi a termését. Ott áll szedetten. egymagában és áabogain már csak az őszi szél hin- táz. Felneveltem én is hatot. Most. két éve a legkisebbet is vitte az élet. A jó uramat meg a halál. De az isten panaszként ne vegve. már amit mondok. Amúgy megvan nekem mindenem. Az egvik gyerek pénzt küld a másik meleg ruhát. Margitkám egv rádiót vett nekem. Néha meglátogatnak. Hozzák az unokákat. Ilyenkor kisüt a Nap. Ügy érzem. A legkisebb fiú még távolabb van a tél. de ha magamra maradok, csak dider- gek. Nem esik iól az étel. s az éiszakák sem hoznak nyugalmat. DE HÁT ez már csak volt. Itt a levél. Az aranyszívű Jani- kám írta. A legkisebbik fiam. aki még katona. de ősszel leszerel és hazaiön. Azt íria. hogy itthon marad, merthogy ért a gépekhez. Masinát vezet ott is. Asszonyt is hozna a lelkem Nem bánnám-e? Hát. hogy is kérdezhet ilyet. Az lenne nekem a boldogság, ha itt látnám magam körül őket. Megtennék én mindent. Bírom én még a munkát, ha van miért. Pesztrálnám az unokákat. Dehogy bántanám én a menyemet, ha szereti a Janiká- mat. Édes gyerekem lenne a menyecske is. TÍZ ÜVEGBE raktam el ringlószilvát. Azt nagyon szereti a Jani. Egyébről is gondoskodom én. Mondtam a tsz-elnöknek. hogy nekem most több szalma kell. A tehénke borjúját megtartom. A fiam biztosan szerez egy kocát. Ha lehet, a földiáradékba adjanak egy kis takarmányt, ígérte az elnök, mert neki is írt a gverek. Azok is várják a Janimat. Mesterséget tud. Kell nekik a gépekhez értő ember. HAT ÍGY. Kisüt énrám még úira a napocska. Hazaiön a legkisebbik fiú. Lesz itt ebben a hajlékban újra gyermekkacagás. Csak már jönnének. Tolnám a napokat, mert úgy nő a szívem alatt az öröm, hogv most már ez lesz a baj. Nehezen bírok én már a boldogsággal is. Mondom magamban: ne lebegi annyit Erzsi. Üli le inkább a sámlira, ott várd be nyugodtan azt a napot. De hát csak megyek. jövök, mert sok mindent kell még intézni. Aztán hallgatni sem tudok. Jobb. ha kibeszélheti magát az ember. Nagy öröm ez. Nem fér a szívembe. Hát csak azért mondtam el magának is. D. J. bútorokat és festményeket, egy népművészeti dísztárgyakat, kettő étel- és italkülönlegességeket árusít, míg a négy balatoni üzlet közül egy a népművészeti, három a gasztronómiai kívánságok kielégítésének szolgálatában áll. A Konsumtourist-üzletekben árusított cikkek jelentős valuta- bevételt biztosítanak a népgazdaságnak. A kalocsai himzés és a sárközi szőttes, a csabai kol- | bász és a kecskeméti barack 1 változatlanul sokak által vásárolt „sztárok”. A műtárgyak, a képzőművészeti alkotások és a bútorok forgalomba hozatala tekintetében azonban múzeumi zsűri őrködik azon, hogy sem reprezentatív, sem száz évesnél régebbi darab ne kerülhessen ki az országból. A vevők többsége az olasz és az osztrák turisták közül kerül ki. A vásárlási rekordot eddig egy olasz üzletember tartja, aki elmondotta, hogy kastélyát kívánja berendezni, s az ízlését elnyert bútorokból mintegy 20 ezer dollár értékben vásárolt. A „kuriózumlista” élén viszont egy japán vevő áll, aki a magyaros népművészeti bútorért nyolcezer dolláros csekkel fizetett, s a Budapest—Tokió közötti szállításért ugyancsak megnyomhatta töltőtollát. A különböző nemzetiségű vevők közül az angolok a nehéz, nagyméretű reneszánsz és barokk bútorokat, a franciák az antik órákat, a régi fegyvereket és a páncélöltözeteket, n svédek a különböző réztárgyakat, üstöket, gyertyatartókat, a svájciak a porcelán dísztárgyakat keresik elsősorban. Az amerikai turisták főleg a festményeket keresik, de akad nyugati vevő a hazánkban már alig használt ütött-kopott faszenes vasalókra, a csorba rézmozsarakra is; ezek a „modern” lakásokban a hagyományos virágcserepet helyettesítik. K. PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Klskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither Dániel. Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István igazgató Szerkesztőség: Kecskemét, Városi Tanácsház Szerkesztőségi telefonközpont 2G-19, 25-1G. Vidéki lapok: 11-22. Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tél- 1/a Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra 13 forint. Szerkesztő bizottság: 10-38. Bá&s-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: 11-85. Index; 25 085.
