Petőfi Népe, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-01 / 231. szám
Ä megyei tanács ülése (Folytatás az 1. oldalról.) teLme a munkának. Az eddigiek során a politikai, társadalmi és gazdasági erők olyan együttműködése nyilvánult meg, ami méltán bátorít bennünket a takarmánytermesztés és állattenyésztés fejlesztésével kapcsolatos újabb feladatok megoldására. A második ötéves tervben végrehajtott nagyszabású homokhasznosítási program, a növénytermesztési eredmények nélkülözhetetlenné teszik az állattenyésztés fejlesztése célkitűzéseinek a kidolgozását. Ezért terjesztjük a tanácsülés elé a takarmánytermesztés és állattenyésztés fejlesztésének irányelveit. A takarmánytermesztés és állattenyésztés fejlesztésére vonatkozó elgondolásaink ismertetése előtt bemutatjuk a jelenlegi helyzetet és értékeljük az azzal kapcsolatos eredményeinket. [ pótban van, emiatt alacsony és gyenge minőségű a termésük. A tömegtakarmány-bázis növelése szempontjából nagy lehetőségeink vannak a másodvetésben, azaz a kettős termesztésben. Állatállományunk termelőképességének a továbbfejlesztésében egyik legnagyobb és megvalósítható rejtett tartalékunk a megfelelő takarmányozási színvonal megteremtése. E téren fejlődést jelentett a kevemány. A viszonylag gyors üte! mű fejlődés egyes gazdaságok- j ban több, még ma is fennálló nehézséget okozott. Ezek között említhetjük meg a férőhelyek felszereltségének fogyatékosságait, a megfelelő gyakorlattal ] rendelkező juhászok utánpótlását. Az értékelt időszakban a termelőszövetkezeti csoportokban és a szakszövetkezetekben is kialakultak a közös állattartás Fontos feltétel: a takarmány feltételei, bár ezek elsősorban a vágóállat tenyésztésére korlátozódnak. A takarmányhiány azonban nehezíti az alacsonyabb típusú szövetkezeti gazdaságokban az állattenyésztés fejlődését. Ugyanakkor az intenzív kertészet, az utóbbi években telepített nagyüzemi ültetvények termőben tartása mind sürgetőbben követeli ezeken a vidékeken is az állatállomány fejlesztését. Állattenyésztésünk helyzetét és fejlődését alapvetően meghatározta a takarmányellátás. E téren az átszervezett mezőgazdaság bizonyos hagyományokat örökölt. A homoki növénytermelés biztonsága például megkívánta, hogy a termelők megfelelő számú állatot tartsanak. Ennek következménye, hogy 1960-ban állatállományunk 56 százalékát a Homokhátságon tartották, s ez az arány azóta sem csökkent. A homoki takarmánytermesztés kisüzemi módszerei és keretei, később a szocialista mezőgazdasági üzemek megfelelő adottságainak hiánya, nem tették lehetővé az állatállomány takarmányszükségletének maradéktalan kielégítését. Az átszervezés utáni takarmányhiányt a különböző központi akciók ugyan csökkentették, de megszüntetni nem tudták, hiszen 1964-ben 17 százalékkal kisebb területen termeltünk szemestakarmányt, mint 1960-ban. Az állattenyésztéssel kapcsolatban levő szervek, vállalatok általában megfelelő munkát végeztek és jelentős szerepük van az elért eredményekben. A Ga- bonaíelvásárló és Feldolgozó Vállalat például takarmánykeverő üzemek létesítésével és még különböző módon járult hozzá a közös gazdaságok árutermelésének a fejlesztéséhez. A Tenyészállatforgalmi Gazdasági Iroda, majd az Állattenyésztési Felügyelőség és az Állatforgalmi Vállalat, különböző akciókkal segítették az állomány minőségi cseréjét, illetve az egyes időszakokban átmenetileg csökkenő állomány fejlődését. A Baromfifeldolgozó Vállalat kecskeméti és kiskunhalasi üzemei, a földművesszövetkezetekkel közösen, a tyúkállomány kicserélését, a termelőszövetkezeti gazdaságokban a pulyka- és libatörzsek kialakítását megfelelő fajták biztosításával mozdították elő. Az elmúlt évek során a megyei vezetés nagy figyelmet fordított a takarmányféleségek hozamainak növelésére, a fejlett termesztési módszerek széles körű elterjesztésére. A ho- ' mokhátsági körzetben egyes területeken jelentős eredményeket hozott a kukorica helyett az őszi árpa termesztése. Az őszi árpával kapcsolatban meg keli azonban jegyeznünk, hogy vetésterületét a továbbiakban csak abban az esetben tarthatjuk fenn, ha a leromlott B—40-es fajta mellett fokozatosan nagyobb területen szaporítjuk akár a keletnémet Record, akár a fagytűrő, pergésmentes új magyar ősziárpa-fajtát. Az őszi árpa élettanilag és üzemileg is fontos abraktakarmányunk. Termesztése teljes mértékben gépesített, csupán a fajtaleromlás miatt, a 8—10 napos optimális betakarítási ideje 4 napra esett vissza, ezért évről évre nagyarányú a betakarítási veszteség. Jó eredményeket biztosított a kukoricatermesztésben a fészkes-soros trágyázás, s a tőszám növelése. Ezekkel a módszerekkel kiemelkedő eredményeket értünk el, különösen a csávolyi, a tataházi, a hartai és más közös gazdaságokban. Az így nyert terméstöbblettel sikerült elérni, hogy 1960-hoz viszonyítva, a terület csökkenése mellett is, a termés mennyisége mintegy 15 százalékkal nőtt A szálastakarmányokból — annak ellenére, hogy mind a területet, mind a hozamokat növeltük — még mindig rendkívül alacsonyak az átlagtermések. Az ezzel kapcsolatos gondjainkat fokozza, hogy a szálas- és általában a tömegtakarmányok betakarításának a módszere sok helyen elavult; kevés a munkagép, s a betakarítási és tárolási veszteségek miatt csökkent e takarmányfélék béltartalma. Rét- és legelőterületeink termőképességének a javítása terén értünk el kezdeti eredményeket. Többségük azonban még mindig elhanyagolt állarék. takarmány ok gyái'tása, amelyekből 1961-ben 1400, 1964-ben pedig csaknem 6000 vagonnal állítottak elő a megye keverőüzemei. Tavaly közös gazdaságainkban a takarmányalapnak mintegy a 40 százalékát a koncentrált tápok képezték. A tápgyár-, tás és a keveréktakarmányok növelték az állattenyésztés hozamait, s kedvezően hatottak a szövetkezetek gazdaságos állattartáséra. Ugyanakkor arra is rá kell mutatnunk, hogy nem zökkenésmentes a tápellátás, s a gyártó üzemek területi elhelyezkedése rendkívül nagy szállítási terhet, jelentős többletkiadást jelent az egyes szövetkezeteknek. Zavarja a folyamatos tápfelhasználást a cseretermény krónikus hiánya is. A termelési körzetek jellegzetességei Miután a takarmányellátottság termelési körzetenként és azon belül termelőszektoronként rendkívül differenciálódik, állatfajonként is eltérőek a jelenlegi helyzet sajátosságai. A bácskai termelési körzetben található a szemestakarmány 34, s a számosállat 22 százaléka, a dunamelléki körzetben a takarmány 20, az állatállomány 21, a homokhátsági körzetben pedig a takarmány 46 és az állomány 57 százaléka. Ezek a kedvezőtlen arányok befolyásolják az állattenyésztés színvonalát. A szarvasmarha-állomány zömét, mintegy 55 százalékát, a tömegtakarmányt termő körzetekben, a Homokhátságon tartják. A mezőgazdaság szocialista átszervezését követően jelentősen fejlődött a bácskai termelési körzet szarvasmarha-tenyésztése is, ami más termelési körzetekben a háztáji szektor csökkenését nemcsak ellensúlyozta, hanem a megyére jellemző fejlődést is biztosította. Jellemző az is, hogy amíg a bácskai és a dunamelléki területeken az állomány többsége a termelőszövetkezeti közös, addig a Homokhátságon az állomány 63 százaléka a háztáji és az egyéb gazdaságok birtokában van. Az abraktakarmány hiátelt időszakban javult, sőt, termelőszövetkezeteinkben még kedvezőbbé vált. Egyébként általában kevés a férőhely, különösen a dunamelléki körzetben; viszonylag kedvezőbb a helyzet a Homokhátságon. Közismert, hogy a takarmányhelyzet leginkább az abrakigényes állatfajok gyarapodásának szab határt. A sertésállomány igen érzékenyen reagál a sze- mestakarmány-ellátottságra. — Rendkívül nagy erőfeszítéseket kellett tenni, hogy a jelentős hányadában a Homokhátságon található sertésállomány csökkenését megállítsuk. Ez az erőfeszítés sikerrel járt és jelenthetjük, hogy 1963-tól kezdve a megye sertésállománya számszerű fejlődést mutat. Tavaly az állománynak mintegy az 55 százaléka háztáji és az egyéb gazdaságok birtokában volt. A baromfitenyésztés és tartás fejlődési lehetőségei a mezőgazdaság szocialista átszervezésével nyíltak meg. Főként az utóbbi években folyt nagy ütemben a nagyüzemi baromfi- telepek kialakítása, ami az állatállományon belül bizonyos szerkezetváltozást idézett elő. A háztáji gazdaságokban megállt az állomány csökkenése, sőt, a liba- és a pulykatenyésztés felA nagyüzemek állattenyésztésében jelentős szerepe van az anyagi ösztönzés helyes módszerei alkalmazásának. E téren jelenleg nagyon tarka a kép. Különböző formákat, módszereket találunk, amelyek megfelelnek az anyagi érdekeltség elvének, ugyanakkor biztosítják a szövetkezetek szocialista vonásainak , további erősítését. Helyes az' a gyakorlat, hogy a helyi, üzemi viszonyok elemzése alapján a szövetkezeti gazdák maguk döntik el, hogy miként tudják jobban érvényesíteni a munkán alapuló szó cialista elosztási elveket. A helyesen alkalmazott ösztönzők serkentenek a közös termelés növelésére, a több és jobb munkára, a családtagok fokozottabb munkába vonására. Egyre nőtt azoknak a gazdaságoknak a száma. amelyek erejüknek, fejlettségüknek, technikai színvonaluknak megfelelően alkalmazzák a különféle premizálási módszereket. Az állattenyésztést és az állategészségügyi feladatok ellátását a rendkívül heterogén termelési szerkezet, a termelési körzetek szerint jellemző termelési szektorok és állatfajok nehezítik. Ennek ellenére megállapíthatjuk, hogy üzemeink többségében megfelelő termelékenységű, a természeti és termelési adottságokhoz alkalmazkodó fajtájú törzsek alakultak ki. Szarvasmarha-állományunk 99 százaléka magyar-tarka fajta, tehénállományunk az állami gazdaságokban 100, a tsz-ek- ben 23 százalékban állami ellenőrzés alatt áll. Az állami gazdaságok és a tsz-ek állományát teljesen, a megye összes állományának 87 százalékát mesterségesen termékenyítik. A 82 százalékos vemhesülés jónak ; mondható. A meglevő kocatör: zsek túlnyomó többsége hús j és hús jellegű, főként komval ' fajta. Az elmúlt időszak alatt állat- ' egészségügyi dolgozóinknak is ! nagy feladatokkal' kellett megbirkózniuk. A ragadós száj- és körömfájás járványa mellett a gümőkór, s a brucellózis veszélyeztetik leginkább szarvasmarha-állományunk egészségi állapotát. Ugyanakkor csaknem ismeretlenné vált a sertéspestis és orbánc, s a sertésbénulás is. Sajnálatos, hogy a napvilágra jött állatoknak több mint a 10 százaléka a közös gazdaságok rosszul szerkesztett és nehezen téliesíthető fiaztatóiban szopós korban elhullik. Az állattenyésztési munka színvonalát jelentősen befolyásolja a szakember-ellátottság. Helyzetünk e téren korántsem kielégítő. Közös gazdaságainkban 81 állattenyésztő, 160 brigádvezető foglalkozik a tenyész- i tői munkával, s közülük 119- nek nincs szakképzettsége; 51 középiskolai vagy ennél magasabb végzettséggel rendelkezik. Eddig 182-en vettek részt állat- tenyésztési szakmunkásképzésben. Az említett nehézségek ellenére a vágóállat és állati termék felvásárlásában megfelelő eredményekről számolhatunk be, Az elmúlt évben 12,T százalékkal haladta meg a felvásárolt vágóállat és állati termék volumene az 1960. évit. A felvásárolt mennyiségen felül a megye lakosságának ellátására évenként 180—220 ezer db hízósertést, több százezer hektoliter tejet, több millió darab tojást és más vágóállatot, állati terméket adnak elsősorban a háztáji és egyéb állattartó gazdaságok. A cél: a hozamok növelése A továbbiakban ismertette dr. Glied Károly a megye állattenyésztése fejlesztésének lehetőségeit. A többi közt hangsúlyozta, hogy rendkívüli erőfenyának következménye, hogy a Homokhátság szarvasmarha-állományát más termelési körzetekben hizlalják meg. A szarvasmarha-állomány és a szálastakarmány — ezen belül a pillangósok — termőterülete közötti aránytalanság még megvan, bár a kiegyenlítődésre vannak törekvések. Kialakult vélemény, hogy a szarvasmarha-állománynak kb. a felét a tehénállománynak kell kitennie. Ebből a szempontból országosan sem kielégítő a helyzet, még kevésbé megyénkben. Az állami gazdaságok kivételével a tehén aránya az elA tanácsülés résztvevői. lendülőben van. örvendetes, hogy ezekből valamennyi körzetben nőtt az állomány, de sűrűségük jelenleg is a Homokhátságon a legnagyobb. A nagyüzemi férőhelyek korszerűsége tekintetében jelentős tartalékaink vannak, amelyek a takarmányhasznosulás eredményét javítják. Országosan is kiemelkedő a megye juhállománya; 1960-hoz képest 1964 végére 70 százalékkal nőtt az állomány, elsősorban a termelőszövetkezetekben. A számosállat-létszámon belül megyénkben 12, országosan 8 százalékot képvisel a juhálloszítéseket kell tennünk a takarmánytermesztés általános agrotechnikai színvonalának a növelése, a takarmányozás tudományos alapokra helyezése, a helyes vetésszerkezet és a kettős termesztés okszerű bevezetése, a férőhelyek korszerűsítése, a szakképzés stb. vonalán egyaránt. A takarmányhiány enyhítését nem a területek növelésével, hanem a vetésszerkezetnek a termelési k rzetek adottságaihoz jobban igazodó kialakításával, a hozamok növelésével, a különböző tárolási és betakarítási veszteségek csökkentésével, a rét- és legelőterületek termőképességének fokozásával, a másod- és tarlóvetések területének növelésével, s az értékes melléktermékek felhasználásának a fokozásával kell elérni. A különböző termelési körzetek takarmánytermesztésével kapcsolatban ismertette, hogy a bácskai és a dunamelléki körzetben a kukoricának és az őszi árpának van kiemelkedő' jelentősége. Az utóbbi évek jó tapasztalatai alapján itt az Mv í-es és a korai fejták közül az Mv 48-as fajták termesztése javasolható, annál is inkább, mert a kukorica nagy területen jelentkezik, az őszi kalászosok, elsősorban a búza elővetemé- nyeként. Az eddiginél is nagyobb területen kell alkalmazni a vegyszeres gyomirtást, s ezzel párhuzamosan fokozatosan ki kell kapcsolni a részesművelést; illetve ez a betakarításnál olyan mértékben alkalmazandó, amennyire a gépek hiánya szükségessé teszi. Az őszi árpa biztonságos termesztése érdekében fagytűrő és a per- gésnek ki nem tett fajtákat kell biztosítani, s a szemveszteség minimálisra' való csökkentése érdekében a termést kombájnnal kell betakarítani., A zöldtakarmányfélék termesztésénél mind a bácskai löszháton, mind a dunai öntésterületen, a középkötött vályogtalajokon, s a barna homokon, már a tervezés során gondosabban kell eljárnunk, megszüntet(Foly tatás a 3. oldalon.) Anyagi ösztönzés — Állategészségügy
