Petőfi Népe, 1965. szeptember (20. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-02 / 206. szám

Az EZÜSTÉRMES gátőr — IS ekem az Országház leg­inkább mint kőművesmunka tetszett. Gyönyörű, nagyszerű épület az. Benne még sose vol­tam, csak most, hogy átvettem ezt a kitüntetést. Azelőtt már sokszor láttam, de mindig csak kívülről. Most nézegetjük a piros kis doboz tartalmát, kézről kézre jár az oklevél is: „ A Népköztár­saság Elnöki Tanácsa Nagy Já­nos elvtársnak a Munka Érdem­rend ezüst fokozata kitüntetést adományozza...” A hangulat ünnepélyes. Meghatódva forgat­juk a csillogó érmet. Nagy ki­tüntetés ez, nem minden em­bernek adnak ilyet, de Nagy János kétségtelenül megérde­melte. Oroszlánrésze van abban, hogy az árvíz idején nem sza­kadt át az a 12 kilométeres gát­szakasz, amely tulajdonképpen Baja várost, az üzemeket, gyá­rakat, épületeket védi. Csendes, napbamította arcú 55 éves em­ber Nagy János, aki 12 éve tel­jesít szolgálatot a bajai 2/1-es gátőrházban. Szakmája szerint kőműves, de mert könnyebb munkát kellett választania az egészsége miatt, így lett gátőr. Azok közé tartozik, akik szíve­sebben dolgoznak egy napon át, mint egy órát magukról beszél­jenek. Nem a szó embere. — Az árvízveszély idején bi­zony sokat talpon voltunk. Ahogy a helyzet kívánta. Én bárom feladatot végeztem: irá­nyítottam a munkát, raktáros és gátőr voltam. Huszonnégy segédgátőr állandóan figyelte a töltést s a legkisebb rendelle­nességet azonnal jelentették. Nekem kellett intézkedni, anya­got, felszerelést kiadni a rak­tárból s azokért feleltem. Na­ponta több száz ember munká­ját irányítottam. Különösen ve­szélybe került egyszer a vasúti hídnál a gát 150 méteres sza­kasza. Három fiapig dolgoztunk rajta, mire kőterheléssel sike­rült megerősíteni. Az akkori küzdelmekről, megfeszített munkáról beszélve mégis belemelegszik Nagy Já­nos, és egymás után jutnak eszébe a tragikus helyzetek, drámai pillanatok, sőt órák. Ki­emelkedő jelentőséggel szól a környező üzemek megmentésé­ért végzett munkákról. Így pél­dául a posztógyári árvízkapu lezárásáról, a gázgyár, villa­mossági gyár területén észlelt vízbetörésekről, áteresztő ak­nák elzárásáról. A másik nagy szakadási veszély az 1000—1500 méter közötti szakaszon jelent­kezett: gátrepedés és nagyará­nyú elázás. Nagy elvtárs azon­nal jelentést tett a vízügyi igaz­gatóságnak, mert itt már pátria­lemezes szádfal építése segít­het csupán. Perceken belül megkezdődött a munka és het­ven méter hosszan verték le az acéllemezeket. Közben ismét a kitüntetésre terelődik a szó. Kiderül, hogy nem ez az első. 1954-ben az Ár- vízvédelemért emlékérem bronz, 1956-ban az ezüst fokozatát kap" ta, 1963-ban pedig tízéves szol­gálatáért kapott kitüntetést. Mi­előtt a mostanit átvette volna Belgiumban, Hollandiában töl­tött két hetet. Azt mondja ott sem látott olyan szép épülete­ket, mint a mi Országházunk. — Az árvíz idején az egész család a védelmi munkában dolgozott: két fiam, a lányok és a feleségem, ö elismerő okle­velet kapott. Nem kell azt gon­dolni, hogy a gátőrnek kevés munkája van „békeidőben”. Kétnaponként végigjárom a szakaszt, rendben tartom, javít­gatom, ellenőrzőm. Ezenkívül ha van szabad időm, halászni szoktam. Kint éppen eleredt az eső s a vízfüggönyön át látni a füs­tölgő gyárkéményeket. A ve­szély elmúlt, az emberek nyu­godtan dolgozhatnak. Van, aki ügyeljen a gátra. Gál Sándor IRKUTSZKI1 JELENTÉS Napközben A társadalmi esküvő W\e szép menyasszony volt! És az egész esküvő is! Fehér szegfű szegélyezte a fiatal pár útját! — Falun és városon egyaránt hallani ilyen elismerő megjegyzéseket a házasságkö­tés méltó pompájának láttán. S még hetekkel később is emlege­tik az eseményt a jó barátok, is­merősök, szomszédok. A további sorsát összekötő emberpár szá­mára azonban évekkel, évtize­dekkel később is emlékezetesek maradnak a boldogitó „igen” ki­mondásának körülményei, kül­sőségei. Érthető. Általában életükben egyszer „raknak fészket”, alapí­tanak családot az egymásnak eladdig idegen férfiak és nők. Nagy, sorsforduló esemény ez, ami a külsőségeiben is megnyil­vánul. S ennek földgolyószer- te szép hagyományai vannak. Üj világszemléletű társadal­munk új formával gazdagítja ezeket a hagyományokat. Egyre többen mellőzik a vallásos for­mulát. és az őket formáló, éltető társadalom keretei között, mél­tó ünnepélyességgel az anya­könyvvezető, a rokonság, a munkatársak és barátok előtt kötik össze az életüket. Megyeszerte számos szép tár­sadalmi házasságkötésnek lehet­tünk már szemtanúi. S ezek megszervezésében való közre­működésért elismerés illeti a helyi tanácsok mellett működő, társadalmi ünnepeket szervező adandó bizottságokat, s nem utolsó sorban a KlSZ-szerveze- teket. Hiszen nemcsak kedves figyelmesség, de nagy segítség is a fiatal párnak és az öröm­szülőknek egyaránt, hogy pél­dául a házasságkötő terem virág­gal való feldíszítésén túl ünne­pi köszöntőkkel közreműköd­nek az esküvő aktusának tar­talmasságában. G!ajnos azonban, akadnak ^ még kivételek is. A kö­zelmúltban például egy peda­gógus-édesanyával találkoz­tam, aki örömmel, de egyúttal gondterhelten is újságolta: — Férjhez megy a nagyobik lányom, szombaton lesz az es­küvője. És még annyi az elin­téznivalóm! Most az anyaköny­vi hivatalba rohanok tanácsot kérni, mi is a szokás ilyenkor. Aztán meg virágot próbálok szerezni a házasságkötő terem díszítéséhez ... Jaj, pedig ott­hon is annyi még a dolog!... Kissé meglepett az ismerősöm magárahagyottsága. Annál is in­kább, mert leánya és vej-je- löltja ugyancsak pedagógusok, és tagjai az ifjúsági szövetség­nek. S ennyire figyelmetlen, vagy feledékeny lenne a KISZ- szervezetük? És a társadalmi ünnepeket szervező állandó bi­zottság is? A példa nem jellemző, cm- lítése talán mégsem ha­szontalan. Hiszen következik a szüret, s a szüret utáni házas­ságkötések időszaka, amikor bő­ségesen lesz mód a figyelmes­ség bizonyítására. Olyan társa­dalmi esküvők szervezésére, amelyeket méltán emlegetnek majd hosszú ideig. L PETŐFI NEPB A Magyar Szocialista Munkáspárt Bacs-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither DánieL Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István igazgató Szerkesztőség: Kecskemét, Városi Tanácsház Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-38. Vidéki lapok: 11-22. Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér I/a. Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési dij l hónapra 13 forint. Bacs-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: 11-85. Index: 35 065. II. Munkában 22 000 geológus Mit ir az újság? (Pásztor Zoltán felvétele.) Beszélhetünk-e Irkutszk me­gyéről? Az oblaszty szó terü­letet jelent, ezért ha a megyé­nek fordítjuk, nem vagyunk egészen pontosak. Közigazgatási értelemben azonban mégis ez a helyes. Az oblaszty ugyanazt jelenti ilyen vonatkozásban, mint nálunk a megye. Az irkutszki megye határát 1936-ban vonták meg a térké­pen és a gyakorlatban is. Az atlaszban a Baikál-tótól északra elterülő részen találhatjuk, egyébként Kelet-Szibériának is nevezik. A Szovjetunió hatalmas kiter­jedésű ország. Más dolog azon­ban a terület méreteit elkép­zelni a térkép alapján és más dolog a valóságban látni. A Moszkva—Irkutszk közötti re­pülőút egy kissé hozzásegíti az embert a szovjetunióbeli távol­ságok megértéséhez. E repülés 6 órát vesz igénybe és még csak a felét tette meg az utazó a Moszkva—Vlagyivosztok kö­zötti távnak. Nos, ha az elmúlt évszázad­ban az emberek az „amerikai méretek” fogalmát alkalmazták, valami rendkívülinek, Európá­ban szokatlanul nagynak a ki­fejezésére, akkor ma egyre in­kább a „szovjet méretek” fe dik ugyanezt a fogalmat. Az irkutszki megye területéből 3 Angliát, vagy másfél Francia- országot, vagy (elnézést!) 7 és fél Magyarországot lehetne ki­mérni. E hatalmas terület fel­tárt kincsei is rendkívüli gaz­dagságra vallanak. Bár a fel­táró tevékenységet a mintegy 22 000 fős geológus „csoport” végzi, bőven van mit kutatni az elkövetkező években is. A tudósok számításai szerint pél­dául, egyedül az Angara akkora mennyiségű villamos energia elő­állítását teszi lehetővé duz­zasztóművek megépítése után, mint hazánk jelenlegi villamos­energia termelésének a 7-sze- rese. Mérhetetlen kincsek a Tajgában A megye felszínének 75 szá­zalékát erdő borítja. A fafel­dolgozó ipar szinte kimeríthe­tetlen tartalékokkal rendelkezik a Tajgában. A fakészletet mint­egy 8 milliárd köbméterre be­csülik. Csak az évi természetes növekedés eléri a 60 millió köbmétert és ennek a mennyi­ségnek még a közeljövőben is csak az egyharmadát tudják kivágni és feldolgozni. A már ismert arany-, kőszén-, vasérc-, kősó-, csillám-, gyé­mánt-készletek mellett az utób­bi években új lelőhelyekre bukkantak. A terület rendsze­res, tudományosan irányított geológiai kutatása kőolajmezők, bauxit, valamint hatalmas föld­gázlelőhelyek feltárását tette lehetővé. Kísérőink elmondják: Szibé­ria mesébe illő kincsei a ré­gebbi időkben is ismeretesek voltak, de a hatalmas távol­ságok, az őserdő, a hihetetlenül kegyetlen éghajlati viszonyok leküzdhetetlen akadályokat ál­lítottak e kincsek megközelíté­sének útjába. Feltárásuk, fel­színre hozataluk és felhasználá­suk a modern technikai eszkö­zök fejlődésének függvényében oldható meg. És még valami! A szovjethatalom éveiben a kutatások rendkívüli mértékben fokozódtak. Mind ismertebbé váltak, a nyersanyaglelőhelyek, egyre konkrétabb tervek ké­szültek a kitermelésre, de mire a munkások és parasztok álla­ma e munkát megkezdhette volna, kitört a második világ­háború. A háború utáni évek­ben folytatódott a kutatás és 1948-ban az SZKF K^nonii Bizottsága kezdeményezésére a Tudományos Akadémia rende­zésében tanácskozást tartottak Irkutszk kelet-szibériai ener­getikai lehetőségei kiaknázása céljából. A megvalósítás azon­ban csak később kezdődhetett, mert akkor az anyagi eszkö­zök, a pénz, és a technika a háborúban felperzselt európai országrész újjáépítéséhez kel­lettek. A második, 1955-ös ha­sonló témájú irkutszki tanács­kozás már a tervek megvaló­sításának kezdetét jelentette Akkor^ már épült az irkutszki vízierőmű és hozzáláttak a bratszki vízierőmű építéséhez. 1955 tehát ilyen értelemben új korszak kezdetét jelöli Kelet- Szibéria fejlődése történetében. Kiaknázzák a lehetőségeket A szovjetek államának mai lehetőségei, a technikai színvo­nal, a szovjet emberek tuda­tossága, műszaki felkészültsége a szó szoros értelmében léleg­zetelállító gyorsasággal változ­tatja meg a vidék arculatát. A társzekeres karavánok, amelyek az amerikai vadnyugat meg­hódítását kezdték, még néhány száz évig ostromolhatnák a Tajgát és nem sokra jutnának vele. Ma azonban a repülőgé­pek különböző típusai: hatal­masak és kisebbek, helikopte­rek, exkavátorok, billenőkocsik, bulldózerek, óriásdaruk, távve­zetékek, modern építőanyagok mind-mind a szovjet emberek rendelkezésére állnak, e hatal­mas terület méreteinek leküz­désében, kincseinek feltárásá­ban. A sikerhez elengedhetet­lenül fontos az emberek tevé­kenységének tervszerűsége,szer­vezettsége. Mindezt bizonyítja a párt vezetése, a kommunisták és pártonkívüliek, tudósok, mérnökök, munkások, testvéri kollektívája. Azok az emberek, akik sok száz kilométerre be­hatolnak a Tajgába. sátrakban lakva kezdik a honfoglalást, új városok, üzemek építését, az új élet tudatos harcosai egy új vi­lág alkotói! Rtbánszki Róbert Következik: A fehér ezüst városa.

Next

/
Oldalképek
Tartalom