Petőfi Népe, 1965. szeptember (20. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-03 / 207. szám

•izekben a napokban már tnegkezdődtek a szeptemberi párttaggyűlések, melyeknek az a feladatuk, hogy a kommu­nisták mélyrehatóan elemezzék és megvitassák az eszmei ne- V-előmunka időszerű kérdéseit. Gondos előkészület előzte meg a mostani tággyűléseket, s volt idő a felkészülésre. A Köz­ponti Bizottság irányelvei, a megyei pártbizottság, s a járási értekezletek ezzel kapcsolatos határozatai már hónapok óta ismertek. Az alapszervezeti ve­zetőségek igyekeztek sokoldalú tapasztalatokat gyűjteni a be­számolók elkészítéséhez. Néhol munkacsoportokat szerveztek az egyes témaköröknek megfelelő- •n, hogy ezzel is gazdagabb le­gyen a vezetőség előterjesztése.-A. már megtartott taggyűlé­sek egy része tükrözte is ezt a megfontolt és sokoldalú előké­szítést. Helyenként azonban ki­ütközött a megfelelő szervezés és elemző munka hiánya. Az egyik megyei intézmény párt- alapszervezete például elkö­vette azt a hibát, hogy egyide­jűleg az irányelvek megtárgya­lásával az egyik gazdasági ügy­osztály munkáját is napirendre tűzte, s ez elvette a rendelke­zésre álló idő java részét. Az eszmei nevelőmunkáról szóló beszámoló vitáját emiatt el kellett halasztaniuk későbbi időpontra. Akadt olyan alap­szervezet is, ahol a beszámoló csak általánosságban ismétel­gette az irányelvek megállapí­tásait, s emiatt a párttagság aktivitása elmaradt a várako­zástól. Szándékosan említettük most az eddigi taggyűlések fo­gyatékosságait, hiszen a leg­több alapszervezet taggyűlése a hónap második felében ül ösz- sze, s így módjukban áll hasz­nosítani az említett tapasztala­tokat. Alapvetően szem előtt kell tartani a taggyűlések előkészí­tésében és levezetésében a me­gyei párt vb ezzel kapcsolatos határozatát, melyek elvi és gya­korlati útmutatást ad az alap­szervezetek számára. Ennek megfelelően nyilván­való, hogy az eszmei-politikai nevelőmunka tárgyaló taggyű­lés nem ölelheti fel az említett témakört teljes szélességében. Azokat a kérdéseket kell első­sorban megvitatnia, amelyek az adott területen jellemzőek, fog­lalkoztatják az embereket, s amelyeknél a helyes álláspont ' kialakítása leginkább előbbre ' visz; a munkát, a termelést, s a közösségi szemlélet is tovább fejlődik általa. Nem elvont ma- gyarázgatás, példálózgatás. a személyi hibák burkolt felhány- torgatása tehát a feladat. Az adott üzem. termelőszövetkezet és egyéb munkahely eredmé­nyeinek számbavétele a kiindu­lópont, amelynek megvalósítása szorgalmat, helytállást, becsü­letes emberi magatartást kíván, s amely — mint választóvíz — jelzi, kinek „mi van a fejében”, amikor a szocialista építőmun­ka gyakorlati tennivalóiról van szó. Természetesen a beszámoló nem kerülheti meg a fentiekkel összefüggésben az irányelvek fontos elméleti kérdéseit sem. Ilyenek például a szocialista al­kotómunkáról szóló, vagy a szo­cialista demokráciával Kapcso­latos megállapítások, melyeknek sajátos megnyilvánulásai — eredményei és fogyatékosságai — mindenütt fellelhetők. De nem lehet szó nélkül hagy­ni azokat a jelenségeket sem. amelyek — helyenként is vál­tozóan és más-más módon — a kapitalizmus káros eszmei örökségére utalnak, s a kispol­gári ideológia jegyeit hordoz­zák magukban. Az önzés, kap­zsisat harácsolás. cinizmus gyökerei még tovább élnek, s az ellenük folytatott harc nagy szívósságot, következetes eszmei harcot igényel. Másutt a vallásos ideológiá­val kapcsolatosan a tudományos világnézet terjesztése, hirdetése hiányzik, s nemegyszer ez a tartózkodás olyan látszatot kelt az emberekben, mintha nem­csak társadalmi vonatkozásban, de eszmei síkon is „megegyez­tünk” volna az egyházzal. A' párt helyes álláspontjának kifejtése elősegíti a téves néze­tek leküzdését, a helyenként még megnyilvánuló nyílt és burkolt nacionalista nézetekkel szemben. A szocialista hazafi- ság megértése és megértetése is elengedhetetlen valamennyi párttag számára. H ogy azonban mindez mi­lyen módon és milyen arányban kapcsolódik az alapszervezet beszámolójának mondanivalójá­hoz, azt már csak a helyi kö­rülmények ismeretében lehet megítélni. Nyilvánvalóan az kap erősebb hangsúlyt a beszá­molóban, amely az adott terü­leten jellemző és problémát okoz. Szinte logikusan következik az elmondottakból, hogy a tag­gyűlés nem állhat meg az esz­mei nevelőmunka jelen állapo­tának értékelésénél, hanem utat kell mutatnia a feladatok megjelölésében is. Az új okta­tási év például nagyszerű al­kalmat ad a most feltárt ta­pasztalatok elmélyítésére, to­vábbi elemzésére, őszinte meg­vitatására. Milyen módszerekkel lép­jünk előre? — erről is hatá­rozni kell a taggyűléseken, me­lyek nem egyszeri alkalmat je­lentenek az eszmei nevelőmun­kában. Csupán elindítói egy szükséges folyamatnak, amely egységes cselekvést kíván a szocialista tudat formálásában is. Enélkül ma már nem lép­hetünk előbbre gazdasági síkon sem, ezt kell megértenie min­ien kommunistának. S habár sokan talán nehezebbnek, bo- syolultabbnak érzik ezt a mun- cát, mint a kézzelfogható, min- iennapi tetteket, valójában azt cell látniuk, hogy azonos célo- cért küzdenek. Ma ez jelenti i következő lépcsőfokot, me- yet kihagyni, s megkerülni lem lehet, A lépcsőfokot, amely a har- nadik ötéves terv küszöbéről i szocializmus építésében az ;gész dolgozó nép számára fel­éié vezet. T. P. I Világ proletárjai, egyesüljétek! A. MAGYAR SZOCIALISTA MUWKÁSPART BACS-K»SI<AAM MEGYEI LAPJA XX. ÉVFOLYAM. 207. SZÁM Ara 60 fillér 1965. SZEPTEMBER 3, PÉNTEK Újabb juttatások a mezőgazdasági dolgozóknak Balesetbiztosítás Özvegyi nyugdíj Árvaellátás A Minisztertanács ülése A kormány Tájékoztatási Hi­vatala közli: A Minisztertanács csütörtö­kön ülést tartott. A földműve­lésügyi miniszter és a pénzügy- miniszter előterjesztése alapján határozatot hozott arra, milyen támogatással segíti elő az állam 1966-ban a termelőszövetkeze­tek termelésének további fejlő­dését. A kormány megvitatta és tu­domásul vette a földművelés- ügyi miniszter beszámolóját a mezőgazdasági munkák helyze­téről. A Szakszervezetek Országos Tanácsának a Földművelésügyi Minisztériummal és a Szövet­kezetek Országos Szövetségével egyetértésben tett előterjesztése alapján a Minisztertanács úgy határozott, hogy a társadalom- biztosítás keretében 1965. ok­tóber 1-i hatállyal kötelezően kiterjeszti a baleseti biztosítást a termelőszövetkezeti csoportok, a szőlő-, gyümölcs- és zöldség- I termelő szakszövetkezetek és szakcsoportok, valamint a hegy­községek közös munkában rend­szeresen részt vevő tagjaira. Ki­terjed a baleseti biztosítás a közös munkában részvevő csa­ládtagjaira is. Ha az említett csoportok tagjai a közös munka végzése közben üzemi balesetet szenvednek, vagy foglalkozási betegségben megbetegszenek, az új kormányrendelet értelmében ugyanazokban a szolgáltatások­ban részesülnek, mint a mező- gazdasági termelőszövetkezetek tagjai. Ha az üzemi baleset vagy foglalkozási betegség következ­tében munkaképességük tartó­san csökken, baleseti járadékot vagy baleseti rokkantsági nyug­díjat kaphatnak. Üzemi baleset következtében vagy foglalkozási betegségben elhunyt tagok hoz­zátartozói özvegyi nyugdíjra, árvaellátásra, vagy szülői nyug­díjra jogosultak. A baleseti biz­tosításért tagonként és naptári hónaponként 4,50 Ft baleseti biztosítási díjat kell fizetni. Állami támogatás Vissza nem fizetendő a termelőszövetkezetek kedvezmények termelésének további fejlesztésére Utolsó simítások Iszlai József, a TMK gépbe- állítója még egyszer gondosan átvizsgál mindent, aztán birto­kukba vehetik a gépet a for­gácsolóműhely dolgozói. Az új aggregátor, a Ganz Villamossági Művek Bajai Készülékek Gyá­rának a legkorszerűbb gépe. Különösen nagy szsriáiú alkat­részek megmunkálására hasz­nálható igen gazdaságosan, és ilyen munkadarabok egyre na­gyobb számban fordulnak elő az üzemben, hiszen a kisfeszült­ségű vasúti készülékek jelentős hányadát máris a bajaiak ál­lítják elő. A termelőszövetkezetek ter­melése további fejlesztésének segítéséi'e hozott kormányhatá­rozat — lényegét tekintve — a jövő évre is fenntartja a jelenleg érvényben levő tá­mogatások körét és mérté­két, mivel ennek eddigi rendszere eredményesen mozdította elő gazdaságpolitikai célkitűzéseink megvalósítását. A határozat szerint változat­lanul érvényben marad a ter­melőszövetkezeteknek a talajja­vítás, a talajvédelem, a vízren­dezés, a rét- és legelőjavítás, valamint az ezekkel összefüggő egyéb munkák elvégzése esetén eddig nyújtott kedvezmény. Az e címen nyújtott kedvez­mények felhasználásának terü­lete a jövő évben tovább bő­vül. A gazdaságilag meg nem erősödött termelőszövetkezetek megszilárdításának egyik leg­fontosabb módszere a kedve­zőtlen természeti adottságok ja­vítása, ezért a szikes talajokon végzett gépi talajjavítás (digózás) gépi munkáinak összes költ­ségeit az állam viseli. A nagyüzemi szőlő- és gyü­mölcstermesztés minőségi fej­lesztése érdekében a termelő- szövetkezetek továbbra is hosz- szú lejáratú hitelt kaphatnak a telepítések költségeire, valamint a telepítések termőre fordulásáig felmerülő összes ráfordításaik­ra, továbbá a meglevő szőlő- és gyümölcsösterületek korsze­rűsítésére. A megállapított feltételek mellett telepített szőlők és gyümölcsösök termőre fordu­lásakor az állam vissza nem térítendő támogatást nyújt. A határozat a szőlő- és gyű- i mölcsös telepítés kedvezményei­nek nyújtása, illetve azok dif­ferenciálása útján is elő kíván­ja segíteni, hogy a termelőszö­vetkezetek fokozottabb mérték­ben vegyék figyelembe a bel­földi és a külföldi fogyasztók igényeit. Az állattenyésztés fejlesztése céljából adott támogatások kö­re és mértéke változatlan ma­radt, tehát a tehénállomány fejlesztését célzó tény észszar v a,*m arha és a továbbtartásra szolgáló nö- vendékszarvasmarha-állo- mány pótlása, illetve növe­lése esetén a szövetkezetek középlejáratú hitelt vehet­nek igénybe. Ezenkívül továbbra Is biztosítja az állam minden előhasi üsző ellésekor a 4000 forintot, vissza nem térítendő állami támoga­tásként. A termelőszövetkezetek — be­ruházási terheik csökkentése ér­dekében — a nagyüzemi gazdálkodás követelményeinek megfelelő új létesítmények üzembe be­helyezésekor — az ideivel lényegében azonosan — kü­lönböző mértékű vissza nem térítendő állami támogatást kaphatnak. A gazdaságilag meg nem erő­södött termelőszövetkezetek ki­jelölése, besorolási rendszere és megkülönböztetett állami tá­mogatásának módja lényegében megegyezik az 1965. évivel. A központi és a tanácsi szervek­nek nagy gondot kell fordíta­niuk arra, hogy az állami tá­mogatást mindenütt a leghaté­konyabban használják fel. Ezt előmozdítja az új határozatnak az az intézkedése, amely sze­rint — az eddigiektől eltérően — a gazdaságilag meg nem erősödött termelőszövetkezetek­kel még ebben az évben olyan időpontban kőzlik a részük­re juttatott támogatás tel­jes összegét, hogy azt jövő évi termelési és pénzügyi terveik készítésekor már is­merjék. A termelőszövetkezetek szak­ember-ellátására és az ezzel kapcsolatos állami támogatások« ra vonatkozó kormányhatározat és végrehajtási rendelkezése» továbbra is érvényben marad­nak, (MTI) Taggyűlés és az irányelvek

Next

/
Oldalképek
Tartalom