Petőfi Népe, 1965. augusztus (20. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-29 / 203. szám
TANYAVILÁG-1965 Megyénkben a mezőgazdasági népesség (keresők és eltartottak együtt) 59,2 százalékos arányával első helyen áll az „ országban. S az elsők közöté foglalunk helyet a statisztikában a külterületi, tanyai településeket illetően is. Csupán a megyeszékhelyen — a már évek óta tartó, folyamatos betelepülés ellenére is — a több mint 70 ezer lakos közül mintegy 20 ezer ember a tanyavilágban él. A Kecskemétről Tiszakécske felé vezető országút jobb oldalán hatalmas gyümölcsös terpeszkedik. Gyönyörű almafák. Terhűktől roskadoznak az ágak. — Itt letérünk, keresztülvágunk a gyümölcsösön — diktálja az irányt a Tangazdaság feliratú, tárt kapu előtt útitársunk, Csűri Ferencné, a Hazafias Népfront kecskeméti bizottságának titkára. — E mögött terül el Kisfái... * Állami Általános Iskola — jelzi a tábla az újforma épületen. Tanyai iskola. S máris odabenn, az igazgatói lakás nagy- abl&kú szobájában beszélgetünk. Azaz, hallgatjuk Szennai Arankát, az igazgatót, a tanyai népfrontbizottság elnökét — hogy csak e két tisztségét említsük — é$ egyúttal a mintegy ezer lelket számláló nagy család nagy becsben tartott tagját. Mert igazi rokonnak számít ő itt. Számtalan „fia”, „lánya” van, akiket 1938 óta tanított, s még több „unokája”, akiknek nevelésén — most már tizenegy fős tantestület élén — ugyancsak ő fáradozik. Tiszteletbeli anyuka és nagymama is egy személyben. — Hosszában 12, széliében 8 kilométer ez a mi világunk, az iskola körzete — vázolja az igazgatónő. — Minden zugát ismerem. Azelőtt zömmel kisha- SBonbérlők, kapások lakták. A terület gyenge homok, nem való szántónak. Inkább szőlő, gyümölcsös. A tangazdaságot leszámítva, a szőlő kiveszőben. De sarjad már az új is, Közös gazdaságunk, a Rákóczi Tsz, sajnos, gyenge még. A Vörös Csillag Tsz jókora határrésze nyúlik még Kisfáiba és a Rózsabarack Szakszövetkezeté... Nagy ínségben éltek itt az emberek. Kerékpár alig két-há- rom házban akadt. A családban gyakran csak egy pár cipő volt, három-négy testvér felváltva hordta az iskolába. Azóta? Itt is megtanultak élni az emberek. Elesettebbek már csak az idős, gyermektelen házaspárok között akadnak. Ez is közrejátszik a Rákóczi gyengeségében — sok az idős gazda. S éppen ezzel kapcsolatban talált szép feladatot a mi úttörőcsapatunk. A politechnikai szakkörünk először az iskola kertjét hozza rendbe, utána megyünk a Rákócziba. Körülbelül 70 hold krumplit a mi gyermekeink munkáltak meg a tsz-nek. A pénzből országjáró kiránduláson voltunk Hevesben és Nógrádban. S még maradt is pénzünk. Élmény volt a gyerekeknek. Látták, hogy nemcsak Leninváros épül, hanem az egész ország gyarapodik, gazdagodik. További lehetőségeink? 1938 óta mindig erre biztatom az én népemet: tanulni, tanúin!! Ma hatvan ezüstkalászos gyümölcs- termelő gazda van a környéken. Ök az elitcsapat, példájuk serkentő. Tavaly harmincket- ten végeztek mezőgazdasági szaktanfolyamot. És egyéb iránt is érdeklődők az emberek. Az ismeretterjesztésben a pedagógiai, egészségügyi és a jogi előadások a leglátogatottabbak. Gyerekeink nagy többsége tovább tanul. Csupán hat-nyolc marad itthon. A tsz-ekben dolgoznak, de szaktanfolyamokon képezik magukat tovább. Az iskolából viszik magukkal az igényt.,, Ma már nem is legény az, akinek nincs Danuviája! Szépen öltözködnek, takarékosak. És ami fő: dolgosak. Űj világ új emberei ők, s ezt látni — boldogság! Perny Irén Kisfái iskola. Nemcsak a tudást plántáló, hanem az új életre is nevelő, a kultúra fáklyáit gyújtogató központ. Szennai Arankát, ezúttal tanyai népfrontcsoport-elnöki „minőségében” örökítettük meg. Csűri Ferencnével, a Hazafias Népfront városi titkárával és Halassy Pállal, az új igazgatóhelyettessel éppen az őszi-téli ismeretterjesztési évad programjáról tanakodnak. DUNAIEKNÁL TANÁRNAK KÉSZÜL Ócska nagykabátba, kendőbe burkolózott gyerekek tapossák a sarat. Mennek iskolába. Ha jó idő volna, nem mennének, mert akkor szükség van rájuk otthon. Jószágot őrizni, dolgozni. így végzett el rf- gen néha csak egykét osztályt sok tanyai gyerek. Ma? Kisfáiban? íme: Salánki János innen került középiskolába. És tovább, Leningrád- ba, ösztöndíjas elektromérnök-hallgatónak. Kisfáiban a legtöbb gyerek tovább tanul az általános iskola után: Lássuk közülük a két Zelo- vits lányt. Irénke a teknő mellett szorgoskodik, kinn az udvaron. „0 még csak most megy elsőbe, beszéljek inkább a nővérével. Erzsiké már másodikos a Bányai Júlia Gimnáziumban.” Nem volt nehéz a tanyai iskolából „átváltani” a középiskolába? — kérdezem Erzsikét. — Itt mindig kitűnő voltam, az első gimnáziumban csak 4,4-del végeztem. De hát a gimnázium a városiaknak is nehezebb... Hogy telt a nyár? — öt hétig dolgoztam a Kísérleti' Intézetben. Ha külföldiek jöttek, gyakorolhattam a nyelveket. — Most ismételgetek — mosolyog Erzsiké. — És tanítom a húgomat németre. Hogy köny- nyebb legyen neki év elején... Meg hivatásérzetből, mondhatnám: tanulmányképpen. Mert Zelovits Erzsiké orosz—németszakos tanárnak készül. Pedig az apja még csak nem is jómódú szakszövetkezeti tag, hanem „csupán” gépkocsi- vezető a tangazdaságban. — rl — Bf iszen mi már ismerjük egymást! — örültem meg őszintén a takaros, ápolt tanyából előjött fiatalasszonynak. Találomra tértem be, nem sejtve, hogy a kedves arcú, szőke asszonykát, akivel röviddel előbb az iskolában találkoztam — otthonában látom viszont. Kilencéves kisfia ügyében — kicsit gyengén megy neki a nyelvtan — járt az igazgató néninél, most pedig a szilvabefőzés mellől szakított a számomra időt. Dunai Józsefné született Vá- czi Franciska és élete párja is tanyán nőtt fel. Kínálkozott hát a kérdés: Mi a különbség a régi és a mai tanyai élet között? — Óh, nagyon sok! — feleli nyomban, de a példákkal való bizonyítás már lassan megy. Gondolkozik. — Hát... annak idején, nálunk a családban kettőnek jutott egy fekhely.., Amikor a mama beküldött valamiért a városba, gyalog kellett menni és persze leginkább mezítláb. Az aluljárónál húztam fel a cipőt. Kímélni kellett. Az én Józsika fiam már kerékpárral mehet. És sokszor mégis azt mondja: „Anyuka, én fáradt vagyok.. CJzdnet. Dunainé töpreng. ^ Látszik rajta: kutat az emlékei között, keresi az összehasonlítás példáit. Már éppen újabb kérdéssel állnék elő, amikor ezt mondja: — Legutóbb a Szívfájdalmam Hirosima című filmet láttuk a férjemmel. Általában kéthetenként megyünk moziba. Van egy — Talán kiment a konyhába — ■ gondolta, és előbb trillázva Rittyentett, majd kiabált. — Saci! — elhatározta, hogy ő már csak így fogja hívni ezt a kis tündért. Ha nem jövök el hazulról olyan viharosan, soha nem kerülök össze vele — gondolta. A szobát napfény árasztotta el. A lány nem jött. Valter felkelt, öltözködni kezdett. A telefon mellett levélpapír nagyságú fénykép hevert. Furcsa fénykép: Egy levél másolata. Valter felvette a lapot és beleolvasott. A harmadik sornál lerogyott a fotelba. A lapon ez állt: „Én Valter Vince, született 1943. — anyám neve: Keresztes Erzsébet, minden kényszerítő körülmény nélkül, saját elhatározásomból, a kommunisták elleni gyűlölettől indíttatva kötelezettséget vállalok egy megnevezett nyugati hírügynökségnek, hogy az általam 1963. január 31-én előlegként átvett kettőezer forint ellenében az esetenként kapott utasítások értelmében, katonai vonatkozású adatokat szolgáltatok megbízóim részére, különös tekintettel az N-i speciális alakulatra vonatkozólag, ahol szolgálatot teljesítek. Tudomásul veszem, hogy a fedőnevem a szolgálat során RN—2. Tudom, hogy a feladatból származó titkaim megszegéséért az életemmel fizetek. Ezt a nyilatkozatot magam fogalmaztam.” És alatta a sajátkezű aláírása: „Valter Vince honvéd N. postafiók..." Ekkor vette észre, hogy még másik kép is hever a telefon- asztalkán. Mohón kapta fel a képeket. Az egyik őt ábrázolta, alsónadrágban, mellette a csaknem teljesen meztelenre vetkőzött, háttal álló lány. A fények töréséből észrevette, hogy valamit írtak a hátlapjára. Megfordította. Káprázó szemmel olvasta a kurta szöveget: „Kedves kis menyasszonyomnak, Krajcsi Katikának, a Wesselényi utca ... sz.-ba. Vincéd.” A másik kép már befagyott gondolatait is megmozgatta: igen, persze... az este... amikor azt mondta: — „Légy szíves, tedd ezt a szekrényfiókba.” Itt még ruhában voltak — Saci arca nem látszott, — ő egyenruhában és pénzt vett át. Olyan éles volt a kép, hogy a bankóról még a százas számjegyet is le lehetett olvasni. Hátnapján szöveg: „N-i alakulat parancsnokának: Valter átveszi a kémszolgálataiért járó összeget.” Rettenetes érzés rontott rá, űzött vadként tekintett körül a néhány pillanattal korábban még barátságosnak érzett szobában. A telefonhoz kapott, ám hiába tárcsázta a 123-456-ot, a központi rendőrügyeletet — ez a szám jutott hirtelen eszébe — a hallgatóból egyszer csak a mama hangja szólalt meg: (Folytatjuk.) kis Trabantunk, könnyebb a mozgás ... Ebben a filmben szerepelt egy újságíró, aki az atomrobbanás szemtanúitól akarta hallani, hogyan is volt. És senki sem akart rá emlékezni„ Valahogyan én is így vagyok most. A rosszat hamar elfelejti az ember. Később aztán kiderült, hogy még sincs egészen úgy. Mert Dunainé szívesen mesélt, s eközben önkéntelenül is elő-elővil- lantak az emlékek. A férj a Rózsabarack Szálc** szövetkezet tagja. növényvédő brigádvezető, mellesleg: ezüstjelvényes gazda. A kisfái iskola neveltje. Most különben a Rákóczi Tsz-ben csép- lőcsapat-vezető. — Mert mindent meg kell fogni, úgy boldogul az ember. És mi sokat dolgozunk — sorolja Franciska. — Két kezünk erejével teremtettük meg, amink van: Ez a kis tanya, három és fél hold szőlő, illetve gyümölcsös. Bizony kemény munka volt, mire kiirtottuk a földből a tömérdek tarackot. De megérte. Én magam is a nappal együtt kelek. Mint régen. Mert huszonhét disznónk van — hármat vágunk már az idén —. sok aprójószág. De a gyerekek nyolc óra körül ébrednek, sajnálom őket felkelteni... Aztán körülvezet bennünket a házban. A zárt verandát szőttesfüggöny díszíti. A gyerekeknek külön szoba. Velük a nagymama alszik. A másik szobában tetszetős hálóbútor, s az ajtó mögött vadonatúj, külföldi gáztűzhely. — Gyuri öcsém Ballószögben tsz-tag. Vele van Váczi nagymama. Az 6 kedvéért vette a gáztűzhelyet. Ígérték, tavasszal kap hozzá palackot. Ezért vettünk mi is... Sokszor úgy elgondol- lom, mi lett volna belőlünk kapás, napszámos szülők gyermekeiből régen. Mert most Imre bátyám szivattyúkezelő, Ton- csink katonatiszt és a még nőtlen Gyurka öcsémnek is mindene megvan: bútor, szőnyeg, szép ruhák... Én 1948-ban még kölcsönkért cipőben vizsgáztam az iskolában. A most első osztályba menő kisfiam pedig? Űj darabokkal egészítettem ki a ruhatárát, mindene megvan, ami kell. TLWi lesz ma ebédre? — ±TM kérdezem búcsúzás előtt. — Valamilyen főzelék. Szeretek változatosan főzni. Nem úgy, mint régen volt szokás: szalonna, tarhonya, lebbencs ... — S ezt hol tanulta? — Valahogyan ezt is a kor ihozta magával..; ——a A kiút A kisfái Rákóczi gyenge tsz. Kezd azonban éledezni a tagokban a remény, hogy most már jó vágányon haladnak és egykét év múlva összeszedik magukat. Tavaly ősz óta Molnár János a Rákóczi elnöke. Azelőtt két évig az ő gondjaira volt bízva az állattenyésztés. Nem akart elnök lenni. A tagság azonban azt mondta: Megelégeltük, hogy nem tudunk az ötről a hatra vergődni. Téged ismerünk, ragaszkodunk hozzá, hogy te vezess. — Ma már persze van akt visszaszívná — mondja Molnár elvtárs. Nem mosolyogva, nem is komoran. Még csak nem is sajnálkozva mondja. Mindössze megállapítja, tárgyilagosan: — Mert az ember nem lehet mindenkinek jó ember, ha mindenkivel igazságos akar lenni... Éppen ettől tartott amikor nem akarta vállalni a tsz vezetését. De ha már vállalta, kitart az elvei mellett. Mik ezek az elvek? Az egyik legfontosabb közöttük: Mindenkinek annyi jár jövedelemből is, megbecsülésből is. amennyiért megdolgozott. Tavaly például még mindenkinek adtaik egyformán 350 kiló terményt a háztartás szükségleteire. Kapott az is, aki nem dolgozott a tsz-ben. Persze nevetett a markába. Az idén aztán csak annak adták meg a 350 kilót, akinek az első fél évben összegyűlt legalább 150 munkaegysége. Akinek kevesebb volt, kevesebbet kapott, aki az 50-et se érte el, nem kapott semmit. A „mindenkinek munkája szerint” élv következetes alkalmazása folytán ma már sokat javult a Rákócziban a munkafegyelem. És ahogy az emberek dolgozni kezdenek, nő a jövedelem, s ahogy nő a jövedelem, úgy ébrednek rá mindinkább, hogy érdemes dolgozni. Az aratás már jobban sikerült, mint addig bármikor. A Bánkúti búza Í0 mázsán felül adott, a Bezosztája pedig több mint 13 és felet. Az elnök arról beszél, hogy amint jobban talpra állnak — ha lehet már jövőre — nekilátnak fejleszteni a kertészetet. Közel vannak a városhoz. Ez itt nagyon jó üzlet lehetne. — Egyetért véle a vezetőség is — mondja. — Mert erre most nagyon ügyelünk. Semmit sem lehet tenni a vezetőség és a tagok nélkül, sem pedig ellenükre, hanem csakis velük egyetértésben. S még egy, ami szerintem fontos szabály: nem ígérni, de amit egyszer kimond- tunk, azt meg is kell tartani... M. L,
