Petőfi Népe, 1965. augusztus (20. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-15 / 192. szám
1 fSÜ. atigtts*l«s tS, vsíéfmatJ 3. eiíal ZO MANCI PAR A VILÁGBAN Neves zománcipari szakemberekből népes nemzetközi mezőny gyűlt össze néhány napra Kecskeméten, s vitatta meg sokoldalúan az iparág problémáit. Ez annél is inkább örvendetes, mert megyénk székhelyén van a zománcgyártás egyik hazai bázisa, a ZIM Kecskeméti Gyáregysége. Alkalmunk volt a konferencia résztvevőivel — külföldi és magyar szakemberekkel — beszélgetni arról, hogy világ- viszonylatban merre tart, hogyan fejlődik a zománcipar. Vizsga a tűzben George Keep, az Escol Products Ltd. igazgatója hidegvérű angol létére is azonnal tűzbe jön, ha az építészet és a zománcipar kapcsolata kerül szóba. Nincs ezen semmi csodálkozni való, hiszen Mr. Keep cége éppen itt lát újabb területet a zománc felhasználására, ra. — Könnyen kezelhető színes, érdekes anyagot adunk a modern építészetnek — mondja többek között. — A régi módon vakolt házakat 4—5 évenként tatarozni kell. A zománcozott burkolóanyagot (vaslemez), illetve paneleket a legmi- nimálisabban számítva is húsz évig garantálhatjuk. Könnyen felszerelhető, színtartó, hőálló, jól tisztítható a zománcfal. Az ablaíktisztítók például a falat ugyanúgy moshatják, mint az üveget és úgy ragyog, mint korábban. Hőállóságára egy példa, a Daily Mirror-újságpalota építése közben kigyulladt. Minden más építőanyag megrongálódott, vagy tönkrement, a zománcozott paneleknek semmi bajuk sem lett. Nem véletlen, hogy a zománcozott építőelemekkel készült házakra a biztosítási díjak is lényegesen alacsonyabbak. Angliában most van kialakulóban az építészet és a zománcipar kapcsolata. Az USA-banés Nyugat-Németországban már előbbre jutottak, mint mi. Városainkban azonban kevés a telek, magas házakat kell építeni, ezért a jövőben mi is gyorsabb fejlődésre számítunk. — Ilyen építkezéseknél ugyanis az építészek is szívesebben alkalmaznak zománcozott burkolóanyagot Nem pótolja a műanyag G. M. Ammer laan holland mérnök a Ferro Enamels amerikai cég rotterdami leányvállalatánál dolgozik. Mint mondja, 60 ezer tonna zománcot gyártanak évente. Vevőszolgálatot is szerveztek. Zománcgyárakat építenek és szerelnek fél megrendelésre a világ minden táján, ahová természetesen, a saját üzemükben készült zománcot adják el. —• Az elmúlt években úgy látszott, hogy a zománcipart visszaszorítja a műanyagipar — magyarázta. — A zománc kémiai és fizikai tulajdonságait — savnak, hőnek, korróziónak kitűnően ellenáll — nem tudják pótolni a műanyagok. A zománc ugyan sok régi felhasználási területéről kiszorult, de igen sok új lehetőség is teremtődött alkalmazására. A Volkswagen autógyárban például naponta 6 ezer kipufogócsövet zománcoznak. Hollandiában azelőtt csak belül vonták be zománccal a mosógépeket, most rájöttek, hogy tartósabb. ha kívülről is azzal védik. Ammerlaan mérnök végül elmondta, hogy igen nagyra becsüli hazánk zománciparát és a Hollandiában levő gyárnak igen jó kapcsolatai vannak a magyar szakemberekkel. Ke cskemétről alapanyag Rendetzky Jánossal, a ZIM Kecskeméti Gyáregységének okleveles vegyészével arról beszélgettünk, milyen helyet foglal el a magyar zománcipar a világban. — A Lampart Gyár például a világ minden tájára szállít autoklávokat és egyéb vegyi ipari berendezéseket. Ezek gyártásában világszínvonalon állunk. A KGST-országok közül is ránk profilírozták a vegyiipari gépeket. Kecskeméten sem kell azonban szégyenkeznünk. A gyáregységünkben készült fürdőkádakat öt világrész ismeri és keresi. Nálunk van a központi zo- máncolvasztó is, amely ellátja a Zománcipari Művek valamennyi gyáregységét és az ország más üzemeit is — mint például az Elekthermax, a Hajdúsági Ipar Művek stb. — zománcalapanyaggal, szaknyelven zománcpúderrel. Az üzem rekonstrukciójának keretében a központi olvasztót is fejlesztik. Ez természetesen, nemcsak a termelés mennyiségének növelését, hanem a zománc minőségének javítását is szolgálja majd. A konferenciáról szólva — mondotta végül Rendetzky János — véleményem szerint nagy segítséget ad a kutatók további munkájához, s a nemzetközi méretű tapasztalatcsere gazdagon kamatozik majd a gyakorlatban is. Nagy Ottó sabban: az életszínvonal emelésétől félti a szocialista tudat fejlődését, más szóval: az „el- anyagiasodás” veszélyét látja abban, ha a dolgozók jobban élnek. Tegyük hozzá: ez korántsem csupán nézetbeli torzulás, gyakoriak az életbe átültetett következményei is. Ide sorolható olyan tünet, mint például a kiemelkedő munkáért, teljesítményért törvényesen adható úgynevezett kiemelt fizetések indokolatlanul szűkmarkú „adagolása”. A helytelen nézet tükröződése az is, hogy az újításokért fizethető díjazás a törvényben rögzített díj kulcs átlagának országosan csak mintegy a fele, a vállalatok tehát, nem élnek a jogszabály előírta díjazási lehetőségekkel. | A KIEMELKEDŐ | újítások, találmányok esetében — amelyek pedig különösen nagy hasznot hajtanak az országnak — gyakorta megtörténik, hogy az érdekelteknek per útján kell jogos követeléseiket érvényesí- teniök, mert a magas járandóság kifizetésétől, bár jogos, mégis visszariadnak a vállalatok. Az anyagi érdekeltség hatósugarát szűkítő, meglehetősen széles körű gyakorlat jellegzetes példája a „mindenki egyformán kapjon” elv szerint elosztott prémium. Végül még egy tapasztalat a legújabbak közül: a közelmúltban hozott rendelkezések lehetővé teszik, hogy a létszám-megtakarítással elért béralap-megtakarítás egy részét a vállalatok saját dolgozóik béremelésére fordíthatják, s meglepő módon: nem élnek mindenütt ezzel a lehetőséggel. Folytassuk a tapasztalatok összegezését most már a határvonal ellenkező előjelű eltolódásának, az anyagi érdekek túlzott és olykor jogtalan érvényesítésének bemutatásával. Ismeretes, az iménti torzulás negatív tükörképeként sokan eltúlozzák az anyagi érdekeltség funkcióját, lehetőségeit társadalmunk fejlődésében, úgy értelmezve azt, hogy csak anyagiakkal, csak pénzzel voltaképpen minden feladat megoldható. Ügy vélik e nézetek hirdetői, hogy ha a gazdasági alap, az anyagi-technikai bázis bővül, ha az életszínvonal emelkedik, az automatikusan is szocialista tudatot teremtj következésképp: a szocializmus építéséhez elegendő mindössze az anyagi javak mind bőségesebb előállítása és azok szocialista elosztása. E merev, s a másik irányban eltúlzott vélemény káros következményeit viszont éppen az anyagiasság kórtünetei bizonyítják, az a nálunk társadalomellenes', immorális álláspont, hogy „mindent csak pénzért...” | HOL VANj hát végül is a mérce, amely jelzi ezt a többször említett határvonalat, tehát az anyagi érdekeltség és az anyagiasság éles különbségeit? Van ilyen „műszer”, bár „skálatábláját” olykor nem könnyű leolvasni! Az anyagi elismerésnek nálunk egyetlen jogos és erkölcsös módja: a társadalomnak nyújtott ellenérték. Ez elvi értelemben is következik abból, hogy nálunk a javak elosztásának mércéje a „mindenki munkája szerinti’-elv érvényesítése. A szocialista etika ezt a feltételt állítja a javak elosztásának mértékegységéül: aki többet ad a társadalomnak — többre is tarthat igényt! A „több” pontosabb meghatározását a munka, illetve a joA világ népe „megállját kiált A Magyar Népköztársaság kormányának nyilatkozata az indokínai térségben folyó amerikai agresszió kiterjesztéséről a hét első felében látott napvilágot. Értékes dokumentum ez abban a nyilatkozatsorozatban, amelyet a testvéri szocialista országok kormányai, felelős ál- lamférfiai tesznek, s nem egyszerű formalitás. Rövid elemzését adja az utóbbi hetek nemzetközi eseményeinek a jelenlegi legfontosabb és előtérben álló kérdés, a vietnami helyzet szempontjából. Mint megállapítja, a Magyar Népköztársaság kormánya, népünk aggodalommal figyeli az amerikai imperialisták mesterkedéseit Indokína térségében. Az Egyesült Államok a hadikiadások növelésével, újabb csapatok küldésével tovább szélesíti a hős délvietnami nép elleni fegyveres intervenciót, s fokozza a Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni kalóztámadásokat. A Magyar Népköztársaság kormánya, népünk, a többi szocialista országgal, az egész haladó emberiséggel együtt felháborodással ítéli el az Egyesült Államok háborús provokációit, felemii szavát a bűnös agresz- szió ellen, és testvéri szolidaritásáról biztosítja a kettészakított hazájában szabadságáért, függetlenségéért elszántan küzdő vietnami népet. Mint a nyilatkozat — mely „Egyek vagyunk vietnami testvéreinkkel” címen jelent meg a sajtóban — leszögezi: A Magyar Népköztársaság kormánya, népünk, internacionalista kötelességét teljesítve, minden erkölcsi, anyagi és egyéb segítséget megad továbbra is a vietnami népnek. Az amerikai agresszió kiszélesítése — hangoztatja a nyilatkozat — arra kötelez bennünket, hogy még határozottabban, még aktívabban támogassuk Vietnam igazságos harcát az amerikai imperializmus ellen. Nos, a magyar kormány nyilatkozata. népünk tiltakozása csak egyike azoknak a nyílt állásfoglalásoknak, melyek mostanában — nemcsak a szocialista országokban — napvilágot látnak. Egyre szélesedik az a tiltakozási hullám, amely végiggyűrűzik szinte minden földrészen, s a legkülönbözőbb formában az amerikai szennyes háború ellen foglal állást. Nemcsak Angliában, Franciaországban, Japánban és más országokgog ellenérték mérlegeléséhez egyaránt a sok ezernyi változatra vonatkozó törvényes előírások rendezik, s a döntés joga a munkahelyi, hivatali vezetőket illeti. De sem a paragrafus, sem a vezetői döntés nem csalhatatlan, ezért a „több munkáért — több ellenérték” érvényesítéséhez a közvélemény, a munkahelyi kollektíva értékítélete nyújthat szilárd támpontot. Jóllehet, sem a fizetés mértéke, sem a prémium vagy a nyereségrészesedés elosztása nem szavazás tárgya, a közösség álláspontja, a végzett munkát mérlegelő elismerés vagy éppenséggel rosszallás megbízható iránytű az anyagi érdekeltség „célzóképességének” fokozásához, | KETSEGTELEnTI ma niég nem élünk eléggé az anyagi érdekeltség ösztönző erejével. Ez negative is érvényes, hiszen az átlag fölé emelkedő munka híján juttatott anyagiak is társadalmunk elosztási alapelvét, a közvélemény erkölcsi érzékét sértik, következésképp: ez is az anyagi érdekeltség ösztönző hatását tompítja. T. A. ban növekszik a vietnami agressziót elítélő hang, de magában az Egyesült Államokban is. Neves tudósok, publicisták fejtik ki ezzel kapcsolatban véleményüket a józanabb körök, a hazájuk, népük sorsáért is aggódó amerikaiak nevében. A hét elején fejeződött be az a négynapos tüntetéssorozat is, amelyben egyszerű polgárok tüntető tömege emelte fel sza' t a vietnami háború ellen. „Vietnam népét húsz éve kínozzák, gyilkolják, mi békét kötünk Vietnam népével!’’ — jelentette ki Dellinger, a tüntetést előkészítő szervezet vezetője. Tömeges le. tartóztatás volt a válasz, de ennek ellenére — mint megállapították — a tüntetés mégis sikeres volt, mert az amerikai közvélemény figyelmét sikerült ráirányítani a kormányzat vietnami politikájának veszélyére. As amerikai kormány egyelőre azonban szembeszegül minden ésszerű javaslattal és békeköveteléssel, s úgy tesz. mintha nem venné észre, milyen rohamosan csökken a tekintélye az egész világon, s az önként vállalt „világ zsandára” szerep mennyire nincs ínyére még közvetlen politikai, gazdasági partnereinek sem, akiknek szintén diktálni szeretne minden kérdésben. Közben pedig békeszólamokat hangoztat és ezzel igyekszik elaltatni az átlag-amerikai éberségét, s félrevezetni az emberiséget. Ahogy azonban a közmondás mondja: kilátszik a lóláb. Nem véletlen, hogy a katonák újabb tízezreinek Vietnamba való vezénylése hallatlan élénkséget keltett a New York-i tőzsdén. Erről beszámolva több amerikai lap megjegyzi, hogy a pénzemberek és gyárosok a „háború által kiváltott új felvirágzás közeledtét érzik”. S nyilván nem is alaptalanul, hiszen a Pentagon a nagyszabású szerződések egész sorozatát kötötte meg a hadseregnek szükséges új szállító- és egyéb repülőgépek gyártására. S miközben az óceánon túli agresszo- rok kezétől az ártatlan emberek ezrei halnak meg Vietnamban, vérük dolláresővé válik, amely azután lecsapódva a vietnami agresszió igazi ösztönzőinek, a monopóliumoknak a páncélszekrényébe hömpölyög. Ez rejlik tehát a szólamok mögött, s így válik érthetővé, miért nem kívánnak a tárgyalóasztalhoz ülni a francia gyarmatosítók modern örökösei, az amerikai imperialisták. De hiszen irtóztak ettől nagyon sokáig elődeik is, s nem rajtuk múlott, hogy végül is dicstelenül ki kellett vonulniuk az ónt, wolframot és egyéb kincseket rejtő indokínai területről. Nem l t ítas, hogy ez a sors_ vár a*, amerikai hadviselőkre is. A hős vietnami nép harcában nincs egyedül. Maga mellett tudhatja a testvéri szocialista országok dolgozóit, s az egész békeszerető emberiséget. A vietnami agresszió elleni tiltakozó mozgalom fellendülőben van, s ettől nem függetlenítheti magát még az Egyesült Államok pénzarisztokráciája, kormánya sem. A világ népe „megálli”-t kiállt, s hisszük, hogy lesz ereje lefogni egy új világégés fantomjainak kezét. F. Tóth Pál
