Petőfi Népe, 1965. június (20. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-17 / 141. szám
A gépek üzemeltetése a nyári és az ászt munkákban A mezőgazdasági termelés gépesítése tsz-eink- ben évről évre növekedik. Egyre több erő- és munkagép kerül szövetkezeti tulajdonba. Üzemeltetésük, üzembiztonságuk fenntartása nagyrészt a termelőszövetkezetek vezetésének szervezettségétől, határozottságától függ. A nagyszámú erő- és munkagép a termelés egyik döntő tényezőjévé vált; helyes v gy helytelen üzemeltetésük és üzembiztonságuk nagymértékben befolyásolja az elvégzett munkák minőségét, a traktorüzem önköltségét, végső soron az egész üzem termelését, gazdaságosságát. A LEGTÖBB HIBA FORRÁSA Az 1965-ös gazdasági év nyári és őszi munkái előreláthatóan igen nehéz feladatok elé állítják az embert és a gépeket, ezért rendkívül fontos, hogy valamennyi erő- és munkagép az egész idény alatt üzemképes, gazdaságosan üzemeltethető legyen, a váratlan meghibásodások sokasága ne tegye bizonytalanná egyes munkák időbeni elvégzését. Ugyanakkor az emberek irányításának olyannak kell lennie, hogy a munkák végzése ne szervezetlen kapkodás legyen. Néhány olyan tényezőre szeretném termelőszövetkezeteink vezetőinek a figyelmét ráirányítani, amelyek a gépesítés leggyakrabban előforduló hibáit okozzák, de döntő hatással vannak a gépek helyes használatára, gazdaságosságára is. A termelőszövetkezetekben a karbantartások rendszertelensége a legtöbb hiba forrása. Gyakori jelenség, hogy a karbantartásokat egyáltalán nem végzik el. A gépek csak akkor kerülnek a karbantartó műhelybe, amikor valamilyen — rendszeres karbantartással legtöbbször elhárítható — hiba miatt már üzemképtelenné váltak. Ilyenkor a karbantartásból sokkalta nagyobb költségű javítás lesz. A rendszeres karbantartás feladata elsősorban a műszaki kiesések megelőzése, ami nemcsak a gépek állandó üzemképességét biztosítja, hanem lehetővé teszi az alkatrészek beszerzésének jobb, előrelátóbb megszervezését is; mégpedig azáltal, hogy a rendszeres felülvizsgálat során észlelhető elhasználódásból a szakember következtetni tud az egyes alkatrészek várható élettartamára, és így idejében gondoskodhat beszerzésükről. A traktorok karbantartását nem pótolja sem a jó és a szakszerű javítás, sem a traktorok üzemeltetésének helyes megszervezése. A KARBANTARTÁS FONTOSSÁGA A karbantartás fontossága mellett szól, hogy például az elhanyagolása miatti pontatlan szelephézag, befecskendezési nyomás és időpont a tüzelőanyagban egyenként 6—8—12 százalékos túlfogyasztást okoz; ezenkívül a motor teljesítménye 1—4 lóerővel csökken. A vízhűtéses traktorok hűtési rendszerében a hűtőfolyadék párolgása következtében vízkő rakódik le. Könnyen belátható, hogy azok a gépek, amelyeknek karbantartását elhanyagolták, csökkent teljesítménynyel dolgoznak — és gyakoribb, hosszabb kiesésükkel kell számolni. A traktorpark gazdaságos üzemeltetését csak tervszerű, jó karbantartással lehet biztosítani. A legegyszerűbb karbantartási rendszer kevés géppel rendelkező üzemben úgy alakítható ki, hogy kijelölnek egy karbantartási napot, amelyen egy szerélő jelenlétében elvégzik valamennyi erőgép különböző fokú karbantartását. Több gép esetében össze kell hangolni a karbantartó műhely kapacitását a gépek számával. Ennek alapján karbantartási. napokat kell meghatározni gépekre és karbantartasi fokozatokra vonatkozóan úgy, hogy az esedékes karbantartás a berendelt gépeken lehetőleg egy nap alatt elvégezhető legyen. A karbantartások gyakoriságát a gépek várható igénybevételének, valamint a kezelési utasításban előírt gyári normatívák figyelembevételével kell megállapítani. Különös figyelmet kell fordítani arra, hogy a karbantartási fokozatok egymásutánja kövesse a gyári előírásokat, és hogy a karbantartási fokozaton belül előírt műveleteket minden esetben elvégezzék. A különböző karbantartási fokozatok helyes sorrendjének biztosítására célszerű gépenként nyilvántartást vezetni. A MEZŐGAZDÁSZOK TARTSÁK SZÍVÜGYÜKNEK Ilyen meggondolások alapján szerveztük meg a ho- mokmégyi Béke Tsz erőgépeinek karbantartási rendszerét is. Természetesen minden karbantartási rendszer any- nyit ér, amennyit az agronómiái szakvonal megvalósíttat belőle. Szeretnénk, ha valamennyi mezőgazdász éppúgy szívügyének tekintené a karbantartások elvégzését, mint például a vetési munkákat, vagy az állatok takarmányozását; üdvös volna, ha nem kellene vitatkozni a magasabb fokú hibamegelőző karbantartások elvégzésének, s a napi karbantartások és olajcserék szükségességéről sem. A naponta elvégzendő karbantartások hiányossága, hogy nem mindig teljes értékűek, ellenőrzésük sem biztosított. Folyamatosan el kell érni, hogy a napi karbantartások során ne csak a zsírzásokat végezzék el a traktorvezetők, hanem a kisebb hibák kijavítását is. Gyakori hiba, hogy olajcserék alkalmával nem használnak az olajteknő öblítéséhez 0—30 minőségű öblítőolajat, s ezért a friss olajtöltet lényegesen hamarabb használódik el, aminek fokozott kopás a következménye. Szükséges, hogy valamennyi tsz-ben a motor- • olajfelhasználás egyharmadnyi mennyiségében a 0—30- as olajat beszerezzék, s ennek használatát biztosítsák, kötelezővé tegyék. A gépek irányításával kapcsolatban előforduló gyakori hiba, hogy az erőgépet nem a teljesítményéhez igazodó munkagéphez osztják be, ami vagy az erő-, vagy a munkagép gyors elhasználódását idézi elő. S ennek nem megfelelő minőségű munka a következménye. Ha nincs olyan munkagépünk, amellyel optimális mértékben leterhelhetnénk az erőgépet, akkor igyekezzünk okszerű munkagépkapcsolással a terhelést megoldani. A KETTŐS MŰSZAK SZÜKSÉGSZERŰ A nyári és az őszi mezőgazdasági munkák optimális időben történő elvégzése jelenlegi gépállományunk mellett is szinte törvényszerűvé és szükségszerűvé teszi a kettős műszakos üzemeltetést. Nem szabad elfelejteni, hogy a kettős műszak külön terhet ró az üzemre. Nemcsak a traktorvezetők kettős műszakát kell megszervezni, hanem a kiszolgáló apparátusét (műhely, üzemanyag stb.), s az irányító, valamint az ellenőrző személyekét is. Biztosítani kell, hogy mindkét műszak traktorvezetői vizsgázott szakemberek legyenek. Ez különösen vonatkozik az éjjeli műszakban dolgozókra. Éjjeli műszakot lehetőleg olyan munkában szervezzünk, amelyek kisebb figyelmet, szellemi koncentrációt igényelnek. Az erőgépek közül csak a leghatékonyabbakat üzemeltessük kettős műszakban. A fentiekből látható, hogy kettős műszakban csak annyi gépet érdemes üzemeltetni, amennyinek az üzem zavartalanul tudja biztosítani az említett feltételeket. Ellenkező esetben ugyanis a gépek teljesítménye nem éri el a nyújtott műszak teljesítményét sem. A munkák szervezésénél vegyük 'figyelembe, hogy azokat emberek végzik; az ő testi épségük megóvásáról minden esetben gondoskodni kell. Ennek érdekében valamennyi biztonsági berendezést és felszerelést tartsuk üzemképes állapotban, tegvük kötelezővé azok használatát, hívjuk fel minden dolgozó figyelmét a baleseti veszélyre, és oktassuk ki őket a balesetek elhárításának módjára. Molnár Mihály mg. gépészmérnök Kalocsai Járási Tanács i A lucernát er meszt és tapasztalatai a szabadszállási Lenin termelőszövetkezetben Közös gazdaságunkban, a szabadszállási Lenin Tsz- ben, a szántóterület 37 százalékán foglalkozunk apró- magtermesztéssel; növénytermesztésünknek ez a fő profilja. Az említett üzemágon belül lucernát — teljes egészében kapásműveléssel — 480, olajlent 290, spenótot magnak 100 és borsót 25 kh-on termesztünk. Hogy gazdaságunk miért foglalkozik aránylag ilyen nagy területen az említett növények termeszésével, annak következő a magyarázata. Tsz-ünk, a területéhez képest, viszonylag kevés állattal rendelkezik, amit férőhelyhiány stb. indokol. Szántóinkon a talajerőpótlást így istállótrágyázással nem tudnánk megoldani. Olyan növényeket kellett tehát választanunk, amelyek az egyéb növényeknek jó előveteményt biztosítanak. Köztudomású, hogy a lucerna, az olajlen és a spenót (ez utóbbi istállótrágyázva) a gabona legjobb elővetemé- nyei közé tartozik. Az általunk termesztett négy növény, a felsorolt jó tulajdonságai mellett, s az agrotechnikai módszerek gondos alkalmazásával, az úgynevezett „pénzes” növények közé tartozik. Mindegyiknek gépesíthető a művelése, ami a mi talajviszonyaink mellett igen fontos tényező, mivel gazdaságunk munkaerőhiánnyal küzd. Helyszűke miatt csak a lucerna termesztésével kapcsolatos tapasztalatainkat ismertetem. NEM VETNI — TELEPÍTENI KELL A legnagyobb területen termesztett lucernát 1962— 19S3-ban telepítettük, miként már említettem, kapásművelésre, magtermesztés céljából. Shből 200 kh a martonvásári Synalfa és 280 kh a Nagyszénás! fajta. Külön szeretném hangsúlyozni, hogy a lucernát nem vetni, hanem telepíteni kell, mert a későbbiek folyamán igen meghálálja a telepítési költségeket. Fontos tényező a terület, illetve a talaj kiválasztása. Nem tartanám helyesnek a lucernát az egész gazdaság területén úgy végigvonultatni, hogy nem vesszük figyelembe a talajigényeit. Természetesen vannak kivételes adottságú gazdaságok, mint például a miénk, ahol a gazdaság egész területe többé-kevéshé alkalmas a lucerna termesztésére. A terület kiválasztása után igen fontos a jó talajelőkészítés. A mi tapasztalataink azt igazolják, hogy nyáron vagy ősszel kell a talajt megszántani. A szántás mélysége — természetesen a talajtípustól függően — 30 cm körüli legyen. Az ennél mélyebb szántásban, legalább is a mi tapasztalataink szerint, a lucerna gyengébb fejlődést mutatott, sőt helyenként erősen kiritkult. A lucerna szeret az altalajban mielőbb begyökerezni, „megkapaszkodni”. A nyári, illetve őszi mélyszántással a foszfor és a káli műtrágyákat be kell szántani. A műtrágya mennyiségére vonatkozóan nem lehet szabályt felállítani, az üzemenként és talajtípusonként változik. A nálunk bevált adag foszforból a 200 kg körüli mennyiség, káliumból 100 kg kh-ként. Jó, ha a nyári mélyszántást jól lezárva, majd továbbra is kezelve megelőzi a tarlószántás, hogy minél több kultúr- és gyommag kikeljen. A mélyszántást augusztus közepe után végezzük el szintén egybekötött (kapcsolt) talajlezárással. A nyári mélyszántás, ha a talaj- nedvességet meg tudjuk őrizni, szeptember végéig még újra kigyomosodik, és a tarlószántás után esetleg megmaradt kultúrmagvak is kikelnek. A jövő évi gyommentes talaj érdekében szeptember végén, október elején a nyári mélyszántást fontos meg- kultivátorozni. Ha a tábla lejtős területen fekszik, a kultivátort a lejtőn merőlegesen, g kapcsolt fogas nélkül járassuk, hogy a téli csapadék elszivárgását a kul- tivátor által hagyott bakhátak megakadályozzák. Ha őszi mélyszántást végzünk, a barázdát feltétlenül be kell szántani, hiszen a lucerna több évig van ugyanazon a helyen, s így az egyenlőtlen barázdás talaj a művelő és betakarító gépek jó működését akadályozná. Ugyanez vonatkozik a nyári rr^u-.— í - ■ — Az idén forgalomba hozc.t uj vegyszerrel, a Sevviox-szai pc iue.ezrk a bor a kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Tsz-ben.
