Petőfi Népe, 1965. május (20. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-09 / 108. szám
ÄUff figycfí. a tmwgs m*e datok elsiklottak a füle mellett. Aki fennakadás nélkül beszél — gondolta — biztosan tud... Elvégre az ember nem gép. lassan törülgette a szemüvegét és időnként bólogatott. — Jól van — szólalt meg bizonyos idő múlva. — Jól van. j. Akkor beszéljen még kérem... — A szeméhez emelte az üveget és lepillantott az asztalra — talán a gemocidwsnról!— Hátradőlt a székén, lehunyta a szemét. Reggel óta vizsgáztatja a levelezőket nemzetközi jogból. Sok egy ültő helyben. Halkan peregtek az esőcseppek az ablakon. Almosító a csend... Na gyerünk, gyerünk! Ezzel a kettővel most már hamar végzek. Az adjunktus megmozdult. Amint felnézett, sápadt arc meredt rá vissza... Mi van ezzel a nővel? Az előbb még folyékonya n felelt. — Kérem, gondolkozzék nyugodtan. Nem nehéz kérdés. A genocídiumot kérdeztem, a népirtást. .. A jelölt kinyitotta a száját. Apró hang hullott ki rajta, de tüstént megfagyott a levegőben. Megint becsukta, nyelt egyet. Csend... Ekkor váratlanul szék recs- csent az asztal végén. A másik jelölt szinte egy szuszra hadarta: — Tessék mást kérdezni Franciskától!... A népirtást ne!.:. Együtt tanultuk, betéve tudja... Ez szörnyű, nem gondoltam. .. Én beszéltem neki a koncentrációs táborokról... Adjunktus úr, kérdezzen mást tőle!. .. Az adjunktus meglepetten nézett rá. Előrehajolt, a keze megakadt a cigarettatárcájában. Tétovázott. — Dohányzik? — Pillantott megint a felelőre — Tessék!... Ott van a víz is. Beszéljen talán. .. a hatályos kereskedelmi szerződésekről. Gondolkozzék nyugodtan. Várok. * * * Az SS-ek kedvelték a sötétséget. Razziák, sorakozók minden éjjel, ok nélkül is. Néha adtak valami munkát, máskor meg ácsorogtattak egy darabig, aztán vissza a barakkba. Ha rád világítottak azokkal a gyalázatos kézi fényszórókkal, úgy érezted, mintha a rongyaid is lehullottak volna rólad. Védtelenebb lettél, mintha meztelen vagy. Nem tudhattad mikor, merről ér ütés. Akkor már a bergen-belseni lágerben voltam. Száz kilométerre Hannover és Hamburg között. A 31-es barakk volt a politikaiak szállása, de voltak köztünk cigányok is és egyéb megbízhatatlanok, mint Juli néni Hevesből. Február közepe vagy vége lehetett, már nem tudom biztosan. Akkor éjjel a szokásosnál is jobban hangoskodtak az SS-ek. Még irgalmatlanabbul csapkodtak a fénycsóvák és a szíjak. Kihajtottak bennünket a dermedt ég alá. Nem tartott sokáig. Este felöltözve dőltünk le a priccsre, egy szál mocskos pokróc takart, meg a halálos fáradtság. Amint közénk csapott a kézilámpák sugara, a félelem nógatta bennünk a maradék erőt. — ötösével sorakozó! Karokat kinyújtani előre és oldalt! Így mindenki egyedül maradt még a sorban is. Nem támogathattuk egymást. Ha valaki megbotlott és elesett, menthetetleCtfjototttnto táidéA Peter Hüchel Kató naic itt ctö Törik a levegő, ötezer kereszt Rendben-sorban Feszesen takarva Egymás mögé. Esti sorakozó után A városba vonulnak. Ellepik a romokat, Fekete hidakat. Lombokat szórnak a kanálisba A dómba tódulnak. Árnyat vetnek Jézusra. De felizzanak az ezüst- Sarkok a misekönyveken. És az alkony vöröse Lángot vet a háztetőkön. Mint ablak-árnyékok, A bár falára kúsznak. Jeget fújnak a poharakba. A gitárból lesnek Az asszonyokra. Perccel éjfél előtt Sírhoz!-t kiált A halál-trombita. A tompa dob, A nagy retirálás, A takarodó. Mire megcsillan a nappal, Ott állnak újra Merev négyszögben, ötezer kereszt. Feszesen takarva Egymás mögé. Fordította Bán Ervin Boasó János; Katonalovak. DE PROFUNDIS Hittél-e bennük és magadban amikor a kertek alján tüzet vetett termésünkre a tébolyult és gaz? Mikor szomszéd borától részegülten saját gyerek tört az apai házra? Mikor füst fojtotta a várost ás víz a bányáinkat? Minor papolt a hazugság s mi tapogatózva indultunk új holnapok felé? Hittél-e bennük és magadban? Tedd szívedre kezed: Valaki csak így maradhatsz — bíród néped és önmagad előtt. De légy csupán porszem. Az élet utján valaki, óriás vagy már akkor is. Hited emberré, hőssé így teszi őket és magad! Megéred velük a te győzelmedet is — a Békét! Felvidéki István í Hittél-e bennük és magadban í amikor azon a tavaszon ? tépett ruhában de örömmel szivedben < gyenge lábon ingó rozoga magaddal 5 bírókra keltél a holnapokkal? ? Hittél-e bennük és magadban. i amikor gúny és átok verte ) munkád első gyümölcseit, épülő otthonaink ásónyomait? \ Hittél-e bennük és magadban l amikor erejét szedve munkás és paraszt i szövetségbe fogta vérző markait? < Hittél-e bennük és magadban amikor a lépteknek hurkot vetett > és gödröt ásott a malasztos gyűlölet? í Hittél-e bennük és magadban £ amikor gazda kellett a gyárnak, földnek j s a hétköznapoknak? ■ Hittél-e bennük és magadban ) amikor autóba ültél mert dolgod sokasodott ' s formálni életünk, nem kis gondod lett? Létszámcsökkentés hogy most már muszáj neki végigmondani az egészet, mielőtt áttér létszámcsökkentésre. A Fúróipari Vállalat Bagosbe- rényi Gyáregysége — ahogy mondani szokás — a semmiből nőtt a kies nagyközség büszkeségévé. — Mert elvtársak, mi volt itt a pagony övezte síkon 20, sőt 10 esztendővel ezelőtt? — teszi fel a szónoki kérdést Tarhonyás Vince igazgató évek óta minden vállalati ünnepségen. — Fű, fa, bokrok! Giz, gaz! Ahol nappal a rendetlen gyerekek rajcsuroztak, este pedig a ser- dültebb ifjúság rendetlenkedett! — Tarhonyás Vince itt szünetet tart, mert szereti, ha finom élceit mértéktartó derültség nyugtázza. — És most itt gyár van, gyár! A szocialista ipar fejlődésének előretolt bástyája! Ezután általában a saját szerepének ecsetelése következik. Persze az is finoman: — Egy kócerájjal indultunk! — szokta mondani. — De bíztunk a jövőben, bíztunk önmagunkban. Pedig mit értettem én, Tarhonyás, az egykori szegkovács a fúróhoz? Megtanultam elvtársak! (Itt-ott helyeslő bólogatás a sorokban.) Es velem együtt megtanultátok ti is barátaim, kedves munkatársaim. — Vannak még hibák, tudom, elvtársak! — ,vesz ezen a ponton nagy lélegzetet az igazgató. Még itt nálunk is... De e bagosbölcönyiek hálásak lehetnek nekem, nekünk ezért az üzemért. i Gondoljunk erre. En a magam részéről bármikor elkedvetlenedek, vagy ha belefáradok a munkába, ebből merítek erőt. Elvégre, elvtársak, akárhogy is van, a mi üzemünk 300 családnak ad kenyeret, 300 szorgos kéznek ad munkát! — Az irodán egymásba érnek az íróasztalok! E z a meglepő és merőben szokatlan közbeszólás úgy március táján hangzott el egy termelési tanácskozáson, amikor Tarhonyás Vince a buzdító visszapillantással éppen a lets' ímcsökkentéssel kapcsolatos mondókáját szándékozott bevezetni. Szó, ami szó, nem volt éppen szerencsés bevezetés, de hát Tarhonyás már annyiszor elmondta ezt a beszédet! Ere- | detileg csak a pagonyt, meg a kócerájt akarta fnegemlíteni, de aztán azon vette magát észre, »uMwiiWúOlvaCrHCdl tT. Sebaj — gondolta, míg gépiesen szónokolt. — Majd aztán, amikor azt mondom, hogy: dolgozz ma jobban és többet, mint tegnap! (Ezzel szokta befejezni.) Itt majd hozzátehetem: akkor kevesebben is többet fogunk termelni! Ennyi az egész. Világos. Koncz bácsi, a közbeszóló nem tudhatta, hogy mit fundált ki a beszéd közben az igazgatója. Amint azt se tudhatta, hiszen nemrég jött az üzembe, hogy a főnök nem szereti a közbeszólásokat. Tarhonyás csúnya szemeket meresztett az öregre. De csak egy pillanatig. Aztán felderült az arca. Hogyne, csökkentek a gondjai: az egyikben már biztos volt, akinek okvetlenül fel fog mondani. (Indoklás: izgága fráter. Na nem a munkakönyvbe, csupán a munkaügyesnek, ha érdeklődnék.) M egerősítette az öregről alkotott véleményében egy hónap múlva a központból kiszállt bizottság. Az izgága Koncz feljelentette öt, hogy csupa olyat küldött el, aki itt-ott ki merte néha nyitni a száját. És még ott volt az is a levélben, hogy ........csak fizikai dolgozót cs ökkentett létszámon Tarhonyás, adminisztrati- vot egyet se". — Mondja — kérdezte a bizottság feje Tar- honyást — ez igaz? — De hát elvtársam — emelte fel az ujját az igazgató —, ez a létszámcsökkentés annyi munkát adott nekünk, hogy a munkaügyi osztály vezetője két új státust kért. — És maga adott? — Hát persze. Tekintettel kellett lennem a fejlődés követelményeire. A bizottság egy emberként csóválta meg a fejét. Azután ők maguk estek neki, hogy megállapítsák, hogyan, mennyivel kall csökkenteni az adminisztratív állomány létszámát. A felmondólevelek listáján legfelülre Tarhonyás Vince neve került. Mester László Széttépte a nyögések tompa áradatát, egy rövid pillanatig mintha az egész emberhalom azt figyelte volna: lélegzik-e még. aki kiáltott. Aztán már csak a talpunk csattogását hallottuk, s a megint harsány „los, los!”-t. tordul az út. Épület körvonalai bontakoznak ki a ködből. A kivégzőhély? Gázkamra, amiről hallottunk már rebesgetni? Sokan nem hiszik, hogy van ilyen. A röplapokra gondolok: Felszabadítunk benneteket!... De most megölnek ebben a házban. ... Az ajtó mögött kellemes meleg fogad. Villanyfény. Kitömött szalmazsákok katonás rendben a padlótól a mennyezetig. A parancs gyors és határozott. Mindenki a hátára vesz egy szalmazsákot és indul kifelé. Hová? Vissza a barakkba? Mi történt? Az SS-ek laktanyájába kellett vinni a raktárból a szalmazsákokat. Többször is fordultunk. Ott aztán el-elkapott szavakból és a borostás arcokból, karikás szemekből, fáradt tekintetekből lassacskán mindent megértettünk. A közeledő szovjet csapatok elől még sikerült elindítani Xúsrfiwítzbóí á szere!vényt a 5 foglyokkal. Útközben légitáma- i dás érte őket és a megmarad- \ tak N-től (nem értettem meg a < város nevét) gyalog vonultak > tovább nyugatnak. így kerültek > Bergen-Belsenbe. Mit éltek át a i foglyok, ha az őröket így meg- \ viselte az út! < Már világosodott, mire vé- í geztünk. ) Messziről láttuk: a foglyok 5 csapata eltűnt. Ahol az előbb még emberek feküdtek, most j mozdulatlan kupac emelkedett ! az érzéketlen, jéggé dermedt német földön. > A néma halomiból fiatal leány S nézett tágra nyitott szemmel. ( Hosszan, mintha engem kísért ) volna a tekintete. Amikor oda- ( értünk, láttam, hogy a tarkója mögött véres a megfeketedett fű... < * * • ' Franciska hangja halkan c szállt az alkonyi homályban. Az < arca még mindig sápadtan vi- ( lágított. Az adjunktus felkattintotta az í asztali lámpát. I — Jól van — mondta — elfő- > gadom a feleletét a pótkérdésből. í Nemzetközi jogból jelesre vizs- \ gázott. Egy kérdésre feleljen ( még. Az előbbi témából... Mi- í kor évül el a genocídium bűn- ? tette? I — Nem évül el. Egyes nyugati ? államokban... — Franciska) hangja fakón csengett, de már ) nem akadt el — ... A genoci- ! dium a bűnök legszömyűbbdke... < Nem évülhet el!... Bánó Magda ) nül beleütközött a mögötte levő. Mindkettőt végigvette a korbács. Nem nézhettünk se hátra, se oldalt. Szólni tilos!... — Gyorsabban, gyorsabban! — kiabáltak az SS-ek. A los, los!” minden eddiginél keményebb. Az első sorban megyek. A szemem sarkából csak a két szomszédomat látom. Közvetlenül mellettünk a drótkerítés. Máskor tilos ennyire megközelíteni!... Hová?... Miért?...Mi történik most vélünk?... Vajon hol lehet a front? A téli kora hajnal hideg párát vont körénk. Nem látom az őrtornyot a láger sarkán, csak a reflektor maszatolja fehérre arrafelé a ködöt. Már valósággal rohanunk. Röpködő csomókba fagy a lehellet, de a halántékomon apró gyöngyök hűtenek. Kevés az erő. Hosszú az út, gyors az iram. Erre még sohasem jártam. Milyen nagy is ez a láger! Csak repülőgépekről leszórt röplapokból tudjuk, hol vagyunk. Nagy- néha, ha sikerül elcsípni egyet, mohón olvassuk a biztatást: Felszabadítunk benneteket!... A soknyelvű szövegből következtetjük, hogy nagyon sokan lehetünk itt. De hogy hányán, mekkora a láger? Azt hiszem, egyetlen fogoly se tudja. • • •Már a külső úton járunk. Bal oldalra került a drótkerítés. A sarkon kirajzolódik a reflektor. Sárga telihold az őrtorony oldalán. Azon túl az ismeretlenség. Hány perc alatt érünk a tábor végére?... Hirtelen tűnnek fel jobbról a kusza, szoborszerű alakok. Emberek ácsorognak egy kupacban. Nem németek. Nem a kivégzőosztag!... A szikrázó csillagok alatt szorosan magukra tekert pokrócban helyben topog a csoport. Köhögés hallatszik, szófoszlányok. Kik ezek? Hogyan kerültek ide? Értük jöttünk? Velük megyünk tovább? Szorosan mellettük vezet el az út. Az SS-ek sietősen sorfalat alkotnak közénk... Los! Los!... Egyszer csak vékony hang száll fel a sűrűből: — Auschwitzból jöttünk, magyarok és lengyelek! Hol vagyunk?. .. — Ruhe! — Az SS-ek dühösen végig verik a csoport szélét és káromkodnak. Női hang volt!... Csupa nő?... i — Hamburg előtt. Bergen- Belsenben. Láger!... — kiáltja valaki mögöttem. Várom, hogy most megállítanak és sorbaver- nek minket is. Nem. Tovább! Gyorsan, gyorsan!!!... Újabb csoport jobbról. De . csak néhányan. Nem. Csak néhányan állnak, . az őrök. A többi fekszik a dér- • lepte földön. Amint meghallják a közeledő lépteket, mintha ! áram futna végig a néma hal- i man. Ott valaki íeltérdelt, ott •> is, ott is... Nyögés. Ziháló zaj ; emelkedik, mintha a föld só- l hajtana. S ebből az egybemosódó, érthetetlen morajból egyszerre si- ■ koltás csap a rettenetes éjsza- ! kába. Valaki talán az utolsó t erejét feszítette bele ebbe az - egyetlen szóba: — Anyám!... Női hang. Magyarul: Anyám!...
