Petőfi Népe, 1965. május (20. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-09 / 108. szám
Isis'-* yisss Bűnös apák N EM általánosítani akarunk a címmel, éppen ezért az írás elején eláruljuk, hogy három apáról lesz szó, három olyan emberről, akiknek az ügyében nemrégiben hozott jogerős ítéleteket a kecskeméti járásbíróság. A három per nem függ össze, hasonlóságuk azonban megdöbbentő, és arra figyelmeztet bennünket, hogy az eddigieknél sokkal komolyabban, hatékonyabb módszerekkel — küzdjünk az alkoholizmus ellen. Ez a három ember ugyanis alkoholista volt, nem fiatalemberek már, több gyermekes családapák, az ital — pontosabban felelőtlenségük — mégis a vádlottak padjára, s onnan a börtönbe juttatta őket. Nézzük meg röviden az eseteket, amelyeket sajnos, már- már tipikusnak is lehetne mondani. Nem egyedi, elzárkózott jelenségek ezek, hiszen megyénk falvaiban, városaiban hozzájuk hasonlókkal még lehetne találkozni. Most azonban nem az a feladatunk, hogy statisztikai felmérést végezzünk, hanem tükröt tartsunk a hasonló viselkedésű emberek elé, figyelmeztessük őket arra, hogy a bíróság 'minden esetben szigorúan jár el az ilyenekkel szemben. így járt például Kon- fár Sándor, Orgovány, I. kerület 11. szám alatti lakos is. A negyvenéves férfinak hét gyermek eltartásáról kellett volna gondoskodnia. Ehelyett azonban a havi közel kétezer forint fizetését szinte az utolsó fillérig elitta. Élettársa így vallott a tárgyaláson: — A múlt évben hetenként két-három alkalommal, majd az ősszel mindennap leittasodott. AZ ITTAS állapottal, a részegséggel együttjárt, hogy ilyenkor a családot szétzavarta, a hét gyereket több esetben megöléssel, kiirtással fenyegette. 1964 karácsonyán ugyancsak elüldözte őket a háztól, s az asszony a gyerekekkel két hétig kénytelen volt az egyik szomszéd lakásán tartózkodni. Konfár Sándort a bíróság ifjúság elleni bűntett miatt háromhónapi szabadságvesztésre ítélte, kényszerelvonókúrára, valamint a perköltség megfizetésére kötelezte. Darabos József, Kerekegyháza, Széchenyi tér 115. szám alatti lakosnak két kiskorú eltartásáról kellett volna gondoskodnia. Ezt nemcsak elmulasztotta, de nemtörődömségét azzal tetézte, hogy rendszeresen italt fogyasztott, s részeg állapotban feleségét, kiskorú gyermekeit a lakásból elüldözte, fenyegette. Alkoholizmusa miatt már a munkahelyén is baj volt vele. Ittasan jelent meg, s emiatt fegyelmi büntetést kapott. Nemegyszer előfordult, hogy kisfia ment érte az italboltba. Az ilyen ember magatartása feltétlenül károsan hat környezetére, különösképpen az érzékenyebb lelkületű gyerekekre. Talán fel sem mérhető milyen romboló következménye van a részeg apa üvöltözéseinek, káromkodásainak. Ilyen esetekben a bíróság minden további nélkül megállapíthatja az ifjúságelleni bűncselekményt, mint ahogy Darabos vonatkozásában is így tett. Négyhónapi szabadságvesztésre, kényszer-elvonókezelésre ítélte a járásbíróság az ötvenéves embert és kötelezte a bűnügyi költségek megfizetésére. KÉTRENDBELI ifjúság elleni bűntett elkövetésében, valamint súlyos testi sértés kísérletében találta bűnösnek a járásbíróság Feró József Izsák, Matyó dűlő 108. szám alatti lakost. Feró is megrögzött alkoholista, részeg állapotában ugyanazt cselekedte, mint a fenti esetek vádlottjai. Egy alkalommal apósára támadt és a keze ügyébe került vaslapáttal megütötte az idős ,AZ ALPÁRI .MA Az emberiség történetében egy pillanat, egy ember életében viszont alig mérhető időhosszúság száz esztendő. Időszámításunk óta voltak korszakok, amikor a rabság, a koplalás, a kizsákmányolás miatt három-négy generáció is cserélődött egymás után egy évszázad alatt. S habár az átlagos életkor nálunk lényegesen megnövekedett, mai, szenzációkban gazdag évtizedeinkben is különös, szokatlan gerontológiai csodának számít egy-egy évszázadot megért öregember... Valami különös, megfoghatatlan csodálkozással vegyes kíváncsiságot éreztem Alpáron, amikor a Bem utcában egy kis ház alacsony mennyezetű konyhájában megpillantottam a Kiskunság egyik nagy öregjét, az 1865. május 10-én született Németh Jánost. Halkan szuszogott, pi- aengetett az alpári Matuzsálem a dikószerű ágyon, a fején kucsma volt, töpörödött testét suba takarta. A borbélyát várta éppen az öreg, több napos szakáll övezte sovány arcát, és a hamuszürke, de sűrű haj is ollóra szorult már. Mikor 68 éves fia, meg a menye költögette, s mondta, ki-, mifélék a vendégei, ugyancsak elcsodálkozott. — Hát nem borotválni gyüt- tetek? — Nem, János bácsi. — Osztán hoztatok-e egy stampedlire valót, fiaim? Hiába, a feledékenység már jóvátehetetlen, legjobb a töredelmes beismerés: — Nem. 23 négyes találat, értékes tárgynyeremények kerültek a megyébe a lottójáték idei 18 hetében Megyénk lottózói nem kis sikerrel vettek részt az idei lottójátékban.'A 18. hétig bezárólag huszonhármán értek el négyes találatot. Legsikeresebb ebből a szempontból a nyolcadik hét volt, amikor négy fogadó — egy-egy bajai, kecskeméti, kiskőrösi és egy lajosmizsei — egyenként 115 226 forintot nyert, de a hatodik, tizedik és tizenharmadik héten is három-három fogadó ért el négytalálatot. Az idei megyei „rekordot” Krisner Dezső kalocsai és egy keceli fogadó tartja. Mindketten 169 094 forintot kaptak négyta- lálatos szelvényükre. Kedvezően alakult a lottó- tárgynyeremények eddigi megyei mérlege is. A február 1-i jutalomsorsoláson kétszoba-hal- los öröklakás tulajdonosa lett egy Kecskemét környéki, egy oldalkocsis Pannónia motorkerékpár tulajdonosa egy kiskunfélegyházi és egy IZS motor tulajdonosa egy dunapataji lottózó. Szalai Mihály bajai lakos szelvényét 16 461 forint értékű szobabútorral húzták ki, a kiskunhalasi Kurucz István pedig — a tárgynyeremény révén — 20 170 forintot érő fémbútor garnitúrával rendezheti be lakását. Gonda József garai Iákos két személyre szóló, 15 napos társasutazási jegyet nyert jugoszláviai útra, de kellemesen tölthetik szabadságukat azok a kecskeméti és kunszentmiklósi családok is, akik két hétre szóló bolgár tengerparti üdülőbeutalót nyertek. A fentieken kívül számos televízió- és rádiókészülékkel, több tíz-, öt- és kétezer forintos vásárlási utalvánnyal, fényképezőgéppel gyarapodtak megyénk lottózói. A totózók közül ebben az évben eddig csak négyen találták el megyénkben a 13 mérkőzés eredményét. Szentpéteri Zoltán kiskőrösi lakos azonban a 15. heti telitalálatos szelvényével 263 041 forintot nyert. erre bizonyára jobban emlékszik János bátyánk. Nem volt kéznél stampedli pálinka, sem ropogtatós cukor (reggelenként ezzel kezdi ugyanis a napot az öreg), de azért csak megeredt a szó, felvillant jó néhány epizód az irdatlan száz esztendő beláthatatlan távolából. Még emlékszik a „haza bölcse”, Deák Ferenc temetésére, hiszen két évvel a kiegyezés előtt született, ismerte Bogár Imrét, sőt, apját, Bogár Jakabot is. Csongrádon, a Tisza-parti városban szülte meg édesanyja János bácsit a dohányföldön, az akkoriban hirhedt „gatyás gróf”, Bagi József 36 ezer holdas birtokán. Négyéves volt, mikor meghalt az apja, s ekkor már dolgozott. Ahogy cseperedett, kiskanász, majd megtalálva élethivatását: juhász lett, messzi földön híres juhász. 1886-ban a sudár, erős csongrádi legény bevonult a monarchia hadseregébe, huszárnak. Egyszer találkozott Ferenc Jóskával és a feleségével is. „Resz- ta”, ez magyarul azt jelenti: Jól van, rendben «m. A huszárok egykori szójárást többször használta János bácsi beszéd közben. — Csak axt a lányt sajnáltam itthon hagyni — mesélte tovább könnyes szemmel. — Öt szerettem, a többit csalogattam. Ahogy leszereltem, huszonhat éves koromban, el is vettem, akit szerettem. — Mióta özvegy, János bácsi? Hallgat egy kicsit, magában számol: — Harminchat éve. — Miért nem nősült meg másodszor? — Olyan asszony után? Inkább egyedül. Áldott jó asszony volt — hangja most kissé keMérgesen villant fel a kérdés- ™ényfbb'~’ *apálni azért re az öreg szeme, felült az szeretett De itthon, a ház korul ágyon, kiemelkedve a suba alól. J elvo '' ’- Mivel? - kérdezte, és ki- , U^an’ nagypapa - szól nyitotta a száját. - Ezzel e, ni! - menye ~ h°gy mondta büszkén, és megmutat- ondhat ilyet., ta a két teljesen ép, egészséges, — Lányom, ami igaz, az igaz, hiánytalan fogsorát. isten nyugosztalja — inti le. — Volt egyszer, régen, itt , ^#<*r fVe még pipázott, de , , . . ’ . raunt. Inkább a cukor, a tej, a a doktor ur - magyarázta a fia fokhagymás pirítós esik jól Já- —, ő sem akarta elhinni. Csak nos bácsinak. Meg a hús, a sza- azt mondta, mondogatta és az ionná, de csak módjával. A bort utcán is ezt hajtogatta, amikor soha nem szerette és alig itta. felült a biciklire: Nahát, ez az- Csak nehezen engedte lefény- tán csoda, ilyet még én se lát- képeztetni magát. tarn---! — Ilyen szakállasán? — viMit, hogyan kérdezzen a ri- tázott —, így még öregebbnek porter egy százéves öregember- látszom. No, nem bánom — tői? Mit tudakoljon, amikor az egyezett aztán bele —, de gyüj- emlékezet itt-ott már kihagy, jön csak az a borbély, majd évtizedeket, fél évszázadokat adok én neki. Ilyen szégyenben ugrál előre-hátra, szeszélyesen hagyni engem a masina előtt!... kever össze eseményeket, tör- T , _ . , téneteket, dátumokat. A fiatal- lta' Bubor Gyula ságáról, erről beszéljen! Mert Fényképezte: Pásztor Zoltán Gála — saját zsebre i — Csak így igazán ; tartalmas egy értekezlet — mondotta Kurta Béla, és míg hörpölte az aranysárga húslevest, a forró lé olyan hangot adott a kanál és az ő szája szélén, mint „kacsázáskor” a kavics a tó felszínén: „Prrty, prüty, hisz...” — így van meg a sava, borsa, mint ennek a jó csigalevesnek — hüpp! — csatlakozott Létra Márton, akinek az utolsó pillanatban sikeredett egy szép kövér csigatésztát beszürcsölni, mielőtt az a kanálba visszacsúszott volna. Körülbelül így nyilatkoztak minden asztalnál a délelőtti rendezvényről. Az elragadtatott du- ruzsolás valódi konkrét zenévé olvadt össze a kanalak, tányérok kényes csilingelősével. Boldog volt mindenki, mint ahogy közös, ingyen ebédek alkalmával nincs jobb a magyar embernél. Aztán a zenekarban a késnyiszogás szólói következtek, mert a leves után friss salátával szervírozták a rántott húst. így zajlott a tanácskozást befejező ebéd. A két vendégelő szerv vezetője a spanyol etikettnek megfelelően szabályos időközökben mosolygott körül. Ide is, oda is kívánták a jó étvágyat. Két mosoly között azonban aggodalmasan sandítgattak egymásra. Végre tompított hangon megszólalt a kezdeményezőbb, Turbucz. — Akkor ezt a nyolcvan ebédet ti rendezitek, Sámson... Olyan ügyesen kérdezett, hogy az utasításnak is beillett. — Még mit nem! — markolta meg Sámson a pakfong villát oly erővel, ahogyan egy erélyes igazgatótól mindenki elvárja. — A múlt heti tapasztalatcsere ebéd költségeit is mi viseltük ... Most mindketten egyszerre mosolyogtak erre- arra, majd Turbucz következett. — Ne hülyéskedj — sziszegte fojtottan —, még két seregletet rendezünk ebben a hónapban. Ne félj, mi is kirukkolunk ... Tehát ezt a nyolcvan ebédet ti fizetitek! — Ha bolondok lennénk! — vágott vissza Sámson, majd nevetett egyet a másik oldalra, mert a járási kiküldött viccel mondott. — Nálam egyébként egy büdös fillér nincs — kötötte az ebet a karóhoz Turbucz. így hadakoztak ők egészen a Kinizsi sörök uralomra jutásáig. Akkor tudniillik a teli pohár sör éppúgy megállt kezükkel a levegőben, mint a többi hetvenhét étkezőé. Mert úgy esett, hogy a közelükben ülő egyik vendég tűhegyes füllel figyelte párharcukat. A nemes vetélkedő alatt újszerű ötlete támadt. Épp a sörivásnál hozakodott vele elő. Felállt, fél karját magasba emelve tartotta mindaddig, mígnem csend lett, illetve észre nem vették, és biztatták. Meg kell vallani, nagy örömmel. — Halljuk! Halljuk! Ő nem is kérette magát. Elővette pénztárcáját, abból pedig egv húsz forintost és felmutatta az áhitatos hallgatóságnak. — Akkor most, kedves elvtársak, fizessük ki mindannyian a jó hangulatban elköltött ebédet. Kiki magának. Csak önköltségi ár a húsz forint. Legalább akkora lett a megdöbbenés, mint mikor atombomba robbanás után kicsit elhallgat az ember. Hosszú, dermedt percek után kezdtek nyílni a bukszák. Legutoljára csupán egy reszketeg hang panaszolta. — Többet nem jövök értekezletre... Mi a fenét ér így, ha fizetni kell az ebédért... Minek következtében közre bocsátjuk az esetet és az ezt követő véleményt — javaslatként ... Az értekezletek számának csőkké: tésé- re... Is! Tóth István — Hát egy kis ropogtatós cukrot? — Azt se — válaszoltam —, de hát mivel ropogtatná azt a cukrot, János bácsi? — próbáltam menteni a becsületet... embert. Két kiskorú gyermeke rettegett tőle, üldözte, szidalmazta őket. öthónapi szabadságvesztésre ítélte és kényszer elvonókezelésre, valamint a felmerült költségek megfizetésére kötelezte a bíróság. Még egy észrevétel, amit a tárgyalásokon tapasztalhattunk. A vádlottak padjára került férjen a feleség, a hozzátartozók úgy próbálnak „segíteni”, hogy igyekeznek jelentéktelenné zsugorítani cselekményüket. Főleg azzal érvelnek, hogy ha bezárják a férjet, akkor ki fog keresni a családra. Arra nem gondolnak, hogy amíg odahaza volt, addig sem adta haza a keresetét, s durvaságával, szadizmusá- val megmérgezte a család életét. A FENTI ítéletek feltétlenül arra kell intsék a hasonló utakon botorkálókat, hogy vessenek véget a mértéktelen ivás- nak. Igaz, hogy nem súlyos ítéletek ezek, de — talán a bíróság nevében is hozzátehetjük — a következő hasonló esetnél már nem lesz ilyen elnéző a büntetőtanács. A bíróság határozottsága itt is megmutatkozik, hiszen végrehajtható szabadságvesztéssel sújtotta a három bűnös apát, s ezentúl kötelezte, hogy elvonókúrán vegyenek részt. Ügy gondoljuk, hogy figyelmeztetőnek ennyi elegendő. Gál Sándor
