Petőfi Népe, 1965. május (20. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-01 / 102. szám
íboíídQllLQ Dcvay Kamilla mint Elisabeth Proctor. ' (Pásztor Zoltán felvételei.) rajáték különösen a második és az utolsó felvonásban hoz felejthetetlenül szép pillanatokat. Amikor Hale tiszteletes egyre kínzóbb lelkiismeretfurdalástól űzve megjelenik Proctorék otthonában, s megkezdődik az Elisabeth letartóztatásával kezdődő drámai jelenetsor, felejthetetlenül szép, kitűnően felépített színészi játékokból ösz- szetett hármas jelenetnek lehetünk tanúi. Szegedi Erika, mint Abigail Williams, akit a boszorkány- perben vádlóként használnak fel a mögötte álló erők, mértéktartóan formálja meg szerepét, „Jóindulattal a kettest”? :udoztuhk. Végül aztán meg- sgyeztünk: bukjon csak három. Vzok már végképp semmit sem udtak. Az ilyen eset ma mái- ritka. 3e azért nem egy nevelő azt artja: Ha követelményeket ikarok támasztani, nem lehetek ekintettel a bukások számára, ia viszont sokat elbuktatok, az 'eltűnik, s végül rámfogják najd, hogy én tanítok rosszul, flk ét nézet ütközik itt. Az egyik amellett kardosko- lik, hogy a nyolc általánost -nindenkinek el kell végeznie. \ másik mércét szab, s a körülményektől függetlenül ah- tioz szeretne igazodni. A végletek itt sem jók persze. A nyolc általánost úgy „elvégeztetni”, hogy tudás akár ne is legyen mögötte, értelmetlen, káros. Akik a buktatás ellen hadakoznak, azzal érvelnek: Any- nyit csak tud a gyerek, hogy a kettest meg lehet neki adni! Aztán tornából, énekből, hasonlókból 4-est, 5-öst is kap, az átlaga 2,3—2,5 lesz, de nem tud írni, olvasni, számolni se — és elvégezte a nyolc általánost! Joga van jelentkezni szakmunkástanulónak! Másrészt viszont az is igaz, hogy egy közepesen értelmes gyereknek mégis csak használ, ha legalább végigjárja a nyolc osztályt. Mert, ha nem is fektet sok erőt a tanulásba, az órákon elég sok ragad rá. Ha megrekedne, teszem azt az alsótagozatban a rossz helyesírás, vagy a számtan miatt, sohase hallana semmit a történelemről, irodalomról, földrajzról, biológiáról stb. Nem tudom, talán a nyolcadik osztályos végbizonyítvány kiadásánál kellene szigorúbban ítélnünk. Ámbár ez is fából vaskarika. Mert igaz ugyan, hogy az alkalmatlanok elől elzárnánk így a továbbtanulás lehetőségét, segíteni viszont semmit se segítenénk rajtuk. Ezzel a módszerrel még mindig nem tanítottuk meg őket jobban számolni, írni, olvasni. A magam részéről amellett vagyok, hogy bizonyos alapvető követelményekből semminemű „megfontolásból” sem szabad engedni. A cél nem az, hogy a gyerek 14—16 éves koráig iskolába járjon, hanem az, hogy a következő generáció képzettebb, műveltebb legyen. És ez — akár szigorú, akár pedig a „szelídkezű irányzathoz” húzó pedagógus vagyok — arra kötelez, hogy tanítsak. Ahogyan képességeimből telik. Az iparit&nuló-iskola tapasztalatait éppen ezért én intésnek, felhívásnak, lelkiismeretünk ébrentartójának tekintem. Héjjas László Hozzászólás a „Nyolc általá- y nos után” címmel múlt vasár- nap megjelent cikkünkhöz. TV emcsak a kívülállókat, t hanem azt hiszem a pedagógusokat is megdöbbentette j a kecskeméti iparitanuló-isko- t Iában folytatott vizsgálódások , eredménye. Meg kellett szólal- ^ jón bennünk a lelkiismeret: j Nyolc év alatt az általánosban í csak ennyit értünk el? Tévedés ne essék: nem lelkifurdalást mondtam. Túlnyomó többségünknek erre semmi oka. De hát az ember, ha tartja ma- * gát valamire, nemcsak azért 1 dolgozik, mert fizetést kap. Hisz J a hivatásában, és bízik a mun- ] kaja hasznában. Jómagam kétszeresen érintett vagyok, úgy érzem. Tanyán ta- t nítok és óraadó vagyok az ipari tanuló-iskolában is. Nem vá- dolhat tehát senki elfogultsággal. Amikor az iparitanuló-isko- ' Iában segítettem feltárni a valóságos helyzetet, nem akartam ezzel áthárítani a felelősséget — magamra, a tanyai pedagógusra. Amikor pedig a tanyaiak védelmében emelek szót, nem a sértődöttség szól belőlem az iparitanuló-iskolaiak ellen. Az említett vizsgálódás is azt mutatja, hogy a tanyai iskolák rosszabb hatásfokkal dolgoznak, mint a falusiak és városiak. Még az osztott rendszerben tanítók is. Ez különben köztudott. De miért? Az okok jó része a nehéz körülményekből fakad. V/" alóságos átjáróház pél- * dául egynémelyik tanyai iskola. Még jó, ha a tantestület gerince a „letelepedettekből” áll. De a fiatalok többsége nem akar ottmaradni, ideiglenes állomáshelyének tekinti a tanyát. Amint lehet, továbbáll. Az örökös vándorlás miatt megesik, hogy éppen nincs egyetlen magyar, vagy biológia szakos sem, de tanítani kell. Tanítják a számtan- vagy földrajzszakosok, mert azokból meg történetesen felesleg is akad. A másik gátló tényező a tanyai életforma. Ilyenkor tavasz- szal hány gyerek mulaszt! De, ha rendesen jár, akkor is csak az iskolában tanul, otthon nem. Nincs ideje. A jószágot kell őrizni, gondozni, a kistestvért vigyázni, míg a szülők dolgoznak. A családnak szüksége van a gyerekek munkájára, még akkor is, ha egyébként helyeslik az iskolába járást. A szaktanárhiány és a tanyai életforma már elegendő volna magyarázatnak. Van azonban itt még egy alapos ok, ami miatt alacsony lehet a színvonal. De az már nem a pedagógusokon múlik. Egyszer nyolc gyereket akartam megbuktatni történelemből. Micsoda vihar lett belőle! Még „felülről" is beleavatkoztak. Alsítménnyel ajándékozza meg a közönséget Göndör Klára. Ti- tuba, a néger rabszolga a val- latási jelenetben lelkének minden rétegét feltárja. A néző, a riadt félelemből az ősi törzsi rítusok emlékeiből és a ráerőszakolt bigott vallásosság elemeiből összetevődő primitív érzésmegnyilvánulások minden részletének világosan érti az eredetét. Putnam, a vagyonszerzés ördögét^ óhajtott nagygazda Jánoky AwwrY^megfogal- mazásában valóban kíméletle.:, eldurvult lelkű ember. Perényi László sajátos felfogásban játssza a bíróság elnökét. Meg-megakadó beszédével, nyers közbeszólásaival egyfajta megoldását adja ennek az alaknak, bár elég sok színével, jellegzetességével adós marad. Egy-egy epizódalakítás erejéig emlékezetes perceket szerez Major Pál, Szántó Mária, Köl- gyesy György, Budai László, a kis Bartos Annamária. A díszletek évek óta a leghibátlanabb és legszellemesebb alko*áf!i Borcsa Istvánnak. Ki■~nf tárior. A1 históriaiig is hiteles jelmez:!. Csáky Lajos s különösen jól domborítja ki szerelmét Proctor iránt. Meggyőző alakot kelt életre Harris tiszteletes szerepében Gyulai Antal is. Bár, különösen a darab elején nem ábrázolja elég világosan a képmutató, pénzsó- vár ember minden jellemvonását. Kissé egysíkúbb ez az alak, mint amilyenre Miller gondolt. A boszorkányűző pap: Hale alakja Mezey Lajos tolmácsolásában csak a dráma utolsó felvonásában és a nagy bírósági jelenetben kerül igazán helyére. Túlságosan teátrálisan exponálja szerepét az első felvonásban, a bűntudat ábrázolása azonban, a darab végén szinte eszköztelen játékkal is teljesen hiteles. Nagy örömmel láttuk viszont ezúttal egy jelentős prózai szerepben Gyólay Viktóriát. Ann Putnam, ez az elmaradott, a vakhit ösvényein támolygó asszony minden megnyilvánulásában hitelesen áll a közönség elé Gyólay Viktória árnyalt, sokszínű játékával. Az együgyű, természetesen naiv és becsületes Mary Warren szerepében Agárdy Ilona idei legkitűnőbb alakítását nyújtja. Lélegzetállítóan hiteles és magával ragadó színészi telje mélyiséget. A vallási fanatizmus áldozataként tisztán áll a néző előtt John Proctor alakja, aki elveit, eszméit még az élete feláldozása árán sem hajlandó feladni. A világgal, a társadalommal tragikus konfliktusba került ember önmagával is kénytelen szorongatott helyzetében megütközni, s tragikumát a legvégső határokig kiélezni. Dühös és kemény szavakat ejt Miller az Ameri ka- ellenes tevékenységet vizsgáló bizottságok alapvető embertelensége miatt. i„Rég tudtam — írja műve keletkezéséről — a salemi boszorkányüldözésről, mielőtt még a McCarthy-izmus napja felvirradt volna, s mindaddig teljes sötét értelmetlenségnek láttam. Mikor újra belepillantottam, a napi politikai helyzet segítségemre sietett, különösen a lelkiismerettel való elszámolás misztériuma, ami nekem a legtöbbet mondó kor- tifnetnek tetszett.” Megrendítő Miller aktív politikai ■ humanizmusának ez a félreérthetetlen állásfoglalása. A mű életre keltése egyáltalán nem könnyű feladat. A lelkiismeret és a tragikusan meghurcolt öntudat drámájának érzékeltetése olyan játékstílust követel meg az igen népes együttestől, amely alkalmas az emberi lélekben lejátszódó legapróbb rezdüléseit egyszerű és félreérthetetlen érzékeltetésére. Udvaros Béla, a darab rendezője, a legnemesebb törekvések, a legtisztább alkotói módszerek megkeresése jegyében nyúlt a műhöz. Az előadás világos tagoltságával, igen kitűnő tempójával (a négy felvonás alig több mint két és egynegyed óra tiszta játékidőben zajlik le) jól közvetíti Millei mondanivalóját. Az együttei mozgatása, az előadás dekora- tivitása, a művel együttjátszó kitűnő díszletek és kosztümök mind-mind a bemutató éré nyeihez tartoznak. Ügyesen al kalmazza a rendező az érdé kés, változatos világítási effek tusokat. Éppen ezzel bizonyoi fokig felmenti a színpadi tol mácsolást a vaskos történeti ség vádja alól, látomásszerűei festői csoportokba rendezi szé replőit. Tudatosan törekszil erre a festőiségre, a jelenete két vizuálisan is igen nag; gonddal megkomponálja. A szereposztásból különösei kiemelkedik eszköztelenül egy szerű játékával Koncz Gáboi Az általa megszemélyesítet ■ John Proctor heves és nag I gesztusok nélkül, teátrális ha tásokat kerülve járja végig tragédiájának útját. Búcsúzásé feleségétől a negyedik felvonás végén, lélegzetállítóan hatásos és egyszerű. Dévay Kamilla aki Proctor feleségének szerepében lép színpadra, hasonlóképpen az emberábrázolás leg apróbb és leghalkabb eszközei vei él. Ez a bensőséges kama Nem tud megszabadulni bűnének terhétől John Proctor. (Koncz Gábor ée Szegedi Erika) A néhány évvel ezelőtti nagy siker, az „Édes fiaim” szép, jól kidolgozott előadása után ez a második Miller-dráma, amivel közönségünk Kecskeméten találkozhat A drámaíró őszinte hangú tanulmányában, melyet drámáinak összegyűjtött kiadása elé írt, nagy felelősségérzettel és egész világnézete, drámaírói gondolkodás- módja részletes kifejtésével foglalkozik A salemi boszorkányok megszületésének, formálódásának problémáival. Nagyon 'érdekes, hogy már a tanulmány elején világosan és félreérthetetlenül megvonja a párhuzamot a történelmileg is hitelesíthető rég múlt események — a salemi per —, és a modem amerikai politikai élet egyik legtöbbet emlegetett rákfenéje, a „McCarthy-izmus kö- zött”\_Érzi és kifejezésre is juttatja, hogy az az amerikai valóság, amely a boszorkányüldözés modem formáit létrehozta, a humánum legbensőbt megnyilvánulásai éllen támad megcsonkítja, önmaga értékei ellen fprdítja az emberi szeArthur Miller drámájának bemutatója a Kecsketnéti Katona József Színházban
