Petőfi Népe, 1965. május (20. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-16 / 114. szám
Három hü ül íz asztal körül. reri megfontolt, liggadt, Antal, a levesebb terméJÓ NAPOT, ÉLETI... szetű, Janos, a harmadik, mindig töprengő, amolyan Hamlet típus. Közös vonásuk, hogj őszinték, az idén végeznek < Gödöllői Agrártudományi Egyetemen, B ács-Kiskun megyéből jöttek és oda is mennek vissza agronómusnak valamennyien. — Császártöltési vagyok, oda is megyek az Üj Barázda Tsz- be — mondja Villányi János, a megye ösztöndíjasa. — Kicsit félek. Ebben a tsz-ben minden vezető egyetemet végzett és egy kezdőnek, attól tartok, sok szava nem lehet majd. Az ember persze, világmegváltó tervekkel indul útra az egyetemről. Szeretné hinni, hogy ezekből be is vált valamit. Persze, más az elmélet és más a gyakorlat. Nekem még sokat kell látnom, tanulnom, tapasztalnom, hogy igazán jó állattenyésztési szakember legyek. — Nálunk, a Bácsalmási Állami Gazdaságban — veszi át a szót Asztalos Antal — ellenkező a helyzet. Kevés a szakember és számítanak rám. Szerződésem van, az állattenyésztésben szeretnék dolgozni, egy dolog mégis nyugtalanít. Vajon hogyan fogadnak majd? Megbíz- nak-e a munkámban, elismernek, becsülnek-e? Mindez persze, rajtam is múlik. De a közmondás is azt tartja, hogy senki sem próféta saját hazájában. — Valószínűleg a bajai, vagy a Bácsalmási Állami Gazdaságba kerülök — mondja a tataházi Pintér Ferenc. — Ennek örülök, hiszen nekünk még tanulni kell a szakma gyakorlati oldalát, és erre csak az állami gazdaságban nyílik alkalom. A tsz-ben minden rászakad az emberre, holott még fel kell készülnünk a decemberi államvizsgára is. Tavasz van Gödöllőn. Az egyetem hatalmas parkjában már megjelentek a diáktavasz első fecskéi: a vizsgára készülők. Rohannak a napok, közeledik a záróakkordja négy változó sodrású, de nagyszerű esztendőnek. Vajon sikerülnek-e a vizsgák és mi lesz azután? — ez most az állandó téma. A kecskeméti Aranyhomok Szállóval vetekedő diákotthonban is erről beszélgetünk. Felkészülten, nagy tervekkel, tettvággyal indulnak útra. De a várható akadályokat is szám- baveszik. — Falun úgy van — magyarázzák —, hogy első az orvos, a pedagógus, a tanács- és a tsz- elnök, ezután jön mindenki és legalul lapít az agronómus. Rangban utána már senki sem következik. — Igaz, hogy hazamegyünk, de alig tudunk valamint. A lehetőségekről, a munkakörülményekről. Úgy belecsöppenünk az egészbe. — Nem jó az, ha az embert a fél falu ismeri. Mert jönnek a rokonok, az ismerősök, a jó barátok. Mind kér valamit. Ha mereven elzárkózunk, — azt mondják: nagyképű, még a rokonait is lenézi. Ellenkező esetben elkoecintgatjuk a tekintélyünket, a becsületünket. Itt egy kupica pálinka, ott két pohár sör, utána bizony nehéz a különféle kérelmeket visszautasítani. — Lakást is kapunk! Egyelőre papíron. Esetleg egy szobát, a legalapvetőbb városi kényelem nélkül, de fővárosi áron. A fizetésünk pedig nem csillagászati összeg, körülbelül 1300 forint. Nem panaszképpen mondják, csak szembenéznek a tényekkel, próbálnak megoldást is keresni, mindenesetre vállalják — sőt hittel, ambícióval vállalják — az agronómusmunka, a falun- élés fény- és árnyoldalait. A Dr. Molnár Erik akadémikus előadása a Kecskeméti Katona József Társaságban Dr. Molnár Erik akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének igazgatója szombaton, május 22-én Kecskemétre látogat. A Katona József Társaság meghívására előadást tart a városi tanács nagytermében, délután 5 órakor „Az első szocialista Internacionálé” címmel. A két világháború között dr. Molnár Erik Kecskeméten élt, közismert volt, mint a város baloldali érzelmű értelmiségének és a munkásmozgalomnak egyik kiváló vezetője. Erre való tekintettel fogadta el a Katona József Társaság meghívását a szombati nyilvános felolvasó ülésre, 'ahol tiszteletbeli taggá kívánják választani. Az erről szóló okmányt a társaság nevében dr. Weither Dániel, a Petőfi Népe főszerkesztője adja át. MÁJUSI HIMNUSZ Hónapok legkedvesebbje: a szélbe bomló zsendiilő vetések, megújuló föld s harsány ég közt, zizzenő szellők szőke évadja; pezsdülő vér, felzúgó örömök, hamar-gyúlt, forrón teljesülő álmok harmincegy napja ... Nemcsak a természet szüntelen éledését jelented nekünk, orgonák lila gyertyalángját, harangvirágok illatos dalát, hancúrozást a smaragd réteken, hévvel dadogó drága szavakat, — de benned feszül az emlékezés: dübörögnek fogcsikorgató harcok, a föld, a jog, kenyér, munka, szabadság, az élet-követelő tüntetések; lopva készített zászlók villanása, a kardlapok, csattanó sortüzek — mert a szenny ellen vádra kelt az Ember, s a „méltóságos” rendszer reszketett... Május, kiáltó ellentétek hava: erdőkön, szívekben — poézis, líra, s — puskatus, gyilok, ha ki szót emelt! Szeretlek mégis: meghajtott fejemmel gyászolom, mind, kik érted, benned hulltak, kik poklokra veszejtették a múltat! S szívemre ölelem, ki otthonra lelt, az Embert, ki benned már nem falat kenyérért járja az értelembe öltözött világot, de bizsergő, boldog indulattal a jóra-váltott Mában ujjong, s így kovácsolja ésszel-kézzel-szívve. a valós, biztos, tiszta Holnapot. Friss égboltod felé fölemelem, ragyogja be tüzedtől barna arcom; éltess bennünket, forradalmat gyújtó, ifjító, szépítő, építő erőket bújtó mágus: szerelmem, Május! Jóba Tibor diákszálló luxus kényelme, az egyetem jól összehangolt közössége után falura menni, tanulás helyett dolgozni — nem köny- nyű. De a mélység is azt szédíti, aki fél a magasban. A bátrak szembenéznek a nehézségekkel, megbirkóznak vele és legyőzik. t.gyedül persze, nem sokra mennének. Nagyon sok függ a tsz-ek, állami gazdaságok vezetőitől, attól, hogyan foglalkoznak velük, megértik, segítik-e őket, melléjük állnak-e, ha egy- egy nagyobb feladatot, kezdeményezést szeretnének valóra- váltani. Mert terveket, elképzeléseket mind visznek magukkal. Sok helyen jártak, dolgoztak már — még külföldön is — a szünidőben, és szeretnék otthon hasznosítani a látottakat. — Jól és becsületesen akarunk dolgozni — szólal meg hirtelen a csendes Ruzsinszky Mária. Lajosmizsei és még harmadéves. De máris osztja a végzősök gondjait. — Mindnyájan élethivatásnak tekintjük a foglalkozásunkat. Ügy indulunk ki az életbe, hogy most megmutatjuk, mit tudunk. Aztán esetleg észrevesszük, hogy sandán néznek reánk, iparkodásunk elé közöny terpeszkedik, néha még rosszindulat is — és mi történik? Elmegy a kedvünk, ahogy mi mondjuk „letörünk”, elfásulunk. „Ez szörnyű lenne, bár előfordulhat” — kiáltanak fel a fiúk és máris parázs vita kezdődik. Az élet értelméről, harcról, jövőről, hivatásról, arról, hogy mi az, ami szerintük sürgős változtatásra szorul a munka jobbá tétele érdekében. — Az adminisztrációt tizedére csökkenteném. Az agronómus legtöbb idejét jelentésekkel tölti el. — Szakemberek kellenének a járási tanácsok mezőgazdasági osztályaira. Bizony, sokszor panaszkodnak a tsz-ek, hogy mikor jön a tavaszi kampány, megjelennek a tanácsok dolgozói ilyen meg olyan követelésekkel és hiába akarnak segíteni, csak összezavarják a dolgokat. — Az is megoldatlan, hogyan lehet közeledni a tagokhoz. Vezetéselmélet nincs a tananyagban, igaz ezt nem is lehet megtanítani. Sokat vitatkoztunk itt az egyetemen arról, hogy néhol a tagság miért emlegeti a maszek világot, amikor most sokkal jobban kijön, mint régen? És miért alakult ki körükben egy olyan helytelen szemlélet, hogy „én csak keressem meg a magamét, a többi nem érdekel”? Nagyon rossz nálunk a munkaerkölcs. Moziba akar valaki menni? Elmegy, rókább otthagyja az állatokat. Ha naponta egy tag ilyen magatartással csak 10 forint kárt okoz, (' akkor is mondjuk 500-as létszá- i mot véve alapul, évi másfél \ millió kárról beszélhetünk. —> Miért? Mert sokszor gyenge ke- S zű a vezetés. Talán, ha az el- < nők és a főagronómus is érdé- < kelve lenne, a tanácstól függet- f lenül kapná a fizetését, ha a \ tervek jobbak, szakszerűbbek < lennének, ha nem volna az a > rengeteg papírmunka, agyon-! szervezés! < Ha... így volna és nem úgy... Hány éjszakába nyúló í összejövetelen vitatták meg eze- f két a részleteket. Most is milyen sisteregve csapott ki a vallomás Asztalos Antalból: „Ha ? megértenék az emberek, hogy; nem többet kívánnak tőlük, csak í a kötelességüket végezzék el > lelkiismeretesen! De hát min- í Kőszegi Gyula: Bikák. Talán e mozdulattal Még nem gyújtottunk villanyt. Nem volt este, csak készülődött. Akkor surrant át a drótkerítés ), és a szomszéd erkélyen már ott guggolt az alkony. Még fentebbről egy mágikus d kék fénye csordogált a kertre, ahol két éve idetelepített fenyők törpe serege szundikált, s csak olykor rezzentette fel buszok fénysugara és hangos kürtje. Te meséltél. Szokatlanul: gyermekkorodról: vizet vittél a kútról, és elestél, s a vödör, hogy megsebzett. — ma is látsz« u* Kinn múlófélben volt már a vihar, de a leszakadt vezetékek valahol a dunántúli vidéken még elvárták a nagy áldozatot, — mi meleg szobában vártuk az estét, s így, beszélgetés közben kezem fejedre tévedt, megsímogattam, kissé meghatottan, mert mondani nem tudom, de talán e mozdulattal elárulhatom szerepedet az életemben ... És az önkéntelen mozdulatot megleste a kályhánkból kivilágló barátságos tűz ránk villanó fénye, Antalfy István könnyen előfordulhat, hogy mi is beleesünk ebbe a hibába.” A hamutartóban hegy nő cigarettavégekből. A jegyzetfüzetben tengerré dagadnak a felkiáltások, kérdőjelek, áttüzese- dett mondatok. Naiv, diákos elképzelések és hasznos, nagyon is éretten megfontolt tanácsok, vélemények. Tiszteletre méltó közös vonásuk, hogy valameny- nyien a mezőgazdaság helyzetén szeretne változtatni, javítani. Három fiú keres most utat, megoldást. Ma még diákok. De minden jel arra vall, hogy megbízható, jó szakember válik majd belőlük. Tépelődnek, nem akarnak megalkudni, „beállni a verklibe”. Jól és becsületesen akarnak dolgozni. De hogyan kívánnak élni? ■— Kulturáltan. Falun is — vágják rá egyszerre. — A kecskeméti színház jön hozzánk is. Olvasni, filmet, tv-t nézni falun is lehet, nem fogunk be- gubózni. Persze, hiányozni fog a megszokott társaság, ez a szabad szellem, a viták, a barátok, de itt az ideje, hogy munkához lássunk mi is. Lehet, hogy később jobban megfontoljuk mit mondunk, lecsillapodunk. Egy azonban biztos: feltett szándékunk önmagunkból a legtöbbet, a legjobbat nyújtani. Ehhez várnak segítséget, megértést, szakmai és emberi példát, útmutatást. Fiatalok. Hevesek s komolyak, lányok után járók és kötelességtudók. Félnek elszakadni az iskolától, de örülnek az életnek. Sokat is várnak tőle. Sikert, az eredményes munka pezsdítő örömét, aztán persze lakást; — már bele is képzeltek egy nagyszerű, „olyan senki másnak nincs” berendezést — egyszer talán még autót is. De a cél, az nem az autó. Több, nagyobb ennél. És értékesebb. A hasznos, munkás: élet. Vadas Zsuzsa denki ott akar pénzt szerezni, ahol nem szabadna. És az a baj,
