Petőfi Népe, 1965. április (20. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-25 / 97. szám
Fontos dokumentum ◦z ideológiai munkáról A Z MSZMP Központi Bl- zottsága néhány héttel ezelőtt megvitatta a párt időszerű ideológiai feladatait. A vita eredményeit összefoglaló dokumentumot • azonban nem öntötte határozat formájába. Irányelvekként tette közzé, a párt elméleti folyóiratában, a Társadalmi Szemlében. Miért történt ez így? Azért, mert feladatainkat, s köztük a szocialista tudatformálás feladatait, már a párt VIII. kongresszusa meghatározta. Nem új, ettől eltérő határozatra van tehát szükség, hanem annak vizsgálatára, mit valósítottunk meg ebből. Továbbá: nem lehet minden Ideológiai kérdést határozattal lezárni. Az Irányelvek éppen arra ösztönöznek mindenkit, aki szellemi életünk valamelyik területén dolgozik, hogy tovább tanulmányozza a kérdések megoldásának legjobb módját. Ezzel és a ma legfontosabb kérdések kiemelésével tovább élénkítik ideológiai munkánkat. Az elméleti munka megjavításának elengedhetetlen előfeltétele az ideológiai front pártvezetésének erősítése. A párt a munkásosztály ideológiáját képviseli, annak az osztálynak nézeteit, amely a szocializmus teljes felépítésének fő társadalmi ereje. A munkásosztály ideológiája, a marxizmus—leninizmus a proletárdiktatúra első percétől kezdve a társadalom vezető ideológiája. A szocializmus alapjainak lerakása arról tanúskodik, hogy a nép egésze elfogadja, helyesli a szocialista építés fő céljait. Ez egyben a párt vezető szerepének erősödését is mutatja. Azt a közeget, amelyben ma az ideológiai munka folyik, az jellemzi, hogy a szocializmus alapjainak lerakása óta tovább növekedett a dolgozó tömegek szocialista tudatossága. Szép eredményeket értünk el a kultúra területén. Ámde, változatlanul küzdenünk kell a dogmatikus és a revizionista nézetek, különösen az imperialistáknak a szocialista országok belső gyengítésére irányuló „fellazí- tási” taktikája ellen. Ez és a nemzetközi kommunista mozgalomban kialakult vita is megkívánja az állandó és szívós eszmei küzdelmet, az ideológiai munka megjavítását. Az ideológiai munkát szocialista építésünk hatékony segítőjévé kell tennünk. Véget kell vetnünk az ideológiai munkában gyakran tapasztalható bátortalanságnak, lassúságnak, passzivitásnak, az ismert tételek mechanikus ismételgetésének. A MINDENNAPOS termelomunkénak eszmei vonatkozásai között sok vita folyik arról, hogyan hat az élet- körülmények javulása az emberek gondolkodására? „Elpol- gáriasodást okoz” — mondják egyesek. Mi elutasítjuk ezt az álradikális felfogást, az azonban tapasztalható, hogy ha némelyek olyan keresethez jutnak, amelyet nem érdemelték ki munkájukkal, akkor ez valóban erősíti a kispolgári önzést és haszonlesést. „A magasabb élet- színvonal automatikusan növeli a szocialista tudatot” — mondják mások. Ez sem igaz. A szocializmus tettekkel való igenlését, a szocialista tudatosodást megkönnyíti ugyan az anyagi körülmények álíanüó javulása, de fontos feltétele a céltudatos, friss, rugalmas eszmei politikai nevelőmunka. És szükséges a tervszerű, szocialista munka- szervezés, s az, hogy a dolgozó valóban a magáénak érezze üzemét, községét, egész államunkat. EHHEZ sokoldal úan tovább kell fejlesztenünk társadalmunk szocialista de- mokratizmusát. Az elmélet művelőinek ma fontos feladatuk, hogy ennek módozatait tanulmányozzák. Annyi máris megállapítható: Megvan a lehetősége és a szükségessége is annak, hogy hatékonyabban nyilvánuljon meg a szocialista demokrácia választási rendszerünkben, parlamentünkben, tanácsaink- r\n’. a.. k,özP0,nti irányítás és a helyi önállóság jobb összehangolásában. És ami a legfontosabb: abban, hogy a dolgozók közvetlenebbül és aktívabban vegyenek részt a közügyek intézésében. Ide számítva természetesen, a gazdasági ügyeket, az üzemek, termelőszövetkeze- tek, hivatalok és intézmények irányítását. Ezzel tovább nö- vekszik a munkásosztály veze- tő szerepe is, mert jobban érvényesül a párt politikája, mely a dolgozók akaratát fejezi ki. Az apolitikusság, a közügyek iránti közömbösség a kapitalizmus káros eszmei öröksége- egyik megnyilvánulása a kispolgári szemléletnek, amely még ma is széles körben hat, s amelyet Nyugatról jövő hatások is táplálnak. Ez ellen elsősorban a szocialista viszonyok tökéletesítésével, eszmei harccal küzdünk, úgy azonban, hogy türelmesek vagyunk azokkal szemben, akik még nem érkeztek el a szocializmus tudatos vállalásáig. Elítéljük a vallásos ideológia elleni harc kapcsán tapasztalható türelmetlenséget és opportunizmust. Terjesztjük a tudományos világnézetet, cáfoljuk a vallás mai érveit, bíráljuk az egyház képviselőinek azokat az állásfoglalásait, amelyek politikánkkal ellentétes törekvéseket tükröznek. De a szocialista nemzeti összefogás keretében kommunisták és pár- tonkívüli materialisták együtt dolgoznak a hívőkkel. Tudjuk, hogy ezeknek többsége neveltetése folytán lett vallásossá, vagy bajaira keres vigaszt a hitben. Társadalmunkban megvannak a feltételei annak, hogy ha ezek az emberek bekapcsolódnak a társadalmi tevékenységbe, ha megismerik a szocializmus új erkölcsei, akkor meggyőző érveink hatására előbb- utóbb megtalálják az utat a tudományos világnézethez is. jfcjjZÉLES körben, sokféle formában hat még nálunk a nacionalizmus. Vele szemben erősítenünk kell a szocialista hazafiságot, amely mindenekelőtt népünk szocialista vívmányainak, ezek nemzeti és nemzetközi jelentőségének tudatából táplálkozik, s amely egy- gyéforrt az internacionalizmussal, azzal a meggyőződéssel, hogy hazai _ eredményeink és a világ haladó erőinek sikerei elválaszthatatlanul összefüggnek. Ezért erősíti népünk a barátságot a Szovjetunóival, mint a kommunizmust építő nagyhatalommal, a haladás úttörőjével, a béke fő védelmezőjével. S támogatja annak a szocialista vi- 1 ágrendszer nek az ssységét amely egyenjogú szocialista államok internacionalista közössége és szuverenitásuknak is legfőbb biztosítéka. Fontos tényezője országaink fejlődésének «egysegének az, hogy tovább fejlesszük gazdasági együttműködésünket, leküzdve ennek akadályait. A szocialista országoknak harcolniuk kell a nacionalizmus, s elsősorban a saját országukban fellelhető nacionalista maradványok ellen. A társadalomtudományban eredményes harc folyik a marxizmus—leninizmus alkotó alkalmazásáért, a dogmatikus és revizionista nézetek ellen. ^ MIKOR hangsúlyozzuk, h°gy a marxizmus a legutóbbi negyven évben is fejlődött, akkor egyúttal azt is látjuk, hogy sok, az élet által felvetett új kérdést kell még fel- dolgoznia, sok vitás problémát sell tisztáznia. Amilyen örvendetes a szociológiai kutatások megindulása, olyan sajnálatos, ogy egyik-másik folyóirat szociográfiái jellegű írásai torz. elriasztó képet festenek a mai társadalmi valóságról. Mások divatossá teszik a polgári ideológia „modern” termékeit Némelyek viszont túl egyszerűnek mutatják be a szocializmushoz vezető utat. E hibák kiküszöbölésé fontos feladata ideológusainknak, különösen az ifjúság szocialista nevelésének szempontjából. , Társadalmunkban igen nagy tudatformáló szerepe van az iiodalomnak és a művészetnek s e területeken is vannak kiemelkedő eredményeink. Egyes müvek azonban a szocializmus eszmeitől való eltávolodást, kispolgári nézeteket vagy világnézeti közömbösséget, kiábrándultságot és pesszimizmust vagy alforradalmi türelmetlenséget tükröznek. A helyes álláspont az, hogy korunkban az irodalom és a művészet csak akkor töltheti be társadalmi hivatását, ha tudatosan és következetesen a szocialista realizmus alapján áll, ha tehát a valóságot a maga lényeges ten- denciaiban ragadja meg és tük- rozi. Ezen belül igen sokféle stilusaramlat lehetséges. A párt nem avatkozik bele az írói és művészi alkotómunka mühely- kerdéseibe, de mint társadalmunk ideológiai és politikai vezető ereje, állásfoglalásaival az irodalomnak és a művészetnek is ad eszmei irányítást. ^ DÖSZERÜ ideológiai feladataink kijelölésének azt kell eredményeznie, hogy fokozódik a párt kezdeményező, irányító és szervező tevékenysége a szocialista építőmunka és az ideológiai harc támasztotta problémák elméleti, marxista kidolgozásában, s erősödik az az eszmei munka, amely a tömegekre legnagyobb hatást gyakorló ideológiák: a kispolgariság, a nacionalizmus a vallásos világnézet leküzdésére irányul. Az agitációs és propagandamunkának is bátrabban es kezdeményezőbben kell szembeszállnia a téves felfogásokkal, a demagógiával, a demoralizáló nézetekkel. Az iskolában és a sajtóban, a tudomány és a kultúra területén folyó ideológiai munka, a Központi Bizottság irányelveinek szellemeben, megújult erővel fáradozik azon, hogy egész népünkkel elfogadtassa a marxista világnézetet, meghonosítsa és eiT.., ^re J11 Itassa a szocialista erkölcs követelményeit, s megtanítsa az embereket szocialista módon élni, dolgozni és gondolkozni. Bozsó Jáno*: Kecskemétről menekültek 1944 novemberében. A széppróza, a szerkesztés és a színvonal (Észrevételek a Tiszatáj áprilisi számáról) AZ7.AL, a szándékkal lapoztam a Tiszatáj áprilisi számát, hogy ezúttal elsősorban a szépprózának szentelek nagyobb figyelmet. Valóban, a szépprózai anyag nemcsak gyönge, de vigasztalanul kevés is. Mindössze két írás képviseli: Csoór István: Nemzetesasszony című kisregényének II. része, valamint Köves József: És mégis Varsó című, lengyel barátainak ajánlott naplójegyzete. A nagyobb erőt mutató, stílusbeli egyenetlenségei ellenére is jobb írás a Nemzetesasszony. Csoór helyenként kitűnően ábrázolt; Barna mama, a hajdani gazdálkodóné, a „nemzetesasz- szony” alakja hiteles, eleven; látszik, hogy az író otthonosan mozog a falusi, helyesebben a tanyai emberek világában. A „nemzetesasszony” sokat megért a körülötte zajló világból, jobban mint más. Tanultabb, őt az élet nevelte, a régi is, meg az új is, — de sok minden előtt értetlen, és éppen a legnagyobb változással szemben az. Nem különb, mint a többi tanyai asszony. Egyszerűen gondolkozó, néha szinte naiv. Van atmoszférája a szövetkezettől idegenkedő emberek gyötrődéseit kifejező soroknak, s oldalaknak, s rendkívül emberi Kun Istvánnak, a „fekete embernek” első megjelenése, is Barna ma- máéknál; de zavaróan hat, hogy a bizonyítékokat szolgáltató képsor néha öncélú, különösebb funkció nélküli, pl. az öreg csordás halála és a „fekete ember” ottani megjelenése. S itt jegyezzük meg, hogy Kun István alakja elnagyolt, pedig az író benne igyekezett a pozitív hőst megrajzolni. Tulajdonképpen a novella végén is alig tudunk róla valamit. A MÁSIK írás alapvető hibája: az írói koncepció hiánya. Az egész csupán mutatós stílus- gyakorlat, ami színesítheti eg? napilap vasárnapi irodalmi mellékletét, de vérszegénynek bizonyul egy igényesebb folyóiratban. Hogy az új formátumú Tiszatáj eddig megjelent számai közül az áprilisi a leggyöngébb, a gyenge szépprózai anyagon kívül egyéb oka is van. Ilyen tényező a szerkesztői következetlenség. Szépirodalmi rovatba nem illő cikkek közlése elvette a helyet az igényesebb lírai és prózai alkotások elől. Szabó Ferenc és Rácz János tanulmánya semmiképpen sem odaillő. (A tanulmányi rovatba legközelebb novellát írnak?) Amellett Rácz János tanulmánya nem több tények pontokba foglalásánál, stílusa szürke, színtelen, helyenként pongyola; témája, akár Szabó Ferenc lényegesen igényesebben megírt tanulmánya csak a szakembereket érdekli, tehát inkább szakfolyóiratba való. FELVETŐDIK önkéntelenül is a kérdés: nem volna szép- irodalmi anyagot miből válogatni? Mert ezúttal a líra is sá- padtabb a szokottnál (csupán Simái Mihály és Hatvani Dániel költeménye mondható jónak); a magas színvonalat csak a tanulmányok (Szauder József, Péter László munkái), valamint a kritikai írások tartják. Nehezen hihető, hogy nem lenne miből válogatni, de úgy gondoljuk, következetesebb szerkesztői munkára van szükség. Mert be kell vallanunk, kissé fájó szívvel ugyan, hogy a Tiszatáj még nem tudott felnőni az első két számban sokat ígérőn jelzett feladatokhoz. Következetes szerkesztői munkára lesz tehát szükség, hogy a Duna— Tisza közének ugyanolyan rangos folyóirata legyen, mint a Tiszántúlnak az Alföld vagy a Dunántúlnak a Jelenkor. Szeretnénk ezt mihamarabb megérni! Somogyi György
