Petőfi Népe, 1965. április (20. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-25 / 97. szám
A z útközök éles csattanással , verődtek össze, amikor a í vonat hirtelen lefékezett. A ki< dőlt jelzőberendezést egy zász- í lót lobogtató vasutas helyette> sítette. ( — Jól van öreg! — szólt le < álmosan a mozdonyvezető. — í Jelezz csak minél tovább tilo- í sat! Embereket viszek a frontra > az anyaföldnek. Csupa fiatalt, i ilyen magamfajta egy sincs köz< tűk. Ráérnek még egy kicsit j élni... í — Biz a’. Hanem csak addig í tartalak fel, amíg a szétbombá- ! zott vágányt helyre nem állít> ják. Beletelik, meglehet, két s napba is, mert a talpfákat is < kiforgatták ameddig csak el- i látni. j A katonák csoportosain ugrál- : tak ki a túlzsúfolt, levegőtlen í marhayagonokból. Első útjuik a í töltés menti árokhoz vezetett. ! Nyolc órája nem állt meg a vo- ! nat, s a szükség már nagyon \ kínozta őket. í — Van isten! — sóhajtotta : dolgavégzetten Bállá Bálint. — j Nem engedte meg, hogy becsi- j náljak, mielőtt a frontra érek... > — Ott már aztán ő sem segít! — sóhajtotta mellette va| laki. > — Krumpliföld! — hallatszott ! egy diadalittas kiáltás. , Percek múlva az egész szá- \ zad a földet túrta a gumók \ után. Bállá látta, hogy a gazda szomorúan sétál a mezsgyén, s csupán azért nem esett meg rajta a szíve, mert nagyon éhes volt. Estefelé három nagy tüzet raktak az árokpart! gazokból, s egyszerűen beledobálták a burgonyát, hogy a hitvány tüzelő megsüsse. Ezzel reggelig meglettek volna, de másnapra már egy szem krumpli nem maradt a földben. Délfelé általános zúgolódás támadt, s alkonyaira veszélyesen feszültté vált a hangulat. A szomszédos vágányokra befutott néhány vonat, de azokon csak fegyvert és lőszert szállítottak. ■1 alia Bálint tudta, hogy valahol hibát vétettek a had tápon. Bizonyára azt gondolják, hogy már a fronton vannak, s egy másik körzethez tartoznak. Azok meg azt hiszik, hogy ezek látják el őket. De az is lehet, hogy semmit sem hisznek és semmit sem gondolnak, mert nem azért vannak. A hibát valahol feljebb követhették el... Vagy még annál is feljebb. .. Azok, akik még sohasem éheztek. Azok, akik úgy gondolják: minek azoknak enni, akik úgyis meghalnak.,. A következő reggel egy káromkodás volt a szerelvény. A tisztek nem is próbálták rendet teremteni, mert úgyis hiábavaló lett volna. A háború első éveiben, amikor még idegen földön folyt a vér, vasszigorral léptek volna fel az elégedetlenkedőkkel szemben, de most csúnyán nézni sem igen mertek embereikre. Alkonyaira a hangulat annyira megromlott, hogy a gazda, biztos, ami biztos, kihajtotta lovait egy távoli tanyára.., ekkor este, az ő szerel- ‘ ~ vényük melletti egyetlen szabad vágányra egy kopott tehervonat döcögött be. Bállá Bálint ahhoz a fajtához tartozott, aki könnyen elkeseredik, de sohasem adja fel a reményt. Zseblámpájával figyelmesen megvilágította a vagonok fuvarleveleit. A német felírások hamar kedvét szegték, mert egy kukkot sem értett belőlük, de továbbra sem hagyott fel a szemlélődéssel. S állhatatossága nem volt hiábavaló. Elölről a kilencedik, hátulról a huszonötödik vagon tolóajtaja alól vékony csíkban hófehér por szállingózott a keskeny nyomot rajzolt a földre. Megnyálazta ujját, s óvatosan felszedegetett vele annyit, amennyiből egy nagyon éhes ember már fel tudja ismerni: ehető-e. Ehető volt. Mégpedig tejpc-c. Felcsillogott nagy kerek szeme, s örömében szökdécselve sietett szakaszához: — Fiúk! — lihegte. A többiek csodálatos logikával egyszerre kitalálták, hogy Feledhetetlen évek Bensőséges emlékezések Leninről W enin néz szembe velünk. Fején az ismert sapka, kezét előre fordított tenyérrel éppen üdvözlésre emeli az ellenző széléhez. Mintha hallanánk is közvetlen szavát: „Jó napot, elvtársak!” Nincs rajta semmi póz, mosolya megvesztege- iően kedves. Szemét hamiskásan összehunyorítja, szinte érezzük: ez az ember mindenki veséjébe lát. Ez a kép díszíti Georgij J. Lozgacsov-Jelizarov „Feledhetetlen évek" című művet, amely a Kossuth Könyvkiadónál nemrég jelent meg nálunk is. A Szovjetunióban először 1957-ben látott napvilágot, s azóta négy kiadást ért meg. A szerző — Lenin nővérének, Annának és Mark Tyimofejevics Jelizarovnak fogadott fia. Apja tanulatlan háziszolga — udvaros — volt. A kisfiú már három éves korában megtanult olvasni. 1911-ben egy szarátovi lapban és az „Ogonyok” című folyóiratban cikk jelent meg az akkor ötödik évében járó „kis írástudóról”. Ez hívta fel rá az Uljanov-család figyelmét. Megismerték a fiúcskát, s Annáék örökbefogadták. áeorgij, Gora — ahogy az Uljanov családban becézték — először 1917-ben találkozott az emigrációból hazaérkező Vlagyimir Iljiccsel, s mindvégig bensőséges, családi kapcsolatban állt vele. Könyve Leninnel való találkozásairól, az Uljanov család mindennapi életéről szól. Szeme láttára zajlott le Lenin testvéreinek, Annának, Marijának és Dimitrijnek forradalmi tevékenysége. Évekig tanúja volt annak, hogyan élt és dolgozott Lenin. Megfigyelhette őt kremli dolgozószobájában, munkásgyűléseken a szónoki emelvényen, a fesztelen családi légkörben, pihenés közben, sétákon, színházban, gyerekekkel való beszélgetéskor vagy a szovjetkongresszuson. A könyv valódi tényeket, megtörtént eseményeket tartalmaz, nincs egyetlen költött szereplője sem. Az akkori mindennapokat, eseményeket igyekezett úgy megrajzolni a szerző, ahogyan azokat a valóságban látta. Így ábrázolta az események részeseit is. Hű képet kívánt festeni Leninről, hogy hozzáköltés, önkényes változtatás, torzítás nélkül láttassa a nagy forradalmár vezetői és emberi alakját. A könyv előszavában ezt írja Leninről: „Lenin mindig, bármely helyzetben és hangulatban hű maradt önmagához. Mindenkor közvetlen és érthető volt, sohasem élt magának, távol állt tőle az önzés és az elbizakodottság. /§ sokak számára emlékezetes 1919-es évben Ransome an- goi polgári újságíró azt írta, hogy Lenin az első nagy népvezér, aki nem értékeli eléggé saját személyiségének jelentőségét. Ez a megállapítás különös figyelmet érdemel most, amikor már ismerjük a személyi kultusz fogalmát.” A Leninről bennünk eddig kialakult képet sok új, emlékezetes, megkapó vonással egészíti ki a „Feledhetetlen évek” című könyv. Georgij J. Lozgacsov-Jelizarov művét olvasva nekünk is részünk lesz azokban a felejthetetlen élményekben, melyekben a szerző a bensőséges családi kapcsolat során részesült. Egy ielyen így sűríti Lenin iránti érzéseit: „Megszerettem Vlagyimir lljicset, és ragaszkodtam hozzá egyszerű, közvetlen modoráért. Belőle hiányzott az a sajátos vonás, amely oly gyakran elhatárolja a magasabb pozícióban levőket az alacsonyabb beosztá- sűaktól, a felnőtteket a kicsinyektől stb. Ügy ismertem, mint aki soha életében nem zárkózott el környezetétől, mindig közvetlen és egyszerű volt...” A „Feledhetetlen évek” írója a szovjet hadsereg százado- saként végigharcolta a magyarországi hadjáratot. Ifjú córában ismerte Kun Bélát. Első lépéseit a munkásélet útján Vlagyimir Jusztusz irányításával tette meg, aki a Kommunisták Magyarországi Pártjának egyik szervezője, Kun Béla, Szamuely Tibor és Münnich Ferenc barátja és harcostársa volt. Tóth István Klasszikus tavasz \ í Megtanultunk mi fázni! ! > Mégis — elég már! Imhoi j áradó vizek zuhatagával kezdjük az ádáz j > küzdelem új sorait. > Pattan-e már ki a rügy? \ | íme, kipattant! > Zöldül-e már a vetés? > íme, kizöldült! i ! Ó, csuda nagy akarás! | Ó, csuda nagy türelem! \ Hadd tanulom meg: > ; — zöld a határ, ! mint tavaly és azelőtt is — í meg sose unva, t kezdeni mindig, ! kezdeni, egyre, j újra, élőiről! $ Antalfy István £ Monoton szonett Nem is tudom, még mennyi minden > kéne, s Még székem sincs, hogy leülhessek, í és asztalom, hogy terítsek neked, ? és apró lámpám sincsen, hogy ( sárga fénye < beburkoljon doromboló ködébe. ij És szavam sincs, hogy í vigasztaljalak, i ha bánat bánt, ha magával ragad ! fájdalmasan az évek percnyi léte, > ha vaskarjába zár egy gondolat. í És csókom sincs, hogy adhatnék S sokat, i mely ne a voltba vinne, s nincs í lakat ! és nincs erőm, hogy leláncoljalak | a pillanathoz, mely örök s szabad. < Még szobám sincs, hogy ( behívhassalak. ) Kántor Zoltán í Jevgenyíj Vinokurov Késő éjjel Harcban jutottunk et a Dunáig. í indul késő éjjel a beszéd. í Kémények felett a hold világlik, t ablakokon csipkézik a jég. > És a mező, amerre a hegynek ) lába ér, s a túlpart — idegen. I Az utak a hó alatt pihennek, s a nagy harcoktól még melegen, j Ford.: Antalfy István | gét 50, rosszat 15, nem vála szolt semmit 20 százalék. Ugyan ilyen volt a válaszok megoszlá sa arra a kérdésre, hogy mily« társadalmi formában élünk é mi ennek a lényege. A következő kérdés: Mi a igazi hazaszeretet? öt százaiéi válasza jó, gyenge és rossz 30- 30 százalék, 35 százalék pedi üresen hagyta a papírt. A nem zetközi politikai élet időszen kérdéseit pedig csupán egy szá zalék ismerte, 49 százalék vi szont semmit sem tudott róluk A szakmai munkaközösséf ezután nem elégedett meg azzal hogy megállapította a tényeket Nem sajnálták a munkát, dolgo zatot írattak több mint 450 gye rekkel az otthoni körülményeik ről. (Nem a családlátogatásol helyett, hanem statisztikus érdeklődéstől vezettetve, s azér is, hogy lássák: maguk a tanulók hogyan ítélik meg a családjukat. Ez természetesen némileg „javított kiadása” a valóságnak). A dolgozatokból kitűnt, ahogyan várható is volt, hogy a legrosszabb tanulók általában éppen azok, akik otthon a legrosszabb körülmények közötl élnek. A megkérdezettek fele vallotta jónak az otthoni körülményeket, negyede jónak is meg rossznak is, negyede pedig kifejezetten rossznak. Az utóbbiak esetében száz gyerek közül negyvennek az apja részeges, harmincháromnak az otthonában állandó a veszekedés, huszonháromnak elváltak a szülei, vagy különélnek, tizenötnek rossz a viszonya a testvéreivel. A legtöbbjük határozott igennel felelt arra a kérdésre, hogy szívesen elmenne-e otthonról. * * * Az említett felmérések mindegyike tulajdonképpen ugyanazt kutatta különböző oldalról, s a kép bizony bárhogyan forgatjuk, elszomorító. De nem ezért hozakodunk most elő sietve a világosabb színfoltokkal is, hanem azért, mert tartozunk vele a teljes igazságnak. Mi áll ugyanis az előbbiekkel szemben? Ebben az iskolában országos hírű irodalmi színpad dolgozik. Kitűnő szavalóik vannak, s többek között igen aktív nyelvművelő körük. Azonkívül pedig lelkiismeretes itt a tanári kar. A felméréseket sem azért végezték, hogy ■nentesítsék magukat a felelősségtől, hanem éppen azért, hogy pontosan megállapíthassák, mi i teendőjük. Pótolhatják-e és logyan, az általános iskola mu- .asztásait? A helyesírásra vonatkozó vizsgálódást megismételték még- sgyszer, a félév után. S átlagosam mintegy 25 százalékos javulást észleltek! Volt olyan osz- ály, ahol az őszi 30-ról 20-ra sokként az átlagos hibaszám a ízsoros szövegben. S ez nagy vzá, öt hónap alatt. Amint a vizsgálódás záróje- entésében megállapították: Ez íz arány még mindig nagyon •ossz, de ha a fejlődésnek ezt íz ütemét sikerül tartani, a har- nadik év végére talán pótolni rúd ják azt, amit az általános skola elmulasztott. Befejezésül azonban nekünk nég hozzá kell tennünk annyit,; íogy ez nem valamiféle „vág-; lolkozás” akár lenni úgy álfa-; ában az általános iskola ellen.; figyelmeztetés azonban igen.; lelkiismeret-ébresztönek szán-; :uk, amikor a nyilvánosság elé árjuk az iparitanuló-iskola tapasztalatait. A segítő szándék; vezetett. Bízunk az őszinte szó erejében és szívesen helyt adunk i további véleményeknek is. I Mester László —... tovább... tovább. „ to- vábbta... továbbtanuló. — — Továbbtanulhat! — javíJSa ki indulatosan valaki. A zömök fiatalember izzad. Nekirugaszkodik a következő mondatnak. Az egyszerű, megszokottabb szavakat valahogyan még át tudja fogni egyetlen pillantással, s kiböki sorban, de darabosain, hangsúly nélkül. A mondatok szavakká töredeznek a szájában. A ragokat már téves ztgeti, az összetett szavakat többször is próbálgatja. Ezt, hogy: technikum —, képtelen elolvasni. A fiatalember: elsőéves ipari tanuló. Jelenlegi minőségében pedig illusztrációja annak a sok következtetésre okot adó képnek, amelyről a kecskeméti 607-es számú iparitanuló-iskolá- ban a tanárok tantárgyi munkaközössége vitatkozik. Azért hívatták, be hogy lássa minden jelenlevő, honnan kell indulnia itt az oktatásnak a közismereti tárgyakból. Az ember valóban megdöbben. Ez a tizenöt éves legényke elvégezte a VIII. általánost, az egyik külterületi iskolában. Igaz, hogy magyarból csak kettese volt. De ezzel a tudással még az alsó tagozatból se lett volna szabad tovább jutnia. Nem vonják kínpadra. Három sort nyögdécsel, aztán eleresztik. Valaki még utánaszól: Olvasol? — Bizonykodik, hogy már elolvasott egy könyvet. De a címére nem emlékszik. Ez a gyerek azért jelentkezett ipari tanulónak, mert szakmunkás szeretne lenni. S el is várja — a szüleivel, mi több, a társadalommal együtt, amely súlyos összegeket áldoz rá —, hogy az iskolában három év alatt szakmunkást faragjanak belőle. Jó munkást, képzett szakembert. Ha csalatkozik a reményeiben, baj neki, gond a szüleinek. .. de mennyivel nagyobb kár a társadalomnak. S még nagyobb, ha a bizonyítványt ugyan megkapja, de a képesítés mögött nem áll majd ott a tudás fedezete! De hát ilyen volna mindenki az iparitanuló-iskolában. Nem. De az átlag sajnos, valóban igen rossz. Részletes felmérés készült az ősszel az elsőévesek helyesíráskészségéről. Több mint kétszáz tanulóval írattak tíz gépelt sort kitevő szöveget diktálásból. Volt, aki 90—100 hibát vétett a tíz sorban! . Az összegezésben különvá- : lasztották a városi, falusi isko- i Iában és a tanyán végzettek dől- ; gozatait. Az arány a következő : volt: ] A 65, tanyán végzett átlagos ■ hibás zárnia 28, a 150 falusi és városi gyerek között alig volt I különbség. Átlagos hibaszámok < 21, illetve 22. A városiak tehát I még némileg rosszabbak is. En- ' nek alighanem az az oka, hogy ' a városi iskolákból többen je- ' lentkeznek középiskolába, tehát 1 a „gyengébb anyag” jut a szak- ! munkásképzésnek. Körbejár a megbeszélés 1 résztvevői között néhány fogai- ■ mazás „dolgozat” is. Öt-hat so- 1 ros írásművekre futotta egy-egy i órából. Ezek persze megint nem 1 átlagok, hanem a legrosszabbak. ' De láttukra feltolul az ember- i ben a kérdés: mit tanultak nyolc év alatt az általánosban? i És hogyan kaphattak bizonyít- 1 ványt?! 1 Készült az iparitanuló-ískolá- ■ ban egy másik tanulmány is, : amely a tanulók világnézetét — egy kis túlzással szabad legyein így mondani: politikai tájékozottságát — vizsgálta. Az első ! évfolyamon arra a kérdésre, hogy hogyan keletkezett a vi- ' lág, az élet és az ember; jó i választ adott 15 százalék* gyenNyolc általános után...
