Petőfi Népe, 1965. március (20. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-10 / 58. szám

Mór nem „népbetegség**, de ran még bőven tennivaló R tbc elleni küzdelem eredményei és feladatai Épülő megyénk Rendelőintézet — közős összefogásai Nem akarjuk „rangsorolni” az egyes betegségeket, hiszen az ellenük való védekezés, a meg­előzés, s a leküzdés szempontjá­ból számunkra egyformán fon­tos valamennyi. Es mégis... Bárhol szó esik a tuberkolózis­ról, a Morbus Hungaricus né­ven ismert népbetegségről, az idősebbek szíve az egykori em­lékek idézésekor még mindig összeszorul. Mert nem lehet fe­ledni a múltat, a nyomort, a rosszul táplált, rosszul öltözött, egészségtelen odúkban lakó pa­rasztok, munkások és gyerme­keik tíz- és százezreit. Ki mer­né tagadni, hogy a tuberkulózis egykori elterjedésének, pusztító hadjáratainak egyik fő oka ép­pen az embertelenül alacsony életnívó volt? Ügy véljük, nem volt hiába­való pár szóban emlékeztetni a múltra, amikor a tbc elleni küz­delem Bács-Kiskun megyei eredményeiről írunk, egy olyan témáról, amellyel nemrégiben a Megjegyzés Az útmenti fákról Pécs—Szeged egyetemi váro­sok között nagy forgalmú az 54-es út. Pár évvel ezelőtt ta­lán éppen erre való tekintettel szélesítették és portalanították — a forgalomban résztvevők örö­mére. Egy jelentéktelennek lát­szó, szerintem azonban mégis jelentős dologra szeretném fel­hívni a figyelmet. A Baja—Szeged közötti út­szakasz egyes részéit mindkét oldalon két-két fasor szegélyezi. A közelmúltban örömmel ta­pasztaltuk, hogy Bajától mint­egy 7—8 kilométerre közvetle­nül az útszegély melletti fák kiszedésével is elősegítik a bal­esetmentes közlekedést. A leg­több helyen ugyanis nem mély az útmenti árok. S ha egy ka­nyarban, vagy azon kívül meg- cáuszamlik, esetleg a kormány- szerkezete hibásodik meg, a ve­zető az árokba hajtva megállít­hatja a járművét. Ám nem te­heti ezt ott, ahol vastag törzsű fa akadályozza ebben. Vélemé­nyem szerint pedig kisebb ve­szélyt jelent a véletlen — nem mély — árokba hajtás, mint az ugyancsak véletlen fának ütkö­zés. Ügy gondolom, sok társam ne­vében szólok, amikor arra ké­rem az illetékeseket, hogy a szóban forgóhoz hasonló nagy forgalmú utakon szedessék ki a padkán levő fákat, hiszen a szántóföld és az árok peremén marad egy-egy fasor mindkét oldalon. Zavartalanabbá, bizton­ságosabbá válhatna ezzel is a közlekedés. Varga Ferenc Felsőszenti ván megyei tanács végrehajtó bizott­ságának ülése is foglalkozott. Az ülés beszámolója leszögez­te: Államunk az elmúlt évben is nagyon sokat tett a tbc szer­vezett, folyamatos felszámolá­sáért. Megyénkben pl.: 34 la­kást juttattak részükre és a rá­szorulóknak 650 ezer forint rendkívüli segélyt utaltak ki. A 300 ágyas kalocsai tbc-kórház átadása a gondozásban és be­tegellátásban jelentett hatalmas előrelépést. S ha elkészül a kecskeméti 100 ágyas tbc-osz- tály, megyénkben teljesen meg­szűnnek a tbc-s betegek kórházi elhelyezésének gondjai. örömmel állapítható meg az is, hogy az elmúlt évben a nyil­vántartott tbc-s betegek száma a megye lakosságának 1,2 szá­zalékát tette ki. Az előrehaladás a gyermektuberkulózis leküzdé­se terén a legszembetűnőbb: 1964-ben mindössze egy (három­évesnél fiatalabb) beteg gyer­meket szűrtek ki, és a 14 éven aluliak között is mindössze 23 megbetegedést észleltek. Ez a szám az 1958. évi gyermektu- berkulózis-megbetegedéseknek alig 1/16-át (!) jelenti. Mit bizonyít az idősebb kor­osztály statisztikája? A mindin­kább emelkedő életnívó, továb­bá a gyógyító és betegségmeg­előző munka színvonalemelke- désének megfelelően, ezúttal is csökkentést mutat a megbetege­dési arányszám: a gyógyultak száma lénye­gesen magasabb, mint az új betegeké. A tbc elleni hadjárat eredmé­nyességéhez természetesen dön­tő mértékben járultak hozzá az egészségügyi szervek, dolgozók, elsősorban a megyei tüdőbeteg­gondozó intézetek. Tavaly, a külterületeken 300 ezer, a váro­sokban 100 ezer szűrővizsgála­tot végeztek, s ha a rendelése­ken az idézettek kivétel nélkül megjelennek, még jobb lehetett volna ez az eredmény. Ennek érdekében a jövőben a helyi ta­nácsoknak és társadalmi szer­veknek több segítséget kellene adniok. Döntő változás állott be a tbc-halálozások terén is. A fel- szabadulás előtt évente csak­nem kétezer ember halt meg megyénkben tuberkulózisban. 1963-ban 146, 1964-ben 125 eset­ben fordult elő halálozás, amit ma már lényegesen felülmúl­nak a vérkeringési, a szív, a daganatos és egyéb betegségek, valamint a balesetek miatti el­halálozások. S amit ismét érde­mes megjegyezni: 1964-ben a tbc-s betegek át­lagéletkora megyénkben 62 év volt. Ezek az eredmények megha­tározzák a tuberkulózis elleni küzdelem további feladatait is. Helyes volt az út, amelyen ed­dig jártunk — állapította meg a megyei tanács vb-ülése —, de még évekig tartó, rendszeres erőfeszítésekre van szükség a megelőző és gyógyító munká­ban. Szükség van a propaganda és felvilágosító tevékenység ha­tékonyabbá tételére is a nagy cél, a tuberkulózis teljes és vég­leges felszámolása érdekében. Az eddigi tapasztalatok sze­rint, sajnos, még sokszor okoz nehézséget a gyógyult egyének újbóli munkába állítása, másszóval: rehabilitációja. Az érvényben levő kormányrende­letek, vb-határozatok ellenére előfordul a részvétlenség, az in­dokolatlan félelem a vállalati és egyéb vezetőknél a munkaakal- mat kereső gyógyultakkal szem­ben. Pedig a tbc-ből gyógyultak senkire nem jelentenek veszélyt, vagy fertőzést Az antihumánus, hamis elő­ítéletekkel szemben fokozni kell a felvilágosító-nevelő munkát. Azért, hogy a tbc-ből gyógyult egyének a munkában, a társa­dalmi megbecsülésben is egyen­rangúnak érezhessék magukat minden dolgozó emberrel. B. Gy. Régen előzte meg egy új léte­sítmény átadását oly nagy vára­kozás Dunavecsén, mint az épü­lő járási rendelőintézetét. A két- és fél millió forintba kerülő, korszerű egészségügyi intéz­mény avatására a tervek szerint december 31-én kerül sor. Az épület tető alatt van, s mint képünk is mutatja: a Kecske­méti Építő- és Szerelőipari Vál­lalat dolgozói már a belső épí­tési munkálatokon dolgoznak. A költségekhez a községi ta­nácsok és a járás 33 tsz-e közül tíz Duna menti közös gazdaság 1,5 millió forinttal járult hozzá ezidáig. Az intézetben öt szak- rendelés, fogászat, röntgen és laboratórium is lesz. Ezenkívül négy orvoslakás létesítésére is sor kerül a járási székhelyen, melyekre félmillió forint felújí­tási alapot irányoztak elő. Állomásépületet kap Kaskaníyú Végre megvalósul Kaskantyű község lakóinak régi álma, a MÁV helyi állomásépületének létrehozása. Ez a vasútvonal — mely 1952- ben épült — Kecskemét és Kis­kőrös között létesít vasúti ösz- szeköttetést, s ezen a vonalon van Kaskantyű, Páhi és Orgo- vány is. E három utóbbi község vasútállomása még jelenleg is bérelt magánházakban van el­helyezve, tehát korszerűtlenek. Kaskantyún azonban megvál­tozik ez a helyzet. Mintegy hat­százezer forint költséggel mo­dern, egy emeletes, a pályatest felé üvegezett kivitelezésű állo­másépületet emelnek. A föld­szinten a forgalmi- és jegyiroda, váróterem, míg az emeleten a főnöki lakás kap helyet. Az ál­lomás előtti teret fénycső vilá­gítással látják el. Az állomás környékét a községi tanács tár­sadalmi munkával kívánja rend­behozatni. Reméljük, hogy a távlati ter­vekben Kaskantyű után a má­sik két község, Páhi és Orgo- vány is sorra kerül, s kulturál­tabb állomás* épületet kap — az utazók örömére. G. K. PETŐFI NEPB A Magyar Szocialista Munkásod Bäcs-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő flr. Weither Dáme » Kiadja a Bacs megyei Lapkiadó Váltaia- - elelős kiadó: Mezei István igaza- Szerkesztőség: Kecskemét. Városi Tanéeshá? Szerkesztőségi telefonközpor 26-19 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-38 Vidéki lapok: 11-22. Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér Telelőn: n-09. Terjeszti a Magyai Posta Előfizethető: a helyi postahlvatalofcnäl és kézbesítőknél. Előfizetési au ( nőnapra 13 fonr Bacs-Kiskun megye! Nyomda V Kecskemét — Teieron; 11-85 Indes: 85 065, EGY KIS FOCI... Jól esik már a hosszú téli szobafogság után a szabadban rág­ni a labdát.De azért, gyerekek arra jobban vigyázhatnátok, hogy­ne a kisfákat használjátok kapunak... Ezúttal huszadszor lapozzuk fel a naptár­ban március havát az­óta, hogy az alacsony termetű, fürge mozgá­sú Bodor József né- * hány agrárproletár tár­sával együtt megalakí­totta a Magyar Kom­munista Párt laljiteleki szervezetét. Nagy kér­dések eldöntése és megvalósítása került napirendre akkor. El­sősorban: Kié lesz a föld, a szőlő, a rét, melyeknek eladdig csak a munkálása ju­tott osztályrészül a magukforma ember­nek? Érthető hát, hogy az egyébként is piros­pozsgás arcú Bodor Jó­zsef csak úgy égett az izgalomtól. A népi demokrácia, a kommunisták juttat­ták őt is két hold sző­lőhöz, s ugyanennyi szántóhoz. Jóska bá­tyám tagja volt a he­lyi pártvezetőségnek és néhány nehéz eszten- - dobén titkárnak is megválasztotta a tag­ság. Családi gondjai mellé mindig részt vál­lalt a közösségtől, melynek képviseleté­ben gyakran megfor­dult a fővárosban is. A húsz esztendő alatt ritkán múlott el a fa­luban esemény, ahol ne vett volna részt Bodor József — legtöbbször önszorgalomból, kom­munista hivatástudat­ból. Nem véletlenül választották meg ugyancsak kommu­nista féleségével együtt — tanácstagnak már a legelső alka­lommal, a tanácsok lét­rejöttekor. És nem vé­letlen az sem, hogy az elsők között mutatott példát a termelőszövet­kezetbe való belépésé­vel. 1959 ősze óta egyik legszorgalmasabb szö­vetkezeti gazdaként emlegetik őt. Kelésben ma is megelőzi a na­pot, amely régen pihe­nőire tér, amikor Bo­dor József kerékpár­ján haza indul a Mak- kai-dűlőből, ahol mint tsz-brigádvezető szer­vezi, segíti, elszámolja és ellenőrzi gazdatársai munkáját. S így megy ez napról napra, ami­óta a két — szántóföl­di és szőlős — szövet­kezet egyesítéséért végzett felvilágosító munkái uk eredménnyel járt. Ahogy a közösség, úgy a családja életé­ben sem múlt el nyom­talanul a húsz év. A sok száz piroscserepes új ház között — a Má­jus 1. utcában — Bo- doréknak is épült egy szerény, de padlós szo­bái ú és köves konyhá­id háza. Bútoraik között ott díszük a televízió, a petróleumnak pedig már a szagát is feled­ték. S ami ennél is több: Bodorék négy gyermeke közül Jóska kohómérnök diplomá­val dolgozik a Dunaúj­BOBORÉK HŰSZ ÉVE városi Dunai Vasmű­ben, Béla érettségizett, Marika a tsz új telepí­tésű szőlőinek agronó- musa, egyben KISZ- titkár, Pista pedig Gö­döllőn tanul három éve és agrármérnökként az apa szövetkezetében kívánja folytatni a munkát. A teljesség kedvéért megemlítem még, hogy ma Bodor József csa­ládjában többen kom­munisták, mint ameny- nyien húsz évvel ez­előtt az egész faluban voltak. — Most már csak egy a baj... — szokta mondani Bodor József — hogy eltelt felettem ötven esztendő... — És mivel két unokája is van a lakiteleki Szikra Tsz helyettes párttitkárának, egyre többen szólítják „bá­csinak”, pedig kommu­nista példamutatásban még sok fiatalon túl tesz. Horváth Ignác

Next

/
Oldalképek
Tartalom