Petőfi Népe, 1965. március (20. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-25 / 71. szám
STÍk. A hétközi otthon 46 kki lakója tanul szorgalmasan. Vá- czl Dezsőné férjével együtt ügyel fel a gyerekekre. Elégie- dettek a tanulmányi eredményükkel, igyekezetükkel, s mondani sem kell, hogy a szülők véleménye is megváltozott már az intézménnyel kapcsolatba», szívesen küldik ide gyermekeiket. A könyvtárba is bekukkantunk, ahol Orbán Mihályné könyvtárvezető éppen a 948. olvasót veszi nyilvántartásba. — Még dH a melyet n község egykori nagyravágyó, s a nála is nagyobbakat utánzó földesura emelt magának. A budapesti Mátyás templom kicsinyített mása, s az oszlopos kúria most szociális otthon, melyben elaggott, csendes öregségre vágyó emberek ábrándoznak, beszélgetnek múló ifjúságuk éveiről. A reggeli tavaszi napfényben sétáló kis óvodások azonban még mit sem tudnak a község múltjáról. S alig gondol rá valaki is a csendes hétköznapok idején. Zsong a határ, traktorok szántanak a két termelő- szövetkezet földjén, s a ház körüli kis kertekben hajladozó lányokat, a fák tavaszi ápolását Rambola József sertésgondozó a süldőkkel. 1949-ben 393 kötet könyvvel kezdte meg működését a községi könyvtár, ma már 26 733 kötet az állománya — olvassuk a falon függő tablóról. Keressük a művelődési otthon igazgatóját, Orbán Istvánt is, de a tsz-eket járják Sulyok József pedagógussal, a népfront helyi elnökével. A felszabadulási emlékkiállításhoz gyűjtögetik az anyagot — mint meggyőződhettünk róla, bőven lesz bemutatni való: a húsz esztendő itt sem fukarkodott az eredményekben. S ha néha még a fejlődés gondjaival is vegyülnek a tompái hétköznapok, legyűrik ezeket is bizonyosan. Esteledik — jönhek a munkából érkező emberek, kigyúl- nak az ablakok fényei. Nyitja ajtaját a mozi, s a 1Ö2 televíziós készülék gombját is elfordították már a családi otthonokban. A jól megérdemelt pihenés időszaka következik. Irta: F. Tóth Pál Fényképezte: Pásztor Zoltán „Csi cseri borsó, bablencse...” — szárnyal a dal a kis wpdjások ajftän. mint mondja — mér a harmadik határidőt szabta meg az átadásra, s így az idén már elesnek a primőrárukkal elérhető j övedelemtöblettől. A Kossuth Tsz-ben valamivel vidámabb a hangulat, habár ott meg egy 98 férőhelyes istálló építésének késedelmessége miatt bosszankodnak. Augusztusra kellett volna elkészülnie, jelenleg már tető alatt van, de ez bizony kevés a benépesítéshez. Még szerencse — azaz a tagság szorgalmának és a szakszerű vezetésnek a következménye —, hogy nem vártak a „sült galambra”. Jelenleg is 1876 sertés van a majorjukban, törzspulykából is több mint ezret tartanak, van ezenkívül 343 szarvasmarha —, hogy csak a „nagyját” említsük. De a kertészetük is híres — tavaly fűszerpaprikából rekordot — holdanként! 91,5 mázsát — értek el, s ez évben sem akarnak elmaradni. Hetvenöt holdon termelnek íűi^BaÉftlkái, e mp lóriik a _ bó Márta óvónőkkel együtt, s énekük messzi szálldos, betölti a levegőt a környéken. Nem messzi innen kopácsolás, vasak csengése, a munka zaja veri íel a csöndet. A helybeli kisipari termelőszövetkezet műhelyeiben szorgos emberek végzik mindennapi tennivalójukat. Sokféle szolgáltatást nyújtanak a lakosságnak, itt azonban most éppen egy nagyobb szabású rendelés elkészítésén fáradoznak. A Vetőmagtermeltető Vállalatnak készítenek kukoricaszárító berendezést, mintegy nyolcszázezer forint értékben, nem csoda hát, hogy igyekeznek ponto- j san eleget tenni a kívánalmak- I nak. Csakúgy mint máskor — mondják érdeklődésünkre, s megtudjuk, hogy híre-neve van már a szövetkezetnek az ilyenfajta gépek elkészítésében. A Szabadság Tsz irodájában járunk, kiderül azonban, hogy minden épkézláb ember kint van a határban. S ez érthető is. Csak az maiad ilyenkor az irodán, aikinek éppen muszáj, mint pl.: Papp Mihály üzemgazdász, aki a számok fölé hajol. Azt számolja — vagy talán már számolás nélkül is tudja —, hogy az új palántanevelő és hajtatóház elkészítésének elhúzódása közel hatszázezer forint kiesést jelenít ez évben a szövetkezetnek. A Kecskeméti Építési és Szerelőipari Vállalat — Füzetek, könyvek fölé hajolnak a kis kollégisták. — Aztán ugye nem lesz baj itt sem a minőséggel? — kérdi a háztáji föld gazdája a traktorost. végző férfiakat látunk. Akad, aki az utcai virágágyást készít- geti. Mintha a hosszú téli pihenő után már mindenki vágyna a szabadba. A község szélén egy keskeny, hosszú parcellán, melyet gyümölcsfák ékesítenek, szintén traktor pöfög, szántogat. Megszólítjuk a föld szélén álldogáló embert. Kiderül, hogy ő a gazda, Osztrogonác Antal, különben a Szabadság Tsz sertésgondozója, a háztáji földjét forgatja most Szegedi Antal traktoros. A község központjában, a sportpályán derűs kép fogad bennünket. Kicsinyek játszanak, íogócskózn ak. „Re-pü-lő!” — kiabálnak harsányan, s bámulnak a magasban húzó gép után. Tetszik nekik a fehér kondenz- csík, ami kanyarodik utána. Nekik ez még semmi különöset nem juttat eszükbe. „Csicseri borsó, bablencse..— állnak körbe Horváth Istvánná és SzaMegkésve ugyan, de most már majdcsak elkészül a Szabadság Tsz hajtatóháza. lan a falu. Az iskolaudvarok is elcsendesültek. De lám, ebből a teremből halk zsongás, hallatmunka, készülnek a hollandi ágyak. Elmúlt dél, szinte mozdulatA ktsz udvarán készül a hatalmas kukoricaszárító berendezés.
