Petőfi Népe, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-10 / 8. szám
H ÍRÜNK AZ ORSZÁGBAN A MÚLT ÉV utolsó hónapjában sok, valamilyen szempontból figyelmet érdemlő írás, riport között válogathattunk az országos sajtóban. Mezőgazdászaink ismét kitettek magukért. Szabó Sándor tanár „Fűtési tapasztalatok a kecskéméi Béke Termelőszövetkezetben” címmel a Kertészet és Szőlészetben; dr. Petrányi István aspiráns, az ÁMG megyei igazgatóságának főagronómusa a Magyar Mezőgazdaság december 2-i számában „A •zarvaskerep” címmel tette közzé hasznos tanácsait. Simó Tibor elvtárs, a kiskőrösi járási pártbizottság első titkára a szőlő- és gyümölcsfelvásáriás tanulságairól számolt be a Szabad Föld hasábjain. (December 13.) A Magyar Mezőgazdaság a jövő évi takarmányalap tervezésével kapcsolatos gondokról ír. Példáit a solti Szikra és a fülöpszállási Vörös Csillag Termelőszövetkezet életéből veszi. A Népszava „A harminchetedik turnus” című riportja is ide tartozik. Dávid Ferenc, 78 éves nyugdíjas izsáki tsz-tag meséli el benne hajdúszoboszlói üdülésének felejthetetlen élményeit. A Falurádióban többször hallottuk Szegő Lajost, a géderlaki Új Élet Termelőszövetkezet agronómusát. A kecskeméti Béke és a Vörös Csillag Tsz elnökei két alkalommal is szerepeltek a mikrofon előtt, december 8-án és 9-én. Mindkétszer a közös gazdaságok időszerű jogi kérdéseiről fejtették ki nézeteiket. KEVÉS színmű váltott ki olyan éles vitát, mint Tímár Máté Kecskeméten bemutatott Élet és küszöb fölött című alkotása. A Film Színház Muzsika december 4-én, a Népszava 9-én, a, Magyar Nemzet 13-án, a Szabad Föld december 13-án, az Élet és Irodalom 18-án foglalkozott az előadással. Hasonlóan széleskörű érdeklődési váltott ki a félig-meddig megyei vonatkozású Ördögszekér, Kende Márta cigánykérdéssel foglalkozó dokumentumfilmje. A cigányok letelepítését azóta kecskeméti példaként emlegetik országszerte. (Hajdú-Bihar megyei Népújság, dec. 5. — Esti Hírlap dec. 7. — Népszabadság, Veszprémi Napló dec. 8., Fényszóró dec. 9.) Három nagy öregre emlékeztünk az év utolsó hónapjá. Molnár Erik hetven, Kocsis Pál nyolcvan, Kodály Zoltán 82 esztendővel ezelőtt született. Molnár Erik életművét — a Valóságban novemberben megjelent terjedelmes életrajzot követően — a Népszabadság ismertette és méltatta december 20-i számában. A KODÄLYI zenepedagógiát a gyakorlatban elsőként megvalósító kecskeméti Ének-Zenei Általános Iskola és Gimnázium életéről számolt be a Nők Lapja december 12-én, „Ha ének zengi be az iskolát” című riportja. A Magyar Nemzet két terjedelmes cikket szánt a megyeszékhely művelődési életének. Mindkétszer a vidéken alkotó művészek sorsát, lehetőségeit vizsgálta. (Dec. 2., 10.) A rádió december 20-án foglalkozott Kecskemét színházi életével. Ambrus Tibor riporter külön is köszöntötte a 25. kecskeméti rendezésére készülő Udvaros Bélát. A Dunántúli NaDlóban is találkoztunk a nevével: az ő előadásával nyitották meg a Pécsi Szabadegyetem idei évadját. Földes Anna — Nők Lapja, december 5 — Magyar Emmi és Farkas Hajnalka kiskőrösi óvónők áldozatos munkájáról rajzol képet. A Magyartanítás című szaklapban Vécsy György tanulmánya olvasható. A Foto a Baján megrendezett Vízen — Vízparton című tematikus kiállításról számol be. VÉGÜL még egy jó hír: Egyre jobban megbecsülik a megyénkben élő költőket. Hatvani Dániel költeményeit a Látóhatár és a Tiszatáj, Raffai Sarolta és Gál Sándor verseit a Tiszatáj közölte. Heltai Nándor ICOSiälScQfeiboxEHISGii A PETRÓLEUMLÁMPA Német irodalmi órán történt a második osztályban. Szép feleletet vártam Máriától Walther von der Vogelweidéről. Mária közel áll a jeleshez, szorgalmas, megbízható, mindig fent van a keze az órán. Egy közeli tanyáról jár be és vissza naponta gyalog, busszal és vonaton. Felszólítom, s a gyerek csak áll szótlanul. Láttam, mára nem készült. Fájó szívvel írok be minden elégtelent, s most is előbb megnézem a hallgatás okát. Csuklik a zokogástól, fél a rajtakapott diák rossz jegyétől. Nem tudok síró gyereket látni, sem kicsit, sem nagyot, s ezzel levett a lábamról. Ha pedig egy ilyen nagy lány sír, annak komoly oka lehet. De hát előbb, már csak a tekintély kedvéért is kemény hangon szóltam rá: — Ne hisztizz Mari! Inkább mondd meg, miért bőgsz! — .. .az este kifogyott a lámpából a petróleum és a németet már nem tudtam megtanulni. .; Ha tetszene tudni, milyen rossz petróleumlámpa mellett tanulni... NagVOIl lassan csuktam be a naplót. Tudtam, hogy a gyereknek nem adok elégtelent. Nem olyan tanuló, akit első alkalommal meg kell büntetni. Mari is érezte, hogy nem kap jegyet, s már csendesebben szipogott. Az osztályban síri csend lett. Lejöttem a katedráról. Lélekben is. Kétszer végigsétáltam a padok között. .. .ha tetszene tudni.:. — csengett a fülemben, lelkemben mind élesebben. — Nézd, Mari! — Gimnazista koromban nekem is csak a petróleumlámpa világított a tanulásnál. Jól ismerem. Talán még kisebb volt az én negyedliteres istállólámpám, mint a tiéd; naponta töltöttem meg, hogy kitartson, míg a latint is megta-ANYAG HELYETT ÖTLET A szerkesztőség közismerten jó riportere. Tábori Imre, hogyhogy nem pénzzavarba került. Sokáig gondolkodott a pénzszerzés különböző módozatain, amikor hirtelen a homlokára ütött: Heuréka” — kiáltott utánozva a görög bölcset, s felugrott az íróasztala melől. Kezében lobogtatva egy régi újságszámot a gépírónőhöz sietett, s átdiktálta az egyik hírt. A hír így hangzott: „Száz aranypénzt talált a Solt határában levő Tételhegyen Kemenes Ignác szőlővessző-ülte‘tés közben egy régi köcsögben. A lelkes termelőszövetkezeti gazda a megtalált értékes érméket eljuttatta a Nemzeti Múzeumnak.” Mivel külső munkatársa volt az Élet és Tudománynak, a Műszaki Életnek, a Magyar Mezőgazdaságnak és a Ludas Matyinak — a fenti hír így alakult át. ÉLET ÉS TUDOMÁNY „Újabb régészeti leletek bizonyítják, hogy a Bács-Kiskun megyei Solt község határában a honfoglalás előtt római település volt. Egy öntevékeny régész, Kemenes Ignác (aki egyébként több mindent gyűjt) legutóbbi kutatását eredmény koronázta. A Tételhegy elnevezésű valószínűleg honfoglaláskori kurgán földjében 100 római sestertiust talált egy amphorában. A régi római edényt — amelyet egyébként olaj, víz és egyéb folyadék tárolására használtak — igen szép, bíbpresiga festékkel készített rajzok díszítik. A leletet a Nemzeti Múzeum ókori osztályán őrzik. Megtudtuk, hogy a közeljövőben ezen a régészeti leletekben gazdag helyen ásatásokat kezdenek.” MŰSZAKI ÉLET „Ásó, mint varázsvessző. Régi tudományos probléma a föld méhének feltárására. Az Eötvös inga helyett, egy egyszerű ásóval fedezte fel Kemenes Ignác solti ezermester a föld méhében évszázadok óta fekvő aranykincset. A Germanium Dióda egyszerűbb előállítását is célul kitűző autodidakta műszaki szakember e kincs feltárásával tovább gyarapította a műszaki tudomány eddig ismert módszereit. Az általa végrehajtott kísérlet tudományos vizsgálatának tovább fejlesztését már elhatározta a Tudományos Akadémia műszaki főosztálya. E módszerek eltei'jesztésével — amennyiben az beválik — még rendkívül sok feltáratlan természeti kincset találhatunk meg az ország különböző pontjain.” MAGYAR MEZŐGAZDASÁG „A szőlőtelepítés időben való elvégzése aranyat ér, ezt bizonyítja Kemenes Ignácnak, a solti termelőszövetkezet egyik brigádvezetőjének példája is, aki élenjáró módszerrel telepítette el a szőlővesszőt. A 70 centiméter mélyre bedugott vessző kellő gondozás után meggyökeresedik, s az* a következő évben már a nagyüzemi szőlőtelepítésnél felhasználhatja. A mezőgazdasági szakiskolát végzett szőlész a Tételhegyen — ami közismerten a legtöbb napfényes órát kapja hazánkban — egy régi öntözőedényben aranypénzeket talált. Megtudtuk, hogy ezt az összeget a Magyar Nemzeti Bank beváltotta, s a kapott pénzből — amelyet a tsz-gazda felajánlott a közösnek — egy Mannesmann öntözőberendezést vásárolnak.” LUDAS MATYI „Kemenes Ignác egy lavór aranypénzt talált. Hazasietett, s örömmel újságolta feleségének, aki kedvesen mosolyogva simogatta meg férje borostás arcát. Aztán jó asszonyi szokás szerint számolni kezdett: „Egy ház 200 ezer forint, egy autó 70 ezer forint, bútor, ruha, szórakozás, ékszerek 200 ezer forint, s ami megmarad, azt betesszük a bankba.” — S mennyit találtál apukám? _ duruzsolta az asszony. — Száz aranypénzt. — S beváltják azt? — Nem! És nem is váltanám be, mert az nemzeti érték! Az asszony elkomorodott, szúrósan nézett a férjére, akinek arcán most vette észre az egyhetes szakállt. — Akkor miért vetted fel?” Gémes Gábor nultam, mert azt hagytam mindig legutoljára. A csend még feszültebb lett. A táblához mentem és lerajzoltam az én volt lámpámat kis cilinderrel, drótfogójára erősített kis tü kröcskéjévei. — Látod Mari, jól ismerem a petróleumlámpát..5 A falut, a tanyát is ismerem a sárból vert házacskáival, félénk, kicsiny ablakokkal, minden szegénységével — és virágba borult tavaszával, perzselő nyarával, ezerszínű őszével, és hóemberes, jégcsapos telével is. Az én szobámnak még ablaka sem volt. Ha nem hiszed, Toncsi elvezet és megmutatja. Édesapám kukoricaszárral rakta meg esténkint a banyakemencét, annak vetettem neki a hátam és úgy tanultam... Folytassam, Mari? Bólintott. — Tudom, padlós szobában laksz. Látod, az enyém földes volt. Ünnepnapon édesanyám nedves seprűvel mázolta fel és sárga homokkal szórta fel, hogy rendes legyen..: — Milyen szép csizmád van! Látod, nekem ilyen lábbelim soha nem volt. Egyszer karácsonykor boldog ünnepeket kívántam tanítómnak. A lányánál olyan cipőt láttam egy gyönyörű dobozban, amelyik még álul is fényes volt. Ilyen cipő volt azután álmaim netovábbja. Marika! Nagyon sokan jöttünk a petróleumlámpa mellől. Neked már csak a villanyfény hiányzik, ez is csak azért, mert tanyán laksz. Látod, minden faluba bevezettük már a villanyt. Megszólaltak a rádiók és a falusi otthonokba is elviszi a kultúrát a televízió, Nem tart soká, s felszámoljuk a tanyát is, és elfújjuk az utolsó petróleumlámpát és múzeumba viszszük mint régi életünk sok-sok használati tárgyát. j. Marika] Egyetemre kerülsz és a szüleidnek csak ki kell egészíteniük az állami ösztöndíjat. Nem lesz más dolgod, csak a tanulás. Tudod, ón hogy tanultam? Középiskolába csak azért kerülhettem, mert a jólelkű Nádas tanítóm — szegény meghalt már azóta — szüleim tudta nélkül íratott be a gimnáziumba és mert édesapám az első világháborúban szétroncsolt jobblábával váltotta meg a tandíjamat és a beíratási költséget. A te kezedben még nem volt használt könyv, az enyémbe meg újat nem adhattak a szüleim. Engem az egyetem után — amelyet jó emberek segítségével, rokonok támogatásával, saját erőmből, kérvények százainak megírásával, emberi megalázkodás és nélkülözés árán végeztem el — nem a katedra, hanem a világháború várt. Front, újabb nélkülözések, fogság... Rád az emberek milliói vigyáznak, hogy békében tanulhass és élhess. Tudod milyen nagy dolog ez? Csengettek. De senki sem mozdult. Éreztem, ilyen közel soha nem kerültem még ezekhez a gyerekekhez. Mari, te meg jelentsd legközelebb, ha nem tudsz készülni! És Mari a legközelebbi órán jelesre felelt, elmondta Walther von der Vogelweidét is. Persze, most sem kapott jegyet. Schwalm Pál Bazaltba vésve Bazaltba véste kútjait a csönd szurok-ragyogású az éjjel mozdonyok dohognak at a tájon vas-gyomrukban a tűz őrületével. Fölszikrázik a meghorzsolt magány átizzik delejes teste valószínűtlen, messzi csillagok fényt könnyeznek a fákra, füvekre. A töltés melletti nádfedeles házban (parányi, mintha sünkutya volna) sokszögű hálót sző a fájdalom millió-karú pókja s lerakja a kin kristály petéit, melyeket teste melegével kikölt a kotlós idő és táplál eleven vérrel. Hiába épül a birsalma szagban bástya a halál ellen ötven éve, vis6zatorpan a remény kóborló nyája a mélység széléhez érve, mert onnan villogó, tányérszemekkel csattog fel a szenvedés kiéheztetett rája-hada és nincs menekülés, mert mozgó falként kényszerít előbbre minden éjszaka. Anyám, ha tudnám, hogy segít karjaimat, barna szememet adnám oda érted, fehéren izzó kövekre feküdve némán halnék meg érted. Sínre hajolnék, mikor a hajnali tehervonatok jönnek, csak emberibb leu ven a szenvedés, csak egy éjszakád legyen könnyebb. Magamba oltanám a fájdalmat, mely téged naponként rombolva átjár, mert a tehetetlenség nekem gyötrdbb a hálálnál. így gondolok rád, mikor a csönd kockáiból már az éj piramisát kezdi építeni az este s valószínűtlen, messzi csillagok fényt könnyeznek a fákra, füvekre. Gál Sándor Udvardy Gyula: Binrnagtemi wfca,
