Petőfi Népe, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-31 / 26. szám

A hojodte vidékkel szinte eggyé olvad a baromfiól hosszan elnyúló épülete. Benn, a megszokott csibezsivaj, nyüzsgés helyett most csend honol. Az előző napon adták át a felvásárlónak az utolsó csoportot abból a 2300 pecsenyecsirkéből, amelyre a halasi feldolgozó vállalattal kötöttek szerződést.

Az elnéptelenedett gazdasági épületben Kiss Sándort, a tabdi Szőlőskert Tsz egyik gazdáját találjuk, aki éppen az ólak tisztításához, fertőtlenítéséhez tette meg az előkészületeket. Február első hetében ugyanis már újabb „csibetranszport” érkezik.

Az idő dél felé jár, s a szövetkezeti gazda a házába invitál bennünket. Kiss néni az ebédet főzd már. A másik segítség, a nagylány, Kiskőrösre utazott. Hármasban élnek itt, a tanyán, a három fiú távozása után, akik másutt alapítottak családot. S a família itthon maradt tagjai szinte egymással versengve dolgoznak. Az asszony baromfigondozó, a tavaly először munkába állt leányuk a zöldségkertészetben kapott beosztást. És a családfő?

Az ő „funkcióit“ nehéz lenne hamarjában összeszámolni. Kezdjük talán azzal, hogy ő is, meg a lánya is, dicséretes igyekezettel, mindenekelőtt a családanyának segítenek a munkában. Megérdemli, már csak azért is, mert ellentétben a családok zömével, itt az asszony is rendes, dolgozó tag a tsz-ben.

— Akár esik. akár fúj, több ízben is fel kell kelni éjszakánként — mondja Kiss bácsi —, ellenőrizni, hogy a csibenevelőben megfelelő-e a hőmérséklet. Ez az én feladatom.

Egyébként már öt éve „ráálltak” a közösben a baromfinevelésre. A két ólból eddig évente 8 ezer csibe került a feldolgozó vállalathoz, idén azonban — újabb két ól tető alá hozása után — húszezres állományt terveznek. Ez bizony ad is majd jócskán gondot hármójuknak. A tizenhat éves leány reggelente az etetésnél, a vályúk tisztításánál segít, s csak ezután indul el munkahelyére, a kertészetbe.

De térjünk vissza Kiss Sándorhoz, akiről annyit már tudunk, hogy mint baromfinevelő jól megállja a helyét. Emellett azonban a szíjgyártó mesterséget is kitanulta, s „mellékfoglalkozásként” elvállalta a lószerszámok javítását is. A háztáji szőlő művelésének a gondjai semmiképpen sem szorítják háttérbe a közös munkákban, a többi közt a szőlőtelepítésben való részvételét. Ha kell, a motorokkal kapcsolatos szakértelmét is hasznosítja: az idényben kévekötő-aratógépet vezet.

Röpke, de nem lényegtelen kitérőként említsük meg, hogy az 53 éves tsz-gazdának az önképzés is szívügye. A rendszeres és módszeres rádióhallgatáson kívül a Kisállattenyésztés című szaklapnak is olvasója. A baromfitenyésztéssel kapcsolatos számos fontos kérdésre kap belőle választ. A közeljövőben pedig egyhetes csibenevelő tanfolyamra küldi őt a szövetkezet vezetősége.

Univerzális ember. Erre vall az is, hogy öntözéses gazdálkodást folytat a háztájiban,

— Nagyüzemesítettem magam —mondja nevetve. — Hogy a locsolás hasznos dolog, ez ne-m kétséges. Vettem egy négy és fél lóerős benzinmotort, meg egy szivattyút, „összeházasítottam” a kettőt, s a közeli kútbói öntözök.

Eddig gumicső szolgált erre a célra, de Sándor bácsi idei terveiben szórófej beszerzése is szerepel, s így lehetővé válik az éjszakai öntözés. Megpróbálkozott az árasztásos eljárással is, de az egyenetlen, homokos talajon ez nem vált be. Kukoricából, amit az egy hold háztájinak csak egy részén vetett, tavaly 26 mázsa termett. Érdemes hát öntözni. Csinálja is, már öt esztendeje.

Kiss Sándor jelentős területű és példásan kezelt szőlőt hozott be annak idején a közösbe. De a területtel együtt a közösségnek adta az egyéni gazdaként megszokott, s állandó gyarapodásra törő szorgalmát is.

— Akadt persze irigyem is, nem is egy. Ahogyan az első zárszámadás ideje közelgett, úgy szaporodtak a biggyesztett szájú megjegyzések, hogy „de jól megy egyeseknek” meg „de sok munkaegységed van!” — Gyere te is ganét hordani, akkor neked is több lesz — mondtam. Egyébként nemcsak sertésgondozó voltam, hanem még gépalkatrészek után is szaladgáltam. Ott álltam helyt, ahol éppen szükség volt rám.

Az első közös esztendőben még csak az asszonnyal kettesben dolgoztak, de a munkaegységeik

száma már akkor közel járt az ezerhez. Egy év múlva aztán

átlépték ezt a határt, s azóta csak négy számjegyű munkaegységekben beszélnek. Az elmúlt évben pedig', amikor már a nagylány is a kenyérkeresők sorába lépett, négyszázzal lett több a család által szerzett munkaegység, megközelíti a másfél ezret.

— Mennyivel kell ezt megszorozni, hogy megtudjuk az évi jövedelmüket? — kíváncsiskodtunk.

— Igencsak ötven forint körüli értéke lesz egy-egy munkaegységnek — válaszol bizakodva, jogos elégedettséggel a gazda. A gyors számvetés 70 ezernél jóval magasabb eredményt mutat. És ha ehhez hozzávesszük a háztájiból származó hasznot, kiderül, hogy Kissék a szorgalmuk, munkaszeretetük jóvoltából százezer forintnál is többel gazdagodtak.

Lzek után természetesen azt is firtatja a riporter, hogy a tekintélyes summából mi mindennel gyarapszik majd a család, a háztartás. Az évi jövedelem eddig som került rossz helyre — leginkább a íészekrakó fiúknak jutott belőle —, de talán még sosem voltak akkora terveik, mint most.

A kislány ezt az első keresetet praktikus holmikba szeretné befektetni: csőbútor és egy Jawa-robogó az álma.

— Csak veszek én egy „Trabantot” — kacsint hamiskásan Kiss bácsi. — Mi a véleményed, feleség?

— Hát a Pannónia már nem is jó? — tetteti a zsörtölődést a házastárs.

— Öregkorunkra tán csak jogunk van egy kis kényelemre!

Kiss néni a házat, a lakást akarja korszerűsíteni, még csinosabbá tenni. Bizonyára teljesül is majd ez a szándéka, hiszen a munkaegység jó részét az ö tevékenysége „hozta a konyhára”.

Amikor búcsút veszünk, a házigazda újabb kacsintás kíséretében ad új fordulatot a családi tervezgetésnek:

— Az sincs kizárva, hogy Skodát veszünk!

Jóba Tibor.

esetten rángatta, vonta egyre feljebb ... „A Cserepes tanyához — súgta maga elé — a tanyához .:. Ott segítenek.” Apja elvesztette eszméletét. A fiú kínlódva lihegett, haján jéggé fagyott a víz. A kazalig jutott el, nem bírta tovább. Kihúzkodta a szalmát, s apját ráfektette. Futott vissza a csatornához ... Nagybátyja kezét átvetette a nyakán és húzni kezdte, A domb teteje előtt térdre bukott. Nem állt meg, térden csúszva húzta, vonszolta a vizes rongycsomót... Nadrágja elszakadt, vérezni kezdett a térde. Abból tudta, hogy valami meleget érzett végigcsorogni lábaszárán. „Még egy kicsit — suttogta kétségbeesetten maga elé — csak egy kicsit.” A kazaltól néhány méterre volt már, amikor úgy érezte kiszakad a tüdeje. Izmai elernyedtek, apró kalapácsok ütögették belülről a koponyáját és ujjai akaratlanul elengedték a fagyos szövetet. Térdeiben milliónyi tűszúrásnak érezte az odatapadt apró jégkristályokat ..: Nem tudta hogyan jutott a kazalig. Lába elzsibbadt, amint ott feküdt a szalmán, apja, s nagybátyja között.

Lihegve állt föl, kékes pára gomolygott előtte. Agyába egyre csak az kalimpált: segíteni! Segíteni!... A tanyába menni! Bevinni őket!...

Szinte öntudatlanul vánszorgott előre. Lámpát látott, majd Cserép nevető arcát, de szavai

foszlányként jutottak füléhez: „Részeg vagy... Minek ittatok annyit.;.” Könyörgött, megfagynak, de Cserép az ajtóra mutatott. Kovácsék tanyájában felsértette a kezét, emlékezett rá, hogyan röhögött Kovácsné veje: „Dögölj meg, ha berúgtál ..: A kocsi nem cigányhurcolásra való ..Csak az életösztön tartotta még talpon, amikor bezuhant Juhosakhoz.

— Segítsenek, megfagynak! — kiáltotta. — ... Ott a cserép-tanya mellett.„ ne hagyják, csak azért mert... cigányok!

Juhos felállította, pálinkát erőszakolt vacogó fogai közé, összefüggéstelenül beszélt még valamit, látta a lámpa szivárványszínű sugarait és aztán belezuhant valami puha fekete mélységbe.

Világos volt, amikor felébredt. Juhos, a brigádvezető állt felette. Barna arcán elmélyültek a ráncok, kajla, őszbe csavarodott bajsza fáradtan csüngött. A fiú dermedten nézett az öreg szemébe. Az egy darabig állta tekintetét, majd elfordult, s az asztalról Kolompár megfeketedett hegedűjét a dunnára tette.

— A csatorna paláján találtuk ... — mondta, inas, bütykös kezével belemarkolt a szék karfájába, s nagyon halkan, fáradtan ennyit mondott:

— Fiú ... egyedül maradtál.

Kinn az erős északi szél bömbölt, felkavarva a hó porát.

Gémes Gábor

A gyakorlati oktatás lejiödése

A Művelődésügyi Minisztériumban megállapították, hogy jelenleg 2565 általános iskolában 587 849 ötödik-nyolcadik osztályos részesül gyakorlati képzésben. A fejlődés ütemére jellemző, hogy 1958—59-ben gyakorlati foglalkozás még csak 551 általános iskolában volt, s az ilyen oktatásban részvevő tanulók száma alig haladta meg az 58 000-ret.

Hipnopédia

AZ ÉLTETŐ SZORGALOM

közelükbe értünk, rámszóltak; hogy ne merjek közbeavatkozni. A következő pillanatban csak azt láttam, hogy a husángokai fejbeütik Tokodi Jánost, aki kerékpárja mellett leroskadt a földre.

A vádlottak fejüket mélyen lehajtva hallgatnak. A tanúk egymás után lépnek a bíróság elé és kibontakozik a dráma minden részlete, előzménye, indító oka.

— Előző este moziban voltunk, ott volt a két vádlott és az elhalt Tokodi János is. Hazafelé menet megállították Tokodit, kötekedtek vele, majd egyikőjük szájon vágta, de ő nem ütött vissza, hanem elszaladt.

— A két fiatalember — mondja a következő tanú — egy lánynak akart udvarolni, s emiatt nézeteltérés támadt köztük. Ebből támadtak a veszekedések, hiszen nem ez az első eset, amikor összeszólalkoztak.

Valóban, nem ez az első eset, A szülők már nyolc év óta haragban vannak egymással, bár szomszédok. A viszályt két tyúk indította el! Ez a gyűlölködés átragadt a gyerekekre is, és a közbejött kislány, akit a tárgyaláson a két vádlott csak úgy emlegetett, hogy a „hő”, csak élezte a helyzetet,' anélkül, hogy tudott volna róla. A „nő” egyébként tizenöt éves. Az egyik vádlott például így beszélt erről:

— Arról volt tudomásom, hogy Szerencsés járt a nőhöz és az eset előtt egy-két hónappal jutott tudomásomra az is, hogy Tokodi szintén el szokott menni a „kérdéses nőhöz”.

Tokodi János arra akarta rábeszélni a kislányt, hogy ne álljon szóba Szerencséssel. Ebből fakadt a mozi utáni verekedés is, amikor az elszaladó Tokodi egy követ dobott a két támadó felé, s az egyiket eltalálta. Ez mintegy indok volt arra, hogy Szerencsés Fekete Ferenc és társa elhatározzák, megverik Tokodi Jánost. Tudták, hogy az négy óráig dolgozik, ezért ők is korábban eljöttek munkahelyükről. Az eset napján otthon ebédeltek, a szülők előtt tárgyalták a tervezett verekedést, de azok nem csitították, nem figyelmeztették őket. Délután aztán megtörtént a tragédia. A botokkal leütött Tokodi Jánost mentővel vitték a bajai kórházba, ahol súlyos sérüléseibe belehalt.

Az egyik vádlott anyja, Herényi Antalné azt mondta a tárgyalás során, amikor kihallgatták.

— Nem gondoltuk, hogy ilyesmi lesz belőle —, mármint a 19 éves Tokodi elleni szervezkedésből. A bíró kérdéseire elmondta az asszony, hogy fia tizenöt éves kora óta iszik bort.

— Jelenleg — mondta — öléves kisfiam is kap már bort, ha van odahaza.

Ügy gondoljuk, nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy ennek is köze van az iskolai bukdácsolásokhoz, a virtuskodó. bosszúálló hajlam kifejlődéséhez. Mert nem elég az, ha a szülők egyébként rendes, szorgalmas emberek, de gyerekült nevelését elhanyagolják, s abban a téves szemléletben nevelik, hogy ha már keres, mindent szabad neki.

A három pelyhesállú, serdülő ember drámája befejeződött. A megyei bíróság emberölés bűntette miatt Szerencsés Fekete Ferencet kilenc évi, fiatalkorú társát pedig hét évi szabadságvesztésre ítélte, s mindkettőjüket öt évi időtartamra eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Az ítélet nem jogerős, az ügyész súlyosbításért jelentett be fel lebbezést.

Gál Sándor

Háromszemélyes dráma

Hat napig nem cserélődött a cédula dr. Lengyel Zoltán megyei bíró tárgyalótermének ajtaján. Közel egy hétig csak ennyi szerepelt a tárgyalási jegyzéken: Szerencsés Fekete

Ferenc és társa, emberölés bűntette.

Bent, a vádlottak padján két fiatalember ül. Egyikőjük még be sem töltötte a tizennyolcat, a. másik a tavasszal lesz húsz. Viselkedésük jó modorra, megjelenésük becsületességre vall. Mindez azonban csupán a látszat, aminek riasztó ellentéteként ott a vád: megölték a 19 éves Tokodi Jánost.

Ülök a tárgyalóteremben, feszülten figyelek minden szóra, hogy megértsem, mi vitte rá ezt a két gyerekembert, hogy egy harmadiknak az életére törjön? Szerencsés Fekete Ferenc és fiatalkorú társa kunbajai. Az egyik öt, a másik hét osztályt végzett, de többszörösen bukdácsolva. Amikor túlkorosak lettek, elmentek dolgozni. Szüleik egyszerű tsz-tagok, ők maguk is a Kunbaaji Állami Gazdaságban dolgoztak, egészen letartóztatásukig. Most itt ülnek fehéren és megtörtén. De nem a sajnálat, ami a hallgatóságból feléjük árad, hanem a néma megvetés.

— Mióta ismerte Tokodi Jánost — kérdezi a bíró Szerencsést.

— Már régen. Gyerekkorunkban együtt játszottunk, de ő később szakmát tanult, én meg nem — mondja kissé megbánó hangon a vádlott. Igen, tanulhatott volna ő is úgy, mint Tokodi, aki villanyszerelő lett. Szomszédok voltak, egykorúak, de másként nézték az életet.

Bejön a tanú, aki ott volt a verekedésnél, de nem tehetett semmit, mert megfenyegették, s ideje sem volt rá, hiszen szinte pillanatok alatt zajlott. le az egész.

— Aznap, vagyis 1964. július 23-án együtt mentünk haza a munkából Tokodi Jánossal, de mert nem egy utcában laktunk, elváltunk. Röviddel ezután, úgy délután öt óra lehetett, Jancsi visszajött és azt mondja nekem, hogy kísérjem haza, mert egyedül nem mer, meg akarják verni. Ö ugyanis észrevette, hogy Szerencsés és társa a Hunyadi és a Rókus utca kereszteződésnél lesnek rá. Ketten indultunk el, a Hunyadi utcába befordulva már láttuk Szerencsést, meg a másikat, husáng volt náluk. Tokodi mellettem tolta a kerékpárját. Amikor a

váe közben gon- > doskodjék szellemi S képzéséről. Akkor \ az évezredek során < át tanulásra fecsé- ) relt ébrenlétet já- > tékkal, szórakozás- í sál, esetleg fizikai i munkával tölti ! majd. 1

A csimborasszó- ! ja az lesz a hipno- í pédiának, ha ki- í sérleteivel bebizo- > nyitja, hogy al- S vás közben nem- < csak tanulni, ha- ! nem dolgozni, két- ? kézi munkát vé- > gezni is képes az ä ember. <

Az ilyen irányú S fejlődésének fele i útját már eddig \ is megtettük. Van- ’> nak, akik munka ) közben kitűnően j tudnak aludni. ;

Ü) |

vás közben is ké pesek ingereket felfogni. Tehát, ha például a hipnotikus befolyásra, szuggesztív hatásokra érzékenyebb ember fülébe (tudniillik elsősorban ők ‘ alkalmasak erre) elalvás után, éjszakánként két alkalommal egy magnetofon 30—35 szót és kifejezést mond, felébredés után tudja az „átvett” anyagot.

Érdekes jövővel kecsegtet bennünket ez az új tudományág. Mikor a hipnopédia önálló tudománnyá tökéletesedik, el lehet érni, hogy az ember — tanulásra — agyának „ügyeletes mezőit” szoktassa rá, azaz al-Üj tudományágról adnak hírt a lapok: a hipnopédiáról. Azzal az érdekes jelenséggel foglalkozik, hogy az ember természetes álom közben is képes tanulni. Legutóbb Bliznyicsenko szovjet orvosprofesszor kísérleteiről olvashattunk. Az ő több tagú kísérleti csoportja 44 órás n'appali és 49 órás éjszakai alvás közbeni tanítás után egy, számukra teljesen ismeretlen idegen nyelvből tett sikeres kandidátusi minimum-vizsgát.

Az ember ilyen képességének az az élettani alapja,

hogy az úgynevezett „ügyeletes mezők” az agyban al-