Petőfi Népe, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-31 / 26. szám
.'jí.—• A -< v;-# .OCiVr' f >l<r * *■-'-*#* Bencze László kiállítása feszül ki és nyer igaz tartalmat, erőt. A kiállítás harmadik részében az utóbbi években készült vegyes technikájú képeit láthatjuk. Azt hihetnék a stílus, a technika, és a téma megváltozása láttán, hogy korábbi műveihez képest száznyolcvan fokos fordulatot tett. Képei szubjektivebbek, több áttételen keresztül szűrtek. Mégis, a művész tartása, életszemlélete, a közösséghez való viszonya nem változott, csak talán témái „zsugorodtak” meg egy kissé. Ezekben a témákban is megőrizte azonban az emberről formált véleményét és hitét. Megérinti az öregség egy nagyon szép képén (talán ez az a kép, amely leginkább közel A MŰLT vasárnap nyílt meg a Kecskeméti Művészklub rendezésében Bencze László Kossúth-díjas festőművész kiállítása. A kiállított anyagot maga a művész három elkülöníthető részre osztotta. A rajzok első része 1944-ben keletkezett Füleken, amikor Bencze László a füleki játékgyár művészeti vezetője volt. Emberek csoportja, a gyárba hajnalban menő és gyárból jövő tömeg a képek témája. A művész is velük együtt élt, dolgozott, ihlető élménye a mindennapok munkája és munkás embere. Modellje nem műtermi, hanem az utcáé, a gyáré, a közösségé. Felismeri és érzékeny eszközökkel ábrázolja a proletársorsot. Tolla frissen járja a lapokat, ideges, kissé pentimentő-szerű technikával népesíti be Eredeti, a realista stílus birtokosa. A rajzok másik csoportja 1947-ben keletkezett Budapesten, az infláció időszakában. Itt is az utca és a piac a mindennapi műterem, s a hely adja a bőséges témát. Kissé karikírozott, de típusában telibe talált figurákat sorakoztat fel: a spekulánst, az infláció nehéz időszakát kihasználó harácsolót. Az ebben az időben ábrázolt munkásai már az új társadalom jegyeit hordozzák. Bencze észrevette a változás okozta átalakulást az új hatalom letéteményesein. BENCZE Lászlót mindenkor és mindig az ember érdekelte és érdekli. Egész látásmódja emberközpontú. Művészete a közösség végletes helyzeteiben áll a korábbi rajzok stílusához). Felfedezd az emberi test szépségét, a figura modellállásának árnyalatos változatait. De felfedezi az alföldi táj és város képének szépségeit, nemes egyszerűségét is. Az alföldi utca képében ez a tisztán meghúzott konstruktivitás él letompított színeinek éneklő líraiságával. ÖRÜLÜNK Bencze László kecskeméti bemutatkozásának. De nagyon sajnáljuk azokat a körülményeket, amelyek a kiállítás zavartalan nyitvatartását kezdetben zavarták. A művelődési ház nagyterme sok féle célt hívatott szolgálni. Sajnos, ez lehetetlenné teszi, hogy egy kiállítás hosszabb időn át is helyet kapjon benne. Hcmáily István Bodócs István emlékezete EZER HOLDAK Ezer holdak ragyognak bennem szőlőtőkékkel, almafákkal. Arannyá sárguló nyarakban bugyog a bő fürtökké vált dal. A komyadozó tanyák mentén újabb, gazdagabb sorok nőnek; — több az ember a távolságnál, a vágtató szélnél erősebb. Megsápadt vidék nyög, vajúdik, vasak dörömbölnek a fényben . . . Ennyire hazám soha nem volt e táj — tüzében kell hogy égjem. Gyökér-búrokon zeng a mélység és termőre fordul a szándék, hogy értelmes ízekkel telten éveinkhez méltóvá váljék. Éjszakák ezüst-puttonyában kozmosz-fürtök omlanak széjjel, benépesülnek ezer holdak almafákkal, szőlőtőkékkel. Hatvani Dániel Pusztán Ennyi pont, ennyi egység! S szüret után majd elszámolás. — Az iskolából kifogy a gyerek. — Fél út ez. Menni kék tovább! A vén marad, a fiatal szökik. Míg ezt nem hallja: ennyi, nézd, a bér! Bent olaj ég! S a roggyant tanyafal öregmamát karol át s kiscsibét. Az iskolából kifogy a gyerek! Hol vagytok, ti ifjú apák s anyák? — Eszménk! Küldj jelt a pusztaságba! Fél út ez! Menni kell tovább! (Bodakút-puszta). Csordás Nagy Dezső Elfelej§etteni Elfelejtettem mondani, hogy mit üzent a tél... Azóta újra leszállt az este, s a drótkerítés rácsain felborzolódott. nézd, a zúzmara... Korán sötétedik, de fényeim alig villannak ... Hányszor packázik velünk a halál, vagy a bolondos óra! A tél skarlát virágai között meggyógyulnak a betegek, s a bűnösök között a jó — ezerszer angyal! Emlékszel-e a Radnóti-kÖtetre? Együtt lapoztunk benne, együtt olvastuk a hexametereket... De nem tudom, örülsz-e hozzád írt verseimnek .. . ? .. .s ím, látod, elfeledtem mondani: mit üzent a tél... Antalfy István U- a csatornaparton — Ácsi! A hegedű cincogása abbamaradt. A busa szemöldökű, széles vállú parasztlegény kiáltott, aki eddig lovaglóülésben terpeszkedett az apró, keményfából faragott széken. — Kolompár! — mondta halkan, vésztjóslóan — ne cifrázd, ha nekem húzod!... A pofádba vágok! A három cigány, két idősebb, s egy fiatalka legény beljebb húzódott az istálló szögletébe. Barna homlokukon verejték gyöngyözött. Az istállóban fülledt, párás meleg volt, fűtötte őket az a pár pohár bor is, amit lehajtottak, de mégis inkább a félelem csalta ki a verejtékcseppeket. Bánták már, hogy idejöttek, de nem vallhatták be egymásnak sem. Nem volt idejük, hiszen Szőke Jóska egyre csak házatta velük. — Mi lesz?-! — Ért el hozzájuk a durva hang — ríkasd meg azt a száraztál!.. = Darumadár ...! A vonó végigtáncolt a húrokon, a legény visszazökkent a székbe, csontos nagy ökle keményen szorította a vastag falú poharat.. Kolompár egy lépéssel yzwgjiiffM’jt snsis írt áaaertja 4jjg&két, ezt a robosztus, erőszakos, nyakas parasztfiút. Híre volt a tanyákon. Beszélték róla, nemcsak akkor durva, ha iszik, de józanul is összeakaszkodik mindenkivel. Kolompár félszemével az öccáére nézett, aki kissé hátrább állva, kidülledt szemmel kontrázott. Intett volna, elég már, gyerünk, de Szőke hangja megelőzte. — Elég!;.. Büdösök, nem tudtok ti játszani... Menjetek a pokolba! — S hátra vetette a fejét, úgy öntötte nyitott szájába a bort. A cigányok álltak, kezükben a hegedűvel, mentek volna, hogyne mennének, de a fizetség.:.! Nem azért jöttek újévet köszönteni, hogy két pohár borral kifizessék őket. Kolompár előre csosszant, meghajolt. — Kérem.. a Szőke úr... — Még mindig itt vagytok?! A fene essen belétek! Mit parancsoltam az előbb?!... Kotród jatok! A két idősebb Kolompár sietve hátrált az ajtó felé, amikor a fiú hangja megállította őket. — Nem úgy van az Jóska... Játszottak, fizetség jár érte! • Szőke lassan felállt a székcőlg az. itAáüólam na sárgás fiáin-;körébe lépett. Gyűrött, szenynyes Ingéből kilátszott szőrös melle, és karjának hatalmas izmai. Hátrafordult. Mögötte ott állt sunyin, rókaszerű arcán kárörömmel Tóth Sanyi, a barátja. — Te — fordult feléje — ki ez a cigánypurdé? ... Te engedted, hogy pofázzon? Tóth elfintorította az arcát, s úgy tett, mintha a kabátjáról egy szalmaszálat fricskázott volna le: — Én nem!... De ha akarod kizavarom őket. — Nem kell — szólt Szőke — majd én elintézem a mocskosokat — ki innen! — S felkapott egy vasvillát. A két Kolompár ijedten magával húzta a fiút. Kihátráltak az istállóból. Kinn jeges szél kaszabolta végig a keményre fagyott földet, de a zúgásban még hallották a gúnyos nevetést. — Gyerünk haza — húzta össze magán a kabátot Kolompár — kár volt idejönni. Elindultak, a két idősebb cigány meggömyedve lépegetett előre, hónuk alatt a hegedűvel. A fiú mögöttük ment, két kezét a zsebébe dugva, de arca még mindig égett a dühtől, a megaláztatástól. Nemcsak Szőkére haragudott, de bántotta apjának és nagybátyjának görnyedt alázata is. „Azért, mert cigányok vagyunk! — gondolta — azért? Nem vagyok mocskosabb nála, rosszabb sem. Több munkaegységet szereztem a tez-ben, mint ő! Azért mert muzsikálok? ... Dolgoztunk nyáron annyit, mint a barom, amíg ő a kocsmában dorbézolt!.,. Ezek meg — dühöngött apjára gondolva — meggörnyednek,' eltűrik, hogy farba rúgják őket!... Van otthon mit enni, de a néhány pohár potya bor, meg az odavetett forint hajtja őket, Jól tettem, hogy előre odaadtam a pénzt a boltosnak, most van 20 ezer forintért hitel... Ezekre nem lehet rábízni a pénzt.” A szél apró jégkristályokat vágott az arcukba. A fiú lassan lehiggadt, nem lángolt mér, csak parázslóit dühe. Megkerülték a Váli-dombot, aztán leereszkedtek a csatorna partján. A hideg enyhült valamit, a túlsó parton bólogató fák felfogták a szelet. — Gyújtsunk rá — szólalt meg szerényen ma este először a kontrás Kolompár. Megálltak. A fiú a zsebébe nyúlt, a papírcsomagból előkotorta a eigaretákat, s egyenként odaadta. Leguggolt, hogy kabátja védelme alatt gyufát gyújtson, de hirtelen felállt, s hallgatózott. — Pszt — suttogta a topogó emberekhez — valaki jön. Nem tévedett. Két alak jelent meg a domb szélén, futó lépteik alatt recsegett a fagyos hó. — Itt vagytok? — Szólt le az egyik, amelyről a fiú rögtön felismerte Szőke hangját — De elszaladtatok.! — Ér t oda hozzájuk — Talán égett a nadrágotok? A cigányok nem szóltak, lassan, mintegy menekülve hátráltak a csatorna felé. Tóth és Szőke megkerülte őket, közben Szőke egyre csak beszélt. — :. .vagy a bolha csípte az ülepeteket? — kérdezte gúnyosan. — Majd mi kiáztatjuk! — kiáltotta és egyszerre két ököllel mellbe vágta az előtte görnyedő két Kolompárt. A fiú hallotta, hogy reccsent a vékony * hártyaszelő jég és megcsobbant a víz, de a következő pillanatban már a bőrén érezte a jeges víz égetését. Keze görcsösen előremarkolt, s a fagyos agyagba kapartak kőiméi .. ; — Fürödjetek kormosok! — Ért el hozzá Szőke részeg röheje... Hallotta a hó recsegését, a futó lábak dobbanását. A fiú remegve kapaszkodott ki a vízből. Kékesfekete haja csapzottan lógott homlokába, ajka szederjesen kéklett, ruhájából ömlött a víz. Először apjához ugrott, nehezen zihálva húzta ki a vízből. Az öreg mint egy rongycsomó zuhant a partra. Utána nagybátyja lábát ragadta meg, aki félig a parton feküdt. Nem kiáltott segítségért, tudta jól, senki sem hallhatja meg. Reszketve a hidegtől emelte fel az apját, belemarkolt a nedves kabátba és húzni kezdte a domb felé. Öntudatlanul, vucoíio fogakkal, kétségbe-A Népszabadság január 28-i számában rövid közlemény adta hírül, hogy szerdán temették el Győrött Bodócs István tudóst, a meteorológiai intézet győri állomásának vezetőjét. Az elhunyt kecskeméti származású volt, és egyike városunk szülöttei közül azoknak, akik tudományos munkásságukkal az ország határán túl is figyelmet keltettek. Bodócs István, a Kecskeméten jól ismert Bodócs család tagja 78 évvel ezelőtt született. Itt járt iskolába és kitüntetéssel érettségizett. A pesti egyetemen tanult tovább. Itt Eötvös Loránd volt egyik professzora, aki igen megkedvelte a törekvő, nagyon tehetséges fiatalembert. Az ő ajánlatával nevezték ki tanulmányai végeztével 1909-ben az ógyallai obszervatórium adjunktusává. Ebben a minőségben több külföldi utazást tett. Ezek során Európa csaknem valamennyi obszervatóriumát felkereste. 1917-ben a győri leánygimnázium, majd a reáliskola matematika—fizika tanára lett. Több nagy sikerű középiskolai fizikatankönyvet írt, amelyek közt némelyik három kiadásban is megjelent. Tudományos kutatásainak egyik világszerte elismert eredménye volt a geometriai fénytan hiperbolatételének felfedezése. 1911-ben Eötvös Loránddal együtt tanulmányozta a nagy kecskeméti földrengés eredményeit és kihatásait. Vele szemlélte meg a nyíri iszaphányó földszakadást is. Kecskeméthez nemcsak rokoni szálak fűzték, mindig érdeklődött szülővárosa élete, és fejlődése iránt. Legutóbb három évvel ezelőtt járt itthon. A Katona József Könyvtár anyagában és a levéltárban keresett forrásadatokat legújabb munkájához. Kecskemét és más helységek nevének eredetét kutatta. Mint néhai Tóth László megírta egyik cikkében, Bodócs István helynévkutatásairól szóló munkáját elbírálás végett az Akadémiához nyújtotta be. Tudomásunk szerint döntés még nem történt javaslata dolgában. Elhunyt földink igen széleskörű ttidományos munkásságot fejtett ki. Tanulmányai többek közt a Földrajzi Közleményekben, a Természettudományi Közlönyben, a Fizikai és Kémiai Didaktikai Lapokban, a Phenologische Mitteilungen-ben, a Witterungsberichte aus Ungarn-ban, a Meteorológiai Intézet évkönyveiben láttak napvilágot, önállóan megjelent munkái közül megemlítjük a következőket: Kisdinamók készítése. Bp. 1927. és újabb kiadása 1942. Galvánelemek és akkumulátorok készítése és kezelése. Bp. 1918. második kiadása 1956. Ködfénylámpa kísérletek és gyakorlati alkalmazásuk, Bp. 1953. a Tankönyvkiadó kiadásában, ugyanaz bővített kiadásban a, Műszaki Kiadónál 1958-ban. Művei ma is élő, használható útmutatással szolgálnak, amit bizonyít az, hogy mind az említett, mind egyéb munkáit a legújabb szakbibliográfiák is számon tartják és ajánlják. Joós Ferenc