Petőfi Népe, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-05 / 3. szám

t apja TISZTA LAPPAL a minőségi bor- és csemege­­szőlőfajták telepítésére he­lyezik majd a fő súlyt. Kisebb hiányosságok akadtak ugyan az őszi telepítési idény­ben is, mégis már örvendetes mértékben tapasztalható volt a munkák során a gazdaságok egyre inkább kialakuló telepí­tési rutinja, gyakorlata. Különösképpen eredményes, szép munkát végeztek a bajai Micsurin Tsz gazdái a Kocsis Irma és egyéb minőségi szőlő­fajták telepítésében. A mélykú­ti Alkotmány Tsz-ben negyed­ezer holdon létesült új szőlő, a jánoshalmi tsz-közi vállalkozás­nál pedig ugyanekkora területen új gyümölcsös. A nyárlőrinci Petőfi és a borotai Piros Alma Tsz ültetvényei — az előbbiben szőlőt, az utóbbiban gyümölcsöst A múlt_ á«- gazdálkodásáról megyénkben 244 terriielőszövet­­kezet, 67 termelőszövetkezeti csoport. 29 szőlő- és gyümölcs­­termesztő szakszövetkezet, va­lamint négy tsz-közi vállalkozás készít zárszámadást. Vége felé tart a leltározás, egy-két nap múlva mindenütt befejezik, ugyanakkor már megkezdték a mérleg összeállítását, s az éves jövedelem felosztását. A mintegy nyolcszáz leltározó bizottság összesen több mint há­­rommilliárd forintot érő közös vagyon felmérését végzi, illetve végezte el. E vagyon hozzávető­leg 600 millió forinttal ér töb­bet, mint az egy évvel ezelőtti. Értékét a tavalyi beruházások gyarapítják: az új építkezések, a szőlő- és gyümölcstelepítések, továbbá az állatállomány hoza­ma és az állatvásárlás. A felosztásra kerülő jövede­lem megközelíti a 800 millió fo­rintot, s ez megfelel az egy év­vel korábbi szintnek, valamint a tervezett összegnek is. így az egy gazdára jutó. közösből szár­mazó 11 ezer forintos átlagjöve­delem sem marad alatta a ta­valyinak. telepítettek — 100—100 holddal gyarapodtak az ősszel. A most soron levő feladatok közé tartozik az ültetvények védelme a rágcsálók kártételei ellen, s a bekötözött csemeték gyakori át­vizsgálása. Telepítő gazdaságainkban most folyik az ültetvények leltározá­sa. Ez a munka annál is inkább pontosságot, lelkiismeretességet követel meg, mert ennek során állapítható meg — a megeredt, tőkék számából, a hajtásnöveke­dés mértékéből, a beállottság fokából stb. —, hogy az ültet­vény mennyiben mutat eltérő képet a megkívánt minőségtől, állagtól, illetve, hogy értéke arányban van-e a ráfordított költséggel. J. T. Az ütemterv .szeriét január végéig valamennyi gazdaságban elkészítik a zárszámadást. Ezzel egyidejűleg kezdetét veszi a járási, illetve városi mezőgazda­­sági szakigazgatási szervek fe­lülvizsgálata és megerősítése. Ezt követően a gazdaságok meg­tartják a zárszámadó közgyűlé­seket, amelyek február végéig mindenhol lezajlanak. A zárszámadási előkészületek­kel párhuzamosan készülnek az idei termelési tervek is — a nö­vénytermesztő és az állatte­nyésztő szakemberek közremű­ködésével. A jövő hónap folya­mán ezek alapján állítják majd össze a pénzügyi terveket. Fon­tos, hogy még a tavaszi munkák megkezdése előtt mindegyik gazdaság felülvizsgált és jóvá­hagyott tervvel rendelkezzék. Itt említjük meg, hogy 42 ter­melőszövetkezet új rendszerű tervet készít. Általa lehetővé válik hogy a szövetkezet az el­érni kívánt eredményt és jöve­delmezőséget ágazatonként tér-, vezze meg — felhasználva a mostani zárszámadás önköltség­­számításainak tapasztalatait. Űj iktatókönyvet nyitottak a tanácsoknál, a különböző hivatalokban, intézményekben és vállalatoknál. Kisebb-na­­gyobb formájú, tisztalapos könyvet, melynek fedelén mindössze ez áll: 1985. Rápillantva, a szem csak azt regisztrálja, hogy „négy­jegyű szám”. Ám az értelem nyomban sokkal tovább megy ennél. Alighogy megfogalma­zódik a gondolat: új esztendő — máris villámsebesen köve­tik egymást, hemzsegnek a következők. Az év végi .szám­vetés tanulságainak sokasága, amelyek — valljuk meg — az ünnepek, a pihenés nap­jaiban is elő-előbukkantak, foglalkoztattak bennünket. — Vajon akad-e ember, aki ne jutott volna el olyan elhatá­rozásig, hogy az új esztendő „tiszta lapját” még gondo­sabb, körültekintőbb munká­val kezdi. És van-e olyan munkaterület, ahol érre ne kínálkozna lehetőség? De térjünk vissza az új ik­tatókönyvekhez. S ezek közül is azokhoz, amelyekbe az em­berek ügyes-bajos dolgait jegyzik be a közhivatalokban, hogy az ügyet, s annak elin­tézését nyilvántartsák. A tiszta lap első bejegyzé­sei rendszerint gondos betűk­kel íródnak. Azzal az elhatá­rozással, hogy ilyen lesz a folytatás is. S ez helyénvaló, hiszen fontos, a külcsín. Biz­tosítja a gyors áttekintést, bi­zonyítja á dolgozó rendszere­­tetét. A tartalom, egy-egy ügynek a lelkiismeret szerinti lehető legjobb elintézése nél­kül azonban mégis keveset érne a csak küllemre szép munka. De beszéljünk róla nyíltan: A tiszta lapot nyitó elhatározások közepette min­den közhivatali dolgozó gon­dolt-e rá, hogy mint minden más munkaterületen, az ő posztján is nagyon érvényes pártunk első titkára, Kádár János elvtárs által, megfogal­mazott jelszó: Minden nap egy. kicsivel jobban! Mit lehet a hivatalokban minden nappal jobban és job­ban csinálni? Például az ügy­felekkel való foglalkozást. Mert — legyen tanács vb­­apparátus, vagy más hivatal, intézmény, ahol emberek ügyes-bajos dolgait intézik —, erre jócskán kínálkozik lehe­tőség. Gondoljunk például csak arra, milyen érzéssel tartóz­kodik a hivatalban, s milyen véleménnyel, érzéssel távozik onnan az az ember, akinek problémáját csak tessék-lás­­sék kezelik, intézik, akinek csak úgy félvállról vetnek oda egy-egy kérdést, nem is szól­va arról, aki — tegyük fel — előbb kénytelen volt végig­hallgatni a hivatali dolgozók egymás közötti tereferéjét az előző napon látott tv-filmről, randevúról, vagy éppen csalá­di epizódról! Bizony, hivatalos ügyének intézése közben sok ember tapasztalt hasonlót. Pedig mi­lyen bosszantó az, ha a dol­gozó a maga munkaterületén képessége legjavát igyekszik nyújtani, s a közhivatalban azt kell tapasztalnia, hogy fa­gyosak, kimértek hozzá, úgy kezelik, mint élettelen tár­gyat. Félreértés ne essék: nem ál­talános tapasztalatról van szó. De az ideális az lenne, ha ilyen fogyatékosság sehol nem fordulna elő. Hiszen minden embernek a legtermészetesebb igénye, hogy ügyes-bajos dol­gával a hivatali tisztviselő úgy foglalkozzék, hogy az ügy­fél azt érezhesse: itt az ő dolgát tekintik most a leg­fontosabbnak. És ha az emberekkel való bánásmód udvarias, készséges, s mindenütt a szó legneme­sebb értelmében emberséges lesz, szinte eltűnik az a ve­szély, amit az akta rejt ma­gában, nevezetesen az, hogy az irat mögött elfelejtjük meglátni az élő, érző embert. S ez az út vezet a körülte­kintő, igazságos és határidőn belüli döntéshez, ügyintézés­hez. 1965. Űj lapot nyitott — a második ötéves terv utolsó esztendejét — a népgazdaság. A terv célkitűzéseiért fogtak friss erővel munkához az ipar és a népgazdaság más terüle­teinek dolgozói. Űj lapot, új iktatókönyvet nyitottak a ta­nácsok, közhivatalok, intéz­mények dolgozói is. S ha az első oldalak szépen rótt be­jegyzései után nemcsak a to­vábbi adminisztrációban, ha­nem a tartalmi munkában: intézkedésekben, döntésekben áthatja tevékenységüket a gondosság, lelkiismeretesség, s nem utolsósorban az embe­rek szeretete, fontos küldetést töltenek be. Jogosan sorolhat­ják majd magukat is azoknak az eredményeknek részeseivé, amelyekért egész hazánk népe most indul újabb csatára. P. I. Hatszázmillió forinttal növelték vagyonukat megyénk közös gazdaságai n brigádvezefő példát mutat — Szép a varrás, ismét ki­­.fogástalanul dolgozott a bri­gád — állapítja meg elégedet­ten Kontra Kálmánná, a Kecs­keméti Ruhaüzem minőségi el­lenőre. Golupkov Jánosné (ké­pünkön balról) munkacsapata az elmúlt évben tett felaján­lást a szocialista brigád cím elnyeréséért. A minőség állan­dó javításában a brigádvezető jár elől jó példával, aki nemré­giben kapta meg a Könnyűipa­ri Minisztérium Kiváló Dolgo­zója kitüntetést. Az őszi telepítési évad mérlege: 3300 hold új ültetvény Wäg proletárjai, egyesOTjetefcl / Az 1964—65. évi telepítési idénynek az elmúlt őszre eső első szakaszában megyénk szö­vetkezeti gazdaságai másfél ezer hold szőlő és 1800 hold gyümölcsös telepítését végez­ték el. A létesített új ültetvények területét tekintve, ez a tel­jesítmény nem éri et a ter­vezettet. Ennek legfőbb oka a szüret és az egyéb termények betakarításának az elhúzódása. Erre bizonyítékul szolgál az is, hogy az ültetvények talajának előkészítése a fent említett területnek a háromszorosán történt meg, továbbá az, hogy a szőlő- és gyümölcsszaporító anyagból is bőségesen elegendő mennyiséget tárolnak a telepítő gazdaságok­ban. Megnyugtató körülmény, hogy ha nem csupán az őszi felada­tokat, hanem az első négy terv­év egészét tekintjük, akkor el­mondhatjuk, hogy gazdaságaink erre a nagyobb időegységre eső telepítési kötelezettségeiket tel­jesítették. Az 1965-ös gazdasági évre vo­natkozó telepítési feladatok egyébként' időközben módosul­tak. A tavasszal és az ősszel szőlőből mintegy 4200-zal, gyü­mölcsféléből pedig másfél ezer­rel kevesebb holdon kerül majd a földbe a szaporítóanyag, mint azt az eredeti tervelőirányzat megszabta. Ez a tervszámokban megmutatkozó csökkenés egy lé­pést jelent ahhoz, hogy a tele­pítések üteme összhangba jus­son, arányos legyen a járulékos beruházások megvalósulásával. Az elkövetkező ötéves tervidő­szakban egyébként Régi, kiöregedett szőlőpar­cellák nyújtózkodtak itt még az ősszel a Kunbajai Állami Gazdaságban. Helyükre, több száz holdon, újból szőlőt tele­pítenek. Most azonban már olyat, amely méltó a nagy­üzemhez: Lenz Moser-rendsze­­rű, vagyis széles sorközű, ma­gas művelésre alkalmas ültet­vényt létesítenek, minőségi borszőlőfajták felhasználásá­val. Felvételünkön a Hódmező­vásárhelyi Talajjavító Vállalat gépeinek egy csoportja látható. XX. ÉVF. 3. SZ. Ara 60 fillér 1965. JAN. 5, KEDD

Next

/
Oldalképek
Tartalom