Petőfi Népe, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-27 / 22. szám
Az idén meglesz a villany Ne nézzék el! Kenderföldön — Az első félév jobban sikerült, mint a második — mondotta Laták Ede, a keceli községi tanács VB titkára, mikor a tanácstagok múlt évi tevékenységéről érdeklődtünk. Hatvannyolc tanácstag közül tizenhármán nem tartották meg második félévi beszámolójukat, — illetve ketten utólag pótolták. A mulasztók nagyrészt külterületi tanácstagok. 128 közérdekű felszólalás Az 53 beszámolón 1133 választópolgár vett részt. 128 közérdekű felszólalás hangzott el összesen, s ezek fele a járda- és villanyhálózat bővítését sürgette. Tizenhármán a vízellátással, tizenkilencen a közutak, árkok, vízlevezető csatornák állapotával kapcsolatban tettek fel kérdéseket. Öt-öt észrevétel illette a mustfelvásárlásnál tapasztalt zavarokat, valamint a cséplés minőségét — több más részletprobléma mellett. •— Kik voltak a legtevékenyebb tanácstagok 1964-ben? — Kezdjük azokkal, akik minden tanácsülésen megjelentek — böngészte az erre vonatkozó grafikont Laták elvtárs — és közben sorolta is: Ökrös Sándorné, Rákóczi Istvánná, Tusák János. A többiek: Perjési Ferencné, Geiger Pál, Bokor János, Beszedics Károly, Herczegh József. Dicséretes szorgalommal látogatta az üzemeket, tsz-eket dr. Tihanyi László, hogy ellenőrizze és számon kérje az egészségügyi követelmények betartását. Köszönettel és elismeréssel fogadta a tanács Palásthy József beszámolóját, melyben a szakszövetkezetek gazdasági íeljődését elemezte. Több mint fele helyi hozzájárulás Ebben az évben előreláthatólag siker koronázza Korsós János tanácstag törekvéseit, aki a kenderföldi lakótelep villamosítását szorgalmazza hosszú idő óta. Hivatalos értesítést még nem kaptunk, a DÁV viszont már közigazgatási bej áfást kért. Mielőtt erről írnak, kérdezzék meg a megyei tanács tervosztályát — kérte Laták Ede. (A szerkesztőség érdeklődött. Gyenes Bertalan, a megyei tanács tervosztályának főelőadója a következő tájékoz-Szsftki mosunk Az izsáki községi tanács januári ülésén többek között megállapította, hogy a tanácstagok munkája az utóbbi időben örvendetesen javult. A tanácstagi beszámolókon 61 bejelentés hangzott el, amelyből öt közérdekű volt. Lényeges előrehaladást jelent még, hogy nyolc alkalommal vállaltak jelentékeny társadalmi munkát főleg útépítéseknél és útjavításoknál, valamint a villanyhálózat bővítésének munkáiban. A készpénzben való hozzájárulás szintén jelentős, összesen mintegy 40 ezer forint. A községi tanács a lejárt határidejű határozatainak végrehajtásáról is intézkedett. A régi községháza helyén a tavasszal parkot létesítenek. A Kossuth Lajos tér 3. szára alatti Mózesféle épületet eladják a földművesszövetkezetnek üzletbővítésre, s hogy később, 1967-ben egy korszerű üzletház építését is megkezdhesse. „Aratják” a nádat az Állami Gazdaság úgynevezett kólón tói területén, Kovács Ferenc 21 tagú munkacsapata már eddig is kiemelkedő eredményekkel dicsekedhet: a kedvezőtlen időjárás ellenére naponta átlagosan 1200 kéve nádat vágnak le. A kitermelt nád egy részét exportra szállítják, másik részét pedig a hazai építőiparnak adják át. A legeltetési bizottság félmilliós bevételi tervét több mint egymillióra teljesítette, s ezzel 525 ezer forint többletbevétellel zárta az elmúlt esztendőt. Sz. a tatást adta: Ebben az évben 1,5 kilométer hosszú nagyfeszültségű és 2,5 kilométernyi kisfeszültségű vezeték, továbbá egy trafó épül Kenderföldön. A bekapcsolható fogyasztók száma 110 körül lesz. Mindezek teljes költsége 470 ezer forint. A helyi hozzájárulás 250 ezer forintot tesz ki.) Aki már „megnyugodott és akinek sok a dolga — A tanácstag következetes munkája tehát előbb-utóbb eredményre vezet... Kik látogatták legkevésbé a tanácsüléseket? — Török László, a 25-ös körzet tanácstagja csak egyszer vett részt. Elfoglaltságára hivatkozva, de ennyi mulasztást azzal nem lehet magyarázni. Tavaly tevékenyebb volt. Ügy látszik, megnyugodott, miután a Vadkerti utcában elkészült a járda. Ficsor Árpád, az állami gazdaság vezetője is aktívabb lehetne. .. A „komolytalan“ megrendelés — Hogyan haladt a múlt évben a járdaépítés? Előző esztendőben megyeszerte híre volt a keceliek társadalmi munkájának. — 1964-ben 540 ezer forintunk volt járdaépítésre a KÖFA-alapból — magyarázta a vb-titkár. 40 ezer járdalapot rendeltünk a fővárosi cementipari vállalattól. A következő párbeszéd hangzott el köztem s az ottani alkalmazott között. — Komolytalan ez a megrendelés, titkár elvtárs. — Hát... hát... kis község vagyunk, többet nem tudunk rendelni — szabadkoztam. — Többet! Ember! Negyvenezer járdalap egy üzemünk kapacitása. .. Ha tízezret rendeltek volna — persze jó előre —, ötöt tudtunk volna adni. Negyvenezret? — Tagadólag rázta a fejét... — Bajáról sikerűit aztán 25 ezer járdalapot szerezni. Idén első negyedévben szintén onnan kapunk. Befejezésül még hozzáfűzte Laták Ede. — Ha van építőanyag a mi községünk egyemberként vállalja a szükséges társadalmi munkát. Tavalyelőtt még öreg nénik is beálltak a sorba. Ha vasárnap jött anyag, akkor is... • Tóth István MERT hogyan , is szokott kezdődni olyan községben, amely város közelében fekszik, s ahonnan sokan járnak autóbuszon munkába? Egyszer feláll valaki, mondjuk egy termelési értekezleten, s kéri a gyár vezetőségét: járjon közbe, hogy községükben legyen autóbusz váróhelyiség. Naponta sokan utaznak és kellemetlen esőben, fagyban, szabadban topogni, míg a busz megérkezik. Aztán a községi tanácsülésen vagy tanácstagi beszámoló alkalmával vetik fel mások: létesítsen az AKÖV fedett váróhelyet a buszmegállónál, mert... Sokan csatlakoznak, egyetértenek a kívánsággal, a tanács is, az üzem is akcióba lép, és az AKÖV is munkához iát. Terveztet, építtet, fizet, minek következtében elkészül az autóbuszváró. VANNAK helyek, ahol olyan szépek, modernek. reprezentatívak, mint például Kisszálláson. Ott áll ez a színes üvegfalú, kedves pavilon a község közepén. Dísze a térségnek. De. hogyan visellik gondját? Kezdjük kívül. A mellékhelyiség sarkánál jó darabo« le van verve a bordó vakolat. A® említett fülkében víz, pocsolya. Az üveges váróterembe zöld csapóajtó vezet. (Ilyenkor, télen, érezni, nem praktikus az efféle ajtó, hiszen a hideg úgy megy be, ahogy akar.) Bent gusztustalan a kövezet, mert szanaszét szórt szeméttől éktelenkedik. A fal alsó kőlapos szegélyéből egy lapot már kirúgtak, ott hever, mintha behajintották volna. A falat is több helyen leverték. Az üvegfal 4 nagy ablakkarikáját kitörték. Sajnálatra méltóan bántak ezzel a nemrég épült, csinos pavüonnal. KIK tehették? Részegek, hőzöngő alakok? Mindenhogy primitív, lelkiismeretlen emberek voltak a tettesek. Ha látta valaki, szólt is egy szót a rongálókra? Törődik-e valaki azzal ezek után, hogy fülöncsípjék a kártevőket? Ez a kis épület elsősorban a kisszállásiaké. Akiknek drága pénzen készítették, legalább figyeljenek az épségére, tisztaságára. Óvják a lelkiismeretlen pusztítóktól. W Szemét, szemét hátán Nem könnyű megoldani egy nagyváros tisztántartását, a naponta keletkező szemét és hulladék elszállítását. Kecskeméten is sok gondot okoz ez, különösen télen, amikor nagymennyiségű salak vár elhordásra. Tehetnének többet ez ügyben az illetékes tanácsi szervek, de tagadhatatan, hogy akad panasz a lakosságra is. íme a példa: mindkét felvételünk a Luther-udvarban készült. Az elsőn egy második emeleti lakás bejáratát „örökítettük” meg, míg a másikon az udvar egyik szögletét mutatjuk be olvasóinknak. Ügy véljük, ehhez nem kell kommentár. Legfeljebb egy kis szabálysértési eljárás mind-ALIG hántolták el özvegy Matuzsák Mihálynét, szerettei kegyeletük jeléül eljöttek megemlékezni a néhai nagyanyó, édesanya, testvér házába. De nem üres kézzel! Ahogy jó rokonokhoz illik — ki zsákkal, ki kosárral, ki pedig batyuvá köthető lepedöfélével surrant be. S követte őket a megboldogult egyetlen fia, Matuzsák Balázs gumikerekű lovaskocsijával. Azelőtt e népes gyülekezet nem sok vizet zavart Matuzsák néne házánál. Humánusak és tapintatosak voltak vele szemben a rokonai. Meglátogatni az élőt a várostól amúgy is távol eső, dűlőút menti házacskájában? Gondozás, gyámolítás ürügyén zavarni csendes magányában? — Ugyan. Hogy vetemedhettek volna ilyesmire! Matuzsák nénivel nem is a hozzátartozók kilincselése okozta ijedelem, hanem az agyvérzés végzett — 89 éves korában. Ű elment, s — mintegy jeladásnak vélve a földi lét végét — jöttek a rokonok. Emlékezni ... Azaz, emlékeiket pár aprósággal maradandóbbá tenni. Gyászszemlét tartottak hát konyhában, szobában, kamrában, padláson, s az udvaron — bár itt a házőrzők némi ellenszenvvel fogadták őket, rá-rávícsorogtak a keresgélőkre. A rokonok AZ EMLÉKEK fölkutatása páratlan szorgalommal vette kezdetét. Matuzsák Balázs, akinek lovaskocsija ott áll az udvaron, fent kezdi. Most a padlásfeljárón egy zsák kukoricával erőlködik lefelé. Talán a bánattól, vagy még inkább a 60 kilótól, roskadozva rója a létrafokokat, melyek csak úgy hajladoznak a súlyos tehertől. Még négyszer fordul, mire a kocsira kerül az utolsó elvihető kukoricaszem is. S hogy emléktárából ne hiányozzék a tüzelő se, a zsákok mellé tíz szép szál akácot is odasorol. Bent, a ház rejtekeiben leginkább aszszonykezek kutatnak valami emlék után. Közben a zsákokban, a kosarakban és a batyukban mint „terülj asztalkám”-on halmozódik rakásra ki tudja mi minden. Van azokban vasaló, húsdaráló, palacsintasütő, teáskanna, disznóölőkés. a tányéroktól az értékesebb ruhaféléig a holmiknak széles skálája. A ROKONOK közti egyetértés békés légkörébe az első „bomba” Ó Pálnénak, az elhunyt legfiatalabb lányának és Teréz unokájának a csatározásával csapódott be. Volt ugyanis az anyókának egy búzavirágos leveses tálja, amire Ó Pálné fente a fogát, de Teréz egy karhosszal megelőzte őt, lekapta előle a konyhaszekrény polcáról. Ö Pálné utána kapott, tömzsi mutatóujját a tál fogójába görbítette, s mint a karvaly az áldozat fiókgerlice nyakát, úgy szorongatta azt. — Kéne, mi? — sziszegte. — Ebből ugyan nem eszel! —tSVem?.' — és Teréz egy balfordulattal olyat csavart a leveses tálon, hogy Ó Pálné üvölve kapta ki onnan az ujját. — Te tolvaj, senkiházi! Te élősködő! Erre tanított anyád? Hogy elorozd előlem, ami nénédet illeti?! — ripakodott a lányra. — Miért vagy te itt? Mi jogon? ... S egyetlen rántással, mint aki csatát nyer, kiragadta Teréz kezéből a vélt anyai jussot. Így zajlott e kegyeletes emlékezés özvegy Matuzsák Mihályné házában. AKI SZEGÉNY már mit sem látott a népes rokonságból. Pedig hogy örült volna közülük egynek is — pár nappal a halála előtti (K—hl.) azoknak, akik eltűrik az ilyesmit a bérházak környékén. PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither Dániel. Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István igazgató Szerkesztőség: Kecskemét. Városi Tanácsház Szerkesztőségi telefonközponi 26-19 . 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-38. Vidéki lapok: 11-22. Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér 1 ; Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra 13 forint Bács-Kiskun megyei Nyomda V Kecskemét — Telefon: 11-85. Index: 35 065.
