Petőfi Népe, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-04 / 2. szám
4 Szükséges és hasznos nevelési eszköz kecskeméti ifjúsági klub eredményei és tervei Muzsikáló gyerekek Az alpári általános iskola zeneszakos növendékei a közelmúltban rendezték meg szokásos évi hangversenyüket, amelynek műsorán, több népdalfeldolgozáson kívül, ezúttal Mozart, Bach, Schubert és Strauss művek szerepeltek. Alpáron néhány év óta örvendetesen sok gyerek tanul zenét különféle hangszeren. A nemes cél érdekében, hogy az iskola tehetséges diákjai minél nagyobb tudásra, ismeretekre tegyenek szert a komoly muzsika elsajátításában, elsősorban is Melegdi Sándor tanár fáradhatatlan munkássága dicsérendő. Tanítási módszerének, amellyel valósággal belopta a gyermekek szívébe a nagy zeneköltök iránti szeretetét, már korábban is sok elismerést érdemlő eredménye volt. A most megrendezett és egész estét betöltő hangversenyen valamennyi kis muzsikus már komoly felkészültségről tett tanúbizonyságot. Címer Istvánná Űj színfolttal gyarapodott a közelmúltban a megyeszékhely. Megalakult a harmadik ifjúsági klub. A Felsőfokú Gépipari Technikum klubja a maga nemében egyedülálló megyénkben, ezért ismertetem dióhéjban célkitűzéseit, programját. Az a szándékunk, hogy segítsünk kialakítani, elmélyíteni ifjúságunkban a kulturált szórakozás, a művelődés iránti igényt. Ebben a munkában a fiatalok óhajaiból indulunk ki, a program tematikáját, a lebonyolítás módját ennek alapján határozzuk meg. Az a célunk, hogy pár hónap múlva — megfelelő kereteken belül és irányítással — maguk a résztvevők alakítsák ki a foglalkozások programját olyanformán, hogy pl.: valaki feláll és elmondja, mit olvasott legutóbb, miért tetszett ez neki, és esetleg felolvassa a szóban forgó verset, novellát, regényrészletet, amit aztán közösen megbeszélnek a jelenlevők. Ugyanez vonatkozik képzőművészeti, zenei és egyéb témákra is. Klubunkban van tánc, de ez csak velejárója és nem meghatározója a programnak és átlag egy-másfél óráig tart. Minden érdeklődőt szívesen látunk, de mégsem a mennyiségi szemléletből indulunk ki, nem az a célunk, hogy esténként legalább 200-an legyenek jelen, hanem olyan klubtagok verbuválása, akiket ' érdekel, foglalkoztat a „terítékre” kerülő témakör. Mivel a klub vezetőségének nem lehet feladata és nem is alkalmas arra, hogy minden komolyabb téma megbeszélését „házon belül” oldja meg, felvettük a kapcsolatot a TIT illetékes szakosztályaival, hogy ha van rá igény, gondoskodjunk szakképzett előadóról, kiket nemcsak a referátumok Élő falevelek Ví-x: ?:/, . ;yúi r í Wf s-W\i ffl Si~'' ___ i W h uSE*' / r"l;é" 1 % tartására, a viták levezetésére kérünk fel, hanem a klub — később szervezendő — szakköreinek vezetésére is. Eár, a klub elvi és gyakorlati irányítása a Kecskeméti Felsőfokú Gépipari Technikum KISZ szervezete vezetőségére hárul, természetesen, KISZ-en kívüli fiatalok is látogathatják. A fiatalokat tagsági könyvvel látjuk el, a havi tagdíj öt forint. Részben ez, részben a városi tanácstól, a technikum igazgatóságától, és végül a különböző rendezvényekből eredő bevételekből adódnak anyagi eszközeink. Büfénkben üdítőitalokat is árusítunk. Teiveink között szerepel a város más ifjúsági klubjaival a szorosabb kapcsolat kiépítése, és szeretnénk ezekkel közös rendezvényeket, előadásokat szervezni csütörtök délutánonként az Aranyhomok cukrászdájában. Tudjuk: sok lehetőség van még a klub legcélszerűbb működési formájának kialakításában, terveink meghatározására, akad még javítanivaló is, de egy már bizonyos: Az ifjúsági klub hasznos, szükséges eszköze és formája az ifjúság nevelésének, igénylik ezt a fiatalok, ezért érdemes bővíteni, fejleszteni, tökéletesíteni e nagyszerű eszközt. Bajnai György Az OFOTERT boltban Nyilván nemcsak kecskeméti „specialitás”, hogy a hideg tdő elől s a bővebb táplálék reményében a városi utcák fám seregestül telepednek meg a verebek. A fotóriporternek még ez is témát jelent. Ezt a címet adta találóan a képnek: Élő falevelek. (Tóth Sándor felvétele.) HÜSZ percet töltöttem a hosszú huzavona után most végre megnyílt kiskunfélegyházi OFOTÉRT-boltban. Ez a húsz perc megerősített abban, hogy a legszebb, de mindenesetre a legpraktikusabb karácsonyi ajándékot Félegyházán azok kapták, akiknek a szemük körül van valami baj. Az egynapos boltba úgy lépnek be az emberek, mintha időtlen idők óta ott állott volna. öreg néni újságpapírból hámoz ki két rokkant szemüveget. Egyiknek csak egy üvegje van, másiknak a kerete törött el. Egy bácsi a kukoricaszedéskor vesztette el a régi szemüvegét, s nem volt ideje Kecskemétre átutazni, azóta egy sort sem látott elolvasni. Egyik tszelnök felesége két vényt is átad egyszerre. Egyenesen a szemorvostól jött. Két drágább keretet és két bőrtokot is választ. Egy asztalosmester és egy tanárnő javítani hozta szemüvegét. Pillanatok alatt zacskóba kerülnek, holnap öt órára készen lesznek. NEM GYŐZŐM figyelemmel kísérni az eladónő gyakorlott mozdulatait. Az íráshoz nem szokott vevőknek tovább tart az aláírás, mint az egész kiszolgálás. Látszik, hogy az eladó nem olyan új a szakmában, mint a most megnyitott bolt. Ez alatt a húsz perc alatt húsz munkanapot takarított meg a húsz ügyfél, nem kell már egy egész napot rááldozni, ha valakinek szemüveggondjai vannak. ÉRDEKES, hogy a másik oldalról, a fotósok népes táborából egyetlen jelentkező sem volt látogatásom alatt. Őket kielégítették eddig is a fotócikket árusító boltok, fényképészek. Így nem tudtam meg, ebben a szakmában vajon ugyanúgy otthon érzi-e magát az új bolt személyzete, mint az optikában. De lesz még idejük bebizonyítani. T. M. Jó eredmény Izsákon Tizenhárom millió forint kerül kioszásra az izsáki Sárfehér Termelőszövetkezet tagjai között, a tavalyi év gazdálkodási eredménye alapján. A közös munkában résztvevő gazdák átlagos részesedése eléri a 15 ezer forintot. Ezenkívül mintegy nyolc és fél millió forintot tartalékolnak. Szociális és kulturális alapra pedig a részükre előírt 260 ezer forintnak több mint a kétszeresét fordítják. Az érem másik oldala A szemetes elmondja... A Kecskeméti Községgazdálkodási Vállalatot sok esetben érte már bírálat a háztartásokból kikerülő különféle hulladék elszállítása körül támadt viták miatt. Nevezetesen azért, hogy az erre a munkára beosztott dolgozók miért tesznek különbséget szemét és szemét között, a lakosság nagy bosszúságára. Nos, a kérdésre most megkaptuk a választ, méghozzá a vállalat egyik, az ügyben legilletékesebb dolgozójától, Matuiány Jenőtől, aki már hosszabb idő óta a szemétgyűjtő részlegben végzi napi munkáját. A napokban ugyanis felkereste szerkesztőségünket és elmondotta, hogy egyes háztartások szemetes edényének súlya olykor meghaladja a 90—100 kilót is. Ezt a terhet még két embernek is elég a gyűjtőkocsira emelni, nem egynek . . . Hogy mit tartalmaznak ezek a szemetes „bödönök”? Tégla-, cserép- és vasdarabokat; homokot, földet, jobb esetben levert vakolatot — természetesen a „valódi” szemétbe csempészve. Nem kell hozzá különösebb fantázia, hogy valaki elképzelhesse, mit jelent csak az ilyen szeméttartókból naponta átlagosan százatszáztövenet a kétméternyi magas kocsira emelni, öt és néhány munkatársát nem régen operálták sérvről, illetve gyógykezelték más, szintén fizikai megerőltetéstől származó betegség miatt. De az ilyesmivel csak nagyon kevesen törődnek, s ha mégis szóvá teszik egyik-másik háztulajdonosnak vagy lakónak, félig vicces, félig gunyoros a válasz: Miért nem mennek el borbélynak, cukrásznak vagy a MALÉV-hez váltókezelőnek? Persze, az ilyesmit nem szívják mellre. .. Ám annál több port, de főként bűzt! Mert a szemetes edényekbe, az említetteken kívül —• túlnyomórészt az üzemi konyhák, a vendéglők, az iskolák és napközi otthonok konyhái — különféle állati belsőrészeket is beledobnak. Gyakran elhullott aprójószágot is találnak a szemét között, vagy kutya- és macskakölyköt, ezek rövid idő alatt bomlásnak indulnak, s nemcsak a levegőt fertőzik meg, hanem még őket is. A szemétgyűjtő részleg dolgozói közül jelenleg négyen járnak kezelésre a bőrgyógyászatra, de nem ritka a szemgyulladás sem. Védőfelszereléssel ugyan ellátta őket a vállalat, de nyáron, a nagy melegben, szinte kibírliatatan a viselése, sőt, az erős fizikai munka közben korlátozza is mozgásukat, megnehezíti a légzést és gátolja látásukat. Arra kérik tehát a lakosságot — s még inkább a tömegfőzésre berendezett konyhákat —, hogy égessék el az olyan szemétre szánt hulladékot, amely a melegben könnyen bomlik. Vasdarabokat, köveket, rossz, törött edényeket ne tegyenek a szemét közé — főként a kukákhoz tartozó tartályokba ne, mert ezek tönkreteszik a szívóberendezést. Vegyék tekintetbe, hogy a szemétgyűjtő részleg dolgozói is emberek, s ne kívánja tőlük senki, hogy feleslegesen tegyék kockára egészségüket. V. I. A z ünnepek utáni napok** ban találkoztam Kuvernyákkal, akiről már messziről látszott, hogy valami baja van. Gondoltam beteg, mert úgy be voltak esve a szemei, mint egy újházasnak. Azzal kezdtem a beszélgetést, hogy betegsége felől érdeklődtem. Legnagyobb meglepetésemre kijelentette, hogy a világon semmi baját nem érzi, csak iszonyatosan fáradt, de néhány napon belül fáradtsága is elmúlik, hiszen ímost már dolgozik, mert végre letelt az évi rendes szabadsága, amit karácsony előtt vett ki. Meglepődésemet látva, elmesélte szabadságának, számára gyászos történetét. Úgy gondolkodott, hogy a még bent levő négy nap szabadságát, ha úgy veszi ki, hogy abba a karácsony is beleessék, akkor egyfolytában hét napig pihenhet, ami igen praktikus megoldásnak látszott. A Papírgyömöszölő Vállalat igazgatója hozzájárult a dologhoz és jó pihenést és kellemes ünnepeket kívánva Kuvernyák barátomnak. A pihenésből azonban csak pihegés lett. Felesége alig várta férje szabadságát, s már az első napon azt szabta ki teendőül, hogy — gondolván úgy is nagyon ráér — unalmában koromtalanítsa a szobai kályhákat, valamint a konyhai tűzhelyet, áztassa be a mosni való ruhákat és meszelje ki az éléskamrát. Igaz, hogy reggel hattól egyfolytában dolgozott, de este 11-rekész lett mindennel. Szerencsétlenk ségére felesége a második naxxm Ünnepi pihenés nem jól érezte magát, úgyhogy ágyban is maradt. Mi sem természetesebb, hogy az előző napon beáztatott ruhákat Kuvernyáknak kellett kimosnia, szerencséjére géppel. Ezen a napon a felesége ápolásán, a főzésen, valamint a gyermek pelenkázásán kívül mást nem is kellett csinálni. Estére aznban látogatóba érkezett anyósa, aki — miután sajnálattal konstatálta lánya betegségét — bejelentette, hogy másnap disznót vágnak, amire szeretettel meghívta Kuvernyákot — segíteni, mivel ő úgyis ráér. Ennek a meghívásnak viszont illett eleget tenni, mert hát az anyósról volt szó, és az anyóssal nem jó ujjat húzni. A negyedik napon „csupán” a kóstolókat hordta szét és a kolbászokat füstölte, ami szintén egész napját igénybe vette, oltfáradtan feküdt le. Arra riadt fel, hogy felesége, aki a mellette levő ágyban aludt, hatalmasat horkan-H tott és úgy ugrott ki az ágyból, hogy közben lelökte az olvasólámpát. Az történt ugyanis, hogy a mennyezeten húzódó vízvezeték repedést kapott és az onnan csepegő víz az alvó feleség szájába cseppent. P kkor már karácsony első ^ napja volt, de szerencsére kaptak mestert, aki jó munkabér fejében hajlandó volt vállalni a vízvezeték rendbehozását, kikötve azt, hogy a segédmunkát Kuvernyáknak kell végezni. A szobát estére lakható állapotba tették, ami azért volt fontos, mert másnapra Köcsögéről kétnapos vendégségbe érkeztek Bunburnyákék, akik Kuvernyákék nyári látogatását viszonozták ezzel. A vendégek nagyon jól érezték magukat, ugyannyira, hogy még az éjszakák felét is elbeszélgették Kuvernyákkal, aki már alig várta, hogy szabadságának vége legyen és végre kipihenhesse magat. Kasza Sándor PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága 6s a megye, tanács lapja. F Ssze-kesztő: dr Weither Dániel. Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei látván igazgató. Szerkesztőség: Kecskemét, Városi Tanácsház Szerkesztőségi telefonközpont- 2G-19. 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-38. Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér l/a. Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési d'M 1 hónapra 13 forint, Rács-Kiikun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: 11-85. Index; 35 085.