Petőfi Népe, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-24 / 20. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! lapja BACS - KISKUN A MAGYAR. SZOCIALISTA MŰN KAS PÁ RT XX. ÉVFOLYAM. 20. SZÁM ira 80 fillér 1965. JANUAR 24, VASÁRNAP Növényvédelem több mint 900 ezer holdon Tízmillió gomb Jól sikerült a tavalyi szőlS-gyümöicsfelvásárlás és az export A megyei tanács vb mezőgaz-i dasági osztályán elkészítették a múlt évi növényvédelemmel kapcsolatos összesítő jelentést. Kitűnik ebből, hogy a legfőbb célkitűzések egyike a szakmai irányítás és az ellenőrzés meg­javítása, a növényápolás foko­­zottabb végrehajtása és a kár­tételek csökkentése volt. A szántóföldi növénykártevők elleni védekezést 376 ezer hol­don szervezték meg. Vegyszeres gyomirást az előző évi terület háromszorosán — a gabona 29 ezer, a kukorica vetésterületé­nek pedig több mint 16 *ezer holdján — végeztek. Szántóföldi növényvédelem­re összesen 214 ezer holdon került sor. A védekezés eredményessége a többi között a kalászosok ter­méshozamának a növekedésé­ben mutatkozott meg. Sajnos, azonban ezt jelentősen leron­totta a mezei pocok kártétele, ami miatt nyolcezer hold lu­cernát ki kellett szántani. Idejében és több újfajta nö­vényvédőszer alkalmazásával hajtották végre 131 ezer hold szőlő növényvédelmét. A siker­hez nagyban hozzájárult a mint­egy félszáz petxMiosapóra elő­rejelző-állomás működése. Több kormányhatározat is lehetővé tette, hogy a mező­­gazdasági nagyüzemek az eddiginél több növényvédő­­szerhez és géphez juthassa­nak. A gyümöicskártevőlk dient védekezést — a szórvány és a házikerti gyümölcsösöket is be­leértve — kis híján 200 ezer holdon végezték el. A megyei növényvédelem fej­lődését bizonyítja, hogy például az 1953. évihez képest tavaly tizennégyszer annyi, 57 millió forint értékű növényvédőszert használtak fel a termelők, ami az eredeti tervekkel szemben is 46 százalékkal több. Az idei feladatok súlypontját az üzemi növényvédelem to­vábbfejlesztése, a szaktanácsadó és ellenőrző hálózat fokozottabb kiépítése képezi. A növényvédelmi jelentés a továbbiakban az elmúlt évi me­gyei gyümölcstermesztési ver­seny — lapunkban már ismer­tetett — eredményeit is értéke­li. A versenyben a megye négy járásából és egy városából húsz termelőszövetkezet, három ter­melőszövetkezeti csoport és 11 szakszövetkezet vett részt, A megye részére versenyfeladat­ként előírt termő gyümölcste­rületnek egyébként a háromszo­rosával, 4300 holddal neveztek be a versenybe a gyümölcs­­termesztő közös gazdaságok. A növényvédelem érdekében kidolgozott megyei intézkedési terv alapján — a MÉSZÖV és a földművesszövetkezetek bevo­násával 76 községben 86 növényvédő brigádot szerveztek. Ezek főként a permetezőgéppel nem rendelkező termelőknek nyújtottak hatékony segítséget, és 77 ezer termelő tulajdonában levő 290 ezer termőfaegységet részesítettek védelemben. A gondosan végrehajtott nö­vényvédelemnek köszönhető —, hogy mind a termelésben, mind pedig az exportban jelentős ja­vulást hozott az elmúlt gazda­sági év. Megyénkben csaknem 5 és fél ezer vagon gyümölcsöt és szőlőt — a tervezettnél 12 százalékkal többet — vásárol­tak fel. s ebből több mint 2700 vagonnyi mennyiség került ex­portra, ami a terv 66 százalé­kos túlteljesítését jelenti. A nádfüggöny mögött Kánikulát ígérő nyári regge­leken, útban a szűk négy fallal határolt munkahelyemre, sok­szor irigykedve pislogtam a tetők fölé nyúló állványokra. Ott a magasban mindig fújt annyira a szél, hogy kidagasz­­sza a vászonin geltet, körülciró­­gassá a csokoládé színre bar­­nult hátakat. Késő őszre tető alá került az épület, és amikor gallérba hú­zott nyakkal elsiettem a lenge nádfüggönnyel borított ablakok előtt, arra t gondoltam, hogy most nem szívesen maradnék itt a pufajkás emberek között. Ügy gondolom, így van ezzel mindenki, aki nem ismeri elég­gé a téli építkezéseket. No, de nézzünk be a nádfüggönyök mögé. A malter sem „fázik“ Kecskeméten a volt Alföldi Szállóban kap helyet a fegy­veres erők klubja. A Bács- Kiskun megyei Építési és Sze­relőipari Vállalat emberei dol­goznak itt. A 2,3 millió forint értékű átalakítási munkának körülbelül 80 százalékát a téli hónapokban végzik el. Az udvar közepén téglából eszkábált tűzhelyen, egy rozs­dás vashordóban rotyog a víz. — A malterhoz melegítjük — mondja a tüzet tápláló Járomi Lajos. — Jobb foglalkozást most azt hiszem, nem is választha­tott volna — hunyorítok rá. — Bent jó meleg van — szól közbe magyarázói ag Hegedűs Antal művezető. A tágas ebéd­­lőhelyiségben valóban nem fáz­hatnak a vakolok, jókora kály­ha duruzsol a sarokban. Még a hideg idő beállta előtt elvégezte a födémcserét a bri­gád, helyükön vannak már az ajtók, ablakok is. Jól halad a munka, most már lassan a fes­tők következnek. Arról is gon­doskodtak az építők, hogy a frissen fölkent malter se „fáz­zon”. Éjszakánként kokszkály­­húkkjal szárítják a falakat. Mej* fiatal odik az Árpád mozi Nem kell sokat gyalogolnunk a vállalat másik munkahelyéig, az Árpád moziig. A filmszínház előcsarnokára már most sem ismerne rá a kecskeméti mozijáró. A pénztár­­fülkét lebontották, majd a fa­lon kívül építik fel újra. — így tágasabb lesz a csarnok. A nagyterem kész csatatér. A padlót felszedték, árkok szab­dalják keresztül-kasul a földet. — Most készítjük a fűtőcsa­tornákat — mondja Farkas Ti­bor brigádvezető, aztán hátrább löki a „jambó” sapkát és keze fejével megtörli izzadó homlo­kát. — Ha a nézőket is így fűti majd ez a berendezés, mint a készítőit, -akkor biztosan nem fáznak — jegyzem meg. Félkézből kontráznak; — Ép­pen azért izzadunk, hogy ne fázzanak. Maguknak csinálják Utolsó állomásunk a vállalat Széchenyi körúton épülő, azaz hogy épült munkásotthona. A létesítmény ugyanis már szinte teljesen készen áll. — Nem kell hozzá különö-Láiogatás téli építkezéseken sebb szakértelem, hogy az em­ber megállapítsa: ez valóban „minőségi munka” lesz. Olyan, amilyet mindig várunk az épí­tőktől. Kun Sándor művezető élén­ken tiltakozik: — Higgye el, hogy mi mindig igyekszünk ilyen jól elvégezni a dolgun­kat — Bende János parkettázó azonban így vall: — Hát hiába, ezt mégis csak magunknak csi­náljuk. A fiatal szakmunkásnak min­den oka megvan a tréfálkozás­ra, örömre, hiszen két évi vo­natozás után itt végre otthonra talál — száznyolcvan társával együtt. — Jó régen kezdtünk hozzá az otthon építéséhez, még 1963- ban. De jóformán csak télen csinálhattuk mindig. Tavasztól őszig ugyanis a rendelt mun­kák kötik le erőnket — mondja a búcsúzásnál a művezető. Kőrútunk végén összegezhet­jük tapasztalatainkat: a nád­pallók mögött télen sem olyan elviselhetetlen a kőművesek munkája, mint aliogy azt a kí­vülállók hiszik. A vállalatok nemcsak a munkaalkalmat, ha­nem a jő munkafeltételeket is megteremtik dolgozóiknak. En­nek köszönhető, hogy az épí­tőipar idényjellegéről ma m>’’ alig beszélhetünk. Békés Deaső Két éa fél millió forint bevétel Baján, az Űj Élet Halásza­ti Termelőszövetkezet gomb­üzemében, tavaly csaknem tízmillió gombot készítettek. Ha így vesszük: az ország minden lakosára jut egy-egy darab a gyártmányukból. Je­lentős részét azonban expor­tálták, s így a segédüzem be­vétele megközelítette a két és fel millió forintot. A gombkészítés külön tu­domány, s a gépek kezelése nagy gyakorlatot igényel. Érdemes szemmel kísérni a munka néhány mozzanatát. Először is a leáztatott és megtisztított folyami kagyló­ból kivágják a „nyers-gom­bot”. A gép, amellyel ezt a balesetveszélyes munkát vég­zik, percenként 8400-szor forgatja meg a kését. (Felső képünk.) Ezután a durva csiszolás következik. Felvételünkön Rudas Györgyné, a htsz egyik alapító tagja látható. (Oldalsó képünk.) Végül a finomabb kidolgo­zás és a lyukasztás kerül sorra. A kész gombokból jut a hazai ruhaüzemeknek is. (Alsó képünk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom