Petőfi Népe, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-24 / 20. szám
2. oldal 1965. január 24, vasárnap Szigorú figyelmeztetés az atomstratégáknak A párizsi „csúcstalálkozó99 után Elmaradt párbeszéd EGY HÉT A KÜLPOLITIKÁBAN A NEMZETKÖZI diplomácia hosszabb idő óta stagnáló gépezete úgy látszik mozgásba jött. Erre vallanak a hét eseményei. A legnagyobb érdeklődést keltette világszerte a Varsói Szerződésben tömörült országok tanácskozó testületének értekezlete, amelyet a hét közepén tartottak a lengyel fővárosban. Az érdeklődés más körülmények között is rendkívül élénk a szocialista országok állásfoglalásai iránt, ez alkalommal a nyugati sajtó ügyeimét azért csigázta fel különösképpen, mert valójában az adott nemzetközi helyzetben ők is erről az oldalról, a szocialista országok oldaláról várják azt a kezdeményezést, amely megfelelő irányba terelné az eseményeket. A megfelelő irány természetesen, a béke és biztonság megszilárdításának iránya. A jelen pillanatban ez aziért is különösen fontos, mert a nyugati hatalmak olyan katonai és politikai manőverekbe bonyolódtak, amelyek csak bizonytalanabbá teszik a nemzetközi helyzetet. A varsói értekezlet mindenesetre igen határozottan állást foglalt azokkal a kísérletekkel szemben, amelyet különböző nyugaiti hatalmak készítenek elő, s amelyek csupán arra alkalmasak, hogy akadályozzák a békés megoldásokat. Ilyen kísérletnek lehet tekinteni a NATO úgynevezett atomfelfegyverzését, multilaterális alapon — ahogy az amerikaiak képzelik — vagy leszűkítettebb formában, az angol elképzelés szerint. És tulajdonképpen van egy harmadik forma is, az, amit de Gaulle elnök már régebben tervez, de ennek az esélye valóban a legkisebb. A Varsói Szerződés tagállamainak értekezletén mind a három megoldásra vonatkozóan kifejtették a szocialista országok nézeteit és megállapították, hogy a legveszélyesebb ezek közül a sokoldalú NATO-atomhaderő terve, amelynek létrehozását az amerikai és a nyugatnémet vezetőkörök szorgalmazzák. A varsói értekezletről kiadott közlemény ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy a multilaterális atomhaderő megvalósítása veszélyeztetné a világ békéjét, a különböző nemzetek biztonságát, s hozzáteszi: Bármilyen formában valósulna is meg, előmozdítaná a nukleáris fegyverek elterjedését és lehetővé tenné, hogy a nyugatnémet militaristák hozzájussanak az atomfegyverekhez. Ugyanakkor a varsói értekezlet foglalkozott azokkal a gyakorlati lehetőségekkel is, amelyek alkalmasak a béke és biztonság megszilárdítására, elsősorban az európai térségben. Ebből a szempontból különös figyelmet érdemel az a lengyel javaslat, hogy hívják össze az európai országok értekezletét, az európai kollektív biztonságot szolgáló intézkedések megvitatására. Előtérbe kerültek más javaslatok is, így például a német kérdés békés rendezésével kapcsolatban nagy jelentősége lenne a jelenlegi határok elismerésének, a második világháború maradványai felszámolásának, valamint a két német állam olyan kötelezettségvállalásának, hogy nem alkalmaznak atomfegyvereket. EZEK A GONDOLATOK nemcsak általában saolgálják a béke ügyét, hanem különösen a mai helyzetben van jelentőségük, amikor a nyugati Egységben közös céljaikért hatalmak között valóságos versenyfutás folyik: Hogyan lehetne teljesíteni a bonni kormány kívánságát az atomfegyverek megszerzésére, eközben fenntartani azt a látszatot, hogy támogatják a német kérdés megoldását. E két törekvés közötti ellentmondással mindenki tisztában van Bonnban, Párizsban, Londonban és Washingtonban egyaránt. Nagyon nehéz azonban nyíltan megmondani Nyugat-Németország lakosságának, hogy az atomfelfegyverkezés fejében le kell mondania „nemzeti követeléseiről”. Tulajdonképpen az az ellentmondás állott annak a csúcstalálkozónak a középpontjában, amely ugyancsak e napokban zajlott le a Párizstól negyven kilométernyire levő rambouillet-i kastélyban. A találkozón de Gaulle francia államelnök és Erhard kancellár vitatta meg azokat a kérdéseket, amelyek bizonyos idő óta ellentéteket támasztottak Párizs és Bonn között. Ahhoz képest, hogy milyen messzemenő várakozásokat fűztek Bonnban a kancellár és a francia elnök találkozójához, az eredmény rendkívül silány, még akkor is, ha a bonni sajtó igyekszik győzelemnek feltüntetni Erhard franciaországi látogatását. A tanácskozások után megtartott szokásos sajtóértekezleten sem a francia, sem a nyugatnémet szóvivő nem volt képes egyetlen kérdésre sem határozott választ adni és mindössze anynyit mondtak: Az elnök és a kancellár tanácskozásai jelentősen megjavították a légkört. A légkör tehát, megjavult Párizs és Bonn között, de valamennyi vitás kérdés továbbra is nyitva maradt. E TEKINTETBEN a héten hivatalába beiktatott Johnson elnök további politikai tervei és esetleges londoni látogatása új elemeket vihet a probléma fejlődésébe. Egy harmadik találkozót is terveztek e héten, még pedig Wilson angol miniszterelnök látogatása a nyugatnémet vezetőknél. Ez azonban elmaradt, hivatalos indokolás szerint Churchill betegsége miatt. A világsajtó vezető lapjai azonban nem nagyon hisznek ennek a magyarázatnak a komolyságában és általában az a vélemény: Wilson bel- és külpolitikai okokból egyaránt alkalmatlannak tartja az időpontot a bonniakkal folytatandó tárgyalásokra. Ami a belpólitikai okokat illeti, Wilson némi eredményt könyvelhet el, és ezt el is ismeri az angol sajtó. Az angol munkáspárti kormány rövid hivatali ideje alatt jelentősen megjavította az angol font helyzetét, és sikeresen védte ki azt a támadást, amit nagytőkés oldalról indítottak ellene. Külpolitikai téren már más a helyzet. Az angol kormány, amely kidolgozott a nyugatnémetek számára egy, a multilaterális koncepciótól eltérő tervet, egyelőre még óvakodik attól, hogy kötelezettséget vállaljon magára ezen a rendkívül veszélyes területen. Nyilvánvalóan de Gaulle—Erhard-tárgyalások sikertelensége, vagy legalább is bizonytalansága is közrejátszott abban, hogy az angol miniszterelnök nem utazott Bonnba. Konkrétebb francia—nyugatnémet megállapodás esetén ugyanis jobb tájékozódási támaszpontok kínálkoztak volna egy angol—nyugatnémet tárgyaláshoz is. A szocialista országokat a közös világnézeten, a jövőért vívott közös küzdelmeken és az együttes nemzetközi fellépéseken túl a barátságnak és együttműködésnek ezer meg ezer szála fűzi össze. Az együttműködésben igen nagy jelentősége van a kétoldalú kapcsolatokat rögzítő szerződéseknek, amelyek között az elsők egyikét a szocializmus építésének útjára lépett Magyarország éppen a szocialista jövendőt építő Romániával kötötte. Tizenhét esztendővel ezelőtt, 1948. január 24-én írták alá ünnepélyesen Budapesten a magyar—román barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyezményt. Az oly sok vonásban rokon történelmi múlt és a mindkét néppel, mindkét szocialista országgal szemben azonos követelményeket támasztó szocialista jelen és jövendő természetessé teszi, hogy a tizenhét esztendővel ezelőtt aláírt szerződés szelleme és szavai szerint igyekszünk egységünket és barátságunkat még jobban erősíteni. A kor parancsa ez: a szocialista közösség országainak, az egész nemzetközi haladó mozgalomnak eddigi sikereit is az egység segítette, és az elkövetkező időkben bonyolult feladatok egész dandárja áll előttünk. Csak a minap állapították meg a Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó testületének ülésén — ahol a Román Népköztársaság és hazánk képviselői is ott voltak —: .. az imperializmus fenyegetéseivel szemben a szocialista országok teljesen egységesek és szolidárisak, és az imperialista körök, próbálkozásai, hogy ezt az egységet aláaknázzák, kudarcra vannak ítélve”. Baráti szívvel tekintünk a szocializmust építő román népre, örülünk annak, hogy a gazdasági építésben esztendőről esz-, tendőre újabb sikereket érnek el, s annak is, hogy a szocialista építés sikereivel egy időben — s természetesen éppen e sikerek alapján is — szüntelenül növekszik a Román Népköztársaság nemzetközi tekintélye. A szocializmus eszméi, a közös célok népeinx barátságának szilárd alapjai. Együtt törekszünk a békét akaró emberiség nagy vágyainak megvalósítására; együtt állunk szocialista vívmányaink, országaink, békéjének védelmében. Ezt ,'oglalla össze szavakba a tizenhét esztendővel ezelőtt a áírt szerződés, s ezt jeleképezi a két nép fiainak ezer meg ezer szálon kapcsolódó testvéri barátsága. Befejeződött az SZYSZ elnökségi ülése MOSZKVA. (TASZSZ) A szovjet fővárosban szombaton befejeződött a Szakszervezeti Világszövetség háromnapos elnökségi ülése, amely Renato Bitossi elnökletével megvitatta a VI. Szakszervezeti Világkongresszus előkészületeit. A kongresszust ez év október 8-ra Varsóba hívták össze. Az elnökség kidolgozta a kongreszszusi előkészületek alapelveit és a kongresszus napirendjét. (MTI) Dél-vi etna mi helyzetkép A dél-vietnami főváros ostromállapot képét mutatja, a buddhista tüntetések szombaton is folytatódtak. Miközben a buddhista központ épületében az öt főpap negyedik napja folytatja éhségsztrájkját, a kapuknál nyolcszáz hívő és szerzetes csatározott a kirendelt ejtőernyős alakulatokkal. A katonák könnygázbombákkal igyekeztek megakadályozni, hogy a tömeg újból tüntetésre induljon a városba. Ez azonban nem teljesen sikerült. Összetűzés pattant ki az egyik iskola diákjai és a rendőrség között is. Az iskolában egy buddhista szerzetes késsel megsebesítette önmagát, de sérülése nem halálos. Az ejtőernyősök és a rendőrök a diákok tiltakozó tüntetése közepette megszállták az iskola épületét. A városban katonai és rendőri járőrök cirkálnak, hogy elejét vegyék az újabb nagyobbarányú tüntetéseknek. Az AP jelentése szerint a légkör nagyon hasonlít az 1963. évi buddhista tiltakozó mozgalom ->apjaihoz, amikor a Ngo iyinh Diem-rendszer összeomlott. A Reuter jelentése szerint Hűé városban is folytatódik a diákok kormányellenes mozgalma. A tüntetők hangoztatják, hogy Tran Van Huong kormánya amerikai támogatás nélkül nem maradhatna hatalmon. A Saigontól észak-nyugatra lezajlott harcokban egy amerikai katona életét vesztette, egy másik megsebesült, amikor a szabadságharcosok tüzérségi tűz alá vették a kormánycsapatok egyik ezredének parancsnokságát. Az AP megjegyzi, hogy a 25n merikai katona halt meg a délvietnami háborúban. Subandrio szombaton Pekingbe érkezett PEKING (Üj Kína) A kínai kormány meghívására szombaton Szubandrio miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter vezetésével 42 tagú indonéz küldöttség érkezett Pekingbe. A vendégeket a repülőtéren ünnepélyesen fogadták. Jelen volt Csou En-laj miniszterelnök, Csen Ji miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter, valamint több más kínai vezető személyiség. A Francia Kommunista Párt nyilatkozata a választásokról PÁRIZS (TASZSZ) A Francia Kommunista Párt Politikai Bizottsága pénteken nyilatkozatot adott ki a márciusi községi választások előkészületeiről. A nyilatkozat megállapítja, hogy a párt célja vereséget mérni az UNR, a reakció jelöltjeire és ezzel a céllal baloldali összefogásra szólítja fel a köztársaság valamennyi hívét. Az FKP üdvözli a kommunisták és a szocialisták között Szajna megyében és több városban megkötött együttműködési megállapodást. Ugyanakkor sajnálkozását fejezi ki amiatt, hogy az összefogás sok városban nem vált lehetővé, mert a szocialisták elvtelenül szövetségre léptek az MRP-vel, a függetlenekkel és már reakciós erőkkel. Stewart az új angol külügyminiszter LONDON (AP, REUTER). Gordon Walker volt angol külügyminiszter családjával együtt vonatra ült és Párizsba utazott pihenni. Miután Gordon Walker katasztrofális vereséget szenvedett egy kelet-londoni kerület pótválasztásán, kénytelen volt benyújtani lemondását Wilson miniszterelnöknek. A lemondást II. Erzsébet angol királynő is elfogadta. Wilson még pénteken este kinevezte utódját: az 58 éves Michael Stewart-ot, aki eddig kormányában a közoktatási és tudományos ügyek minisztere volt. Stewart éppen Bristolban tartózkodott és csak szombaton ieggel indult útnak, hogy jelentkezzék a Downing street 10-ben a miniszterelnökségen Kinevezése meglepetést keltett Londonban. Stewart ugyanis az angol politikai élet eddig ismeretlen emberei közé tartozott: maguk az angolok John Bull és a kereskedelmi deficit — viadalra készen... sem nagyon tudják, milyen tisztségeket töltött be eddig kormányszinten. Végzettsége: középiskolai tanár. Húsz évvel ezelőtt, 38 éves korában, az 1945-ös munkáspárti győzelem után kapcsolódott be tevékenyen a politikai életbe és a háború utáni labour-kormányokban kis'ebb tisztségeket viselt. Stewart helyére Wilson Anthoni Cro-slandot, a pénzügyminisztérium volt gazdasági titkárát nevezte ki. Egyelőre 14 repülőgépből áll a francia afomerö A francia légierők folyóiratának közlése szerint a francia atomerő jelenleg 14, atombombákkal felszerelt Mirage—i. típusú bombázóból áll. Havonta további két Mirage—4 készül el, amíg a tervezett 62-es létszámot el nem érik. Az Egyesült Államok a múlt év végén leszállította Franciaországnak a C—135-F típusú tartályrepülőgépeket. A 12 tartál yrepülőgépnek az a rendeltetése, hogy a levegőben üzemanyaggal lássa el a viszonylag kis hatósugarú atombombahordozókat. A katonai folyóirat szerint a francia atomütőerő felett de Gaulle köztársasági elnök rendelkezik. Akadályoztatása esetén azonban Pompidou miniszterelnök, utána pedig Messmer hadügyminiszter, sőt egy negyedik, egyelőre még meg nem nevezett személy is utasítást adhat a francia atomerő bevetéséin.
