Petőfi Népe, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-01 / 1. szám
2. oldal 1965. január 1, péntek Áz ötödik év sikeréért (Folytatás az 1. oldalról.) lista országokkal. És változatlanul törekszünk gazdasági kapcsolataink szélesítésére a nem szocialista országokkal. Az ipari termelés mennyiségét a terv szerint 4,5 százalékkal kell emelnünk. Az elmúlt évnél kisebb mértékben, noha általában a termelés növelésének ennél gyorsabb ütemére törekszünk. Most mégis az „inkább kevesebbet. de jobbat” elvét kell elsősorban hangsúlyoznunk, vagyis a kitűzött mennyiségi feladat mellett, kedvezőbb feltételek teremthetők a termékek minőségének javítására, a termelékenység emelésére, az önköltség csökkentésére. Mindezt figyelembe véve ipari dolgozóink feladata 1965-ben nem lazább, hanem feszesebb. Egyes iparágakban. üzemekben pedig a termelés mennyiségét is jelentősen 8—10 százalékkal vagy nagyobb mértékben kell emelni, különösen az exporttermékekben. Az ipari termelés növelését úgy kell megvalósítanunk, hogy a dolgozók létszáma az elmúlt évekhez mérten lassabban emelkedjék, s a termelékenység fokozásából száimazzon a termelés növekedésének nagyobb része. mintegy hetven százaléka. Ez a cél kemény munkát igényel. Ilyen eredményt az ipar még egyetlen évben sem ért el. A munkatermelékenység növelését „frontálisan” kell előmozdítanunk: kulturáltabbá tenni a termelés szervezettségét, előre lépni a műszaki haladás útján, fokozni a munkateljesítményt. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ugyanazért a keresetért nyújtott munkateljesítmények nagyon különbözők. Itt az ideje a teljesitménynormák felülvizsgálatának és megszigorításának ott, ahol azt. az elmúlt,, években elhanyagolták. Egyes munkaterületen a munkaidő kihasználása, a munka intehzitása a teljesítménybérben dolgozók munkája kielégítő, de a gyár eredményét mégis lerontja a szükségtelenül nagy segédüzemi és adminisztratív létszám. Ezek felülvizsgálatát a vállalatoknak ebben az évben el kell végezniük. A felesleges létszámot olyan helyre kell átcsoportosítani, ahol erre a népgazdaságnak szüksége van. Naponta láthatjuk aztatonákságot, hogy az egyik üzemben létszámhiány miatt akadozik a termelés, másutt „szociális” okokra hivatkozva pazarolják a munkát. A termelékenység emelése, a fegyelem javítása megkövetel néhány munkajogi intézkedést. Például a munkahelyeket indokolatlanul gyakran változtatóktól meg kell vonni bizonyos kedvezményeket és egy időre meg tiltani, hogy az új munkahelyen magasabb bért kaphassanak. Hatásosabb intézkedések bevezetése is indokolt: a fegyelmezetlenek a hanyagul dolgozók, a selejtgyártók alacsonyabb munkakörbe helyezése, esetleges elbocsátása a közösség érdeke. Ezek a rendszabályok — a munkáját lelkiismeretesen végző nagy többség igazságérzete és akarata alapján — a fegyelmezetlen és hanyag emberek nevelésére és büntetésére szolgálnak. Ugyanakkor anyagilag és erkölcsileg jobban becsüljük meg a jól és hosszú időn át egy helyben dolgozókat. Azokat továbbá, akik nemcsak a megszokott munkaműveleteteket végzik el, hanem újat visznek a munkába, aktív kovácsai a szocialista munkaerkolcsnek. önzetlen segítői munkatársaiknak. Erre lehetőséget teremt az is, hogy ebben az évben a szoakásos béremelési lehetőséget — kb egy százalék lesz — csak a jól dolgozók teljesítményének honorálására használjuk fel. Az önköltség csökkentése a termékek minőségének javítása a vezető beosztásban és a munkapad mellett dolgozók közös erőfeszítésével valósítható meg. A szerkesztő mérnöké az első szó az új termék megalkotásában, majd az egyes munkaműveleteket végző százezernyi munkáskéz dicséretes munkája adja a kifogástalan terméket. De sajnos gyakran látható fogyatékos munka, kifogásolható munkadarab és áru. A minőséget nem a MEO-tól, hanem az egyes munkaműveleteket végző munkástól és feletteseitől kell kérni. A MEO már csak megállapíthatja a bajt, de tőlük is nagyobb szigorúság követelhető. Iparunk termelése megnőtt, hatalmas mennyiségű anyagi érték és munka áll mögötte. Ma már az önköltségcsökkentés terén nem az egész százalékokért, hanem a tizedszázalékokért folyik a kemény fizikai és szellemi munka. Egytizedszázalék költségmegtakarítás az iparban ma már meghaladja a kétszáz millió forintot, 1965-ben az ipar önköltségcsökkentési feladata 0,6 százalék, ami több mint egy milliárd forintos megtakarításnak felel meg. E feladatok megoldása elengedhetetlen feltétele a népgazdaság kiegyensúlyozott fejlődésének, az életszínvonal biztos megalapozásának. Ezért kell a gazdasági tevékenység hatékonyságát ennyire hangsúlyozni. A lakosság jövedelmének színvonala 1965. végén kissé meghaladja az ötéves terv végére kitűzött színvonalat. Ugyanakkor az önköltségcsökkentés feladatát, a munkatermelékenység emelését, a mezőgazdaság termelési feladatát hiánytalanul még nem teljesítettük. Jelenleg ezért nem tűzhető ki a jövedelmek további jelentős növelése, hanem azok megszilárdítása és kismértékű emelése reális. Nem erőltetjük a beruházások növelését sem, itt is az elért színvonalat stabilizáljuk. Azt is figyelembe kell vennünk, hogy az elmúlt években a lakosság fogyasztásának biztosítása a beruházások megvalósítása céljából igénybevettünk bizonyos népgazdasági tartalékokat. ami csak átmenetileg engedhető meg. Fő feladatunk tehát a termelés mennyiségének olyan növelése, amely együttjár a gazdaságosság javulásával. Enélkül az anyagi javak felhasználása — az elért életszínvonal megszilárdítása és emelése, a beruházási feladatok megvalósítása — nem lehet megalapozott. Bálint József az MSZMP KB államgazdasági osztályának helyettes vezetője 99 Homály és kétértelműség léikül a A magyar külpolitika 1964-ben A szokásos év végi politikai mérlegeket rendszerint „bearanyozza” az ______________________ ünnepi hangulat és a visszaemlékezés. A magyar külpolitika ez évi mérlegéről készülő beszámoló azonban nem szorul mesterséges „aranyszegélyre”. Az 1964-es esztendő a magyar külpolitika legtevékenyebb és legsikeresebb évei közé tartozik. Különösen azért értékes, mert a nemzetközi élet egyre öszszetettebbé, árnyaltabbá válik. Ez pedig nemcsak a kapcsolatok új lehetőségeit tárja fel — hanem a feladatokat is nehezebbé és bonyolultabbá teszi. Árnyaltabb politikai értékítéletekre, nagyobb kezdeményezőkészségre — és ugyanakkor még törhetetlenebb elvi szilárdságra van szükség. Ezeknek a tulajdonságoknak szerencsés ötvözete tette 1964-ben korszerűvé, és ugyanakkor elvivé a szocialista Magyarország külpolitikáját. Az alapok természetesen változatlanok maradtak, amennyiben a magyar külpolitika fő irányvonala továbbra is a nemzeti függetlenség biztosítását, a szocialista világrendszer országai között az egység és az együttműködés megszilárdítását és elmélyítését szolgálja. Az általános fő irányvonalon belül különös hangsúlyt kap továbbra is a magyar—szovjet barátság mindenirányú ápolása és bővítése, amely a magyar nemzeti érdekeket híven szolgáló külpolitika elidegeníthetetlen, szerves része. Erről az elvi bázisról kiindulva határozta meg hazánk gyakorlati külpolitikáját az alakuló, változó világ hatalmaival és nagy politikai áramlataival kapcsolatban. Az elvi alap egyben azt is jelentette, hogy elvetjük az „önerőre támaszkodás” gyakran hallott jelszavának azt a helytelen, torz értelmezését, amely a nemzeti elzárkózás gyakorlata felé taszíthatná a magyar külpolitikát. Ez azt jelenti, hogy minden világpolitikai akciónak csakis a magyar nemzeti érdekek és a szocialista közösség érdekeinek gondos, elmélyült összehangolása alapján történhetik. Ez a legteljesebben megmutatkozott a magyar külpolitika 1964-es lépéseiben, amelyek elmélyítették együttműködésünket a gyarmati sorból felszabadult népek új országaival és bővítették — helyenként pedig rendezték — kapcsolatainkat tőkés viszonylatban. A magyar külpolitika rendkívül lényegesnek tartja a gyarmati sorból kiemelkedett országok szerepét a nemzetközi életben, s ezért különös súllyal üdvözölte az él nem kötelezett országok kairói értekezletét. A magyar külpolitika a kairói konferencia nyilatkozatát a néokolonializmus ellen vívott harc mozgósító, széles együttműködési lehetőségeket nyitó kiáltványának tekinti. Külpolitikánk számára az ENSZ most folyó értekezlete újabb lehetőségeket ad arra, hogy a vita során felmerülő kérdésekben a gyakorlati diplomáciai harc eszközeivel küzdjön a felszabadult népek jogainak védelmében, a gyarmatosítás újabb merényletkísérletei ellen. Ami a tőkés viszonylatot illeti, az egyik legjelentősebb és szinte fordulatot jelentő változás ebben az esztendőben Ausztriával kapcsolatban történt. A magyar külpolitika távolabbi célja ezen a területen az, hogy figyelembe véve bizonyos (kritikailag értékelt) történelmi hagyományokat, valamint a földrajzi és gazdasági helyzet valóságát — a magyar—osztrák viszonyt a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének „mintaképévé” tegye. Ez az év bebizonyította e törekvés realitását. Néhány igen fontos kérdésben sikerült megegyezésre jutnunk. Kreisky osztrák külügyminiszter budapesti látoga---------------------------- tása eredményes volt. Ezt a látogatást Péter János magyar külügyminiszter 1965 elején viszonozza, s már biztosítottnak látszik, hogy ezzel megindul a két ország között a kormányszintű találkozók sorozata. Ezeket az eredményeket azzal összefüggésben kell szemlélni, hogy hasonló irányban fejlődik Ausztria kapcsolata Csehszlovákiával és Jugoszláviával is. A magyar—osztrák kapcsolatok javulása ilyenformán aktív alkotóeleme egy olyan irányzatnak, amely erősíti a békés egymás mellett élés politikáját Közép-Európában. E kedvező irányzat fordítottjának tekinthető természetesen, a nyugatnémet kormány törekvése az atomfegyverek, illetve azok részleges kontrolljának megszerzésére. Ez magától értetődően súlyos fenyegetésként nehezedik egész Európára. A magyar külpolitika ezért erőteljesen elítéli a nyugatnémet atomíelfegyverzés minden formáját — akár a sokoldalú atomütőerő, akár az utóbbi hetekben propagált „atlanti ütőerő” keretében történjék is. Ebben az esztendőben kétségtelenül „megmozdult” némileg a magyar—amerikai viszony ügye is, amelyet mindeddig „tőkés” kapcsolataink legnegatívabb elemének lehetett tekinteni. Természetesen, viszonyunk az Egyesült Államokkal még ma is rendezetlenebb stádiumban van, mint akár az Atlanti Szövetség más országaival. Az év végén Budapesten megtartott tárgyalásokat a két ország közötti függő kérdések rendezéséről — mindenesetre úgy lehet tekinteni, mint annak a lehetőségét, hogy az amerikai külpolitikában ebben a viszonylatban felülkerekedik a realitások józan tudomásulvételének irányzata. A magyar külpolitika célja természetesen az, hogy az Egyesült Államokkal is normális diplomáciai viszonyban, kölcsönösen előnyös kapcsolatokat ápolva éljünk. A Budapesten tartott megbeszélések csak a kezdeti tájékozódást jelentik: nyitva maradt a kapu a további eszmecserék előtt. A magyar külpolitika 1964-es tevékenységének egyik értékes, jelentős eseménye volt a Vatikánnal kötött egyezmény. Ez a megállapodás nemzetközileg is bizonyos feltűnést keltett, miután első eset volt a történelemben, amikor a Vatikán szocialista állammal kötött megállapodást. Az egyezmény hozzájárul ahhoz, hogy a szocialista Magyarország és a római katolikus egyház kapcsolata és együttműködése javuljon, valamint ahhoz, hogy zavarmentesebbé váljék a Vatikán és a magyar katolikus egyház viszonya is. A magyar külpolitika irányítói joggal értékelték ezt a megállapodást olyan pozitív eseménynek, amelynek a nemzetközi feszültség enyhülése szempontjából is komoly szerepe van. Mindez természetesen, csak néhány fő vonását jelenti a magyar külpolitika sokoldalú tevékenységének — a belőle adódó elvi következtetések azonban így is félreérthetetlenek. Talán a csehszlovák kormányküldöttség látogatása alkalmával mondott Kádár-beszédnek azzal a mondatával lehetne jellemezni ezt az elvi lényeget, hogy „a politika nagy kérdéseiben nem szeretjük a bizonytalanságot és a homályt. Ezért álláspontunk világos és mentes minden kétértelműségtől.” Ez a világosság és szilárdság az, ami az^ elmúlt évben is tovább növelte Magyarország nemzetközi tekintélyét, és a szó legjobb értelmében lehetőséget adott nemzeti külpolitikánk aktivitásának fokozására. Gömöri Endre i Magyar és szovjet államférfiak újévi üdvözlefváltása DOBI ISTVÁN elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének, KÁDÁR JÁNOS elvtársnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnökének, BUDAPEST. A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége, a Szovjetunió Minisztertanácsa, valamennyi szovjet dolgozó és a magunk nevében forrón üdvözöljük a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságát, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsát, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormányt és a testvéri magyar népet az új év alkalmából. Kedves elvtársak, kívánunk önöknek és önökön keresztül az egész magyar népnek az új évben — amelyben a magyar nép életének olyan fontos dátuma érkezik el, mint Magyarország felszabadulásának 20. éves évfordulója — további sikereket a szocialista társadalom építésében, a szocialista országok barátsága, egysége és összeforrottsága, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom megszilárdításában és a békéért folytatott nemes harcban. L. I. BREZSNYEV, A. I. MIKOJAN, a Szovjetunió Kommunista a Szovjetunió Legfelsőbb Pártja Központi Bizottságának Tanácsa Elnökségének elnöke, első titkára. A. N. KOSZIGIN, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke. Üdvözlő táviratot váltott az új esztendő alkalmából Péter János külügyminiszter és A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere is. L. I. BREZSNYEV elvtársnak, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága első titkárának, A. I. MIKOJAN elvtársnak, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének, A. N. KOSZIGIN elvtársnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének, MOSZKVA. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya, az egész magyar nép és a magunk nevében szívélyes elvtársi jókívánságainkkal köszöntjük Önöket és a testvéri szovjet népet az új esztendő beköszöntése alkalmából. A kommunista társadalmat építő szovjet nép 1964-ben kimagasló sikereket ért el az élet minden területén. Ezek az eredmények. növelték a Szovjetunió tekintélyét, még szilárdabbá tették a béke és a szocializmus erőinek növekvő fölényét, s híveinek nagy ügyük győzelmébe vetett hitét. A szocializmust építő magyar nép szívből örül a testvéri szovjet nép nagy sikereinek. A beköszöntő új esztendőben egészséget, boldogságot, további nagy eredményeket kívánunk Önöknek és a szovjet népnek a szocialista országok egységének erősítésében. Meggyőződésünk, hogy az 1965. év a magyar—szovjet barátság további elmélyülésének esztendeje lesz. Kommunista üdvözlettel: DOBI ISTVÁN, KÁDÁR JÁNOS. a Magyar Népköztársaság a Magyar Szocialista Munkás- Elnöki Tanácsa elnöke. párt Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi munkás—paraszt kormány elnöke.
