Petőfi Népe, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-01 / 1. szám

1965. Január 1, péntek S. oldal A SZIKESEK FIA 1965 küszöbén (Folytatás az 1. oldalról.) ködünk együtt. A Budapesti Te­lefongyár részére például a távbeszélő berendezések mű­anyag alkatrészeit gyártjuk. Egyébként most folynak a tele­fongyárban kísérletek új, mo­dern vonalú, színes készülékek előállítására. Amint kidolgozzák a gyártási technológiát, mi is átallunk a különböző színű te­lefonok műanyag alkatrészei­nek gyártására. Ez jelentősen bővíti majd az exportlehetősé­geket is. Ez év folyamán több mű­anyag járműalkatrész előállítá­sát kezdjük meg a Csepel Autó és az Ikarusz gyár részére. Ezenkívül még sokféle mű­anyagcikket gyártunk, többek között esőkabátot. Termékeink mintegy 60—65 százaléka kerül exportra. A Központi Bizottság exporttermékek minőségének ja­vítására vonatkozó határozatát, a gyártástechnológiák gondos kidolgozásával és körültekintő munkaszervezéssel hajtjuk vég­re. Madarász I.ászló. a megyei tanács vb-elnökhelyettese — Az 1964—65-ös népművelé­si évad a felszabadulási jubi­leum jegyében zajlik. Szeré­nyen, takarékosan ünnepelünk, de azért megmutatjuk a 20 esz­tendő eredményeit. A fő ünnep­ség természetesen április 4-én lesz. — A megyei tanács és a me­gyei pártbizottság közös kiad­ványaként megjelentetjük a Megyei Képeskönyvet. A me­gyei filmstúdió 45 perces do­kumentum filmet készít a me­gye 20 éves fejlődéséről. A köz­ségi és városi népművelési ter­vekben is tükröződik a felsza­badulás óta eltelt idő minden helyi és megyei eredménye. Az ismeretterjesztő előadások tema­tikáját úgy állítottuk össze, hogy abban is propagálhatok legyenek a megyei és országos eredmények. Ugyanez vonatko­zik az üzemek és tsz-ek egyedi terveire is. — Valamennyi község és vá­ros megrendezi a „Népi demok­ráciánk 20 éve” című kiállítást. A kiállításokon a helyi anyagot megyei és országos keretbe ágyazzák. Kecskeméten a me­gyei fotopályázat anyagából megyei és városi fotókiállítás lesz. Külön pályázatot hirdet­tünk a képzőművészkörök szá­mára. A már közismert irodal­mi pályázat határidejét, a nagy érdeklődés miatt január 31-ig meg kellett hosszabbítanunk. A felszabadulás óta megjelent ma­gyar irodalmi anyagból a Me­gyei Könyvtár vándorkiállításo­kat rendez. Ugyancsak a Me­gyei Könyvtár bibliográfiát ál­lít össze a Bács-Kiskun megyé­ről megjelent cikkekből. — A művelődési otthonok kö­zött felszabadulási versenyt indí­tottunk. A kulturális szemle ke­retében ezúttal a művészeti cso­portok számára a szorosan vett művészeti feladaton kívül a he­lyi műsornak a felszabadulási jubileum körébe való bevonása az egyik fontos feladat. Vala­mennyi mozi műsorában már ősztől kezdve magyar és szov­jet filmeket vetítünk, amelyek tartalmilag vagy eszmeileg kap­csolódnak a felszabaduláshoz. Április 4-e megünnepléséhez műsorfüzeteket, javaslatokat adunk. — Végül fejezte be nyilatko­zatát Madarász elvtárs — ápri­lis 4-én megrendezzük a megyei felnőtt énekkarok dalostalálko­zóját. MiMós János» az Állami Gazdaságok Bács-Kiskun megyei Igazgatóságának vezetője — Már rendelkezésünkre áll­nak a megye állami gazdaságai­nak jövő évi tervei, s azokat tanulmányozva megállapíthat­juk, hogy reálisak, teljesíthetők. Búzából például 14 200 hold­ról 14 mázsás átlagtermést kí­vánunk elérni, a 10 400 holdat kitevő kukoricaterületről pedig májusi morzsoltban 17,3 mázsás átlaghozammal számolunk. A 6500 hold szőlőről és mintegy másfél ezer hold termő almásról holdanként 35. illetve 65 má­zsára szól az előirányzat. Ami a termékek értékesítését illeti, kenyérgabonából 2000 va­gon; ezenkívül 18 millió liter tej, 1750 mázsa gyapjú, 5 mil­lió tojás, húsból pedig mintegy 900 vagonnyi az a mennyiség, amit a megye 12 állami gazda­ságától 1965-ben a népgazdaság elvár. Jelentősek a feladataink az előbbieken kívül a lucernaliszt, továbbá különféle kertimagvak előállításában, nem kevésbé a bor, illetve a gyümölcsfélék ér­tékesítésében is. Hogy telepítési feladataink az elmúlt évekhez képest szeré­nyebbek, ez a körülmény a já­rulékos beruházások viszonyla­gos elmaradásával függ össze. Épp ezért a fő tennivalót in­kább abban látjuk, hogy a már meglevő fiatal ültetvényeknek olyan ápolást, gondozást, táp­anyag-utánpótlást adjunk, ami később egyre növekvő termésát­lagok elérését teszi lehetővé. Az előbbiekhez hasonlóan fon­tos feladatunk az elkövetkező évben a rendelkezésre álló esz­közök minél jobb kihasználása, tervszerű, takarékos költséggaz­dálkodással párosulva. Biztosí­tani kell 1965-ben az alapvető szakmai minimumok maradék­talan betartását. Ez kell, hogy képezze ellenőrzési munkánk alapját. Az igazgatóság és az állami gazdaságok vezetőinek további fő törekvése az új évben a munkák jó megszervezésével és a lehető legjobb munkafeltéte­lek megteremtésével megvetni az alapjait annak, hogy gazda­ságaink több mint 18 ezer dol­gozójával együtt becsülettel ele­get tehessünk a valamennyiünk­re váró feladatoknak. Harcsás István, a kecskeméti Béke Tsz elnöke A mi gazdaságunkban a nap­tár szerintinél jóval hamarabb kezdetét vette az új esztendő. Uvegházainkban ugyanis ötmil­lió palántát nevelünk a tavasz­ra, s ebből szilveszterig már csaknem félmilliót kitűzdeltünk. Az idén két és fél millió forin­tos bevételt kell hoznia a pa­lántanevelő telepnek. Az összeg jelentős része tiszta haszon lesz. Tavasszal 660 holdon befejezzük a szőlő- és gyümölcstelepítést. Ebből másfél száz hold szőlő­höz elkészítjük a támberende­­zést, mivelhogy azon a terüle­ten 1966-ban termőre fordul as ültetvény. Biztonságosabbá vá­lik a zöldségtermesztés is, az ötszáz holdas terület kétharma­dát öntözzük ebben az évben. Nehézségeink? Az 1963-as évet részint természeti csapás, más­részt a palántanevelő telep épí­tése miatt is. majdnem három­millió forintos mérleghiánnyal zártuk. Ám a gazdáknak a kö­zösből származó átlagos jöve­delme elérte — meg tavaly és ezután is eléri — a 13 ezer fo­rintot. S pár év alatt a tarto­zást is rendezzük, anélkül hogy egy fillér állami támogatást vennénk igénybe. Csodatevésről természetesen nincs szó. hiszen csak négyszázötven gazda szor­galmára, igyekezetére számítha­tunk. És alapozhatunk az ötven­hat millió forintot érő közös vagyonúnkra is, amely azonban szintén csak az ő munkájuk eredményeképpen halmozódott fel. Bízunk abban, hogy 1965 szövetkezetünk további megszi­lárdulásának éve lesz. 1- 1 Riasztóan nagy a hófoltos sík­ság. Köd üli meg a kunszent­­miklósi szikesek enyhe hajla­tait. A köd mögül juhnyáj ko­­lompolása hallik. Majd ezt is elmossák a csönd fagyos hul­lámai. A juhásznak a nyáj mögött a helye. Ha esik, ha fúj. Vagy legalábbis a hodályban. Am most még a nyáj mögött. A bir­ka sok mindenféle táplálékot talál a letakarított, de fel nem szántott földeken is, sőt a lege­lők, árokpartok gyatra füveit is elcsipegeti. Egyedül a Kiskunsági Tsz hét­ezer juhot tart. Tizenhét juhász őrzi és gondozza a nyájakat. Felkert Ferenc tanyaháza ma­gaslaton épült, ki is emelkedik a síkságból. A házigazda az it­teni juhászok idősebb generá­ciójából való, valahol messzire, a húszezer holdas határban le­geltet. Egv napra lenne szükség, amíg megtalálnánk. Így hát nem is vállalkozuhk rá. A tanya mögött azonban mo­torzúgás kerekedik, s rá mind­járt megjelenik* a motor is, raj­ta gazdájával, ifjabb Felkert Ferenccel, aki a maga huszon­négy évével a tsz legifjabb ju­hászának számít. — Most apám legelteti az én nyájamat is — mondja, miután a fal mellé tolja a Danuviát. — Váltogatjuk egymást. Amíg nem jön az ellés ideje. Mert akkor mindkettőnknek ott kell lenni... Elődei emberemlékezet óta juhászok voltak. Ö sem akar megválni ettől az ősi hivatástól. Apja is rossznéven venné. Nem vonzza őt a város, lelkét telje­sen fogva tartja ez a kietlen puszta. Évente ugyan egyszer­­kétszer fellátogat Pestre, de csak bevásárolni az áruházban. Dédnagyapja még arról volt híres, hogy messze környéken ő tudta a fokost legügyesebben belevágni a mestergerendába. Ám annak a csárdának ma már a nyomát sem találni. Apja pe­dig — mekkorát fordult a vi­lág! — ülnök a dunavecsei já­rásbíróság kunszentmiklósi tár­gyalásain. 2. A tiszta szobában a cifraszűr mellett Néva zsebrádió lóg a fa­lon. Nemcsak az egyedüllét, ha­nem a zene miatt is. Ifjú Fel­kert Ferenc muzsikakedvelő, mint a pásztorok általában. Van tangóharmonikája is. Játszana valamit? Nem kéreti magát kétszer. Muzsikál és énekel hozzá. Ezt: „Szépen legel a homoki nagy nyáj. Számadója börtönbe van bezárva, számadóné nyája mellett sirdogál; — hová lettél egyetlenegy virágszál...” Aztán a többi strófa. A dal legalább kétszázéves. Sok ilyet tud még... Majd az ujjai hir­telen átváltanak egy divatos ha­­ligalira. Maradjunk még a zenénél. Mert a kolomp is — zeneszer­szám. Úgy kell összehangolni a kolompokat, hogy amikor a nyáj megindul, muzsikáljanak! Az igazi juhász még a legszebb birkát is képes odaadni egy szép kolompért. Balatoni Tibor, a tsz üzemgazdásza elmondja: ha sö­tétedés után kimegy a pusztára, a kolompszóról meg tudja álla­pítani, melyik nyájat merre te­relik. És — egy-két évtizede még — ha a juhász tilosba haj­totta a nyájat? Előtte fűcsomó­val betömte a kolomp száját. A bot is legfeljebb arra jó, hogy támaszkodjék rá a juhász. De azért díszesnek is kell len­nie, cifrázottnak és szép pirosra érleltnek. Az utóbbihoz szalon­nával kell kenni a husángot. Hát a pitykés mandli? Az bi­zony már nincs meg. Régen ez is nélkülözhetetlen tartozéka volt a juhász öltözékének: ha száz birkát kiengedett a karám­ból, gombolt rajta egyet. Ma már ilyen segédeszközre nincs szükség. A szűr még megvan. Régen te az ujja éléstárnak szolgált, a juhász abban hordta az elemó­zsiát. A tarisznyás juhászt le­nézték, nem volt becsülete. Ma már az uzsonnadoboz és a ter­mosz járja... A szűr ujjábán pedig könyvet visznek maguk­kal. Legtöbbször a közlekedés­rendészetet. I 3. A szövetkezet tizenhét juhá­sza közül heten vannak 30 éven aluliak. Az aggódás tehát, hogy ennek az ősi szakmának nincse­nek folytatói, errefelé alapta­lan. — Ezt a foglalkozást tanfo­lyamokon nem lehet elsajátíta­ni — véli az üzemegységvezető. — Csak úgy, ha apáról fiúra száll. A fiatalabbak is mind régi juhászfamíliából származ­nak. Ezért nem kívánkoznak el innen. No, és a szép jövedelem miatt sem. Mert, arra nem lehet pa­nasz. Mit is kap a tsz egy juhásza? Például az anyagondozó: anyán­ként 4,50 forintot: anya mellett őrzött bárányonként 2 forintot; Noé Gábor, az SZMT munkás­­védelmi bizottságának vezetője tájékoztatta lapunkat a megye ipari üzemeiben végzett munka­­védelmi tevékenység eredmé­nyeiről és a jövő évi feladatok­ról. Kiemelte, hogy a bizottság munkája idén három fő terület­re összpontosult. Legfontosabb feladatuknak a munkásvédelem további társadalmasítását, a leg­gyakoribb baleseti források megszüntetését és a dolgozók kö­rében végzett oktató-nevelő munka fejlesztését tartották. A megyei szakszervezeti bi­zottságok mellett idén 137 tár­sadalmi ellenőr tevékenykedett. Közülük 47-en igazolvánnyal is rendelkeztek, és jogukban állt megbírságolni a mulasztókat. Figyelemre méltó, hogy a társadalmi felügyelők csaknem annyi üzemi ellen­őrzést hajtottak végre az el­múlt hónapokban, mint az SZMT függetlenített munka­társai. A tavalyihoz viszonyítva nem növekedett lényegesen a mun­kavédelmi őrök száma. Inkább a meglevő — körülbelül 2500— 2600 — üzemi aktivista munká­jának további javítása volt a cél. Az ÉDOSZ megyei bizott­sága például két ízben, a bajai szakmaközi bizottság pedig egy alkalommal tartott balesetmeg­előző oktatást a munkavédelmi őröknek. A Bajai Finomposztó Vállalat és a Kecskeméti Kon­zervgyár műszaki dolgozói — a szakszervezeti bizottság kérésé­re — rendszeresen foglalkoznak az üzemben tevékenykedő tár­sadalmi aktivistákkal. A továbbiakban Noé Gábor néhány érdekes példával illuszt­rálta, hogyan igyekeztek meg­előzni a baleseteket az ipari üzemek. A többi között meg­említette, hogy a Zománcipari Művek Kecskeméti Gyáregysé­gében korábban sok égéses bal­esetet okozott a szállítóedények­ből kilöttyenő vas. Az üzem or­vosa jelezte a baleseti forrást a gazdasági vezetőknek, és a szak­­szervezeti bizottságoknak. Nem késett az intézkedés: minden leválasztott bárányért ugyancsak két forintot; minden hónapokban a lenyírt gyapjú kilójáért, ha a gyapjú „rende­­ment”-je 33 százalékos, egy fo­rintot, továbbá egy százalékos növekedés után tíz fillért, és végül harminc birka tartására is van joga. Hasonlóképpen alakul a jöve­delem a növendékjuhok tartása után is. Ami a legtöbbet ér, az a bir­katartás. Ezzel együtt a juhász évente 33—35 ezer forintos jö­vedelemre tesz szert. Minthogy a kisebbik Felkert­­fiú bojtárkodik, a család az idén is „behozza” kevés híjával a százezer forintot. Megérdemlik a szép summát. A szövetkezet juhászai által ne­velt pecsenyebárányokat Görög­országba és Franciaországba ex­portálják. Ifjabb Felkert Ferencet a szakmaszeretet és az anyagi ér­dekeltség kettős vonzása köti ide, a pusztához. Élete mégsem tervek nélkül való. — Egyszer szeretnék szétnéz­ni azokban az országokban, aho­vá a mi bárányainkat viszik — szólal meg álmodozva. — Ter­mészetesen, a saját kocsimmal. Miért is ne teljesülhetne ez a kívánsága? Hatvani Dániel biztonságos kézikocsikat bo­csátottak a vasszállítók ren­delkezésére. Ennek köszönhető, hogy 60—70 százalékkal csökkent az égéses sérülések száma a gyárban. Az év elején életbe lépett új munkásvédelmi törvény ismer­tetése állt idén az oktató-nevelő munka középpontjában. Több mint 250 előadást tartottak az üzemekben az SZMT munkás­­védelmi felügyelői és a társa­dalmi aktivisták, örvendetesen emelkedett a balesetmegelőzést szolgáló filmvetítések száma is. Körülbelül háromszáz alkalom­mal pergettek le az idén az üze­mekben a rendelkezésre álló 57 ismeretterjesztő filmet, öt vá­rosban mutatták be a szemsé­rülések megelőzésével és az al­kohol káros hatásával foglalko­zó munkásvédelmi kiállítást. Bár az idei baleseti statiszti­ka még nem készült el, a 11 hó­nap összesített adatai alapján megállapítható, hogy jelentősen csökkent a halálos kimenetelű sérülések száma — öt fordult elő az ipari üzemekben. Ha azonban összevetjük a három napon túl gyógyuló sérülések számát a tavalyival, akkor már­is látjuk, hogy elégedettségre nincs ok. Az 1963. évi 2214-gyel szemben idén 2503 baleset kö­vetkezett be. A vizsgálatok sze­rint az előidéző okok között vál­tozatlanul a felelőtlenség vezet. « 'Befejezésül Noé Gábor nagy­vonalakban vázolta a jövő évi munkavédelmi feladatokat: — Fokozottan bevonjuk mun­kánkba a társadalmi aktivistá­kat. Ellenőrzési tervünkben konkrétan meghatároztuk, me­lyik üzemben folytatnak vizsgá­latot majd önkéntes segítőink. Rendszeresen felülvizsgáljuk az üzemek komplex munkavé­delmi tervének végrehajtását és az újabb rendelkezések értelmé­ben személy szerint vonjuk fe­lelősségre azokat, akik elmu­lasztják az ezzel kapcsolatos fel­adatok végrehajtását. B. D. Csökkent a halálos balesetek száma Továbbfejlődött a munkásvédeiem társadalmasítása

Next

/
Oldalképek
Tartalom