Petőfi Népe, 1964. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-25 / 302. szám

AZ ÉV LEGJOBB SPORTOLÓI

A magyar sportújságírók országos szervezete az idén is megrendezte „az év legjobb sportolója” címért a szavazást, amelynek eredményei a következők:

1964. legjobb női sportolója: Üjlakiné Rejtő Ildikó 404 pont, 2. Rudasné Antal Mária 234 pont, 3. Makrai Katalin 84 pont,

4. Szabóné Nagy Zsuzsa 45 pont,

5. Földiné Kóczián Éva 44 pont. 1964. legjobb férfi sportolója:

dr. Török Ferenc 359 pont. 2. Pólyák Imre 202 pont, 3. Hammeri László 79 pont. 4. Pézsa Tibor 48 pont, 5. Kulcsár Gergely 35, 6. Sütő József 33 pont, 7. Zsivótzky Gyula 28 pont, 8. Bene Ferenc 19 pont, 9. Kozma István 10 pont.

1964. legjobb csapata: olimpiai labdarúgó válogatott 271 pont, 2. vízilabda válogatott 197 pont, 3. női tőr- válogatott 176 pont, 4. párbajtőr válogatott 153 pont, 5. Győri ETO 15 pont. Szavazatot kapott még: Öttusa válogatott, FTC labdarúgó csapata, Szolnoki Dózsa vízilabda csapata. Bp. Honvéd labdarúgó csapata és az olimpiai sakkcsapat.

A díjak ünnepélyes kiosztására 1965 január végén kerül sor.

Miről volt szó a sportköri közgyűléseken

Hetek Óta folynak megyénkben a sportköri közgyűlések. A legtöbb helyen már meg is tartották, de még mindig vannak sportkörök, amelyeknél nem sikerült az első, kitűzött időben összehívni a tagságot.

Igen hasznosak ezek a közgyűlések, hiszen ezeken a megválasztott elnökségnek kell beszámolni a végzett munkáról, a gazdasági, pénzügyi dolgokról, és a tagság elé kell terjeszteniük, hogyan akarják megvalósítani a sport tömegesítésének nem kis feladatát.

A közgyűlések megtartása a járásokban — figyelembe véve a korábbi tapasztalatokat — nagy fejlődést jelentenek. Amióta tömegszervezetté alakult a sportmozgalom, e tekintetben nagy változás állt be. Előfordult persze még olyan is, mint Kiskunfélegyházán, ahol az egyik sportkör közgyűlésén csak ketten — a beszámolót tartó sportköri elnök és a TS elnöke jelent meg a rossz szervezés következtében. Viszont később, újabb, alaposabb szervezés utón már a tagság zöme jelen volt, és végül sikeres taggyűlést tartottak. Szerencsére mind ritkább az olyan eset, mint a kis- kunmajsai, ahol a meghívó átvételét 102 tag írta alá, a közgyűlésre mégis csak 24-en jöttek el.

Szánkon, Csávolyon és Miskén a Hazafias Népfronttal együtt szervezték meg a közgyűlést. Más helyeken a KISZ segített. Általános tapasztalat az is — erről sok helyen panaszkodtak a sportvezetők —, hogy a közgyűlésekről — annak ellenére. hogy az időpontokat ösz- szeegyeztették és a meghívókat elküldték — távol maradtak a tömegszervezetek vezetői és a községi, járási tanácsok képviselői. Ma már mindenütt nagy jelentőséget tanúsítanak a testnevelésnek és a sportnak. A tanácsok, a szakszervezet, az MHS és a KISZ képviselői helyesen teszik, ha érdeklődnek a sportkör ügyei iránt.

A beszámolók Önkritikusan arról is szóltak, hogy az alig egy éve választott vezetőség hány tagja veszi ki részét a munkából és milyen munkát végeznek. A sportkör tagságát érdeklik az eredmények. Bizonyítja ezt, hogy átlagban 8—10 felszólalás is elhangzott egy- egy közgyűlésen, sőt olyan is előfordult, hogy a sok felszólalás miatt korlátozni kellett a hozzászólások időtartamát. A legtöbb szó természetesen a labdarúgásról esett most is, de már sokan beszéltek a különböző tömegversenyekről, a Kiliánról, a spartakiádról és arról, hogy mit is kell tennünk az MTS tömegsportra vonatkozó határozatának végrehajtása érdekében.

A közgyűléseken természetesen nemcsak a tömegsportról, a szakosztályokról tárgyaltak, hanem szó esett a gazdasági munkáról is.

Különösen a tagdíjfizetésről beszéltek többen. Megállapították, hogy a sportolók és a versenyzők nem mindenütt tesznek eleget fizetési kötelezettségüknek. Nem vitás, hogy a tagdíjak összege nem fedezheti a sportkör kiadásait, de az viszont igaz, hogy anyagi támogatást jelent. Ezenkívül a tagok a hozzájárulás befizetésével is mutatják hovatartozásukat azt, hogy szeretik és támogatni akarják sportkörüket.

A tagdíjfizetéssel a lajosmi- zsei sportkörnél például nem volt baj, viszont Kecskeméten a városi sportkörök alig néhány százalékát szedték be az előirányzott összegeiknek.

Gyakorivá vált, különösen a községekben, hogy a tagok társadalmi munkával igyekeztek jobb körülményeket biztosítani a sportoláshoz. A községi sportköröknél régebben az öltözést egy fészer, a tisztálkodási lehetőséget egy-két lavór biztosította. Ma már a legtöbb helyen szép öltöző, fürdő áll a sportolók rendelkezésére. Mindezt persze csupán társadalmi munBaja — Budapest — Tokió

Vagy talán helyesebb lenne Lantos Csaba és Tüske Ferenc neve után így felírni a három várost: Tokió — Budapest — Baja? Ha érzelmeiket melléknévként fokozhatnánk, akkor igen. Hogy ők kifejezték: „Tokió a legmonumentálisabb, Budapest a legszebb, Baja a legkedvesebb város.”

Budapestre, az Állatorvosi Főiskolára. összefűzi őket a közös életcél, a sport és a közös emlékek.

Porubszky válogatott edző egyéniségüket és játékukat is pozitiven értékeli:

— Mindkettőjükre a legjobbakat mondhatom, jól nevelt, becsületes fiúk. Igazi sportemLantos és Tüske a címeres mezben.

Életútjuk azonban a fordított sorrend szerint alakult. Baján jártak iskolába, ott érettségiztek a III. Béla Gimnáziumban. Baján tanultak meg úgy röplab- dázni — Rácz Sándor testnevelő tanár edzésein —, hogy válogatott játékosok lettek.

Nagyon jő barátok. Három évvel ezelőtt együttutaztak fel

kával nem lehetett megvalósítani, de a tanácsok támogatása a sportkedvelők és sportolók áldozatkész társadalmi munkájával megsokszorozódott és ebből pályák, öltözők létesültek, így épült fel a soltvadkerti nagyszerű sporttelep, vagy a lakiteleki Szikra Tsz öltöző- és klubhelyisége is.

Hogyan tovább? — vetődött fel a legtöbb közgyűlésen. És a sportkörök elnökségei ismertették terveiket, célkitűzéseiket. Űjabb szakosztályokat hoznak létre. Azt jelenti ez, hogy tovább nő a sportba bevontak száma. Már eddig is rendeztek bajnokságokat a községekben. Most a legtöbb sportkör elhatározta, hogy rendszeresen szervez házi, üzemi és egyéb tömegversenyeket. A lajosmizsei- ek a birkózó szakosztály, a Kecskeméti Dózsánál a röplabda- és az atlétikai szakosztály megerősítését határozták el.

Ä kisebb hibák és zökkenők ellenére is megállapítható, hogy Bács-Kiskun megyében általában megfelelően folynak a sportköri közgyűlések. A legtöbb helyen mindenre kiterjedően tárgyalták meg a sport kérdéseit, és a felszólalók — megyeszerte százan és százan — tettek javaslatokat a jobb eredmény eléréséért.

Hasznosak, szükségesek voltak a közgyűlések, és hogy az itt elhangzottakból valóság legyen, az a sportolókon és a vezetőkön múlik.

Szabó Zoltán i

berek. Budapestről még úgy indultak el, mint cserejátékosok. Tokiói szereplésükkel azonban azt igazolták, hogy a legjobb hat között a helyük. A közeljövő csapatának két erős oszlopát látom bennük.

Reméljük, nem csalódunk, és valóra váltják ezeket a szép terveket.

Az Állatorvosi Főiskolán, két óm közötti szünetben beszélgetünk:

— Mi volt az olimpia eseményei közül a legszebb, melyen mint nézők vettetek részt?

— A szovjet—amerikai kosárlabda és a japán—szovjet női röplabdadöntők. De, talán nagyobb élményt jelentett az amerikai atléták — elsősorban Boston — edzéseinek megtekintése.

— Mi a legérdekesebb emléketek, amely mindkettőtökkel és a röplabdával is kapcsolatos?

— A tavalyi agrárbajnokságon történt. Debrecenbe utaztunk. Elszállásolásunk a legrosszabb elképzeléseinket is felülmúlta. A kivénhedt istálló, az ócska pajta (a két kifejezés közül Lantos az előzőt, Tüske az utóbbit tartja megfelelőnek) feltehetően szándéktalan célzás volt állatorvosi hivatásunkra. Az éjszakai alvás fáradalmainak kipihenése után azonban már mi is jót derültünk a teli találaton.

Tovább mesélnek. Hazai, külföldi, főiskolai élményekről.

Búcsúzáskor — amikor közeli belgiumi útjukhoz is sok sikert és jó szereplést kívánunk — talán érzik, hogy nagyon bízunk bennük. Si kereik nem veszte nek értékükből, h egy kicsit magur: kénak is tekintjü azokat.

Nagy Tamás