Petőfi Népe, 1964. december (19. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-08 / 287. szám
VI. A turisták paradicsoma Miedzychod nemcsak konzervgyáráról nevezetes, hanem a turisták egyik paradicsoma is. Erről beszélgetünk Helena No- vák járási (náluk kerületi) tanácselnökkel, Gevrwazy Vanec- ki elnökhelyettessel és Stefan Mamzer titkárral. Kint őszi színekben játszik a csodálatos vidék, november vége felé járunk, ilyenkor bizony néptelen a tájék. Bezzeg nyáron, a világ minden részéről idesereglett turistáktól hangos. Lengyelországnak ez a nyugati vidéke rendkívül népszerű az idegenek körében, különösen német turisták jönnek ide szívesen, Berlin alig 160 km-re van innen. Vonzza őket a lengyel táj, az erdők, a tavak. Azt mondják Finnország az ezer tó országa, Lengyelországban is több ezer tó van. Csak Miedzychod környékén 100 tavat ismernek. Érdemes megemlíteni, hogy Lengyelországban 314 járás (kerület) van, ebből 40 a turisták paradicsoma. Harmincöt, turisták által látogatott járásban van hegység és tenger, ötben pedig csak erdő és tó. Miedzychod is ez utóbbiak közé tartozik. Mert a lengyel táj nagyon érdekes, regényes. Néhány évvel ezelőtt Zakopánében jártam, a csodálatos lengyel Tátrában. Egész más volt az a vidék, mint itt Nvugat-Lengyelországban az erdők és tavak. Mi magyarok egy- egy tavat nagyon megbecsülünk, hiszen kevés van belőlük. Megyénkben is szinte újból és újból felfedezzük a Szelidi tavat, Fehértót stb. Ahogy átutaztam Lengyelországon, százszámra találtam gyönyörű tavakat. Ilyenkor ősszel érdemes mérleget vonni az elmúlt turistaidény forgalmáról és előkészülni a következő esztendőre. Helena Novák elmondta, hogy az idén 59 000 turista fordult meg a járásban. — Érdemes megjegyezni — tette hozzá —, hogy az egész járás lakosságának száma csupán 30 000. Vagyis minden lakosra majdnem két turista jutott. Magyar csoportok is jártak itt, hazaiak is szívesen keresik fel ezt a tájat, hiszen alig 76 km-re van Poznantól, a vajdaság székhelyétől. Meg kell azt is jegyezni, hogy az itteni turistaközpont a legnagyobb a 400 000 lakosú vajdasági székhely közelében. Évről évre fejlesztik, mindig egy-egy új épületet létesítenek. Cam- pingtáboruk, amely nemrég készült el, kétezer ember kényelmes elhelyezését tudja biztosítani. Gevrwazy Vanecki, Stefan Mamzer mutatják a nyári fényképeket, amelyek idézik a nagy turistaforgalmat. Vitorlások suhannak a tavakon, a partok mentén vidáman sütkéreznek a pihenni vágyó emberek. Mutatják a nemrég épült turistaszállót is. Lengyelországban sokat törődnek az idegenforgalommal, az Orbis, a lengyel IBUSZ, egymásután építi az új szállókat, campingtáborokat. Néhány tábort megnéztünk. Még ilyenkor ősszel is festői képet mutatnak. Kaptam egy tájékoztatót a lengyelországi campin- gekről. Rendkívül alapos, pontos értesítést ad arról, hol lehet nyáron táborozni Lengyel- országban, minden campingnak a pontos térképét közli az ösz- szes adatokkal. H asznos és követendő példa ez számunkra is. (Folytatjuk.) Kereskedő Sándor Ez szolgáltatás? — Jó napot kívánok. Tegnap megállt a karórám. Szeretném, ha..: — Egy hónap... — Hogy tetszik mondani? — Egy hónap. Ennyi időre vállalunk javítást. — Értem. De azért szeretném, ha most, előttem megtekintenék, mert az a gyanúm, hogy csak hozzá koccantottam egy kicsit valamihez tegnap. Hátha mindössze két percig tart az egész javítás. — Kétperces munkát is csak egy hónapra vállalunk. — Szóval ki sem nyitják? — Nem. — Viszontlátásra. — Viszontlátásra. A fenti párbeszéd a múlt hét végén zajlott le a Kecskeméti Javító és Szolgáltató Vállalat Arany János utcai órás részlegében, egy szigorú tekintetű szemüveges karfás között és- köztem. A teijes igazság kedvéért el kell mondanom azt is, hogy bajomat elpanaszoltam az egyik kollegámnak — nem órás, egyszerű újságíró —, aki haladéktalanul felnyitotta a rakoncátlan kodó masinát, majd pedig egy papírdarabkával megbillentette a rugóját. Mindez körülbelül tíz másodpercig tartott. Az óra azóta pompásan jási Vajon nem túlzás a szóban forgó órásrészleg fölé odaírni öles betűkkel a „Szolgáltatás” szót? Könnyen megtéveszthetik ezzel a gyanútlan járókelőket. B. D. Hetenként háromezer táppénzes beteg A Megyei Főorvosi Hivatal tapasztalatai Aligha akad Kecskeméten még egy olyan hivatal vagy intézmény, amely akkora ügyfél- forgalmat bonyolít le. mint a megyei kórháznak az SZTK-al- központ épületében székelő rendelőintézete. Hiszen a különböző szakrendeléseken naponta ezerhét-ezernyolcszáz beteg is megfordul. Ezenkívül több száz azoknak a száma, akik felülvizsgálat céljából vagy betegségükkel összefüggő ilyen-olyan tudakozódással a főorvosi hivatal ajtaján kopogtatnak. Ide tértünk be mi is, hogy dr. Zonda Lászlótól, a rendelő- intézet igazgatójától a főorvosi hivatalban zajló munka felől érdeklődjünk. — Rendelőintézetünk hatásköre a megye tekintélyes részére kiterjed — kezdte tájékoztatását az igazgató-főorvos. — Feladatkörünkbe tartozik Kecskemét és Kiskunfélegyháza, valamint járása, a kiskőrösi és dunavecsei járás táppénzes betegeinek felülvizsgálata- A munka nem könnyű, hi szén mindössze négy orvos végzi és egyetlen jármű áll a rendelkezésükre. s területükön hetenként átlagosan háromezer táppénzes beteg ellátásának felügyeletéről van szó. Ez azt jelenti, hogy az épületben megforduló táppénzes betegek felülvizsgálatán kívül ellenőrző orvosaink rendszeresen látogatják a városi és a községi orvosi rendelőket is. Hetenként legalább egyszer minden helységbe eljutnak. Egy-egy kiszállás alkalmával tehát hét-nyolc községet is meglátogat az ellenőrző főorvos. Ez bizony rohanó munka, de sajnos, ezek az adottságok mást nem tesznek lehetővé. S ezenkívül a fekvő táppénzes betegek ellátásának ellenőrzése is a feladatkörükhöz tartozik. — Itt kívánkozik megjegyzésre: a közelmúlt napokban a megyei egészségügyi akcióbizottság ülésén az üzemek képviselői közvetítették azt a kérésüket, hogy a dolgozó táppénzbe Köznapi gondok Villanyfény — házon kívül! Még október 20-án történt, hogy a DÁV megbízottja megjelent a kisszállási Újfaluban, és átadta a csekket azoknak a ház- és lakástulajdonosoknak, akik a villanyt bevezettettek, mondván: a bekötési díjat haladéktalanul fizessék be, mert a villanyfény beérkezett az ő falujukba is. S másnap délután az utcákon valóban kigyúltak a lámpák. Ennek örömére a boldog csekktulajdonosok siettek befizetni a bekötési díjakat. Az öröm azonban lassan ürömmé változott, mert még ma is — december 1-én —, amikor e panaszlevelet írom az új- falusiak nevében, sötétben vannak a lakások. Aki pedig villanyfényt óhajt látni, annak házon kívül kell mennie — az utcára. A lakosság 98 százaléka a Szabadság Tsz dolgozója. Számtalanszor bebizonyították már, hogy akár anyagi áldozatokra is képesek, ha a termelőszövetkezet érdekeiről van szó. De, hogy verejtékes munkájukkal megkeresett pénzüket előlegezzék egy olyan ígéretnek, amelynek beváltására ki tudja, mikor kerülhet sor, azt ne kívánja tőlük senki. Ezúton kérik hát a DÁV ille- tékeseit: haladéktalanul intézkedjenek, hogy legalább karácsonykor ünnepelhessenek villanyfény mellett — házon belül is. Horváth Róbert VAGY ÜGY! Micsoda lendület! Ugyan. Negyedévi prémium. Ha valaki hajdanán a kecskeméti „Két- templomköz"-ön végig akart menni, annak nem nagyon volt ajánlatos nyitoga'ni a száját, könnyen elharaphatta a nyelvét, olyannyira göröngyös, ká- tyús volt itt az út. Az egyik oldalon — a „barátok” felől — négy méter magas, vastag, viharvert falak vigyáztak a Rend vagyonára. A túlsó oldalon, az Ókollégium környéke pedig ara- szos hézagokkal „díszített”, rozoga kerítéssel volt éktelenitve — csak az nem ment rajta keresztül, akinek nem volt hozzá kedve. Északra fordulva, azon a sarkon, ahol most modern önkiszolgáló I élelmiszerbolt van, egy l&icsike meszesüzlet viIlyen volt régen rított. Átellenben, ahol most a postahivatal végzi hasznos munkáját, egy szutykos, piszkos, öreg házban egy matuzsálem korú bácsika — ma is emlékszem nevére: Deutsch Pinkásznak hívták — űzte a vegyeskereskedést. Szerettük az öreg inat, mert megtűrte a nyargalászó gyerekeket, a gazos, dudvával benőtt udvaron, amely igen alkalmas volt — akkoriban még a játszótér elnevezés sem létezett — a játékra, hancúrozásra. Innen Nyugatra ugyancsak régi, ütött- kopott rossz házakba botlottunk. Most a Bányai Júlia Gimnázium emelkedik a helyükön. Az Ü jkollégiummal szemben egy háztömb terült el, most szép, tágas térség, park foglalja el a helyét, látványosabbá, levegősebbé téve a város belső képét. Hasonlóképpen épületeket találhattunk a mostani Szabadság tér másik felén is, ahol most az emlékmű áll. Mi gyerekek, abban az időben az ott lakó Váci nevű fuvaros nagy eperfájáról tartottuk számon azt a helyet. A század elején, de még később is, mint köztudomású, Kecskemét, a nagy mezőváros, a gyümölcs és szőlőtermeléséről híres alföldi „metropolis” központja nyáron át valóságos piac volt. A nagytemplom előtt már hajnalban stráfszeke- rek, parasztkocsik álldogáltak, barackhegyek, majd később dinnyehegyelí tornyosultak. S ott, ahol manapság a nyári idősza kokban szökőkút enyhíti a levegőt, a nyári időszakokban szórják az illatot a pihenő, sétálgató emberek felé, hangos alkuszától, kereskedők és szőlősgazdák szavától volt zajos a tér. Ki gondol arra, amikor a hétmérföldes csizmákban előrehaladó Kecskemét bájos terein pihenteti szemét, hogy néhány évtizeddel ezelőtt az emberek az élet keserveivel birkóztak itt. Hajnal József vételéről a rendelőintézet nyomban küldjön értesítést. Nemegyszer 8—10 nap múlva tudják meg, hogy valaki betegség miatt hiányzik. Erre a rendelőintézetnek nincs módja. — Ügy tudjuk, hogy még mindig akadnak olyan emberek, akik visszaélnek a táppénzes állományba vétellel. Milyen tapasztalataik vannak ezzel kapcsolatban, miként lehetne ennek elejét venni? — Kedves, emberi az a szokás, hogy az üzem szakszervezeti aktivistái, a beteglátogatók a hosszabb ideig gyengélkedőket pár szál virággal vagy egy kis édességgel felkeresik. Még nagyobb hasznú lenne azonban, ha a beteglátogatók a rövid időre táppénzbe kerülők ellenőrzésében segítenének. Tudniillik a néhány napra való táppénzes kiírás nem egyszer kínálja az alkalmat a visszaélésre- Akadt már rá példa, hogy az orvosnál ilyen vagy olyan panasszal jelentkezett a dolgozó, s a táppénzre vételt arra 'használta fel, hogy barkácsolt a háza körül, kertet ásott, kapált, kamrát épített stb. Ezért javasolnám az ilyen esetek rendszeresebb ellenőrzését. — Említette, főorvos úr, hogy a rendelőintézet hatókörében hetenként mintegy háromezer táppénzes beteget tartanak nyilván. A felülvizsgálatok tükrében njilyen esetek ezek többségükben? — Sajnos, sebészeti megbetegedések. Növekszik az üzemi balesetek száma, még rosszabb a helyzet a közúti baleseteknél és a ház körüli munka során szenvedett sérülések esetében. Az üzemi balesetek a mezőgazdaság szocialista átszervezése óta furcsán alakulnak. Míg az ipari üzemekben — mivel az előforduló baleseteknek kihatása van a prémiumra — nemegyszer rábeszélik a sérültet, tagadja le, hogy az üzemben történt a baj. A tsz-ekben pedig éppen ennek a fordítottja történik- Mindenárom üzemi balesetet kívánnak bizonyítani, még ha a liáz körül történt is a rendszeres szűrővizsgálatok csak ebben az esetben jogosult táppénzre, SZTK-juttatásra. — A beteg szenvedését, a sebészorvos gyógyító munkáját nem számolva, kaphatnánk képet arról — mondjuk négy esztendő viszonyszámaiban —, hogyan tükröződik a sebészeti szakrendelésen kiutalt táppénzes napok emelkedése, illetve a termelő munkából való kiesés? — Kecskeméten például 1959- ben — amikor még nem volt általános a nagyüzemi gazdálkodás — a sebészeti szakrendelésen (körülbelül 140 beteget érintően) havonta átlagosan 4379 táppénznapot utaltak ki. Ezzel szemben tavaly a táppénzes napok havi átlaga meghaladta a 8300-at! De a rendelő- intézet egész területére jellemző, hogy a betegek legalább 30 százaléka sebészeti beavatkozást igényelt. A táppénzes napok jelentős igénybevételénél érdemel említést a tüdőbetegek csoportja. A múlt évben az ő számukra havi átlagban hétezer táppénzes napot utaltak ki a területünk gondozó intézetei- Ez a szám eléggé nagy, de abból adódik. hogy a tbc gyógyítása veszi igénybe a leghuzamosabb időt. E csoportban korántsincs olyan emelkedés, mint az előbb említett kettőnél. Államunk gondoskodása folytán azonban a rendszeres szűrővizsgálatok felderítenek olyanokat, akik korábban nem tudtak betegségükről, dolgoztak. S befejezésül hadd említsem még egyszer: A táppénzes betegek felülvizsgálata, megfelelő ellenőrzése, orvosaink munkáján túl, társadalmi feladat. Szó sincs arról, hogy a beteg embert munkába zavarjuk. De a visszaélések felderítése, megszüntetése nemcsak ■ erkölcsi, de népgazdasági érdek is — fejezte be nyilatkozatát dr. Zonda László igazgató-főorvosP. I.
