Petőfi Népe, 1964. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-16 / 294. szám

4% iigréav tollábólt Súlyos ítéletek a közlekedési bíróságon Felkészült az ünnepekre a MÁV és a MÚYBUT Rendkívül nagy forgalomra számít a MÁV és a MÁVAUT a karácsonyi és az újévi ünne­pek idején és erre — a lehető­ségeihez mérten — felkészült. A MÁV december 23-tól ja­nuár 3-ig 474 mentesítő vonatot indít és ha kell, még további szerelvényeket állít forgalomba. A pénztárak előtti zsúfoltság csökkentésére a vasút megszer­vezte a jegyelőváltást. De­cember 15-től a pénztárak elő­vételben adnak ki jegyet, s a vasút kéri az utasokat, hogy az előreváltás lehetőségeivel élje­nek. A hétvégi munkásvonatok december 23-án este a szabad­szombatos heteknek megfelelő rend szerint indulnak. Decem­ber 24-én a szombati munkana­poknak megfelelő vonatokat is közlekedtetik. Viszont decem­ber 25-én és 26-án egyes, gyen­gén kihasznált személyszállító vonatok nem közlekednek. A MÁVAUT körülbelül 1000—1200 mentesítő autóbuszjáratot indít. A gépjármüvek számának rohamos növekedése, közútjaink korszerűtlensége és nem utolsó sorban a közlekedési fegyelem lazasága egyre több baleset oko­zójává válik. Az év első felé­ben országos viszonylatban 34 százalékkal, megyénkben pedig 37 százalékkal emelkedett a köz­úti balesetek száma. Ezen az állapoton a bíróságok a koráb­binál lényegesen szigorúbb ítél­tekkel igyekeznek változtatni. Ennek bizonyítására álljon itt az a három példamutató ítélet, amelyeket nemrégiben hozott a kecskeméti közlekedési bíróság. Gyenizse Pál balotaszállási lakos 1964. augusztus 28-án este fél tíz körül munkahelyére, a Kiskunhalasi Tömegcikkipari Vállalathoz igyekezett motor- kerékpárján. Kiskunhalas bel­területére érve változatlanul 45—50 kilométeres sebességgel haladt, bár lámpája mindössze 20—25 méterre világított előre. A Szabadkai út 54-es számú ház előtt, ahol még a közvi­lágítás is gyenge volt, azt vette észre, hogy az úttesten egy em­ber fekszik. Mint később kide­rült, Gárgyán Benő kiskunha­lasi lakos volt az, erősen ittas állapotban. A megállásra és a kikerülésre azonban már nem volt ideje Gyenizsének és mo­torkerékpárjával keresztül ment a szerencsétlen emberen. A jár­mű lábtartója olyan súlyosan megsértette Gárgyánt, hogy az a helyszínen meghalt. Gyenizse, ahelyett, hogy áldo­zatával törődött volna, a hely­színről elrobogott. Másnap reg­gel a munkából hazafelé tartva kíváncsiságból megállt ott, ahol a baleset történt. A rendőrök igazoltatták, majd észlelve a mo­torkerékpáron levő nyomokat, vallatóra fogták. Rövid tagadás után beismerte a bűncselek­mény elkövetését. A bíróság figyelembe véve egyrészt a vádlott büntetlen elő­életét, másrészt a cselekmény súlyosságát, Gyenizse kirívó lelkiismeretlenségét, két év és hat hónapi szabadságvesztésre ítélte a gázoló motorost. Az előbbinél is nagyobb bün­tetést szabott ki a bíróság Lo- vistyek Mihályra, aki Sári köz­ségben lakik. A fiatalember Budapesten, 1964. szeptember 23-án egyik munkatársával egész délelőtt italozott. A déli órák­ban Csepelen csavarogva ello­pott egy őrizetlenül hagyott motorkerékpárt, s útrakelt vele, bár jogosítványa nem volt. Ba­jára hajtott, ahol barátoknál, ismerősöknél tartózkodott, mun­kát nem vállalt. Október 2-án a motorkerékpárral Nagybaracs- káról Bajára ment, ezúttal is ittasan. Közben Bátmonostoron elütötte az út mellett kerékpár­ját toló Gál Péternét, akinek eltört a bal bokája. A moto­ros látta földre zuhanni az asz- szonyt, mégis elhajtott a hely­színről. Lovistyeket a bíróság már több esetben elítélte különböző bűncselekmények miatt. Tekin­tettel büntetett előéletére, mun­kakerülő, iszákos életmódjára, a közlekedési bíróság két év és tíz hónapi végrehajtható szabadság- vesztésre ítélte, s három évi időtartamra eltiltotta a gépjár­mű vezetéstől, valamint kény- szer-alkoholelvonó kezelésre kö­telezte.' Ugyancsak súlyos bünte­téssel sújtotta a bíróság Ta­kács István bátyai lakost is. Takács még 1963. novemberé­ben Kalocsán munkaideje alatt, de azután is italt fogyasztott. Este hazafelé indult motorke­rékpárjával Bátyára. Kalocsát elhagyva, az országúton tompí­tott világítással, mintegy 45—50 kilométeres sebességgel közle­kedett. A szemben haladó jár­művek fénye látását zavarták, de a sebességet még ekkor sem csökkentette. Három, négy mé­terről látta csak meg, hogy előtte két ember halad. A bal­eset elhárítására azonban már nem volt idő, s az egyik gya­logost — Kollányi Gábort — elütötte. A szerencsétlen ember a betonra zuhant, koponyaalapi törést szenvedett és sérüléseibe a helyszínen belehalt. Takács egyébként rendszere­sen italozó ember, többszörösen büntetett előéletű egyén. Je­lenleg — más bűncselekmény miatt *— két év négyhónapi büntetését tölti és kényszerel­vonó kezelés alatt áll. A fenti bűncselekményéért a bíróság három évi szabadságvesztésre ítélte, három évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától és öt évre a gépjárművezetéstől. Az előbbiekhez hasonló példamutató büntetéseket még tovább sorolhatnánk. Ügy gon­doljuk azonban, hogy az em­lített ítéletek is alkalmasak an­nak szemléltetésére, hogy bíró­ságaink a törvény teljes szigo­rát alkalmazzák — s a jövőben is ezt teszik — a közúti közle­kedés szabályait megsértő gép- járművezetőkkel szemben. Dr. Tasnádi Elek közlekedési ügyész Reformjavaslat A kecskeméti mozilátogatók örömmel fogadták azt a hírt, hogy — végre — átépítik a me­gyeszékhelyi Árpád filmszínhá­zat, és őszre már korszerű ve­títőhelyiségben üdvözli vendé­geit a Berényi Pál utcai mozi. Az örömbe viszont üröm is ve­gyült: Az átépítés idejére a Városi moziba költöztetett film­színház műsorkezdését a me­gyei Moziüzemi Vállalat illeté­kesei fél három és fél öt órára míg a „főbérlő” filmjeit fél hét és fél kilenc órai kezdetre tet­ték. Arra viszont nem gondoltak a műsorprogram összeállítói, hogy a legtöbb kecskeméti ember —• hét közben — öt óráig a mun­kahelyén tevékenykedik, s csak utána tud moziba menni. Te­hát, ha az Árpád mozi műsorán érdekesebb film szerepel, vagy szabadságot vesz ki (persze ilyen megrögzött mozilátogató kevés van), vagy bosszankodik, hogy nem láthatja a filmet. Kézen fekvő javaslatunk: Az Árpád mozi filmjeit vetítsék na­ponta fél három és fél hét órai kezdettel, a Városi moziét pe­dig fél öt és fél kilenc órától. És így, hogy egy régi közmon­dással éljünk: A kecske is jól lakik és a káposzta is megma­rad ! K-ós Ä legifjabb kutatók között Bácsalmás elmúlt húszeszten­dős történetének feldolgozásá­ban nagy szerep jut az úttörők helytörténeti szakkörének. A kis kutatók hetenként rendsze­resen megjelennek a könyvtár­ban, ahol foglalkozásaikat tart­ják. Itt találtam meg őket én is ezen a délutánon. Fekete De­zső, szakkörőrvezető irányításá­val éppen anyagot gyűjtöttek. Érdeklődésemre elmondták, hogy bőven akad tennivalójuk. Egy részük a község elmúlt húsz éve legjelentősebb esemé­nyeinek feldolgozásával a Kuk- kantóban meghirdetett pályá­zatra készül. Akad közöttük, aki az Ifjúsági Rádió pályáza­tára munkálkodik és szakkörön Nem kívánatos „műemlékek“ Kivéve az egész életüket fa­lun élő embereket, jórészt min­denki megfordult már bérházak lépcsőházában. És ha gyors köz­véleménykutatást rendeznénk emlékeink között, bizonyos, hogy többnyire az elhanyagolt álla­potban levő lépcsőházak marad­tak meg emlékezetünkben. Nem roskadozó épületekre gondolok. Vadonatújakra is. Nálunk mint­ha „divat” lenne, hogy az alig egy-két éves épületeket néhány lakó valósággal „műemlékké” változtat. Legalább is belülről nézve. Nem az egészen elriasztó ron­gálásokra gondolok. Ma már szerencsére nagyon ritka az új parkettet eltüzelő vandál. Ákad? Hellyel-közzel, riasztó példának. De tízezerre és százezerszámra nem ilyen emberek lakják a házakat — és a házak mégis gyakran idő előtt ütött-kopot- takká válnak. Tízezerszámra rendes emberek, jó szándékú közömbösek és figyelmetlen szorgalmasok lakják — és ron­gálják az épületeket. Mindezzel nem az építkezések hibáit akarjuk igazolni. Nagyon jól tudjuk, hogy lakásépítkezé­sünk minősége (különösen a ki­vitelezés és főként a szerelés néhány vonatkozásában) még meglehetősen, gyenge. De sehol sincs „megírva”, hogy az épü­letek természetes sorsa a nyú- zás. Nem az elhasználódás —, mert az valóban természetes. De közömbös lehet-e, milyen gyors ez az elhasználódás? Kü­lönösen, ha tekintetbe vesszük, hogy a népgazdaságnak milyen óriási anyagi erőfeszítésébe ke­rült az új lakások tízezreinek felépítése. A legszebben kivitelezett épü­letnek se használ például az aj- csaűko­a szomszédot, aki másképpen nem is tud közlekedni. A jó vívmányok árnyoldalát mutat­ja az ablaktörések nagy száma. Egy új lakótelepünkön szinte egész nyáron — rendszeresen, napi pontossággal — hulltak az ablakok, csőmentek, törtek. — Hát aztán — mondta valaki, akivel beszéltem a dologról — biztosítva van, megfizetik. Az ablakbiztosítást a házfelügyelők valóban összegyűjtik elsején. De hát honnan kerül elő az a sok száz tábla üveg? Mondhat­ná valaki: Ugyan, hát átépíté­seknél, renoválásoknál maguk az építők is sokat betörnek. Csakhogy mások hanyagsága nem érv a saját hanyagságunk indokolására. És itt apró, való­ban nem égbe kiáltó hanyagsá­gok halmozódnak föl. De 'fel­halmozódnak, és ez a lényeges. Egy gyerek firkál a falakra: Ugyan, semmiség. Legfeljebb még egyszer odakerül: „Hajrá” vagy „Fujjj” — aszerint, me­lyik csapatnak szurkol a kisle- gény. De öt gyerek, tíz gyerek már egész telepek vadonatúj és nem olcsó lábazatfestését fir­kálja össze. Ki inti le őket? Sokszor senki. Kis parkokat ta­possunk és villanykapcsolókat törünk. Filléres holmi — egy darab belőle. De tízezer? Kis madár a seregély. Egy­maga, „szólóban” apró, rokon­szenves jószág, amit eszik, egy falat. Két szőlőszemmel jól la­kik. De tízezer seregély rajba verődve veszedelmes egy egész szőlőhegyre. És bizony vadászni kell rá, riogatni, ha nem aka­runk károsodni miattuk. Apró felelőtlenségeink ilyen seregélyrajjá nőnek a bérhá­zakban. Ne sajnáljunk tőlük — egy kis hessegetést. PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Báes-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither Dániel. Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István igazgató. Szerkesztőség: Kecskemét, Városi Tanácsház. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19, 25-16. Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér l/a. Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Elő fizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj t hónapra 13 form: Báes-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: 11-85.------- —-átüti. 99 „ Vizsgásnak a fénycsövek A Dél-alföldi Áramszolgálta­tó Vállalat dolgozói ezekben a napokban százharminc kandel­ábert és higanygőzlámpát „vizs­gáztatnak” Kecskeméten. A mű­szaki ellenőrzés során a hibás lámpafoglalatokat — melyek miatt sok utca napokig sötétben volt esténként — kicserélik és az üvegburkolatokat is megtisz­títják. Képünkön: A szerelők a Katona József tér egyik kandel- láberét javítják. , belül is írnak pályamunkákat. Méltón akarnak felkészülni a felszabadulás 20. évfordulójára is. Ezért úgy tervezik, hogy márciusban nagyszabású műsort és kiállítást rendeznek. — A község régi utcaneveit már összegyűjtöttük, s együtt vannak a dűlőnevek is. Most a felszabadulással kapcsolatos em­lékeket gyűjtjük — újságolja Vincze Imre, szakköri tag. — Öröm velük dolgozni, na­gyon igyekvő, szorgalmas gye­rekek, s többségük két-három éve tagja a szakkörnek — me­séli róluk Fekete Dezső. A napokban egyébként ven­dégek jártak náluk. A szom­szédos megyék népművelési és oktatási osztályainak vezetői. A látottakat nagyon értékesnek tartják, s úgy nyilatkoztak: Ér­demes e szakkört szélesebb alapokra helyezni. 0 . örömmel nyugtázták e véle­ményt, s a munka folyik to­vább. Egymás után kerülnek megvitatásra a régi képek, do­kumentumok és a szakkör tag­jai előtt lassan egész valóságá­ban kitárul az elmúlt húsz év, Molnár József Pillanatok a pult előtt Korszerűtlen, szűkös az üz­let? Kicsi a raktár? Csak az el­adók a megmondhatói, mennyi­re az. A vásárló mégis alig ve­szi észre. Feledteti vele az ud­varias, gyors és pontos kiszol­gálás. — Szinte jólesik az itteni dol­gozókra nézni. Mindig tiszta fehér köpeny, ápolt haj és olyan barátságosak... — je­gyezte meg tegnap a pékáru­részleg előtt sorban álló társnő­jének egy irhabundás asszony. — Igen — helyeselt a másik vevő —, kevés helyen ilyen gyorsak és készségesek. Azt is szeretem bennük, hogy ha nin­csenek sokan a boltban, mindig akad egy-két barátságos szavuk az emberhez. A fűszerrészleg­ben dolgozó asszonykával vala­melyik nap együtt méltatlan­kodtunk a gyerekcipők szűkös választéka miatt. És az a fia­talember is a töltelékárunál, olyan helyes. Pár nappal ezelőtt felvágottat vittem. Kértem, hogy ne a rúd végéből szeljen, mert vendégeknek lesz. És szó nélkül, mosolyogva adott abból, amit kértem __ — Tessék parancsolni... — szakította félbe a beszélgetést a kecskeméti Kossuth téri élelmi­szerbolt fehér szalaggal átkötött fekete hajú eladónője, s máris mérte a kért háromnegyed kiló kenyeret. ^ -» —y —n

Next

/
Oldalképek
Tartalom