Petőfi Népe, 1964. november (19. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-04 / 259. szám

2. oldal 1964. november 4, szerda Elnököt választ az Egyesült Államok Az alkotó marxizmus — leninizmus kimagasló okmánya Uj király Szaúd Arábiában ÉJFÉL UTÁN égj perckor, magyar idő sze rint kedden 6 óra 01-kor megkezdődött az Egye­sült Államokban a szavazás: New Hampshire állam Dixville nevű helységében nyolc választó­EGY NAP Á KÜLPOLITIKÁBAN érdekében való fejlődé­sére. A szocialista közös­ség ereje — mutat rá a továbbiakban a Pravda az egységben és az összefogásban rejlik. Az SZKP, az egész szovjet nép a szocialista orszá­polgár leadta szavazatai. Hétfőn mindkét jelölt az utolsó erőfeszítéseket tette a szavazók meg­nyerésére. Johnson elnök, a demokraták jelöltje és Goldwater szenátor, a köztársasági párt el­nökjelöltje egyaránt beszédet mondott, majd te­levíziószózattal fordult az ország népéhez. John­son egész választási programját összegezte. Ki­jelentette, hogy célja megőrizni a világbékét, csökkenteni a nukleáris háború veszélyét. Meg­jegyezte, hogy továbbra is meg akarja tartani a kizárólagos ellenőrzést az atomfegyver rava­szán. Hangoztatta, a szövetségesekkel való vi­szony megszilárdítását és a mérsékletet az or­szág katonai erejének felhasználása terén. Vá­lasztási kampányának másik vezérmotívuma an­nak hangsúlyozása, hogy Kennedy örökségét kö­veti. Élesen bírálta Goldwatert, mert ellenzi az olyan tartós megállapodások keresését, mint pél­dául a moszkvai atomcsendszerződés, és mert Goldwater elítéli az erő felhasználásában tanú­sított mérsékletet, és azt hangoztatja, hogy az atomfegyverek csupán a hagyományos fegyver­zet új változatát jelentik. A kampány utolsó lé­péseként mindkét jelölt otthonában várja a vá­lasztások kimenetelét. Az eredmények összege­zésével és a választások lebonyolításával több mint 150 ezer ember foglalkozik, köztük 20 ezer újságíró. A tegnap este fél hét órakor érkezett MTI-híradás szerint az Egyesült Államok egész területén folyik a választás. A két elnök- és két alelnökjeiöltön kívül 1033 jelölt verseng a 35 szenátusi, 435 képviselőházi és 25 kormányzói helyért. Ezeken a választásokon 40 államban 235 helyi alkotmánymódosítás és törvényjavaslat sor­sáról is döntenek a választók. A körülbelül 175 ezer szavazókörzet közül a keleti partvidéken néhány már magyar Idő szerint 22 órakor lezár­ja a szavazást. Alaszka nyugati partján azonban csak reggel nyolc órakor (washingtoni időszámí­tás szerint éjjel két órakor) zárják be kapuikat a szavazóhelyiségek. A PRAVDA keddi számának vezércikke a Nagy Októberi Szocialista Forradalomra való megemlékezés szellemében foglalkozik az SZKP programjával, a Szovjetunió bel- és külpolitikai helyzetével. Hangsúlyozza, hogy a szocialista vi­lágrendszer egyre nagyobb hatással van a tár­sadalomnak a béke, a demokrácia és a haladás gokkal való kapcsolataiban a XX., a XXI. és a XXII. pártkongresszuson kidolgozott történelmi jelentőségű határozatokat, az SZKP programjá­ban foglalt elveket követi. A világlapok bő ki­vonatban ismertetik és kimagasló jelentőségű okmányként kommentálják az SZKP program­ját. A Rudé Pravo és valamennyi csehszlovák lap a forradalmi stratégia és taktika fontos ré­szének tartja az SZKP és a kommunista világ- mozgalorrt nagy eseményének a most közölt do­kumentumot. Az Humanité többek között meg­állapítja, hogy a cikk jelentősége lényegesen túlnő az egyszerű évfordulói megemlékezés ke­retein. Leglényegesebb eleme, hogy újra aláhúz­za az SZKP és a szovjet állam politikájának folytonosságát, valamennyi területen. A két leg­jellemzőbb vonásként azt emeli ki az Humanité cikke, hogy az SZKP napjaink főproblémájának az egység kérdését tekinti, és hogy reálisan ítéli meg a megoldásra váró feladatokat, amikor azt hangoztatja, hogy a párt helyes irányvonalát gyakorlati módon, tudományos alapossággal kell megvalósítani. SZAÜD KIRÁLY többé már nem Szaúd-Ará- bia uralkodója, helyét öccse: Fejszal Ben Abdul Aziz herceg foglalta el a trónon. A hat és fél éve dúló testvérharc — állapítják meg az első kommentárok — úgy látszik új szakaszába lé­pett. A zsarnokként uralkodó, abszolút kényúr 1958-ban még csak miniszterelnökké nevezte ki Fejszalt nem akarván sem átadni, sem megosz­tani uralmát, csak a korszerűsödés látszatát kí­vánta kelteni. Később Szaúd elkergette Fejszalt, de az 1962-ben újból visszatért és egyre erőtel­jesebben a kezébe vette az ügyek intézését. Vé­gül európai útjának botránysorozatai után hiva­talosan is letették Szaúdot a trónszékről. Szaúd- Arábia, mint ismeretes reakciós szerepet töltött be a nemzetközi életben: Területén amerikai tá­maszpontokat létesítettek és állandó volt a Je- men-ellenes magatartása is. A változásról szóló jelentések túlságosan szűk szavúak ahhoz, hogy véleményt lehetne alkotni. Szaúd távozása min­denesetre megkönnyíti a lehetőséget a kedvező változásokra. Azt azonban, hogy Washington és a hatalmas olajvállalat az ARAMCO visszavo­nul-e követeléseitől és enged-e teret e változá­soknak, azt még nem lehet tudni. „í^mwálaztcLk” Jlzniti a utóját MOSZKVA. (MTI) Leningrádban e napokban sok minden emlékeztet a 47 év előt­ti őszre. A Néva-partján, a Téli Palotánál, a főpostánál fegyve­res vörösgárdistákkal és matró­zokkal találkozik az ember. — Folynak „Az Auróra tüze” cí­mű film felvételei. Elhagyta állandó horgonyzási helyét a film főszereplője, a le­gendás hírű cirkáló is, amelyet három vontatóhajó vitt az egy­kori Miklós-hídhoz. November 7-én az Aurora nyitja meg a Balti-flotta egységeinek dísz­szemléjét, utána pedig hajó­ágyúja leadja történelmi lövé­sét. Ez a jelenet filmszalagra kerül. Még egy szokatlan kép fogad­ta a napokban a leningrádiakat. Ismeretlen márkájú, sötétzöld ponyvatetős autó haladt él a Volgák és Moszkvicsok között. Kevesen tudták, hogy a 46—47. rendszámú kocsin valamikor Sztyepan Gil sofőr fuvarozta Lenint, s hogy a történelmi re­likvia Gorkiból került a Lenin- grádi 1. számú Autójavító Vál­lalathoz. Ott kicserélték a mo­tort, átfestették a kocsit, s egy­kori fényképek alapján kiegé­szítették a hiányzó alkatrészek­kel. Az autó a „Lenfilm” stú­diójába került, ahol majd Le- nin-filmek forgatásánál hasz­nálják fel. Lenin ma is élő sofőrje, a nyugdíjas Sztyepan Gil felhívta telefonon a leningrádiakat: „El­képzelhetik, mennyire szeret­ném látni a felújított kocsit. Életem legszebb évei fűződnek hozzá”. Kilép-e Franciaország a NATO-ból? PÁRIZS. (MTI) Francia illetékes helyen nem erősítik meg. de nem is cáfol­ják a nyugati fővárosokban el­terjedt híreket, miszerint Fran­ciaország a NATO elhagyására készül. A kormányhoz közelálló körökben azonban utalnak ar­ra, hogy a kérdést helyesebb úgy felvetni, vajon a NATO fennmaradhat-e jelenlegi for­májában, ha létrejön a multi­laterális atomerő, amelyben a NATO egyes vezető tagállamai, mint Franciaország, nem vesz­nek részt. Washington és Bonn erőfeszí­téseit, hogy a multilaterális atomerőt mielőbb tető alá hoz­zák. Párizsban Franciaország elleni „hadműveletként” fogják fel, amelynek az a célja, hogy keresztülhúzza de Gaulle Nyu- gat-Európa politikai egyesíté­séről szőtt terveit. Párizsi politikai megfigyelők úgy vélik, hogy de Gaulle egy­előre még kitart várakozó ál­láspontján. A Figaro nem tart­ja kizártnak, hogy a francia kormány az amerikai elnökvá­lasztás után újabb javaslatot tesz a NATO átszervezésére és csak akkor folyamodik a nyílt szakításhoz, ha kezdeményezé­sét visszautasítják. Szovjet-kongói közös közlemény A szovjet parlament meghí­vására október 12-től 26-ig kon­gói (Brazzaville) parlamenti küldöttség tartózkodott a Szov­jetunióban. Kedden Moszkvá­ban közzétették a kongói kül­döttség látogatásának eredmé­nyeiről szóló közös közleményt. A szovjet parlamenti képvi­Nyugat-berlini tudósítás A Quick „szenzációja 99 (APN: L. Burnjasov.) „A Tegernsee kincse”, „Meg­találták a Führer nyolc elve­szettnek hitt beszédét” — ezek­kel a sokatmondó címekkel lá­tott napvilágot a minap a müncheni Quick c. hetilap. Ez a magazin közölte a nyájas ol­vasóval, hogy „hála” Schaffer egykori Gruppenführer tevé­kenységének, a német nép is­mét birtokába jutott a „Vezér” nyolc beszédének, melyeket az 1937. és 1942. között különböző gyűléseken mondott. A Quick a „szenzációt” látható gyönyö­rűséggel, egészoldalas fénykép­illusztrációkkal tálalja fel. A rohamosztagos ex-Gruppenfüh- rer „haditettét” természetesen kellő részletességgel ecseteli. Nos, a Gruppenführer éve­ken át őrizte magánál a Füh­rer „gyújtó hatású” beszédeit. Várta, hadd teljék az idő. Most azonban, úgy látszik, elérkezett­nek látta a pillanatot, hogy a Quick riporterének jelenlété­ben rejtekhelyéről kiemelje a rozsdamarta vasládát, benne a 192 kazettát, amelyek mind­egyike ezt a feliratot viselte: „Pótolhatatlan érték ...” A müncheni szerkesztő ter­mészetesen nyomban közkinccsé tette a nevezetes beszédek leg­érdekesebb részleteit. Ám történetesen a Quick- nek ugyanabban a számában egy másik szenzációra bukkan­hatunk. A lap interjút készí­tett azzal a hizonyos Heinecke ügyvéddel, aki úgy tett szert kétes hírnevére, hogy a náci­pereken nemcsak Hitler csatló­sait vette védelmébe, hanem — magát a Führert is. A polgári lapok persze bő­ségesen foglalkoznak Heinecke kijelentéseivel. Az utóbbi idő­ben tudniillik Nyugat-Németor- ságban mind hangosabbak az olyan követelések, amelyek már nemcsak a nácikat, hanem esz­méiket is védelmükbe veszik. A jobbára „barnafoltos” jogászo­kat foglalkoztató bonni igazság­szolgáltatás egyenesen napi­rendre tűzte a bűntettek „elé­vülését”. A nyugatnémet saj­tó tág teret szentel a kérdés­nek, különösen a második vi­lágháború befejezésének közel­gő huszadik évfordulójával kap­csolatban. S bár a közvélemény igen széles rétegei határozot­tan fellépnek Nyugat-Németor- szágbna a nácik és a háborús bűnösök „elévülés” ürügye alatt történő rehabilitálása ellen, a bonni hivatalosok ismét arra készülnek, hogy 1965. májusá­ban megkíséreljék fehérre mos­ni a hitlerista hóhérokat, Lassankint felszámolnak azok a hivatalok, amelyek a „nem­zeti szocialista bűnök” megál­lapításával foglalkoznak. A ludwigsburgi főügyész, dr. Schüle például bejelentette: hivatala a jövő tavasszal be­szünteti tevékenységét, miután állítólag „az összes fontosabb bűncselekményt” feltárták már, s ezért „nem látszik célszerű­nek” a náci háborús bűnösök törvény előtti felelősségéről szóló paragrafusok hatályának meghosszabbítása. Ugyanakkor Robert Kempner adatai szerint Nyugat-Németor- szágban ma mintegy tízezer olyan náci háborús bűnös sza­ladgál, akire különös módon ez ideig nem figyelt fel a bonni igazságszolgáltatás. Bien Hoa visszhangja WASHINGTON. (AFP, Reuter, AP) A dél-vietnami szabadsághar­cosoknak a Bien Hoában levő amerikai légitámaszpont ellen végrehajtott sikeres támadását követően Dél-Vietnam kérdése áll az amerikai kormány figyel­mének középpontjában. Johnson elnök hétfőn a dél­utáni órákban másodízben is tanácskozásra ült össze Rusk külügyminiszterrel, és Mcnama- ra hadügyminiszterrel. Mint Rusk később újságíróknak elis­merte, a különböző érintett kér­dések között ezúttal is elsősor­ban a vietnami helyzettel fog­lalkoztak. Miközben az Egyesült Álla­mok lakossága megválasztja az ország elnökét, az amerikai köz­véleményt élénken foglalkoztat­ják a Bien Hoa-i részleteket is­mertető jelentések. Strom Thurmond szenátor, Goldwater elnökjelöltségének egyik támogatója hétfőn este nyilatkozatot adott ki, amely szerint meg nem nevezett, de „megbízható illetékes forrásból,” úgy értesült, hogy a támadás­ban sokkal több ember vesztet­te életét, mint amennyit — négy halottat és 31 sebesültet — az amerikai hadügyminisztérium jelentése beismer. A szenátor szerint 300—400 főre tehető az emberveszteség. Az amerikai hadügyminiszté­rium szóvivője csupán annak bizonygatásával válaszolt a sze nátor nyilatkozatára, hogy a ko­rábban nyilvánosságra hozott adatok helytállóak. Az amerikai sajtó bőségesen boncolgatja „Bien Hoa problé­máját” és felveti a felelősség, illetőleg a szükségszerűen levo­nandó következtetések kérdését. „A legújabb incidens követ­keztében szükségesebb, mint va­laha, hogy az elnökválasztás után sürgősen tisztázzuk dél- vietnami politikánk alapelveit. Meg kell határoznunk céljain­kat és azt, miképpen vethetünk véget hatékonyabban a háborús­kodásnak” — követeli a New York Times azzal a megjegy­zéssel, hogy a megoldásnak biz­tosítania kell Dél-Vietnam „sem­legességét”. Az amerikai lapvélemények­hez francia sajtóhangok is csat­lakoznak. A Combat megálla­pítja: „Ezek után nem vitás, hogy Dél-Vietnam problémájá­nak rendezése az új amerikai el­nök egyik legsürgősebb teendő­je lesz”, mert — mint a lap hangoztatja — a dél-vietnami kérdés ma döntő jelentőségű nemzetközi probléma. selők nagyraértékelték Kongó békeszerető politikáját és üdvö­zölték az ország népének és vezetőinek erőfeszítéseit, ame­lyeket a külföldi függőség alóli felszabadulás és a gyarmati rend maradványai felszámolása érdekében tettek. A kongói küldöttség tagjai a maguk ré­széről nagy értékűnek tartják a Szovjetunió segítségét Kongó­nak és más afrikai államok­nak, valamint az afrikai nem­zeti felszabadító mozgalomnak. A tárgyalófelek örömmel je­gyezték meg, hogy a két kor­mány a kölcsönösen előnyös ke­reskedelem kiszélesítésén fára­dozik. A közös nyilatkozat meg­állapítja, hogy a kongói nem­zeti hazafias erők győzelme után kedvező feltételek jöttek létre a szovjet—kongói kapcso­latok fejlesztésére. Létrejöttek és fejlődnek a két ország társa­dalmi szervezeteinek baráti kap­csolatai. A parlamenti szinten folytatott megbeszélések során érintették a nemzetközi helyzet különböző problémáit és meg­állapították, hogy a béke fenn­tartása, valamint a gyarmati rendszer végleges felszámolása kérdésében azonos nézetet val­lanak. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa küldöttségét meghív­ták a Kongói Köztársaságba. A szovjet parlamenti képviselők a meghívást elfogadták. Az osztrák sajtó Kreisky külügyminiszter látogatásáról BÉCS. (MTI) Az osztrák sajtó kedden vál­tozatlanul vezető helyen, nagy terjedelemben foglalkozik Kreisky külügyminiszter ma­gyarországi látogatásának ta­nulságaival, a magyar—osztrák kapcsolatok alakulásával. — A lapok hangoztatják, hogy Ausztria és Magyarország kö­zött normalizálódnak a kapcso­latok. A polgári Die Presse ezúttal gazdasági és kulturális rovatá­ban foglalkozik a budapesti lá­togatás eredményeivel. Kiemeli, hogy sokrétű együttműködésre nyílik lehetőség az államosított osztrák ipar, valamint a ma­gyar vállalatok között. — A Budapestről visszaveze­tő úton — írja a Voltksstimme, az Osztrák Kommunista Párt lapja — Kreisky külügyminisz­ter ismételten hangsúlyozta la­punk tudósítója előtt: mennyire elégedett első budapesti látoga­tásának eredményeivel. A kül­ügyminiszter annak a meggyő­ződésének adott kifejezést, hogy a budapesti tárgyalások nyílt légköre jellemzi majd Péter Já­nos magyar külügyminiszter viszontlátogatását Is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom