Petőfi Népe, 1964. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-24 / 250. szám

MÉLTÓ BEFEJEZÉS A tizedik aranyérem tulajdonosa a magyar labdarúgó-válogatott A KISZ KB távirata Toktóba Kedves sportoló fiatalok! Az elmúlt napokban egész népünk, a magyar fiatalok száz­ezrei fordultak feszült figyelemmel Tokió felé. Minden egyes győzelem, minden helyezés örömet és lelkesedést váltott ki be­lőlünk. Ragyogó szereplésiek, nagyszerű helytállástok újabb tö­megeket hódítottak meg a sportnak a fiatalok körében. Ezek­ben a napokban a fiatalok ezrei tanulták meg, hogy a kitartó munka, a szorgalom és fegyelem nagyszerű eredményekhez vezet. Ezekben a napokban a ti helytállástok eredményeképpen — még inkább növekedett a magyar ifjúságban szocialista ha­zánk, a Magyar Népköztársaság iránti büszkeség. A messzi távolból — a rádiót hallgatva, a televízió képeit nézve — éreztük, valamennyien becsülettel helytálltatok. Kö­szönjük valamennyieteknek, versenyzőknek, szakvezetőknek, azt az örömet, amit szereztetek nekünk, és szeretettel várunk haza benneteket. A magyar ifjúság nevében a KISZ Központi Bizottsága gad'tságra hívta fel a játékosok figyelmét, továbbá a pálya tel­jes szélességének jobb kihasz­nálására, és nagyobb fokú aka­rásra figyelmeztette a fiúkat. A második félidő elején Sze­pesi szép' támadás után a kapu fölé lőtt. Elkerülte a kaput, a másik oldalon Lichtnegel bom­bája is. A 47. percben végre megszületett az annyira várt magyar gól. Csernai a fél pályától ellen­állhatatlanul vitte fel a lab­dát, Vojta elől a jobbszélre húzódott. Bene elé játszott, az olimpia gólzsákja kapura tört, majd élesen beadott, és a labda a menteni akaró Weiss ballábáról a bal felső sarokba pattant. Öngól! 1:0! Utána a rohamozó magyar vá­ségként mindig ott volt Orbán és Szentmihályi. Az 59. percig váratott magá­ra az újabb magyar gól. Megint Bene nagyszerű alakítását tap­solta a közönség. Novák indí­totta a jobbösszekötő posztján a magyar középcsatárt a fél vo­naltól alig két-három méterre. Bene hatalmas lendülettel tört kapura, egymásután cselezte ki Picmant, Vojtát, majd a keresztező Weisst, s még mielőtt Urban odaért volna, 14 méterről nagy erő­vel a léc alá lőtt. 2:0! A higgadt, nyugodt magyar együttes tetszetős összjátékával nagy közönségsikert aratott, mind a labdarúgást kevéssé is­merő japán nézők, mind pe­dig a pálya legkülönbözőbb Pénteken igazd értelemben már zárónap volt a XVIII. Nyá­ri Olimpiai Játékokon. Alapo­san csökkent a program, amely­nek a fénye a kardcsapat-, a labdarúgó-, az ökölvívó-, a ko­sárlabda- és a röplabdadöntő volt, de óriási érdeklődés előzte meg a tornászok búcsúfellépé­sét is. Magyarország— Csehszlovákia 2:1 (0:0) Vezette: Askenázy (Izrael). Magyarország: Szentmihályi — Novák, Orbán, Ihász — Szepesi, Nógrádi — Farkas, Csemai, Be­ne, Komora, Katona. Csehszlovákia: Schmucker — Urban, Weiss, Pieman — Vojta, Geleta — Brumovsky, Mraz, Lichtnegel, Masny, Valosek. Az első percekben mindkét csapat kapkodott. Orbán hibá­zott és Valosek alig lőtt mellé. A másik kapu előtt Csemai ke­rült jó helyzetbe, de a kapusba lőtte a labdát. Eléggé változa­tos, élénk küzdelem folyt, a csatárok gyakran vállalkoztak lövésre, arra számítva, hogy a Vizes talajon a labda megcsú­szik a füvön és nehéz munkát ad a kapusoknak. Az irányzék azonban mindkét részről rossz volt. A magyar csapatban a vé­delem a két szélen ingadozott, elől pedig Bene és Csemai egyéni megol­dásokkal kísér­letezett Negyed­óra után azon­ban mind job­ban belelendült a csapat, s eb­ben nagy része volt Komora okos játékának, munkabírásának, továbbá a fürge, mozgékony, tá­madásban és vé­dekezésben je­leskedő Szepesi­nek. A 18. perc­ben Bene az ol­dalhálóba lőtt. M ind jobban me­zőnyfölénybe ke­rült a magyar csapat, folyama­tos, gördülékeny támadások fu­tottak, csak a szélsőket nem­igen kapcsolták be a játékba. A csehszlovákok A döntő első gólja. Bent a labda a csehszlovák hálóban a magyar—csehszlovák olimpiai labdarúgó-döntőmérkőzésen. (MTI Telefoto) beszorultak, a magyarok irány­zéka azonban továbbra is rossz­nak bizonyult. Néha-néha a szektoraiban elhelyezkedő ma­gyar sportolók előtt, akik mind­végig harsányan zúgták: „Haj­rá magyarok.” Ügy látszott, a csehszlovákok beletörődtek az eredménybe, de a balszárny azért többször zavart okozott. A 68. percben Masny tört be középre, de jó helyzetből Szent­mihályi ölébe lőtte a labdát. A 76. percben újra Bene tört ki, beadását Katona egészen közel­ről lőtte kapura, de a gólvona­lon álló Weiss fejéről szögletre került a labda. A 80. percben Valosek beadása után Nógrádi megzavarta a fejelni készülő Orbánt. Lichtnegel fejjel megtolta a labdát, és a közbeugró Bru­movsky a bal sarokba talált! 2:1! A védelmi hiba bizonytalanná tette az aranyérem sorsát, de a hátralevő időben nem történt különösebb baj. Felborult ezután a rend. A pályáról levonuló aranyérmese­ket a korláton átugráló szurko- 'ó magyarok fogták körül, ölel­gették őket. boldogan vonultak együtt az öltözőbe. A magyar—csehszlovák olim­piai döntő élvezetes, emlékeze­tes mérkőzésként vonul be a sporttörténelembe. Az eredmény alakulását nagyban elősegítette a magyar fiúk töretlen harci szelleme, a csapat egysége és az összhang, amely szembetűnő volt az egész tokiói tartózkodás alatt. MJCZA ANIKÓ bronzérmes A Fővárosa Tornacsarnokban pénteken este zsúfolt nézőtér előtt került sor az olimpiai tor­nászbajnokság befejező számai­ra. Ezúttal a nők versenyével kezdtek. Elsőnek gerendán ren­dezték meg a hatos döntőt. Gerendán olimpiai bajnok: Vera Caslavska (Csehszlovákia), 2. Tamara Manyina (Szovjet­unió), 3. Liarissza Latinyina (Szovjetunió). Ezután következett a talaj­bajnokság döntője. Rendkívül magas színvonalú versenyt ví­vott a hat kitűnő formában le­vő versenyző. A magyar tábor, csaknem a teljes magyar olim­piai csapat megjelent, hogy lel­kesítse, buzdítsa Anikót. Hatal­mas tapssal köszöntötték Ducza gyakorlata után a megjelent pontszámot, 9,7-et, amellyel megszerezte a 3. helyet. A magyar tornasport újabb sikeres tokiói képviselője a 22 éves Ducza Anikó, Jánosi Fe­renc röplabdaválogatottunk fe­lesége. Kevesen gondolták, hogy az alig egyesztendős ifjabb Já­nosi csemete mamája Tokióban egyáltalán szerepelni fog. Arra pedig még kevésbé számítottak, hogy dobogóra is kerül. Ducza Anikó 1957-ben került a válo­gatott keretbe. Szerepelt már a római olimpián is. Az Európa Kupában és a világbajnoksá­gon 3. helyezést ért el. Első si­kereit a legkényesebb szeren, gerendán aratta. Tokióban vi­szont talajon szerepelt jól. Női talajgyakorlatban olim­piai bajnok: Larissza Latinyina (Szovjetunió), 2. Olina Asztaho- va (Szovjetunió), 3. Jánosiné Ducza Anikó (Magyarország). Kellemetlen meglepetés A Vaszeda-csarnokban magyar szempontból nem jól kezdődött az olimpia utolsó előtti napja. Kardcsapatunk a negyeddöntő­ben váratlanul vereséget szen­vedett az olaszoktól 9:7 arány­ban, s ezzel megszakadt a ma­gyar kardvívók 1928 óta tartó olimpiai csapatbajnoki sorozata. A magyar csapat csak az 5—6. helyezésért vívhatott tovább, ennek során Románia ellen 9:0 arányban, a Közös német csapat ellen pedig 9:3 arányban győz­tek kardvívóink. Az aranyérmet a Szovjetunió csapata szerezte meg, második helyen Olaszor­szág, harmadik helyen pedig jobb találatarányával Lengyel- ország végzett. PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither DánleL Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat, elelős kiadó: Meze: István lgazgatf Szerkeszt 5ség­Kecskemét, Városi Tanácsház Szerkesztőségi telefonközpont 26-19, 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-38. Vidéki lapok: 11-22. Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér 1/a Telefon: i7-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési dp I hónapra 13 forint Bacs-Klskun megyei Nyomda V Kecskemét — Telefon.: 11-85 Index: 25 065, Olimpiai bajnok labdarúgócsapatunk a felkészülés időszakában a Népstadion gyepszőnyegén. lógatott újabb gólhelyzethez ju­tott. A bal oldalra kisodródott Bene, miután magával vitt két- három védőt, nehéz szögből a jobb kapufát találta él. A ki­pattanó labdát Katona elha­markodottan fölé lőtte. A cseh­szlovákok csak ritkán jutottak el a magyar kapuhoz, ezeket az csehszlovákok is támadáshoz jutottak, de ha mégis kapura ment a labda, Szentmihályi ma­gabiztosan, imponáló nyugalom­mal védett. A 42. percben két­szer is merész belevetődéssel ka­parintotta meg a labdát a rátá­madó csehszlovák csatárok elől. A 44. percben majdnem gólt kaptunk, a védelem bal oldala hibázott, Valosek azonban az égbe rúgta a labdát. Szünetben Lakat Károly hig­akciókat már a fedezetek — Komora támogatásával — jól megszűrték, s aztán végső ment-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom