Petőfi Népe, 1964. október (19. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-18 / 245. szám
Vadlibák Itt állok a szilváiánál szívemmel mérem a csendet, az ősz felhős homlokában csillagrajok helyezkednek. Kérges szelek verik össze a szilvafa bütykös ágát, majd elhallgat a szél, s újra a csönd nyitja vasvirágát. Halk suhanás hull a földre — így suhannak el az árnyak —s föltekintek, s éles rajzát látom meg a vadlibáknak. Őszi vadlibák, ti könnyű csontozatú élő gépek, meddig hajt a szív motorja vágy, a cél, a messzeségek? Meddig vonz a végtelenség s kétes titkok lidércfénye, próbálja a szárny ívének s az -átlátszó ég mélysége? Meddig vonz ...? de minek kérdem hisz nekem is ez a sorsom, mélységek és titkok súlyát én is a szívemben hordom. Engem is az új varázsa a már bomló titok fénye hajt az életen keresztül s csábít el a messzeségbe. Bennem is a vér dobolta az indulás riadóját s indította meg e szívet, ívelésem halk motorját. Előttem is cél világít az út bolyhos homályába egy új hittel ötvözött kor belőlünk nőtt Kánaánja.. • Dong a szél. A szilvafáról hulló levél raja árad s messziről hallatszik hangja a gágogó vadlibáknak. Gál Sándor 1. ötven esztendővel ezelőtt. Szabó néni fiatalasszony volt, harmadik gyermekét várta. Már az utolsó hónapokban van, nehéz a járása, de azért begyalogolt Szelevényre. A jegyző hívatta valamilyen mezőrendőri kihágás miatt. A bökényi tanya ugyan csak egyórai járásra van innen, mégis erősen dagadozik a lába. leül pihenni a templomAzt hitte, az ég szakadt ra, olyan sötét lett a lelke, mint a csillagtalan komor éj. Teje elapadt nagy kínjában, úgy jártkelt a tanya körül, mint valami szélütött aggastyán. Pedig még csak az elején volt a megpróbáltatásoknak. A gazda ugyanis, Csúcs Károly, akinek a tanyáján Szabó Mihály huszárközlegény tanyásbéres volt, de akinek paripája immár a Tej úton ver fényes szikrákat Szabó néni szerelnie Móra A fodormenta, zsálya, fecskefű természetesen-tiszta, egyszerű színéből, fanyar illatából szőtted mosolygósán is nyugtalan mesédet; mert nyugtatóan nem szólhat soha az alázott szegények cinkosa, s bár nem kavart vihart a Tisza-tájon, de homokban is megmaradó lábnyom a Mű (— s csak annák nem groteszk e kép, aki a búzamezők énekét úgy dúdolta, hogy a színlelt alázat egy szemvillanásban is égre lázadt); mert szívből s joggal az beszélhet itt, ki homokban is talál valamit; történelemmé kövült igazságot fordított ki titokvallató ásód: csak a célszerű szegényemberek serege tartja vállán az eget, s öröktől fogva gyanakodva nézi azt, aki segít a baját tetézni; de megérzi az embermeleget, mikor a szó a szívére pereg; s bár tizedelje, pusztítsa akármi, a holnapját mindig ki tudja várni; — jazig s a kelta, szláv, hűn és magyar egyhiten élt, mert jobbat, mást akart; ’ — fiának vall a föld népe, mert folyvást varrtad kopottas szűrére a sújtást, hogy mégis elviselhető legyen a mindig jobbért küszködő jelen — s bár krajcáros szivarod tövig 'égett, friss csobogású meséd nem ér véget, mert — túl az érettségi tételen — országod-hazád lett a Végtelen. Pákolitz István OCgCl l/CillU ct ucresi feladatoknak. Hiszen mióta Mihály nincs idehaza, csak éppen hogy megyen a gazdaság dolga. Mit tud ez a keszeg kis asz- szony Sopánkodni, jajgatni, a gyerekeit ajnározni? Ki vele, akad helyette más! Így lett földönfutó a következő tavaszon Szabó néni. Három kicsi gyermekével bement Csongrádra, ott az egyik rokon kunyhójában húzódott meg a szőlőben. Üjra kezdte az életet. Bejárt mosogatni a „Magyar Király” konyhájára, ahol némi kis ételmaradék jutott a gyerekeknek is. Itt dolgozott két évig, ezalatt összerakott annyi pénzt, hogy őszre megvehette volna a Gebula-bolt kirakatából rámosolygó berliner kendőt. Gyűjtötte, gyűjtögette a filléreket, és hogy a pénz jó helyen legyen, bizalommal helyezte letétbe a szálloda főpincérénél. Amikor azonban ki akarta venni a pénzt, nagy meglepetés érte: a sima modorú, ragyogó ruhájú „főúr” kereken kijelentette, hogy neki az életben soha senki egy fillért sem adott át megőrzésre. És hogy a piszkosságot még a saját lelke előtt is letagadhassa, az asszonyt elzavartatta, menjen, amerre lát. Így maradt kendő nélkül ismét Szabó néni. És így maradtak cipő nélkül a gyerekek. Kezdhette újra az életet. Illetve folytathatta a kálváriát. A két nagyobbik gyereket eladta kisbéresnek, csak a kis János maradt odahaza. Talált egy emberséges gazdát, aki befogadta tanyai szakácsnőnek és megengedte, hogy a gyerekét is magával vigye. Az emberségből aztán hamarosan kiderült az embertelenség, a gazda ugyanis nemcsak munkáját akarta kizsarolni az asszonynak, hanem a teste is kellett neki. Szabó néni éjnek idején menekült el a tanyából, karján cipelvén alvó gyermekét. Hová menjen? Kihez forduljon? Könnyű a madárnak. Ha vihar cibálja a fészkét, kirepül a mezőre, keres magának védett helyet és összehordja újból a kicsi tanyát. Könnyű a madárnak. De nehéz Szabó néninek. A rokon is kitette a kunyhóból, nézhetett újból fedél után. Végrehajtotta tehát a legirgalmatlanabb cselekedetet, amitől irtózott szíve- lelke: Jancsit menhelybe adta, és ő maga beállt szolgálónak egy pesti orvos háztartásába. Itt aztán végre találkozott az emberi jóság egy darabjával. Két év után az orvos felesége — látván Szabó néni kimondUofoflon vá tívQlzA7QCQt Lm Bozsó János: Tehenek. adott gyermeke után — hozzájárult ahhoz, hogy Jancsit felhozza Pestre és a házmesteréknél helyezze el. Jancsi onnét járt iskolába. !_3J Két évtizeddel ezelőtt nagyot fordult a világ kereke. A Nap, aminek feljöttét évszázadok óta hirdették becsületes próféták, teljes fényében felragyogott és rásütött erre a földre. Szabó néni háta meghajlott már ekkor, de három fia annál izmosabbra nőtt. Két nagyobbik fia földet kapott a Bökényben, Jancsi pedig Pesten egy nagy gyárban. Szabó néni hazament legnagyobb fiához. Akinek az életét a munka szenteli meg, az nem tud nyugodni még öreg napjaiban sem. Így volt Szabó néni is. Bár, fiánál minden jóban része van és egy szalmaszálat sem kellene keresztbe tennie, nem enged a negyvennyolcból. Ott sürög-fo- rog fia kis gazdaságában, és olyan csodálatosan szép mangalicákat nevel, hogy messze földről csodájára járnak az emberek. A följebb való napokban Szabó néni felment Pestre Jani fiához. Kis unokáját még nem látta, és mivel olyan szíves szóval hívták, hát felment. Az egyik délelőttön Janival kimentek a Mezőgazdasági Kiállításra is. Bizony, az valóban csodálatos volt, amit akkor látott. A sok szépség, a sok gazdagság csordultig megtöltötte a szívét. Boldogságában gyakorta sírva fakadt. Hűvös szél fútt, zord őszi eső esett éppen. Szabó néni dider- gett, vézna csontjai fáztak. De ezt alig vette észre a sok látnivalótól. Mentek helyről helyre, cso- dálgatták a sok szépséget. Egy- szercsak Szabó néninek földbe gyökerezett a lába, megdöbbenve nézett az egyik áruházi kirakatba. Aztán sietni kezdett, Jani alig bírt vele lépést tartani. Nézte Szabó néni, nézte mereven, ám egyszerre csak könny szökött a szemébe. Csillogott az a kicsi könnycsepp az öreg szem apró szögletében, mint valami gyémánt. Jani is észrevette. Eleinte nem tudta okát adni anyja meg- illetődöttségének, de ahogy kicsit jobban körülnézett, látta. Szabó néni nem szólt semmit. Jani sem. Nem is kellett itt beszélni. Jani bevitte anyját az áruházba. Az eladó megkérdezte: — Melyiket csomagoljam be? Szabó néni suttogása alig hallatszott: — Azt a drappot, lelkecském, azt a drappot... A csomagoló még egy kedves jókívánságot is adott az áru mellé: — Viselje jó egészséggel, kedves néni! Azzal Szabó néni magára terítette a vadonatúj berliner kendőt. Puha bolyhái beborították a vállát. Könnyének gyémántja rápörgött a rojtokra. Sírt Szabó néni, mint ahogyan sír a szerelmes, aki végre meglelte a boldogságot. Zavarában, örömében nem tud egyebet csinálni, hát legalább sír... Balogh József val, úgy gondolta, hogy irgalom ide, irgalom oda, ez az asszony nem tud hiszen az egész dolog csak a mezőőr okvetetlenkedése, a Piros nem bitangolt bele a Má- téffy úr lucernájába. Ez a mezőőr is az urak csahosa, őket szolgálja, nekik hízeleg, nekik teszi a szépet. Most biztosan megbünteti a jegyző jó pár koronára, mert Mátéffy úr olyan akár az isten. Ö a megye főispánja. Didereg. Vékony kis pruszlik van rajta, pedig a Kőrös felől hideg szél támad. A napnak is gyenge már a tüze így novemberben. Jó lesz felkelni a hideg kőről, nehogy felfázzon. — Ahogy felcihelődilk, látja, hogy a kirakat sarkában ott kínálja magát egy kávébarna színű gyönyörű berliner kendő. Kínálja magát: melegítlek, csak tegyél a válladra, hiszen úgyis olyan keszeg, csontos a vállad, te szegény parasztasszony... A berliner kendő kínálta magát. Szabó néni beleszeretett olthatatlanul és erősen, a harmincéves asszony minden ragaszkodásával. A jegyző tíz koronára büntette. Éppen a berliner kendőt vette le ezzel a válláról. Pedig még rajta sem volt... ~zT Van olyan szerelem, amely egész életen át kísért és sebet mar az ember leikébe. Ilyen volt Szabó néni szerelme a berliner kendő iránt. Amikor a jegyzőtől kijött, üres bugyellárissal és síró szemmel még egyszer odajárult a kirakathoz, jól megnézte a kendőt. Hogy aztán soha el ne felejtse. Hazament és megszülte harmadik gyermekét, akire a János nevet ragasztotta rá. Aztán tovább folytatta az iszonyatos harcot az életért. Ez a harc azonban megduplázódott, a vállára rakott teher sokszorta nehezebb lett, mert egy zimankós januári napon levelet hozott a postás valahonnan a harcok mezejéről. A levélben tudatták Szabó Mihálynéval, hogy élete- párja, Szabó Mihály közhuszár ellenséges golyótól találva hősi halált halt a csatatéren. Az elárvult asszony roskatag lélekkel vette tudomásul a hírt. Árva volt már eddig is, hiszen mindjárt az első napon elszólította emberét a behívó, övé lett minden gond, 'keserűség és éjt nappallá tevő munka. Meg itt volt a két kicsi gyerek és a harmadik, aki éppen akkor volt kéthetes, amikor a halálhírrel bezörgetett a hivatalbéli tanyai kézbesítő. — Édes kicsi árvám! — borult rá csukló zokogással a kicsi bölcsőre —, de hamar megkóstoltad az árvakenyeret! anoi — leven a falu egyetlen boltja — mindent be lehetett szerezni. Kellene is beszerezni, ha volna miből. — Igaz, ám csakhogy otthon igen szűkén van a pénz, inkább nincs, mint van, a gyerekek mezítláb, az embernek is kellene meleg alsó, csizma, meg minden egyéb. Már dér színesíti reggemal szemDen, ue- bula Mózsi kirakata előtt. Afféle falusi szatócsbolt, aprócska áruház, Rácz Edit: Szüret az aranyhomokon (relief) len te a mezőt, a gyerekek lábát kicsípi a csaholy, köhögnek is. Mint üres harang, úgy kong a mellük. Szabó néni nézi a kirakatot. . Van cipő, gyerekcipő is, erős bagariacipő. Ott van az ember- . nek a bolyhos meleg ing és nadrág, meg a strapacsizma. Aztán, ahogy megmozdul a szíve, látja, hogy van ott kis rékli, apró dunna, pólyapárna.. 8 ., .De mit akarhat a jegyző,
