Petőfi Népe, 1964. október (19. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-18 / 245. szám
Mint a falat kenyér Elveszett paradicsom Évadnyitó bemutató a Kecskeméti Katona József Színházban ban a legapróbb részletekig kidolgozott előadás bemutatására törekedett. Ügyelt arra is a szereposztásnál, hogy ebben a kitűnően megszerkesztett, részletszépségekben gazdag mű minden erénye érvényesülni tudjon. Szépen megkomponált alakítást nyújtott Zoltán szerepében Koncz Gábor. Eszköztelen egyszerűségre törekszik. Mondatainak belső lélektani indítékait világosan illusztrálja játékával, eggyé forr az alakkal, bár alkatilag eléggé távol áll a magával meghasonlott, az élet talmi örömeibe beleunt, a költői igazságszolgáltatás szigorával halálra ítélt orvostól. Tehetségének tüze azonban átvilágít a nehézségek ködén. Hatásos apró jelenetek, ízléssel kicsiszolt részletek bőven találhatók alakításában. Gondoljunk első találkozására Mirával, majd apjával. Szép és hiteles a zárójelenet is, amelyben a rendezői koncepció egy-egy apró mozzanat erejéig érzékeltetni tudja a Zoltán sorsával kapcsolatos reménykedés pislákoló féléjét is. Törekszik a szép, érthető, világosan tagolt színpadi beszédre. A nemes anyag, a dialógusok gazdag szövedéke új fényt kap, ahogy elmondja. Két igen tehetséges, fiatal művészünk kapott lehetőséget egy nagylélegzetű szerep megszemélyesítésére az Elveszett paradicsom-ban. Mindketten alkati és művészeti adottságaikhoz híven formálták meg önmagukban Mirát, mindkét alakítás hiteles. Szegedi Erika gazdagabb színárnyalatokkal, áradóan szeretetreméltó tónusokkal festi meg önmaga arcképét. Mozgás- kultúrája fejlett, erőltetettség nélkül beszél, szövegét mindig hibátlanul tagolja. Agárdy Ilona alakítása valamivel tartózkodóbb, az általa nyújtott jellemzés Miráról viszSarkadi sokat vitatott életművének ez a tragikusan szép darabja maga is polémiák forrása volt. A pesszimista életérzés, az élet újrakezdése iránti tragikus érzéketlenség azonban, mely Sarkadi más műveiben elő-elő bukkan — nem az egyetKamaradrámával nyitotta meg kapuit az idén a kecskeméti színház. Történelmi körképet, látványos jeleneteket tehát nem ígér az évadkezdés. Lehetnek talán, akik hiányolják is az ünnepélyességnek ezeket az évek óta beidegződött külsőségeit. Ügy érezzük a színpadról a műből áradó fény, a humánum tiszta ragyogása a legszebb ünneplés bensőséges emberi örömét, a nagy alkotásokkal való találkozás megrendültségét nyújtja a nézőknek. Az életről, az emberi célkitűzések magasságairól, mélységeiről beszél az Elveszett paradicsom. Alig lehet kétséges, saját sorsának tragikumát álmodta bele az író. Sebők Zoltán Mákjában életfilozófiájának szólójaként maga is a színpadra áll, s nemcsak szavaival, általa teremtett alakjainak színében csatázik az élet végső, döntő kérdéseivel. A tragikus hirtelenséggel mélybe hullt írói pálya, s a szakadék szélén egy pillanatra megálló főszereplő sorsának tragikuma kettősen színezi ennek a mostani bemutatónak az élményét. Mintahogy kettős az a kép, melyet a paradicsom elvesztéséről megrajzol Sarkadi műve. Az egyik: a divatos és jól kereső orvos felszínes, örömökben gazdag, de az élet valódi értékeihez viszonyítva sekélyes boldogságot kínáló édenkertje, melyet a tiltott műtétre vállalkozó sebész a halott szerető mellett állva veszít el. A másik: az alkotás, a tevékeny élet tiszta örömét kínáló igazi éden, melyet Sebők Zoltán a nagy sorsforduló utáni menekülés kurta perceiben apja házában ismer meg és amelynek kapuját nyitogat- va keserű megbasonlottsággal mondja a darab végén, arcát egy kicsit ez igazi édenkert napja felé fordítva, hogy „ezért a lányért élni is tudtam volna”. ^ Sebők Zoltán: Koncz Gábor len vezérlő motívuma a műnek. Legalább olyan erős a másik két szereplő ajkán felcsendülő kettős szólam, mely a férfias sorsvállalást, az alkotás és munkálkodás nemes és igazi örömét, az érzelmek diadalmas tisztaságát zengi. A hetvenöt éves Sebők Imre, a nyugdíjas tanár megrendítő mélységekről lebbenti fel a fátylat, amikor saját életfilozófiájáról vallva mondja, hogy ő most, élete alkonyán is a „halál ellen” választotta a szüntelen munkát. Ennek az életnek a derűs szépségeit formálta láthatóvá Mira alakjában is Sarkadi. Mint fókuszban gyűjtötte össze azt a sugárzást, mely a tiszta emberség paradicsomi kertjéből az ő lényén visszatükröződve árad. Nem több, mint három szólam hangzik fel a Sarkadi által megcsendített dallamban. A kis kamaraegyüttes hangjának zengése azonban valóban a méltó és ünnepélyes évadkezdés örömét adja a színház közönségének. Sarkadi műve .zig-vé- rig modern. Kísérletező kedve, mellyel megpróbáltatások elé állította életfilozófiájának egymással vívódó tételeit megszemélyesítő alakjait, ez esetben nem sodorja őt mellékutakra. Világosan kiérezhető Zoltán Somából, az ítélet, a felszínes, elkényelmesedett életforma fölött. Egészen világos az is, hogy mit ajánl az emberiség sorsáért felelősséget vállalni tudó költő: a munkát, az alkotás, a másokért és saját magunkért küzdeni tudó tiszta emberség szépségét és felemelő nagyságát. A örpe életek között a kétségb' 'sés szakadékjához érkező főh<" orsának ellentétpárja így vá ik fő szólamává Sarkadi mű nek, s az érdekes, gondosa dolgozott, még a kettős s? osztás adta műélvezetét yújtani tudó előadásnak. A rendező, Udvaros Béla szereplőgárdával együtt való A másik IfÉGK Agstfd* U»aa szatartottabb. Mirítha néha megriadna saját szélesebb mozdulataitól, gesztusaitól. Az alakítás mégis egységes, de mintha még szüksége volna jóval több érlelő napfényre. Nem annyira az ősz melankolikus sugárzása, mint a nyári nap ereje hiányzik. Eeszédtechnákája nem eléggé kidolgozott. Telt és szép orgánuma azonban kis csiszol lássál teljes fényiében érvényesülni fog. , Ragyogóan jellemzett, érzel- mekben gazdag — az író talán a legjobban őt szereti — a hét- . venöt éves Sebők Imre alakja. Peréúyi László valóban túlzá- ' soktól mentesen, meggyőző eszközökkel formálja meg. Vigyáz rá, hogy ne a bölcs rezignált- ' ság, hanem az alkotni kész, harcolni tudó férfiasság domináljon játékában. A vacsora- 1 jelenetben (itt egyébként min- denik szereplő remekelt) és a darab utolsó pillanataiban — a búcsú előtt — szerepformáló erejének minden értéke érvényesül. Kitűnő epizódalakításokra nyújt lehetőséget a darab. Jó- noky Sándor alakításában a kemény és határozott jellemű munkásból lett vezető belső pátosza jól érvényesül. Hangulatilag brilliánsan fogta meg szerepét Major Pál. A fiú, aki tudja, hogy felesége megcsalja, s ez nem marad titokban a család előtt sem, alig néhány szavas jelenetében az elutazás előtt egész drámáját végigjátssza. Méltó pvárja a feleséget alakító Balogh Rózsa. Találó jellemzést nyújt szerepében Mezei TMjos. Bege Margit. Talán Borbírd Andrea egy-egy szava mögöti nem érezzük eléggé az őszinte •■éget. Két jelenet között nagy örömei hallgattuk Rónai Pál in enciózus, modern hangvételű, lírai tónusokban gazdag muzsikádat Borosa. István szinpadSebők Iitko; Petényi László igazi műalkotás és az „álművészet’’ által lérehozott termékek között, s mindig úgy, hogy a kevesebb szakmai tudással, lejletlcnebb művészi ízléssel rendelkezők is élvezetet találjanak a könyvben és útmutatást ilyen irányú problémáikban. A könyv elejétől végig szellemes, s a gyakorlati életből vett példák tucataival siet az érdeklődő olvasók segítségére. Sok aforisztikus tömörségű, találó mondatot olvashatunk benne. Ilyeneket: „A művészetnek a népet szolgálnia és nem kiszolgálnia kell.” „A giccs születése társadalmi jelenség, s az lesz — reméljük — halála is.” „A giccs sohasem férfias és sohasem nőies, az csak amolyan eunuch dolog.” „Az igazi művészet mindig tanitás. A giccs pedig leckefelmondás és ami legszomorúbb, egy rosszul begyakorolt szöveg gátlástalan és tudálékos lecke felmondása.” „A dilettáns a saját maga közönsége.” „A giccs csak azokban a régiókban mozog, ahol szellemileg senkinek sincs veszteni valója.” „Aki rájön, hogy másokért van, az ajándékba kapja a világot.” „A giccs a szellemi lustákért van.” „Ahol kevesebb a szellemi lusta, ott kevesebb a giccs szövetségese.” SZÍVESEN idéznék tovább, de nincs erre helyem. És hagy * ni kell valamit az olvasón /fk is. El kell olvasni a kön’yuet. A szakembernek, s a jó szándékú laikusnak egyarántA sőt, meg is kell venni, cscjfc öt forint az ára. Ez jó. Éye az már semmiképpen, hog-j csak 6500 példányban jel errette meg a Gondolat K ön-yvkiadó. Sokkal több kellene belőle. Mert úgy kell az ilye'j. könyv, mint a falat kenyér., Vagy mint a levegő. ' Varga Mihály BALOGH ANDRÁS festőművész tanár is, művészettörténész is, s így sokoldalú megvilágítását képes adni a tollhegyre tűzött témának: a giccs- nek. „A képzőművészeti giccs” című könyvéből nemcsak azt tudja meg az olvasó, hogy mi is tulajdonképpen a giccs, miről lehet felismerni, milyen sajátos vonásai vannak, vagyis nem csupán a képzőművészeti giccs „fiziológiáját” ismeri ?s érti meg, hanem a giccselés alkotáslélektanába is betekintést nyerhet. Szinte kézenfogja az olvasót és vezeti, vezeti befelé a művészet és álművészet sűrűjébe, miközben avatott kézzel tolja félre a tisztább látást gátló lombokat, hogy az olvasó a könyvének elolvasása után elégedetten mosolyoghasson: értem mindazt, ami eddig zavaros és bizonytalan volt előttem. Balogh András szinte mindent elmond a giccsről, amit róla tudni lehet és érdemes. Azt, hogy már az ókortól kezdve létezik, de igazán és tömegesen csak a polgárság arisztokráciát majmoló, s magamutogató, nagyképű, üresen kongó, s fellengzős életének lett kisérő jelensége, ezen belül is különösen a kispolgárságénak. Azt, hogy a divat, a pénz, a sekélyes és problémáiban gondolkodásmód éppen úgy szerepet játszott a giccsáradat növekedésében, mint a művészi igénytelenség, a megalkuvás, az öncélú szépségkeresés, s az, hogy egyesek alkotás közben akarva-akaratlan a közönség elismerő felkiáltásaira, vagy rosszabbik esetben pénztárcájára spekuláltak. KÜLÖN érdekessége a könyvnek, hogy írója a giccs ellen egyik legfőbb szerepet a képzőművész köröknek szánja. Másik szembetűnő erénye, hogy sokféle összehasonlítást végez az képe a fiatal tervező legjobb alkotásai közé tartozik. Igen szépek Márton Aladár ruhái. Különösen a női szereplőket kényeztette el a szép és az alak jellemzését is szolgáló kosztümökkel. * Csáky Lajos 4 két Mira egyike; Szegedi Erika
