Petőfi Népe, 1964. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-18 / 245. szám

í. oldal 1964. október 18, vasárnap Magyar-lengyel barátsági nagygyűlés Varsóban (Folytatás az 1. oldalról.) bálta visszaszerezni a hatalmat, ez a kísérlet azonban megtört a testvéri szocialista országok és a nemzetközi munkásosztály segít­ségét élvező, a szocializmusért síkraszálló magyar nép erején. A magyar nép ma megingat­hatatlanul és eredményesen ha­lad előre a szocializmus építé­sének biztos útján. 1960 óta má­sodik ötéves tervünk valóravál- tásán dolgozunk. Ennek első há­rom évében az ipari termelés 27 százalékkal, a nemzeti jövede­lem 17 százalékkal növekedett. Ez év első nyolc hónapjában ipari termelésünk 9 száza­lékkal haladta meg a múlt évit. A nagyüzemi mezőgaz­daság az idén biztosította az ország kenyérszükségletét a jövő évi aratásig. Nem áll szándékomban, hogy rózsaszínűre fessem helyzetün­ket. Gondjaink és nehézségeink is vannak. Sokat kell még dol­goznunk, hogy gyártmányaink minősége kellő színvonalú, a munka termelékenységének nö­velése, az önköltség csökkenté­se megfelelő ütemű legyen. De ismerjük feladatainkat, a szocia­lista rendszerünkben, népünk al­kotó erejében, a dolgozók szo­cialista öntudatában rejlő erőt, és bízunk előrehaladásunkban, a szocialista jövőben. Országunk, népünk különleges nehézségeken küzdötte át ma­gát. Pártunknak, nehéz helyzet­ben, volt ereje leszámolni a dog­matikusokkal és a revizionisták­kal. Központi Bizottságunk, ki­indulva a korábbi évek hazai, a kommunista mozgalom nemzet­közi tapasztalataiból, a Szovjet­unió Kommunista Pártja XX. kongresszusának eszméiből, ki­dolgozta politikai vonalát, biza­lommal harcba hívta a munkás- osztályt, a népet, megvédte és megszilárdította a népköztársa­ságot, a nép hatalmát. Végrehajtva a mezőgazdaság szocialista átszervezését, befe­jeztük a szocialista társadalom alapjainak lerakását, s most, követve pártunk VIII. kongresz- szusának útmutatásait, a szo­cialista társadalom teljes fel­építésén dolgozunk. Hazánkban most a lakosság 96 százaléka szocialista termelé­si viszonyok között dolgozik, s így az egyéni és közösségi ér­dek egyaránt a szocializmus épí­tésének irányában hat. Nálunk most kedvezőek a feltételek ah­hoz, hogy szocialista alapon va­lóban megvalósuljon a nemzeti egység, mivel annak nincs többé olyan áthidalhatatlan akadálya, mint amilyenek a múltban a Ki­békíthetetlen osztályellentétek voltak. A párt, a munkásosztály most egyetértésben dolgozik a parasztsággal, az értelmi­séggel, a városi kispolgár­sággal a szocializmus épí­tésének platformján. Ezután Kádár elvtárs arról szólott, hogy a Lengyel Népköz­társasággal a párt- és államközi kapcsolataink ma nemcsak jók és bensőségesek, hanem az élet minden területén állandóan bő­vülnek és fejlődnek is. Együtt­működünk a nemzetközi élet te­rületén is. Mindkét ország szá­mára előnyösen fejlődnek gaz­dasági kapcsolataink. A magyar —lengyel áruforgalom 1958 óta a korábbinak több mint kétsze­resére növekedett. Most folyik országaink 1966—70-es évekre szóló, új ötéves terveink egyez­tetése. Ebben az időszakban, az eddigi megítélés szerint, orszá­gaink áruforgalma, a jelenlegi színvonalhoz képest 60—70 szá­zalékkal tovább növekszik. Országaink kapcsolataiban, a döntő jelentőségű politikai és gazdasági területek mellett, nem hanyagoltuk el a többi te­rületet sem. Fejlődésről szá­molhatunk be a kulturális együttműködés és a turistafor­galom tekintetében is. A ví­zumkényszer megszüntetése és a tömeges utazás lehetővé te­szi, hogy népeink még jobban megismerjék egymást. Kádár elvtárs ezután hang­súlyozta: Az emberi civilizáció sorsa, a népek boldogulása, jövője ma attól függ, sikerül-e megóvni a békét, érvényt tudunk-e maradéktalanul szerezni a békés egymás mellett élés elvének. Ez szükséges ahhoz, hogy ki- bontakozhassék a két társadal­mi rendszer békés versenye, végleg megszűnjék a haldokló gyarmati rendszer és minden nép ráléphessen a társadalmi fejlődés magaválasztotta útjá­ra. Szerencsére, ma olyan világ­ban élünk, amelyben a na­gyobb erő a béke, a nemzeti függetlenség és a társadalmi haladás oldalán áll. A Szovjet­unió, a szocialista világrend- szer hatalmas politikai, gazda­sági és katonai ereje, a felsza­badult és felszabadulásukért harcoló népek küzdelme, a kapi­talista országok munkásosz­tályának a monopóliumok, a háború ellen vívott harca, a népek békeharca, az a történe­lemben példátlanul álló gigászi erő, amely ma a döntő befo­lyást gyakorolja a világ sorsá­ra. A béke és a nemzeti füg­getlenség eszméi érvényesülnek mind fokozódó mértékben a kü­lönböző nemzetközi régiókban az Afrikai Egységszervezet munká­jában, ezek jutottak kifejezés­re az el nem kötelezett orszá­gok nemrég lezajlott kairói ér­tekezletén is. A békéért, a nemzeti függet­lenségért, a társadalmi hala­dásért küzdő összes pozitív erők együttes harca segítette elő a múlt esztendőkben a moszkvai részleges atomcsend- egyezmény és néhány más megállapodás létrejöttét, és vív­ta ki a nemzetközi feszültség bizonyos enyhülését. E megállapodások kétségte­lenül üdvösek. Üj biztatást ad­tak a békéért harcoló erőknek, mert megmutatták, hogy küz­delmük nem hiábavaló. A hi­degháborútól és a végsőkig ki­élezett nemzetközi feszültség­től azonban nem vezet nyíl­egyenes, kitérőktől és szakadé­koktól mentes út a tartós béke felé. Bár az erőviszonyok elő­segítik a politikai józanság fe- lülkerekedését, az imperializ­mus főerői még nem mondtak le arról, hogy a feszültség nö­velésének a háborút is felidéző veszélyével játszanak. Az emberiség nem szabadul meg addig a háborús veszély lidércnyomása alól, amíg fo­lyik a fegyverkezési hajsza, a nukleáris és termonukleáris fegyverek felhalmozása. Meg­könnyebbülést hozna a népek­nek, ha — addig is, amíg az általános és teljes leszerelés nem jön létre — közbenső meg­állapodások születnének. Atom­fegyvermentes övezeteket le­hetne létrehozni Közép-Euró- pában és a világ más térségei­ben. Meg lehetne állapodni, a Lengyel Népköztársaság javas­lata szerint a közép-európai atomfegyverkészletek befa­gyasztásában, meg lehetne köt­ni a megnemtámadási egyez­ményt a NATO és a Varsói Szerződés tagállamai között, meg lehetne állapodni a terü­leti és határviták békés meg­oldásában. Bár, e nagy kérdések még megoldatlanok, tudatában va­gyunk annak, hogy a béke és a haladás erői, mint eddig, ez­után is előretörnek. A világot meghatározó fő irányzatot sen­ki sem tudja megváltoztatni. A világ a kapitalizmusból a szocializmusba való átme­net korát éli. A harc nehéz és küzdelmes. De 3 szocializmus világméretű győzelme elkerülhetetlenül be­következik, mert ez nem egyes emberek, vagy csoportok tet­szésétől függ, hanem a társa­dalmi fejlődés megmásíthatat­lan törvényei szerint megy vég­be. Elvtársak! Az imperialisták természete­sen nem tudnak és nem akar­nak beletörődni a dolgok ilyen- tén állásába. Bár erősödik ná­luk az a felismerés, hogy nem gondolhatnak világháború ki­robbantására, mert az az egész kapitalista rendszer pusztulá­sát vonná maga után, minden szalmaszálba belekapaszkodnak és mindent megpróbálnak, hogy feltartóztassák az elkerülhetet­len történelmi folyamatot, a gyarmati rendszer teljes meg­semmisülését, a szocializmus előretörését. Erre törekszenek a velünk, szocialista országok­kal szemben, az utóbbi időben kidolgozott, úgynevezett „fella- zítási taktikájukkal” is. Szeret­nék a szocialista országokat a Szovjetuniótól eltávolítani, s azután ismét befolyási öveze­tükbe vonni, hogy így felbom­lasszák szocialista rendszerün­ket. A mai nemzetközi helyzet­ben a szocialista országok kö­zös és nagy feladata a béke éber őrzése, a szocialista vív­mányok szakadatlan fejleszté­se, a békés egymás mellett élés viszonyai között, az egység óvá­sa, erősítése. Az imperializmus mélységes politikai válságban van. Gyorsabban közeledne a szocializmus világméretű győ­zelme, ha semmi sem zavarná a szocialista országok, a nem­zetközi kommunista mozgalom egységét. Sajnos, a kínai veze­tő elvtársak, az utóbbi időben hirdetett nézeteikkel gyengítet­ték mozgalmunk egységét. Ez ártott a béke és a szocializmus ügyének. A szocializmusért; a békéért, a nemzeti függetlenségért ví­vott harc azt kívánja, hogy mielőbb állítsuk helyre a nem­zetközi forradalmi munkás- mozgalom sorainak egységét. Legyen egység, marxista—leni­nista eszmei és politikai egyet­értés és közös cselekvés azok­ban a kérdésekben, amelyekben ez elengedhetetlenül szükséges. A Magyar Szocialista Mun­káspárt amellett van, hogy a kommunista és munkás­pártok pártszerű légkörben lefolytatott tanácskozásokon vitassák meg a közös érde­kű kérdéseket, és ily módon erősítsék meg a nemzetkö­zi kommunista mozgalom egységét. Az ilyen tanácskozások fel­adata az előállott helyzet vizs­gálata, az utóbbi évek fejlemé­nyeinek marxista—leninista elemzése. Ki kell dolgozni azokat a közös feladatokat és tennivalókat, amelyeket a je­len helyzetben a béke védelme, a gyarmati rendszer maradvá­nyai ellen küzdő népek támo­gatása, a társadalmi haladás előmozdítása állít a szocialista országok, a nemzetközi kom­munista mozgalom elé. Kádár elvtárs nagy tapssal fogadott beszédét a Lengyel Egyesült Munkáspárt, s annak Gomulka elvtárs vezette Köz­ponti Bizottsága, pártjaink, né­peink egysége, barátsága, a szocializmus és a béke élteté­sével fejezte be. ★ A két beszéd alatt a nagy­gyűlés résztvevői nemegyszer lelkes helyeslésüknek adtak ki­fejezést. A magyar—lengyel ba­rátságot éltető nagygyűlés be­szédeinek befejezése után a Ma- zowsze lengyel állami népi együttes adott műsort. A magyar párt- és kormány- küldöttség tiszteletére rendezett nagygyűlés a kora esti órákban ért véget. Magyar lengyel VARSÓ. (MTI) Varsóban a minisztertanács tanácstermében szombaton ko­ra délután, 14.00 órakor ünne­pélyes körülmények között ke­rült sor a két ország párt- és kormányküldöttsége tárgyalá­sain hozott közös nyilatkozat aláírására. Az aláírási aktusnál magyar részről jelen volt Kádár János, a küldöttség vezetője, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első titká­ra, a forradalmi munkás-pa­raszt kormány elnöke; a dele­gáció tagjai, valamint a delegá­cióval utazott szakértők. Lengyel részről jelen voltak a párt és a kormány vezetői: Wladyslaw Gomulka, a LEMP KB első titkára, Jozef Cyran­kte vuicz, a minisztertanács el­A Pravda október 17-én ve­zércikket közölt „Az SZKP megingathatatlan lenini fő irány­vonala” címmel. A vezércikk hangsúlyozza, hogy a szovjet nép hősies munkájával megva­lósítja az emberiségnek a leg­igazságosabb társadalomra, a kommunizmusra, vonatkozó év­százados álmát. Utunkat a mar­ii izmus—leninizmus eszméi vi­lágítják meg. Ezt az utat az a fő irányvonal határozza meg, amelyet az SZ KP XX—XXII. kongresszusán dolgoztak ki, és amely meghatározza az SZKP programját — írja a lap —, majd aláhúzza: Lenini pártunk fő irányvonala a kommunizmus országunkban folyó sikeres épí­tésének megingathatatlan alap­ja. A vezércikk a továbbiakban hangsúlyozza, hogy következe­tesen békepolitikát folytatva, az ipiperialista agressziós kísérle­tek ellen küzdve a párt és a kormány megteremti a legked­vezőbb külső feltételeket a kom­munizmus építése számára és elősegíti minden nép sikeres harcát a társadalmi és nemzeti felszabadulásért, továbbra is erősíti a barátságot és az együtt­működést Ázsia, Afrika és La- tin-Amerika fiatal szuverén ál­lamaival. Az SZKP és az egész szovjet nép kötelességének te­közös nyilatkozat nőké, Stefan Jedrychowski, Zé­nón Kliszko, Adam Rapacki, Franciszek Waniolka, a LEMP Politikai Bizottságának tagjai és Witold Jarosinski, a LEMP Központi Bizottságának titkára, valamint a lengyel politikai és társadalmi élet vezető személyi­segei. A közös nyilatkozatot magyar részről Kádár' János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első titká­ra, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, lengyel rész­ről Wladyslaw Gomulka, a LEMP KB első titkára és Jozef Cyrankiewicz, a miniszterta­nács elnöke írta alá. Az aláírást követően a len­gyel és a magyar államférfiak szívélyes Szerencsek ívánatai ka t fejezték ki egymásnak. kinti a testvéri kapcsolatok fej­lesztését a szocialista országok­kal, a széles körű együttműkö­dést minden területen. A Pravda vezércikke hangoz­tatja, hogy a Szovjetunió Kom­munista Pártja teljes állhata­tossággal küzd, azért, hogy erő­södjék a kommunisták sorainak egysége és összeforrottsága a proletár internacionalizmus el­veinek, azon történelmi doku­mentumoknak alapján, amelye­ket együttesen dolgoztak ki a testvérpártok az 1957. és 1960. moszkvai nyilatkozatokban. Az SZKP továbbra is aktívan kö­veti azt az irányvonalat, amely­nek értelmében össze kell hív­ni valamennyi kommunista párt nemzetközi értekezletét avégett, hogy megvitassák a békéért, a demokráciáért, a nemzeti füg­getlenségért és a szocializmu­sért, valamint a kommunista és munkásmozgalomnak a prole­tár nemzetköziség megingatha­tatlan elvein alapuló egysége megszilárdításáért folytatott harc időszerű problémáit. Az SZKP tevékenységében a párt- és államvezetés lenini el­veire támaszkodik — húzza alá a Pravda vezércikke, majd vé­gül a XX—XXI—XXII. párt- kongresszus határozatainak, az SZKP programjának sikeres megvalósítására hív fel. (MTI) Kádár elvtárs üdvözlő távirata Brezsnyev és Koszigin elvtársaknak LECNYID ILJICS BREZSNYEV elttársnak, a Szovjetunió Kom­munista Pártja Központi Bizottsága első titkárának. MOSZKVA. Kedves Brezsnyev elvtárs! Engedje meg, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, pártunk tagsága és a magam nevében köszöntsem önt a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága első titkárává történt megválasztása alkalmából. A Magyar Szocialista Munkáspárt, mint eddig, úgy a jövő­ben is az SZKP XX. kongresszusa szellemében a testvérpártok által 1957-ben és 1960-ban Moszkvában elfogadott nyilatkoza­tok irányvonalát teljes határozottsággal követve, a Szovjetunió Kommunista Pártjával vállvetve harcol a nemzetközi kommu­nista mozgalom egységéért és összeforrottságáért, a kommunista és munkáspártok közös feladatainak megoldásáért. Kívánunk önnek erőt, egészséget és eredményes munkát az új, felelősségteljes poszton. KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára ALEKSZEJ NYIKGLAJEVICS KCSZIGIN elvtársnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének. MOSZKVA Kedves Koszigin elvtárs! A Magyar Népköztársaság kor­mánya és a magam nevében köszöntöni önt, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa elnökévé történt kinevezése alkalmából. Tiszta szívből kívánom, hogy a szovjet nép további nagy si­kereket érjen el a kommunizmus építésében, a világ békéjének fenntartásáért vívott harcban. A magyar népet a testvéri barát­ság eltéphetetlen szálai kötik egybe a Szovjetunió népével. A Magyar Népköztársaság a Szovjetunióval vállvetve küzd tovább a népek közötti barátság erősítéséért, a szocialista országok ösz- szefogásáért, a béke védelméért. Kívánok önnek jó egészséget és eredményes munkát a Szov­jetunió Minisztertanácsa elnökének felelősségteljes posztján. KÁDÁR JÁNOS, j1 Magyar. Népköztársaság kormányának elnöke. Az SZKP megingathatatlan lenini lő irányvonala

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom