Petőfi Népe, 1964. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-16 / 243. szám

2. oldat 1964. október 16, póníefi Jl nemzetközi kommunista mozgalom egységéért Kínos döntés előtt Johnson az amerikai külpolitikáról A N EMZETKÖZI kom­munista mozgalom egy­sége szempontjából dön­tő jelentőségű tárgyalá­sok folynak a francia és az olasz kommunista párt vezető köreiben. Az Humanité legutóbbi szá­ma közli, Waldeck Rochet-nak, a központi bi­zottság legutóbbi ülésén elhangzott záróbeszé­dét. Az FKP főtitkára a nemzetközi helyzetről és a francia kormány külpolitikájáról szólva hangoztatta: A kommunisták csak elégtétellel nyugtázhatják, ha de Gaulle Dél-Vietnam kér­désében a tárgyalás és a semlegesség mellett nyilatkozik. A nemzetközi erőviszonyokban be­következett eltolódások, a gyarmati rendszer összeomlása és a tőkés országok közötti ellent­mondások kiéleződése, olyan külpolitikai lépé­sekre kényszeríti az elnököt, amelyeket azelőtt elutasított. Mindez politikánk sikerét jelenti. Az FKP azonban továbbra is határozottan szembe­száll a személyi uralom rendszerével, nemes : belső, hanem külpolitikai kérdésekben is. A o Gaulle-i külpolitika ugyanis alapjaiban a nem­zetközi enyhülés és a leszerelés ellen irányul. Waldeck Rochet hosszasan foglalkozott a nem­zetközi kommunista mozgalom problémáival. Rá­mutatott: A kínai vezetők valamennyi alapvető kérdésben eltértek a nemzetközi mozgalom irányvonalától, dogmatikus, kalandor és sovi­niszta nézeteket hangoztatnak. A francia kom­munisták a nemzetközi értekezlet megtartásában látják a legjobb eszközt a kínai vezetők szaka- dár tevékenysége hatásának csökkentésére. Az Olasz Kommunista Párt plénumának tárgyalá­sain is jelentős szerepet kapott a nemzetközi kommunista mozgalom egységének kérdése. Ber- linguer, a párt vezetőségének tagja közölte be­számolójában, hogy a pártvezetőség úgy dön­tött, elfogadja az SZKP Központi Bizottságának meghívását, elküldi képviselőit Moszkvába a 26 tagú szerkesztő bizottság december 15-én kez­dődő értekezletére, melynek feladata előkészí­teni a kommunista és munkáspártok nemzetközi értekezletét. Berlinguer behatóan bírálta a kínai álláspontot, és hangsúlyozta, hogy az olasz kom­munisták három megfontolást tartanák szem előtt: 1. a nemzetközi kommunista mozgalom egysége; 2. harc a kínai nézetekkel szemben, olyan eszközökkel^ amelyek lehetővé teszik ha­EGY NAP A KÜLPOLITIKÁBAN tékony és fokozatos ered­mények elérését; 3. a kínai álláspont bírálata és a kommunista moz­galom előtt álló problémák kidolgozásának ösz- 6zekapcsolása. AZ ANGOL választások napjának reggelén került nyilvánosságra, hogy Smith dél-rhodesiai kormánya „népszavazást” hirdetett, amelynek állást kell foglalnia Dél-Rhodesia függetlensége mellett. Még szeptemberben viharos tárgyaláso­kon próbálta kicsikarni ez az angol gyarmati terület az angol kormány beleegyezését a füg­getlenség kikiáltásához. Ennek célja a fehér ki­sebbség uralmának biztosítása fekete Afrika e területén, a gyarmati felszabadulás csalárd ki­használása egy, a Dél-afrikai Köztársasághoz ha­sonló állam létrehozására. Az itt élő fehérek mindenképpen át akarják menteni eddig élve­zett fajelnyomó uralmukat, alig több mint 200 ezer fehér telepes uralmát 4 millió afrikai fe­lett. A brit kormány kínos döntés előtt áll. Ha áldását adja a dél-rhodesiai fehérek államára, hallatlan felzúdulást váltana ki Afrikában, a Brit Nemzetközösségben, sőt, ez a tény súlyos nemzetközi konfliktusok“ veszélyét is rejtheti ma­gában, fenyegeti az angol tőke afrikai pozícióit. A konzervatívok most, a választások időszaká­ban, különösen rettegtek minden meglepetéstől. Ezért belementek a „népszavazás” ötletébe. Nem lehet kétséges, hogy Smith csak a törzsfőnökö­ket szavaztatja le, ezeket pedig a kormány fi­zeti. Az afrikai nemzeti pártok ugyanis már be­jelentették, hogy bojkottálják a csalárd „nép­szavazást”. JOHNSON amerikai elnök választási kőrútján a New York-i Waldorf Astoria Szállóban beszé­det mondott külpolitikai kérdésekről. Az elnök biztosította hallgatóságát, hogy az Egyesült Ál­lamok az ő megválasztása esetén folytatja je­lenlegi külpolitikáját, lépéseket tesz az atlanti együttműködés fejlesztésére, és kiszélesíti be­folyását Ázsiában. Aláhúzta, hogy nagyobb ru­galmasságot szeretne mutatni a jövőben külpo­litikai kérdésekben, elsősorban a szocialista ál­lamokkal, és a fejlődő országokkal való kapcso­latok tekintetében. A feszültség enyhítésére és a nemzetközi fegyverkezési hajsza meglassításá- ra az eddigieknél meggyőzőbb lépéseket ígért. A szovjet sajtó az űrhajóról és az űrhajósokról MOSZKVA (TASZSZ) Andrej Lebegyinszkij, a Szov­jet Orvostudományi Akadémia tagja a Pravdában elemzi az emberi szervezet életfunkcióit a kozmikus repülés viszonyai között. A tudós idézi Ivan Pav- lovot, a híres fiziológust, aki szerint az emberi élettevékeny­ség mondhatnánk „három eme­leten” zajlik le. Az első a sej­tek és a sejtszövetek élettevé­kenysége, a második az élet­működést biztosító rendszerek zavartalan munkája, végül pe­dig a harmadik emeletnek a legfelsőbb idegrendszeri tevé­kenységet tekinthetjük. Lebe­gyinszkij akadémikus megjegy­zi, hogy a repülés közben már az első emelet zavartalan mun­kája is veszélyeknek van ki­téve, éspedig a nap sugártevé­kenysége miatt. Az asztrofiziikusok kutatásai lehetővé tették, hogy a legke­vésbé sugárzásveszélyes útvona­lakat válasszák az űrhajósok számára és az űrrepülést a mi­nimális naptevékenység idő­pontjára tűzzék ki. Lebegyinsz­kij szerint sikerült kiküszöböl­ni a második emeletet fenye­gető' veszélyt, a nagy túlterhe­lést. Ebben mérnökök és orvo­sok egyaránt közreműködtek. Ami pedig az úgynevezett har­madik emeletet, vagyis a leg­felső idegtevékenységet illeti, e téren a sugárzás és a túlter­helés egyaránt veszélyes. Nem lebecsülendő tényező emellett az űrhajósok érzelmi állapota sem, amely feltétlenül hat az űrhajósra a rajtnál. Ezért na­gyon fontos az űrhajósok elő­zetes kiválogatása, hogy erős idegzetű embereket találjanak. Ugyancsak lényeges az idegi fo­lyamatok erejének és rugalmas­ságának edzése, amelyre az űr­hajósok felkészítése közben ke­rült sor. A Komszomolszkaja Pravdá­ban Vaszilij Jurov ír Konsz- tantyin Feoktyisztov űrhajósról. Jurov a háború idején Voro- nyezs védelmében vett részt és a felderítő szolgálat vezetője volt. Cikkében elmondja, hogy Konsztantyin Feoktyisztov, az akkor 16 esztendős ifjú kom- szomolista nagyon megbízható és találékony felderítő volt és igen nehéz feladatokat is siker­rel hajtott végre. Feoktyisztovot egyszer felde­rítés közben elfogták a néme­tek. Csodával határos módon élte túl a kivégzést. Sebe nem volt halálos, és az éj leple alatt sikerült eljutnia a folyó part­ján állomásozó partizánokhoz. Feoktyisztovot a felderítés közben tanúsított hősiességéért Vörös Csillag érdemrenddel tün­tették ki. Választások Angliában LCNDCN (MTI, Reuter, AP, AFP). Angliában csütörtökön reggel megkezdődtek a parlamenti vá­lasztások. A választásra jogosultak szá­ma csaknem 36 millió. Az első jelentések szerint meglehetősen magas a részvételi arány, ke­vesen mondanak le szavazójo­gük gyakorlásáról. A szavazás az esti órákban — magyar idő szerint 21.00 órakor — fejező­dik be. A szavazók 630 parlamenti mandátum sorsáról döntenek. E 630 képviselői mandátumért 1756 képviselőjelölt vetélkedett. Fock Jenő fogadta az EBK miniszterelnök-helyettesét Csütörtökön délután dr. Mus­tafa Khalilt, az Egyesült Arab Köztársaság miniszterelnök-he­lyettesét és Mohamed Ibrahimot, az EAK budapesti nagykövetét hivatalában fogadta Fock Jenő miniszterelnök-helyettes. A szí­vélyes és baráti légkörben le­folyt megbeszélésen részt vett Bíró József külkereskedelmi miniszter és Szarka Károly kül­ügyminiszter-helyettes. (MTI) De Gaulle Sao Paulóban Latin-amerikai útjának utol­só előtti napján, szerdán De Gaulle francia köztársasági el­nök a brazíliai Sao Paulo vá­rosába utazott. Előzőleg a francia elnök meg­beszélést folytatott Castelo Branco brazil elnökkel és ki­fejtette ismert nézeteit, ame­lyek szerint a béke nem függ­het csupán „a szovjet—ameri­kai párviadaltól”, hanem szük­ség van egy harmadik erőre. Sao Paulóban De Gaulle el­nököt lelkes tömeg fogadta. A város francia közönsége előtt De Gaulle beszédet mondott. II magyar pan­es kormányküldöttség látogatása Nowa-Hután és Oswiecimben KRAKKÓ. (MTI) Csütörtökön délelőtt a krak­kói házigazdák az ősi város ifjú negyedét, Nowa-Hutát és a len­gyel ipar egyik büszkeségét, a Lenin Kohászati Műveket mu­tatták be a magyar párt- és kormányküldöttségnek. A láto­gatáson részt vett, a magyar de­legáció tagjain kívül, Wladislaw Gomulka, a Lengyel Egyesült M unkáspárt Központi Bizottsá­gának első titkára, Zénón Ktfsz- ko, a LEMP Politikai Bizott­ságának tagja, Marian Nasz- kowski külügyminiszter-helyet­tes, Jan Kiljanczyk budapesti lengyel nagykövet és Edward Bartol, a külügyminisztérium protokollosztályának vezetője. A zászlódíszbe öltözött kombi­nát központi irodaépületének bejáratánál Zygmunt Ostrowski nehézipari miniszter, Bohdan Kolomyjski vezérigazgató, Zbig­niew Jakus, a kombinát pártbi­zottságának első titkára és az üzem más vezetői üdvözölték a vendégeket. Ifjúmunkások virá­got nyújtottak át Kádár János­nak, Wladyslaw Gomulkának és a többi vendégnek, majd Boh­dan Kolomyjski vezérigazgató kalauzolásával először a nagy- olvasztók mellett 'haladtak el, majd a gyár egyik „legöregebb” üzemét — az 1950-ben épült dur­vahengerművet tekintették meg. Kádár Jánost és Wladyslaw Go- mulkát meleg szeretettel kö­szöntötték a hengermű dolgozói. A magyar küldöttség hosszan időzött az elektrolitikus hor­ganyzóüzemben is, majd a köz­ponti iroda tanácstermében ta­lálkozott a Lenin Kohászati Kombinát vezetőivel, kiváló dol­gozóival, pártaktivistáival, a helyi társadalmi szervek veze­tőivel. A közvetlen hangú esz­mecsere során Kolomyjski ve­zérigazgató képet adott a kom­binát múltjáról és a fejlesztés terveiről. A tájékoztató után a kohá­szati üzem vezetői ajándékokat nyújtottak át a vendégeknek. Kádár János közvetlen szavak­kal köszönte meg a baráti fo­gadtatást, a részletes ismerte­tést, majd beírta nevét a gyár vendégkönyvébe. A magyar de­legáció szívélyesen elbúcsúzott a házigazdáktól, majd a lengyel párt- és állami vezetők, illetve Krakkó város vezetőinek tái sa­ságában megnézte a nowa-hutai városrész új lakónegyedeit, épü­leteit. A rövid városnéző séta után a delegáció a krakkói főpályaud­varra hajtatott, ahol — ugyan­úgy, mint a fogadtatáskor — sok ezres tömeg gyűlt össze. A téren felsorakozott a 6. tenger- melléki ejtőernyős zászlóalj díszalakulata, s felcsendült a lengyel és a magyar himnusz. Népviseletbe öltözött apróságok hatalmas virágcsokrokat nyúj­tottak át Kádár Jánosnak, Wla­dyslaw Gomulkának és a többi vendégnek. A pályaudvar dísz- várótermében Krakkó város ne­vében Stanislaw Pieta, a LEMP vajdasági bizottságának titkára, Zbigniew Skolicki, a krakkói városi tanács elnöke, valamint Dorticos elnök Moszkvában Osvaldo Dorticos, a Kubai Köztársaság elnöke és a kísé­retéhez tartozó személyiségek, csütörtökön látogatást tettek a Moszkvai Városi Tanácsnál. A kubai elnök ezután látoga­tást tett a moszkvai Lumumba egyetemen, ahol tolmácsolta a hal'gatóknak a kubai diákok, és az egész kubai nép üdvözle­tét. A kubai elnök látogatása vé­gén a Lumumba-egyetem hall­gatói felálltak és elénekelték a július 20. indulót. Az S2KP és a szovjet kor­mány vezetői csütörtökön Moszkvában fogadták Dorticos kubai elnököt. A találkozón Leonyid Brezs- nyev, Alekszej Koszigin, Anasz- tasz Mikojan, Nyikolaj Podgor- nij, Jurij Andropov, valamint Andrej Gromiko külügyminisz tér és más hivatalos személyi ségek vettek részt. a vajdaság és a város többi ve­zetője búcsúzott el a magyar párt- és kormányküldöttségtől. A magyar delegáció különvo- nata pontosan 13 órakor gördült ki a krakkói főpályaudvarróL Délután a magyar küldöttség és a társaságukban levő lengyel állami és- pártvezetők Oswieci- met (Auschwitz) látogatták meg. Velük tartott Lucjan Motyka és Józef Nagorzanski is. A külön­vonat 14.45 órakor érkezett a feldíszített oswiecimi pályaud­varra. Itt a helyi vezetők kö­szöntötték Kádár Jánost és Wla­dyslaw Gomulka elvtársat, va­lamint a többi vendéget. Az üdvözlések után a látoga­tók gépkocsiba szálltak és az egykori auschwitz-kirkenaui ná­ci koncentrációs tábor megte­kintésére indultak. A küldöttség megtekintette a 'haláltábor néhány múzeumnak berendezett részleget, ahol a ná­ci gaztettek szörnyű dokumentu­mai örök mementóként hirdetik: a fasiszta barbárság bűneit nem felejtheti el az emberiség. A küldöttség tagjai némán álltak a szörnyű emlékű halálfal előtt; az egyszerű — go'lyófogóval el­látott — kőfalnál a náci gonosz­tevők húszezer embert végeztek ki. A delegáció a halálfalon le- vő emléktábla alatt koszorút helyezett el. A magyar és lengyel állami és pártvezetők felkeresték a 4. blokk múzeumnak berendezett épületét is. Itt őrzik annak a hajtengemek, fonatoknak; hasz­nálati cikkeknek, gyermekjáté­koknak egy részét, amit utolsó zsákmányként a gyilkosok az elgázosítás vagy kivégzés előtt elvettek áldozataiktól. Lerótták a vendégek kegyele­tüket a tábor egykori legyilkolt magyar lakóinak emléke előtt is. Auschwitz 400 000 magyar foglyáról — akik 1944. július- augusztusában érkeztek a tá­borba — jóformán csak az a kétszáz fényképfelvétel maradt meg, amelyet az SS-keretlegé- nyek készítettek mulatságból ér­kezésükkor. Az auschwitzi már­tírok múzeumának magyar rész­lege bemutat néhány képet e megrázó dokumentumok közül. A látogatás végén a magyar küldöttség a következőket írta az auschwitzi tábor emlék­könyvébe: „Az ide zarándoklók hosszú sorában eljöttünk mi is, hogy tisztelegjünk az áldozatok em­léke előtt. E döbbeneteb emlé­kek arra figyelmeztetnek, hogy a náci fasiszták rémtetteit nem szabad elfelejteni, ébren kell tartani az emberiség lelkiis­meretét. E szörnyű emlékek is arra intenek, hogy ne tűrjük el a legkisebb mértékben sem a náci fasizmus mentegetését, tisztára mosását. A Hitler-fasizmust nem egy ember gonoszsága szülte, és nem is a véletlen, hanem az imperializmus. Ezért senki ne higgye, hogy a fasizmus min­den mérge nyomtalanul és örökre eltűnt már. Azt akar­juk, hogy a fasiszta barbárság ne fenyegethesse soha többé az emberiséget. Ezért harcol­nunk kell /ninden nemzeti és faji gyűlölség, mindenféle na­cionalizmus és sovinizmus el­len. E látogatás újból meggyő­zött bennünket, hogy harcunk egy pillanatig sem szünetelhet. A fasizmustól oly i sokat szenvedett, a fasizmus el­len hősiesen harcoló, bará­ti Lengyelországban tartóz­kodó magyar párt- és kor­mányküldöttség tagjai." A delegáció 16.30 órakor szállt vonatra az oswiecimi pályaud­varon és este 10.00 órakor ér­kezett vissza Varsóba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom