Petőfi Népe, 1964. október (19. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-16 / 243. szám
1964. október 16, péntek S. orda! A jövő héten indul a TIT szabadegyeteme A TIT kecskeméti városi szervezete és a városi tanács vb művelődési osztálya összeállította a kecskeméti szabadegyetem irodalmi és művészeti tagozatának programját. Az október 22-én induló előadássorozatok 13, illetve 14 beszámolót tartalmaznak. Az irodalmi tagozat a modem művészet kialakulásának társadalmi okaitól Franz Kafkán keresztül Piradellóig, Steinbeckig, He- mingwayig keresztmetszetet ad a világ irodalmáról. A művészeti tagozat négy érdekes előadást tart. ÚJ gyár a Kiskunságban Amikor a portás kitárja előttünk a kaput, olyan érzésem támad, hogy mindjárt odaragad a keze a friss kék festékhez. HivalKodóan új az egész üzem bordó falával, tiszta, nagy üvegablakaival — mintha most húzták volna ki a skatulyából. No, ha nem is most, de nem is régen; hiszen mindössze két hete költözött be a munka e falak közé. Újra otthon A gyárudvaron szerzett impressziók után meg sem lepődök, Fényképek a kirakatban amikor egy kamaszos mosolyú fiatalember így mutatkozik be Berta Sándor, a Kiskunhalasi Vastömegcikk: pari Vállalat kun- szentmiklósi üzemének vezetője. Életrajza dióhéjban: 27 éves, szakképzettsége gépésztechnikus, Szakmai múltja: egy ideig ellenőrzési csoportvezető volt egy kecskeméti üzemben, riiajd helyettes üzemvezetőként jelenlegi vállalatának izsáki gyáregységében dolgozott. Kunszentmiklósi, így hát most hazajött. Élete első nyilatkozatát adja a gondjaira bízott üzem munkájáról. Az adatok után nem kell dossziékban kutatnia, hiszen a számvetés mindössze 14 napot ölel fel. Először munkatársairól szól. Elmondja, bogy összesen negy- venketten dolgoznak jelenleg. A termelő létszám harminc, ebből szakképzett: 14. Mindannyian kunszentmiklósiak. Pestről, Dunaújvárosból tértek vissza. Közülük nem egy 10, vagy több éven. keresztül napi 4—5 órát utazott eddig. Hogy mit jelent számukra a hazai munkaalkalom, azt ezek után felesleges bizonygatni. A „gárda” még nem teljes. Az év végéig fokozatosan a jelenlegi duplájára emelik a létszámot. Jelentkező máris van szép számmal. Most még alakul Arra a kérdésre, nogy mi a gyáregység profilja, mit gyártanak idén és a következő évben, az igazgató bizonytalan választ ad. Azt még el tudja sorolni, hogy az év végéig hátralevő időben vezetőüléseket készítenek az IKARUSZ gépkocsikhoz, elektromos szekrényeket a GANZ Művek részére és ezen kívül jelentős mennyiségű ereszcsatornát. A jövő évi termelés árunemek szerinti összetétele azonban még bizonytalan. A legvalószínűbbnek az látszik, hogy a Debreceni Mező- gazdasági Gépgyár részére készítenek majd alvázakat az ott gyártott növényvédő gépekhez. Ez a terv azonban még módosulhat. Korai lenne mérlegre tenni a hetekkel ezelőtt verbuválódott munkásgárda eddigi tevékenységét. Azt azonban mégis örömmel hallottam, hogy első kétheti' teljesítményük 120 százalék körül mozgott. Ami megoldásra vár ... Bekapcsolódik beszélgetésünkbe Almási László üzemvezetőhelyettes is. Panasszal kezdi: — Vizünk még mindig nincs. Illetve egy fúrott kútból próbáljuk fedezni a szükségletünket. Szépen haladt a vezeték építése, már egészen megközelítették a „vizesek” az üzemet, de egy út átszakítása miatt már két hete állnak. Ügy tudjuk, hogy az engedélyre várnak. A vízhiányon kívül sok bosz- szúságot okoz az üzem dolgozóinak az is, hogy még nincs bekötve a távbeszélő vonal. Körülbelül 150 méterről kellene pedig csak elhúzni a vezetéket. A posta azonban érthetetlen módon késlekedik a póznák felállításával. Ki tudja hányszor kerékpároznak be naponta a — távoli — községbe az üzemiek, hogy a postahivatalból telefonáljanak, ha ez mulaszt- hatatlanul szükséges. Az indulással feltétlenül együttjáró nehézségek ezek? Nem. Mindkét problémát megoldhatták volna az illetékesek időben, hiszen az első lépések megtétele még az említett bősz- szántó akadályok nélkül sem könnyű. Békés Dezső napra volt csak elegendő. Amellett — s ez is az osztályvezetői munkakörhöz tartozik — sok áru után valóságos vadászatot kell tartanunk a nagykereskedelmi vállalatok raktáraiban. Cél van. Hétköznap déli csúcsforgalom. Mihály bácsi fnár ismét ott van a pult mögött. Segít az eladóknak. A kirakatban ott függnek a képek — alattuk a tizenöt éve hűséges szolgálatra utaló feljegyzés. És némi módosítással még egy szöveg kívánkozik mellé: — Négy évtized Kecskemét vásárlói között... Akik szeretettel szorítanak velük kezet gondolatban e szép jubileum alkalmából. K. M. Az egész község a határban — Több mint száz fiatal dolgozik a szövetkezetünkben — mondja Szebellédi Nándor, a tataházi Petőfi Tsz elnöke. — Hogy mit segítenek a közös munkában? Sokat, nagyon sokat. Szinte fel sem mérhető .pontosan. Mindenféle munkából egyaránt kiveszik a részüket. Legtöbbjük tagja a KISZ-nek, — amelynek az itteni tevékenysége igen élénknek mondható, s járás-, sőt gyakran megyeszerte is hallat magáról. Górézás éjfélig Szabó Klára a szövetkezet irodáján dolgozik, kertészeti technikumot végzett, Baján. Érdeklődésemre ezt mondja: — Legközelebbi vasárnap társadalmi munkában letörjük két idős nyugdíjas tsz-gazdának a háztáji kukoricáját. De ezzel nincs mit dicsekedni, tavaly is megtettük már ... Mindenesetre dicséretes, hogy a közösben yégzett munka mellett erre is jut idő. Mert a fiatalok az éjszakai műszakot is megvalósították — a kukorica górézásában. Amit nappal a szérűre hordanak a vontatók, azt ők este a szállítószalaggal raktározzák a górékba. Naponta tíz-tizenöten vesznek részt a munkában, ami nem egyszer éjfélig is eltart. Miből lesz a cukrászda? Nemcsak a késő esti órák, de legtöbbször a vasárnapok is munkában találják a fiatalokat. A legnagyobb — talán a legtanulságosabb — érdekessége ennék az, hogy a szövetkezet a „túlórázásokért” járó béreket nem egyenként fizeti ki, hanem egy összegben adja át a KISZ- szervezetnek — használja fel saját, közös céljaira. Fel is használják. Mire? Közös rendezvényekre, kirándulásokra. Legközelebb szüreti mulatságot rendeznek a községben. De már nagy összeget tartalékoltak a földművesszövetkezet helybeli cukrászdájának megnagyobbítására. Az ötször négyméteres jelenlegi szobát legalább a háromszorosára bővítik, s azt méltóképpen be is rendezik. Hogy otthon érezzék benne magukat. A kérés nem volt eredménytelen — Ne feledkezzünk meg az asszonyokról sem — figyelmeztet az elnök — nekik is sokat köszönhetünk. A szövetkezeti pártszervezet az őszi munkák megkezdése előtt összehívta azokat az asszonyokat, akik korábban nem vettek részt rendszeresen a közös munkában. — őszintén megmondtuk nekik, hogy nehéz helyzetben vagyunk és számítunk a segítségükre. A kérés nem volt eredménytelen. Teljes egészében elvállalták a 40 hold szőlő szüretelését. Naponta csaknem negyvenen szedték a fürtöket, amelyekből összesen 800 hektó mustot préseltek ki. Azokkal együtt, akik rendszeresen dolgoznak a közösben, mintegy száz asszony segít az őszi betakarításban. Majdnem azt mondhatni, hogy az egész község a határban található; “ ' " ’ ' & ö, Egy fán hat mássá Harmincnyolcán szedik hajóstamási határrész dús terhű almafáinak ajándékát, a tassi Rákóczi Tsz asszonyai, családtagjaikkal, hozzátartozóikkal együtt. Mindenki, aki a szedésben részt vesz, egy kilogramm almát „jussol" óránként, kivéve a gyümölcsös állandó ápolóit, akik a munkaegységen kívül 8 százalék prémiumért is dolgoznak. Amint a Duna felől erre gomolygó reggeli párák felszakadoztak, nyomban kezdetét vette az almaszüret mai napra eső része. Es Tóth Feri bácsi, a brigád jó- kedélyű vezetője mindent elkövet, hogy a munka „kulturált körülmények közt menjen végbe. Már hozta is a kis tranzisztoros rádiót, amelyből a János vitéz dallamai töltik be a gyümölcsöst. Persze, nem csupán a zenén van a hangsúly. — Itt is tartjuk a kapcsolatot a nagyvilággal, sőt — a világűrrel is. Kíváncsiak vagyunk a Voszhod útjának minden mozzanatára! A hét és fél hold gyümölcsösből 4 hold a termőalmás. Zömében Jonathán és Starking, de van benne Staymared és Delicious is. Feri bátyánk érti a dolgát, hiszen növényvédelmi felelőse is a közös gazdaságnak, és állandó összeköttetésben van a helybeli növényvédő állomással. De mintaszerűen is megy a Rákócziban a termés megvédése. — Csupán az almás 30 hektoliter permetezőszert fogyaszt” egy-egy alkalommal. Mi pedig az idén, az első kora tavaszi jó idő óta már tizennégyszer permeteztünk. Meg is van a foganatja a törődésnek. Tavaly három holdról 580 mázsa termést takarítottak be, és most is legalább ennyire számíta- nak. A termés túlnyomó részét a MÉK veszi át, szerződéses alapon. Egy szedő műszakonként több mint három mázsányi almát szüretel le, : amit ott a helyszínen válogatnak, osztályoznak. — Ha kapkodva, elhirte- lenkedve szedünk — magyarázza Gáspár Jánosné — könnyen lepottyan, ütődik a gyümölcs. De úgy látszik, már meglehetősen nagy a gyakorlata a szedőknek és a ládá- zóknak — Horváth Lajosné- nak, Tóth Ferencnének, Pö- tör Józsefnének és társaiknak — is. Hiszen az eddig leszedett almák háromnegyedrésze elsőosztályú. Tavaly 44 ezer forint költséggel szemben a gazdaságnak egyedül ez az ága több mint 200 ezer forint tiszta hasznot hajtott. Mielőtt még búcsút vennénk, Feri bácsi megmutatja mindnyájuk büszkeségét, egy terméstől roskadozó Golden Delicious fát. — Legalább hat mázsa van ezen az egy fán! Közben az asszonyok; a táskarádióval vetekedve, már nótára gyújtottak. Hir télén azonban végeszakad az éneknek, még az élénkmozgású kezek is megállnak amikor a rádió bemondója megszólal — teljes hangerővel, hogy senki egyetlen szót se mulasszon: — A TASZSZ jelenti: „A szovjet űrhajósok becsülettel teljesítették feladatukat.. Jóba Tibor A korosobb kecskemétiek még talán emlékeznek a „Hírős város” konfekcióüzletére, a Vajda-áruházra. Ebben a boltban ismerkedett meg 1927-ben Németh József az eladószakmával, S ha kereskedői pályáját betűkben formázná meg, az életét minden valószínűség szerint két korszakra osztaná. Az egyik — a húszas évek közepétől a második világháborúig tartó „vándorlások időszaka”, amikor ötpengős fizetésemelésért egyik üzletet könnyedén cserélte fel a másikkal. A kővetkező korszak pedig — amely 1949-ben kezdődött — az Állami Áruházban töltött idő. — Tizenöt évvel ezelőtt, amikor megnyitottuk a Kisáruhá- zat, még a negyedéves tervünk 120 ezer forint volt. Manapság pedig a konfekcióosztály három hónap alatt 11 millió forintot forgalmaz — mondja. S csak egy röpke összehasonlítás a múlthoz, a kezdethez. Amíg 1949-ben a női ruhák közül három, a férfiöltönyök között pedig hat különböző fazon állt a vásárlók rendelkezésére, addig napjainkban mintegy 100 női és ötven férfiruha- modell között válogathat az áruház vevőközönsége. — Mi a véleménye, mint a konfekcióosztály vezetőjének, a mai vásárlókról? — A vevők sokkal igényesebbek, mint régen. S ez nem mond ellent annak, hogy manapság már szinte mindenki készruhát vásárol. Igaz, hogy az ipar is egyre inkább igyekszik követni az aránylag gyorsan változó divatot. S a szövetek minősége is nagyon jó. Kettős jubileumot ünnepel Mihály báosi, Laczi Mihály, az áruház vegyes osztályának vezetője. Negyven esztendeje dolgozik a szakmában — így nem csoda, hogy minden kecskeméti ismeri —■, és egyben alapitó tagja a tizenöt éves Állami Áruháznak. — A vegyes osztályhoz négy különböző szakma — a bőrdíszmű, a papíráru, a pamut és az illatszer-értékesités — tartozik — mondja, miközben az áruval megtömött pultok mögött kalauzol. — Ez az én „világom” — mutat az iskolatáskák, illatszer-különlegességek, fonaláruk és füzetek sokasága felé. — Vajon az eladópultoknál minden árucikk kapható? — Sajnos, nem. Évek óta hiányzik a petróleumfőzö-bél. Tavasz óta mindössze ötven méter „petroforbelet” kaptunk. Ez a mennyiség pedig egy-egy A fekete és fehér kontúrvonalak sokaságából kialakult portrék szerényen húzódnak meg a szövetvégekkel, ezer színű, s árnyalatú készruhákkal, sálakkal és egyéb áruval megtömött kirakatban. A járókelők meg-megáll- nak a portál előtt. Szemlélődnek. Nézegetik a Kecskeméti Állami Áruház „repertoárját”, s közben egy-egy pillantást vetnek a fényképekre is. Hiszen „tulajdonosaikat” naponta láthatják a pult mögött. , A kirakatban levő fényképek „alanyai” már másfél evtizede formálják a kecskemétiek ízlését. Mert az eladó, vagy a régebbi szóhasználattal élve — a kereskedő — kissé a divatot, az ízlést is irányítja. Azoknak az embereknek a fotói vannak most a kirakatban, akik egyidősek az áruházzal. Akik tizenöt évvel ezelőtt együtt kezdték a parányi boltocskából megteremteni a mai Állami Áruházat.
