Petőfi Népe, 1964. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-05 / 182. szám

Bessélnek ax elsárgult papírok A miliői* még a borbély és a javasasszony jelentette a gyógyítást“ Ha Kiskunfélegyháza város egészségügyi helyzetét a letűnt századokban levéltári adatok alapján vizsgáljuk, sok érde­kességre bukkanunk. A korábbi századokban az akkori társadalmi viszonyok nyomták rá bélyegüket a vá­ros egészségügyére is. Félegy­háza egészségügye a XVIII. szá­zad második felétől hosszú ide­ig nagyon gyönge lábon állt. A Igen nagy becsben tartották a javasasszonyok tanácsát is. íme néhány „egészségügyi tanács”, mely korabeli javasasszonyok­tól származik. Hajhullás ellen útibogáncs leve „Hajhullás ellen és bajusz- nővesztőnek az útibogáncs jól kifőzött levét, s a kamillafű teáját használjuk. Gyomorgor- csöt fodormenta levél forráza- tával gyógyítanál?. Hánytató- nak jó, ha pálinkába öt eleven tetűt tesznek.” Voltak kipróbált, természetes háziszerek is, de ezek szinte elvesztek a babonás találékonyság özönében. Betegségek forrása volt az is, hogy egy-egy család fiatalabb ágai még sokáig az apai, úgyne­vezett „aklos” házban húzták meg magukat. A szobák szűkek, kicsinyek és döngölt földpadló- júak voltai?. Ez a helyiség télen nyirkos, nyáron pedig poros volt. Az ablakok kicsik, s azt is té­len betapasztották. A szegény nép itt helyezte el a kotlóstyúk- jait és az aprójószágokat is. E túltömöttség azután szemfájást, tüdővészt, hurutos bántalmakat eredményezett. Ezek a betegsé­gek Félegyházán járványos jel­leget öltöttek. Az első „chyrurgus” A járványos megbetegedések elszaporodása miatt a város ve­zetői 1791-ben tanácsülést tar­tottak. Határozatot is hoztak egy PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkeszt 5: dr. Weither Dániel. Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Mezei István Igazgató Szerkesztőség: Kecskemét. Városi Tanácsház Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19.- 23-16. Szerkesztő bizottság: 10-38. Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér 17a. Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a hely) postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra 13 forint ~ Bócs-Klskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: 11-83 _ Endes: 3S06Ss jó, értelmes borbély félfogadásá­ra, továbbá egy (sebész) „cbyrur- gus” behozására, amelyhez a fe­lettes hatóságtól engedélyt kér­tek. Ez volt az első eset, hjogy itt hivatalosan foglalkoztak egész­ségügyi problémával. A köznép legnagyobb része azonban még sokáig a javasasszony tanácsát fogadta meg az orvoséval szem­ben. Ennek következménye lett, hogy ragályos betegségek terjed­tek el, úgy annyira, hogy 1799- ben súlyos himlőjárvány pusztí­tott a városban. A város vezetői ismét kénytelenek voltak foglal­kozni az egészségügyi helyzettel. A jegyzőkönyvi adatokból de­rül fény arra, hogy 1799-ben a városnak két orvosa volt. Az egészségügyi problémáknak volt a következménye, hogv 1873- ban 1613 ember halt meg rövid idő alatt kolerában. Ez az ak­kori lakosságnak majdnem 10 százaléka. Egészen magas volt a csecsemőhalálozás is, 100 gveimek közül egyéves korig 52 halt meg. A tüdővész roha­mos terjedése városunkban ar­ra késztette 1913-ban a kor­mányt, hogy a polgármester ál­tal kétt tüdőbeteggondozó in­tézet felállítását „kilátásba” he­lyezze. A Tanácss-özt-'r ;aság Kikiál­tása egészségügyi vonatkozás­ban is érezhette hatását. A di­rektórium intézkedései közt szerepel a sok-sok évtizedeken át elhanyagolt közegészségügy is. A bábák fizetését felemelik. Kötelességükké tették igazolt szülők díjtalan ellátását. Be­nyújtják a szülőotthon létesí­tésének tervét. Továbbá 200 ágyas kórház felállítását sürge­tik. Sajnos a Tanácsköztársaság bukásával ezek lekerültek a na­pirendről és csak jóval később valósultak meg. A városban 1920-ban kilenc orvos működik. Minden orvos­ra 4000 ember jutott, mivel a lakosság száma 36 000 volt. 1922-ben nyílt meg a Stefánia Anya- és Csecsemőgondozó In­tézet. Ennek működésével már csökkent a gyermekhalálozások száma, különösképpen a gondo­zottaké. A gondozottak halálo­zási arányszáma 17,7—18 szá­zalék, a nem gondozottak arányszáma 18,7—25,5 százalék. A városnak még mindig nincs közkórháza. Két magánkórház működik, de ez a szegény be­tegek helyzetén nem sokat ja­vított. A ma krónikája Az egészségügy fejlődése 1945. után indult meg. A megválto­zott munkaviszonyok lehetővé tették a dolgozók számára is az ingyenes gyógykezelést. A városi közkórház építését 1948- ban befejezik. Már az első év­ben 2009 beteg kereste fel a kórház osztályait. 1951-ben szü­lészettel bővítik, majd 1953-ban 32 ágyas fertőző osztállyal, 1956-ban gégészettel, 1957-ben tüdőfektetővel és röntgenosz­tállyal. Jelenleg a kórháznak két osztályvezető főorvosa és két adjunktusa, kilenc alorvosa és segédorvosa van. A kórház 13 éves fennállásából ezek csak ízelítők. A városi kórház meg­nyitása óta a szülőotthon a kórház 11. számú szülészeti osz­tályaként működik 22 ággyal. A város és járás összes szülé­seinek kb. 90 százaléka a kór­ház szülészeti osztályán folyik le. A bölcsőde 1947-ben létesült 34 hellyel, ma 44 ágy várja a kicsinyeket. A bőr- és nemibe- teggondozó intézet is az 5 éves terv idején létesült. A város te­rületén levő közegészségügyi egységeket a M körzeti orvos és a városi egészségügyi osz­tály dolgozói rendszeresen el­lenőrzik. Az elmondottakból láthat­juk, hogy Félegyháza egészség­ügye gyökeresen megváltozott a felszabadulás után. Ma 38 orvos őrzi a dolgozók egészsé­gét igen korszerű rendelőinté­zetekben. Eltűnőben vannak a népbetegségek, csökkent a cse­csemőhalálozás, emelkedett az élétkor. Kedvezően alakult az emberek közegészségügyi szem­lélete is. Szabó Sándor Napközben Gyermeki sorsok A hétfői munkakezdés első percei nagyon sok helyen él­ménybeszámolóval telnek el. Hogy s mint telt el a vasár­nap. A szülőknek általában kü­lön öröm ez a heti pihenőnap. Együtt van a család és több idő jut ilyenkor az olyan ap­róbb megfigyelésekre is, ame­lyekre a munkás hétköznapok lázasabb tempója kevesebb le­hetőséget kínál. Hiszen a gye­rek — legyen az egészen pici­ke, vagy éppen serdülőkorú — testi, szellemi és nem utolsó­sorban jellembeli fejlődése mindig nyújt valami újat, ad­dig fel nem fedezettet. És ha esetleg ilyen jellegű felfedezés nélkül is zajlik le a vasárnap, a családi együttlét mégis mindig kínál valami szép, kellemes elmesélni valót. Az ÉM. Bács-Kiskun megyei Építőipari Vállalatnál dolgozó egyik anyuka például azzal büszkélkedett munkatársainak, hogy milyen kitűnő úszó a na­gyobbik, a 13 éves gyerek. Nem ismerem a kis legényt. Boldogságot sugárzó édesany­ját is csak egyszer láttam. Mégis ez a kis család jutott eszembe, amikor reggel nyolc órakor, a megyei tanács föld­szintjének folyosóján egy ugyan­csak 13 éves, riadt, őzike szemű kislánnyal találkoztam. Pa­naszkodni jött, segítséget kér­ni a gyámügyi hatóságtól. Ne­ki személyszerint, kisöcsének és édesanyjának, mint már annyiszor, ezúttal is keserűsé­get, bánatot hozott a vasárnap. Anyuka délután lepihent, az apa pedig részegen tért haza a szokásos vasárnapi „elmara­dásából”. És milyen patáliát, veszekedést csapott otthon! Va- lamennyiüket agyon akarta verni — olyan „erős” lett a sok szesztől... ölében összekulcsolt kezek­kel, a gyámügyi főelőadóval ült szemben a riadt szemű kis­lány és korát meghazudtoló ko­molysággal kérlelte: — Nálunk, sajnos, sokszor van így. Szinte elviselhetetlen az életünk. Tegnap is én telefo­náltam a rendőrségre. Ki is jöttek a rendőr bácsik és fi­gyelmeztették apámat, aki az­zal fenyegetőzött, hogy megve­ri azt, aki a rendőrséget hozott az ő nyakára .:. Tessék engem valamilyen intézetben elhelyez­ni. Tanulni szeretnék, de az apám miatt nem tehetem. Édesanya tudja, hogy eljöttem ide, ő is egyetért ezzel.;. Szánandó és egyben felhábo­rító gyermeki sors. A gyám­ügyi hatóság bizonyára megte­szi a maga intézkedését a kis­lány sorsának jobbra fordulá­sáért. Valószínűleg az apát is megfigyelmeztetik felelőtlen és tarthatatlan magatartásáért. Én ezúttal — talán józan óráiban — az eszére, a felelősségérzetére és a szívére próbálok apellál­ni: Nem mardossa a lelkiisme­ret? Nem irigykedik azokra, akik a családi együttlét bol­dogságának élményeivel szépí­tik egymás életét? És vajon nem dobbant volna-e meg a szíve és nem szorult volna-e ökölbe a keze, ha másnak a gyermekét látta volna végső elkeseredésében, a hatóságok­hoz fordulni segítségért? Hinni akarom, hogy igen. De ilyen, emberre jellemző érzé­sekre és indulatokra csakis józan állapotban képes az em­ber! Ferny Irén telepesek nem hoztak maguk­kal gyógyító embert. így az egyszerű, tanulatlan nép nem egyszer a borbélyhoz, vagy a bábához fordult betegségével. Viperavadászat Az erdőkben, a mezőn halá­los veszély leselkedhet a dol­gozó parasztra, a portyázó va­dászra, erdészre, vagy a líri­kus hangulatú természetbarát­ra! S ez a veszély nemcsak az erdők mélyén, az elhagyatott dombhátakon, hanem néha a ligetekben, a szántóföldek pe­remén is kísért. A neve: bo­londgomba és vipera! Bátor volt a fotoriporter is: a sziklán sütkérező keresztesvipe­rát sikerült lencsevégre kapnia. A zivataros nyarat követő tikkasztó forróság, az esőcsep­peket párologtató föld rendkí­vül kedvezett a gombatermés­nek. Nemcsak a falusiak, ha­nem a városi kirándulók is szívesen gyűjtögették a gom­bát, s az ízletes, ínyencfalat­nak számító, ehető fajták közé bizony keveredhet halálthozó mérges gomba is. Egyetlen ilyen, a nép által „bolondgom­bának” nevezett fajta hosszú, kínos betegséget okozhat, sőt Lecsap a villás bot... Az erdé­szek villás-bottal szorítják föld­re a vipera fejét, s így már nem marhat.., gyászba boríthat családokat is. Elzárt csak jól képzett gomba- szakértők által megvizsgált gombákat vigyünk haza kony­hánkba. Ne bizakodjunk ab­ban, hogy a jó és mérges gom­ba felismerése könnyű, hiszen sok hetyke „gombaszakértő” féltudása okozott már tragé­diát. Az idei időjárás kedvezett a csúszó-mászóknak is. Az ártal­matlan vízi- vagy erdei sikló­kon kívül alaposan elszaporod­tak a hazai viperafajták is. Emlékezzünk arra, hogy a kö­zelmúltban a sajtó majdnem tragikusan végződő balesetről számolt be: Lőczi János er­dészt szolgálati útja közben marta meg egy homoki vipera. Hökkenten szétpillantott: Sehol senki!... A viperaméreg gyor­san felszívódhat, ezért zsebké­sével testéből kikanyarította a megmart részt. De a kígyómé­reg jó része már a szervezetbe került. Amikor maradók erejét összeszedve — segítséget kere­sett, elvesztette eszméletét. Ön­tudatlan állapotban szállították a kaposvári kórházba, ahol egy­heti gondos ápolás gyógyította meg. E majdnem halálos baleset tapasztalatain okulva, a dél­somogyi erdőgazdaságban kí­gyóveszélyre figyelmeztető táb­lákat helyeztek el azon a kör­nyéken, ahol a mérges hüllők tanyáznak. Jó volna e példát a többi „viperás vidéken” is követni. Nemcsak Dél-Somogyban, ha­nem Hollóháza környékén, a zempxéni hegyekben is elszapo­rodtak a keresztesviperák. A füzérkomlósi erdőgazdaságban rendszeres irtó hadjárattal vé­dekeznek a mérgeskígyók invá­ziója ellen. Az erdőmunkásak szívesen rendeznek „viperafej­vadászatot”, hiszen jól megfi­zetik nemcsak az élve elfogott kígyókat, hanem a pusztítást bizonyító, beszolgáltatott le­nyisszantott fejet is, A zemp­léni erdők dolgozói tavasz óta több mint 150 viperát tettek ártalmatlanná. Kevesen tudják, hogy a fe­kete vipera is megtalálható or­szágunkban. A balátai ősláp és környéke a tanyájuk. A fe­kete viperák késő tavasszal bújnak elő. Könnyen összeté­Undorító és veszélyes karperec— A fogságba esett keresztesvipe­ra hiába tátog. Sikamlós testét ingerülten ráfonja Sápi Mihály erdész csuklójára. veszthetők a feketén száradó gallyal. A Baláta-tó festői kör­nyékét, ahol rendkívül ritka növények is találhatók, nagyon sok kiránduló keresi fel. Tehát vigyázat!... A fekete vipera marása halálos is lehet. Említettük, hogy az erdők munkásai közül sokan foglal­koznak a viperavadászat nem­csak izgalmas, hanem hasznos kedvtelésével is. Hogyan fogják el élve a halálos marású kí­gyót? Képriportunk bemutatja e „favillás” vadászatot. Ez a vipera már soha többé nem harap: Balkó Ferenc és Sápi Mihály a füzérkomlósi er­dőgazdaság dolgozói villás bottal emelve mutatják: ilyen a fűben, avarban kúszó alattomos halál... (MTI-fpto, Brigés Árpád felvj

Next

/
Oldalképek
Tartalom