Petőfi Népe, 1964. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-16 / 192. szám
A tervezés új vonásai A csaknem hatszázezer lakosú Bács-Kiskun megye kulturális ellátása, felnőtt lakosságának továbbképzése, iskolán kívüli nevelése, valamint a növekvő tanulási kedv és a művelődési igények kielégítése egyre több gondot okoz a népművelés irányítóinak. A felszabadulás óta népművelésünk sokat tett az évszázados elmaradás pótlására, s a korszerű műveltség terjesztéséért. Az utóbbi években mind tudatosabban törekszünk a korszerű, tudományos világkép megismertetésére, az emberek vilégnézetének formálására, s hathatósan küzdünk a kispolgári gondolkodás- mód ellen. Hogy ezeknek a törekvéseknek sikerrel felelhessen meg a népművelés, az irányításnak főképpen két fontos követelményt kell kielégítenie: A korábbiakhoz képest erőteljesen fejlesztenie kell a társadalmi munkások széles aktívahálózatát, másrészt javítani kell a tervezést úgy, hogy az megközelítse a gazdasági tervezés színvonalát. A megyei tanács művelődés- ügyi osztálya a már előbb létrehozott tanácsadó szervének és széles körű szakreferens-hálózatának bekapcsolásával új szempontok alapján látott hozzá az 1964/1965-ös évad népművelési terveinek elkészítéséhez. Az első ilyen kísérletek ugyan tavaly, tavalyelőtt lezajlottak, de az idén már az előző tapasztalatok figyelembevételével az egész megyében új módon történt a tervezés. Milyen új szempontokat találunk e munkákban? Mi az, amiben a mostani módszer eltér a korábbiaktól? Mindenekelőtt új vonás a tervezés előtti felmérés A megyei művelődésügyi osztály által ez év tavaszán kiadott Ütmutató megszabja az előzetes vizsgálódás szempontjait. Eszerint minden termelőszövetkezetben, üzemben, a községekben és a városokban számba kell venni a dolgozók iskolai végzettségét, szakképzettségét, élet- körülményeit, érdeklődési körüket stb. Ez azt a célt szolgálta, hogy a népművelési terv ne ötletszerű elképzelésekből álljon, s ne is csupán az előző esztendők programjára hagyatkozzon, hanem a reális szükségletekből és lehetőségekből induljon ki. Az üzem vagy gazdaság például megállapítja, hogy mennyi és milyen fokon képzett szakemberekre van szüksége, s ehhez képest jelenleg hogyan áll. Ezeknek az adatoknak birtokéban megállapítható, hogy milyen tanfolyamokra, továbbképzésre van szükség. A felmérés természetesen ennél sokoldalúbb munka. Nemcsak az iskolai végzettséget és a szakképzettséget veszi tekintetbe, hanem azt is, hogy például a munkások helybeliek, vagy bejárók, milyen az anyagi helyzetük, mennyi a fiatal, és az idős, mivel foglalkoznak szívesen szabad idejükben, s milyenek a lehetőségek, van-e művelődési ház, kultúrterem, klub és így tovább. Ez a részletező gondosság biztosíték egyben arra is, hogy a terv végrehajtható, nem marad puszta elképzelés, hiszen tekintetbe veszi a megvalósítás feltételeit is. Egyben a dolgozók széles körének bevonását is jelentheti. Űj vonás a célok szerinti tervezés Régebben a népművelés egyes ágazatai szerint készítették el a terveket. Most yiszont a konkrétan megfogalmazott cél érdekében hangolják össze az egyes szakterületek munkáját. A tervben egy célkitűzéssel kapcsolatba» fel kell s^iakogfetoi az iskolai felnőttoktatás, az ismeretterjesztés, a művészeti tevékenység, s a rendezvények valamennyi formáját. A felnőtt- oktatást például segítheti az ismeretterjesztés, az iskolai tananyagot kiegészítheti egy-egy előadás, vagy a szakmunkásképző tanfolyamokon szerzett ismeretek kibővíthetők egy-egy szellemi vetélkedővel, jól szervezett kirándulással, üzemlátogatással stb. A lehetőségek szinte korlátlanok. A személyekre szóló tervezés az előbbiekkel összefüggő szempont. Nem elég ugyanis az üzem, vagy gazdaság szükségleteit megállapítani, hanem tudni kell, hogy a dolgozók közül kik, mit végezzenek el ahhoz, hogy a gazdasági tervek megvalósítására elegendő szakember álljon rendelkezésre. S azt is tudni kell természetesen, hogy ki milyen fokra juthat el, és ki mire vállalkozik. Az idén elkészült tervek között számos jó példát találunk. A tiszakécskei egységes kulturális tervben például már most név szerint szerepelnek az egyes tanfolyamok és akadémiák hallgatói. Ilyen körültekintő tervezés természetesen el sem képzelhető másképp, mint a népművelők lelkiismeretes munkájával és az üzemek, gazdaságok vezetőinek készséges támogatásával. A tapasztalatok szerint a népművelők mellett mind több gazdasági vezető is lelkesen és oda- adóan vesz részt a tervek ösz- szeállításában. A községi és városi tervek mintegy kétharmada egyébként határidőre kész, s megfelel annak a követelménynek, amely szerint a kulturális munka a gazdasági és társadalmi feladatokhoz kell igazodjon. Büszkék vagyunk rá, hogy ezek az elvek először az országban Bács-Kiskun megyében érvényesültek, s a gyakorlati megvalósításban is innen származnak az első jó tapasztalatok. Felfigyeltek ezekre az eredményekre a Művelődésügyi Minisztériumban is. s a megyei tanács tavasszal kiadott útmutatóját példaképpen állították a többi megye népművelői elé. Mégsem mondhatjuk, hogy jó munkát végeztek Bács-Kiskun megye népművelői — addig, amíg valamennyi községben és városban nem sikerül érvényt szerezni a tervezés új módszereinek. Még akadnak, akik csupán túlzott adminisztrációnak tekintik mindezt, s nem értik, milyen új lehetőségek rejlenek benne. Nem egy helyen még meg kell győzni a gazdasági vezetőket, be kell velük láttatni, hogy a termelést közvetlenül is segíti a jól és célszerűen tervezett kulturális munka. Most tehát az a feladat, hogy a köz- művelődést elsőrendű társadalmi üggyé tegyük valóban, amelyben mindenki legjobb tudása szerint vállalja az őt illető tennivalókat. Varga Mihály mául. Így kapott akkor László Fiilöp-díjat Prohászka József is. Emlékezetes kultúresemény volt ez, s ma is igazoltnak minősíthetjük, ha látjuk itt a kétszeresen kitüntetett Idős hölgy-et, s a városi tanács tulajdonában levő önarckép-et, valamint a büszke-szép fiatal nőt ábrázoló díszes arcképet a második teremben. S tekintsük meg azt a kisebb méretű, de nevezetes képet, amely egy zsellér fejét ábrázolja, Egyik legjobb képző- művészeti szakírónk, Aradi Nóra szerint Fényes Adolf, a kecskeméti nagy festő híres szegényember sorozatában típusokká formálja az agrárproletárok alakjait és mindegyikük érzékletesen hat ma is a nézőkre. Nos, ez a Prohászka Parasztfej szintén annyira érzékletes, s az örök típust oly elevenen mutatja, hogy műcsarnoki bemutatása idején a nemzetközi zsűri fölvette a nemzetközi katalógusba, s néhány éve Moszkva is kikérte az ott rendezett portré-világkiállításra. Művészi vándorútján talán éppen ezzel a képpel jutott el Prohászka legvilágítóbban az — Emberig. Fénypontja még ennek a különben bizony erősen hiányos, jóformán kizárólag kecskeméti anyagnak a Pirosemyös nő. Ez a napfényes plein air a művésznek boldog alkotói élmény lehetett, a műértőnek kivételes gyönyörűség, az érdeklődő tárlatlátogatónak pedig színes, meleg látvány és emlék. Hasonlóan finom hatású a Csipkeruhás hölgy képe is. A nép szeretete és megbecsülései az egykori proletár szív Prohászka részéről élénken megnyilvánul a Beszélgető parasztok reális jellegű megfestésében, s különösen a lobogó hevű, forradalmi Felvonulásion, melynek fő alakja a nagy lendületű extázist kifejező asszony a kis vásznat harsány élettel tölti meg. A kissé Fe- renczyes, de mégis oly egyéni felfogású Pásztortűz, a szűkszavú, s egy mozdulattal mégis sokat kifejező Napozás, az új mai hatású barackcsendéletek, az Interieur, a kemény hideget lehelő Téli táj, valamint az illat érzetet ébresztő, harmonikus színösszetételű virágcsokor-képek, de különösen a Gloxinia — mind valódi műdarab a javából. Pedig hol van az értékes Pro- hászka-képek nagyobb része! Szerte az országban és szerte a külföldön — még New Yorkban is. Nagyon sokan látták, mint már említettük ezt a kiállítást* érdekes, neves vendégek. Hogy csak kettőt említsünk közülük: itt járt Kiss Lajos Kossuth-díjas néprajztudós, a Vásárhelyi művészélet című dokumentum jellegű és értékű új könyv szerzője, s Boross Géza, a kitűnő budapesti festőművész, akiről a Művészet című folyóiratunk közölt éppen legutóbbi számában nagyobb tanulmányt. Mindketten úgy vélekedtek — akkor még élt Prohászka —* hogy ezt a kollektívát lehetőleg kiegészítve be kell mutatni a Nemzeti Galériában, vagy a Műcsarnokban, mert kulturális közérdek, hogy mind többen megismerjék maradandó nagy értékeit. _ Most, a művész halála után úgy érezzük, kétszeresen jogos ez a kívánság. Tartozunk vele Prohászika Józsefnek. • - . a. Simonka György A. kiállítás néhány nap alatt túlnőtte a helyi kereteket. Művészek és műértők a fővárosból és a vidéki kulturális központokból is felfigyeltek a kiskunsági festők érdemes szeniorjának élete alkonyati rendjében történt megkapóan felfénylő jelentkezésére. Ez természetes, hiszen neve már régtől fogva márkázott név a magyar képzőművészetben, sőt nemzetközi viszonylatban is. így a stockholmi „Világkatalógus’ , ez az óriás méretű díszes ilbum is regisztrálja Prohász- ca József nevét a hozzátartozó ízemélyi és művészeti adatok- <al a legjobb portréfestők köpött. És ekkor, a kiállítás sikerérek teljében, a csendes visz- izavonultságból ismét közönség úé lépő művész új elismerésélek közepette kaptuk a rette- retes hírt: Prohászka József meghalt. Űj jelentkezése bú- 'suzás is volt egyszersmind a íözönségtől, a várostól — ahol ízeket a képeket festette — ís az alkotó élettől. Prohászka József hosszú utat ett meg azokig a magaslatodig, amelyről ez a kiállítás is anúskodik. Kőművesinasként ratvanöt évvel ezelőtt lépett a reki akkor még oly ellenséges íletbe. Élénk, bátor szemű le- >ényke volt: Nemcsak a falra- cást tanulta meg, hanem megfigyelte az építészeti terveket, ■ajzokat is. Többfelé dolgozott, rz építők vándorélete jutott íeki is. Szerette és tanulmá- íyozta a szép, jó és célszerű ípületeket, majd maga is megrajzolt bizonyosan sok-sok terhet, néhányat a javából, s mire mesterségében felszabadult, mint segéd, már emberfigurá- cat is bele-belerajzolt a ház- ervekbe. Ezek a figurák jelentették a magot, amelyből cicsírázott a művész. Mert hamarosan rájött, hogy rém az épület a fontosabb, ranem az ember, s nem a tervrajz az ő terrénuma, hanem a tép. Így jutott el a művészetig. ANYÁM Törékeny volt, oly szép és hamvas még, fiatal ágak hajoltak fejére. Űzte a gond — hívta a messzeség, de sohasem volt ifjúságra pénze. Sokszor még éjjel is csak dolgozott. Fakó volt mindig egyetlen ruhája, nem fogott rajta kínlódás, robot, s táncolva járt, ha szerelmese várta. Szelíden halt meg egy kék hajnalon, s róla beszélnek mind a legszebb versek, ott kint a szél, amikor hallgatom, s a dalok is, mit mások elfeledtek. Rólad beszelnek mind a verssorok, s szobrát faragják ragyogta a rímek... Piros láng volt, mely könnyen ellobog, s tündöklő fehér emléke a szívnek. Tasnácii Varga Éva Ha visszajönnél Emlékszik rád még a kis szoba, Az asztal, mellette a székek. A vázán ott az ujjad nyoma. Ügy hagytam — letörölni vétek. Ha visszajönnél, megtelne a ház Crömmel, s derűvel, amit Te hoznál vissza, s vele szívednek Lüktető vallomásait. S mit mondhatnék én vallomás helyett, Ha visszajönnél — nincs rá felelet. Zsadányi Lajos Járdaszélen Öreg paraszt topog a járdaszélei* várja, hogy ott túl zöld legyen a lámpa összeszűkült szemekkel, mint ahogy otthon nézett a szürkülő határba. A verebek nem ismerik meg őt, nincs senki, akinek biccentene. A lámpa zöldre vált át és komóío járással bandukol a semmibe. Nem érzelgek, honvágy nem fojtogat nem gondolok a távoli mezőkre, Tudom, fűtő az öreg valahol, és nem szívesen emlékezne ő se. Ladányi Mihály *«*»«*©** Mindig az volt az igaz művészet, amely a kor társadalmi igazságait mindenekfölött emberi vonatkozásokban ábrázolta, mégpedig nem formalista jellegű általánosításokkal, hanem a konkrét, aktív erejű ember képével. A mai magyar képzőművészetben is kétségtelenül előtérbe került az emberábrázolás. S Prohászka talentuma már bosszú évtizedek óta ebben az irányban fejlődött ki legteljesebben. Portré festő — talán elsősorban ez ő, az emberi arc megismerő je, a karakter pozitívumainak és negatívumainaa látója, a természeti valóságnak az izmusok elburjánzása idejében is nyugodt, pontosan átgondolt megjelenítője a vásznon, sohasem természetellenes formák és színek írreálitásában. Csupa megbízható igazság és emberség: ez jellemzi bizonyára leginkább ezt a mostani retrospektív Prohászka kiállítást, a sajnos csak harminchat képből álló jól rendezett anyagot. A portré tartós jellegű kifejezést örökít meg, de most a múzeum előcsarnokában a látogatót a művésznek egy olyan önarcképe fogadja, amely pillanatnyi impresszió hatásaként felszabadult frissességgel vetí- tődött vászonra. Csak pár éve festette ezt Prohászka, de megkapóan fiatalos erőt reveiül rajta minden ecsetvonás: A derűs és fölényes öregség jegyei és jelei, az egyszerű halovány színek, amelyeknek mégis olyan nagy a színhatásuk. Könnyed, modern kép, s utána mindjárt az első teremben az a férfi portré, mellyel országos díjat nyert: benne az elmélyült festői felfogás, a minden részletben kiütköző karrakter, s megfestésében a teljes műgond. Amikor egyszer László Fülöp felvett egy nagy külföldi honoráriumot, azt felajánlotta az általa kiválasztott néhány legjobb magyar portretista jutáiA MŰVÉSZ BÚCSÚJA rf)irohásck(i Qózjel ki állítás a DCeeikeméteu
