Petőfi Népe, 1964. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-16 / 192. szám
Segesdy Katalin: Boglyák. QARAI QABOR: artisták Hogyan méri az olvasó a kötetet, illetve annak révén az írót, a költőt? — Mi maradt meg benne, napok múltán mit idézhet maga elé belőle. Szubjektív látás-értékelésmód ez, nem ad biztosítékot a megfellebbezhetetlen ítéletalkotásra, de bizonyos: kiragad valami lényegit, a költőre, az olvasott műre jellemzőt is. Garai új verseskötetét — az Artistákat — letéve még most, hetek múltán is, bennem rezonál a szellemi ember derűje, szelídsége, ugyanakkor iszonyodása, rettenhetetlen szókimondása is. Az eddigi kötetek — főleg az Emberi szertartás — már éreztettek valami ilyesmit, de a Mediterrán ősz tompább fényű színei elnyomták az akkor bennem homályosan jelentkező gondolatot. Most határozottabban érzem ezt. Nem, eszembe sincs erőszakolt aktualizálás. Éppen ettől irtózom a legjobban. Csak megragad az, amit számos költőnknél — olykor az őszinte fiataloknál is! — mesterkéltnek érzek. Valljuk meg, kissé divat is ma intellektuálisan „égni”, szebben is hangzik, mint a részproblémák aktualizálta kérdéseken való „ejtőzés”, ami a személyi kultusz rossz emlékű irányköltészetének hatását érezteti (mégha nem úgy van is); de elkophat, elszürkülhet az általános, az „örök emberi’1 is, ha több benne a divat, a követés, mint az egyéni. S éppen itt érzem erősnek Garait. A problémák meglátásánál, kimondásánál. S a hangsúlyt ennél is az „aho- gyan”-ra tenném. A bátor szókimondás ugyanis jellemzője mai irodalmunknak — az érték- sorrendet éppen ezért a megformálás milyenségének kell eldöntenie. Mint pl. Garatnál:... Kiabálnék kártékony ostobákra, kiket szószékről szidnom nem lehet: költő vagyok — csak igazam csapása által legyen hatalmam köztetek! (Múlj el már tőlem...) A lelkesültségnek és a bírálatnak egyaránt megvan a sablonná merevülő kifejezésmódja. Mégis, egyik költőnél szinte bántó a használata, másiknál meg fel sem tűnik, illetve abban az összefüggésben, szóvagy mondatrendben éppen serkentően hat. Valahogy így van ez. Egy régi dal című költeményénél is, amelynek ihlető forrása nagyon is időszerű politikai esemény: Grimau meggyilkolása. A feldolgozás sem túlságosan eredeti — ezt a brutális madridi tettet összekapcsolja egy hazai újsághírrel: valahol megölt három kisgyermeket a háborúból visszamaradt akna. Viszont a két hír együtt olyan emócionális hatást vált ki a köl- tőból, hogy túl tud emelkedni az alkalmin, s ennek köszönhető, hogy az utolsó versszakban a sokszoros szóhasználatban kissé megkopott kifejezés: „nemzetközivé lesz a világ” — újnak, frissnek hat; abban az érzelmi hatásban, mely a költeményből felénk csap, éppen e gondolatnak a megfogalmazása lesz a természetes. Ha arra kellene válaszolnom, melyik költemény volt rám a legnagyobb hatással, habozás nélkül a címadó költeményt választanám. Az pedig szervesen kapcsolódik Tankréd című allegorikus verse mondanivalójához — jó ügyet csak jó eszközökkel lehet szolgálni —, amely a személyi kultusz idején szenvedő, kinlódva-töprenkedő „rangos középkáder” tragédiája, — bibliai áttételekkel. Engem az ragadott meg, hogy Tankréd kétségbeesett jajkiáltására: „Megleszek egymagám, élek, mint az ég madara, sorsom bármerre visz —■” megtalálta a helyes választ, az egyetlen lehetséges kapaszkodót: az emberekben való hitet, s ezt az Artistákban fogalmazta meg szenvedélyesen: „Ezrekbe fogódzók, ha hittel mondanánk, mint ők odafönn élik, hogy: a másik ügyéhez egész létemmel van közöm!” Ezt egészíti ki az örökség — az indián ős nyomán a szokásosnál erősebb — közös társadalomba tartozás tudatának elhintésével, az Éhség döbbenetes erejű képeivel, s talán ezért nem tűnik sokaknak költői példaképéhez, a „költők bátrához”, Majakovszkijhoz intézett könyörgő szózata sem (bár a vers közepe táján érezni némi keresettséget, mesterséges túlfűtöttséget), hogy adjon erőt neki arra, „hogy tenni merjen” s győzze a „rosszat’. De nem tudom, nem fogja-e ugyanígy meg az olvasót a Félóra magány szenvedélyes szerelmi kitörése, vagy a Veled vagyok viharos ígérete: ... Veled keresném étien is ítéletnapig! Míg ránkgyújtja e képtelen fény hűségünk gyémánt holdjait. Vagy szóljak a Búsmagyarok csipkelődő-gúnyoros hangjáról, vagy a Mediterrán őszben megcsodált könnyed játékosságról (Játszani volna jó, A Bahcsiszeráji szökőkút), avagy a Rapszódia az elragadtatásról formabontó verses táncjáték nehány villanó virtuóz részletéről?! Mind egyet árul el: egy lassan nagy költővé érlelődő ember érzéseinek visszfénye az új Garai kötet, amelynek alaphangulata az emberi méltóság. SoMpgyi György 3. 1— Saját magadat akarod átejteni? Ahhoz korábban kell felkelned ! — Hagyj békén! — ordította torkaszakadtából. — Visszaadom! Visszaadom a pénzt! Nem csapom be az államot! Kirohant a laboratóriumból, átviharzott a szobáján le a lépcsőn, be az autóba, irány a minisztérium! * A pénzügyi főosztály vezetője — alacsony, beteges külsejű emberke, orrán hatalmas, vastag- keretes szemüveggel — ijedé- ben csuklani kezdett, amikor a kutató közölte vele: lemond a százmillióról, harminccal is megelégszik, mert takarékoskodni kell a nép vagyonával. — Már megint nem kell? — csodálkozott. — Épp az előbb kaptam értesítést, hogy marad a száz... ww Kevesebb is elég lesz. A nép vagyona nem Csáki szalmája! Midőn a főosztályvezető Csáki szalmáját hallotta emlegetni, a gyomrához kapott: kiújult a gyomoridegessége. — Teljesen igaza van — nyöszörögte —, teljesen igaza van.. A dolog azonban nem olyan egyszerű... A póthitelt megszavazták ... — Csak harminc kell... — Tudom ... Csáki szalma .. De mit fog szólni a bank? Biztos vagyok benne, hogy önök pompásan el tudnák költeni azt a szalmát, illetve pénzt... — Hát persze, hogy el tudnánk költeni, de csak teljesen felesleges dolgokra... A főosztályvezető kinyitotta a száját és jó messziről belehajított három pirulát. — Felesleges dolgokra valóban nem adunk pénzt — mondta a gyomrát simogatva —, de biztos, hogy nem kell a száz- irailió? — Biztos! — Hát ha nem kell, akkor nem kell... De jól gondolja meg! Hetvenmillió, az sok pénz... Egész biztos, hogy nem kell? — Mondom, hogy nem kell! — csapott az asztalra Zimányi. — Követelem, hogy csak harmincmilliót adjanak Alig ejtette ki ezeket a szavakat, volt, nincs fejfájás, szorongás, nyugtalanság. Még aznap telefonált a minisztériumba: Ha nem kapják meg a százmilliót, akkor nem tudják felvenni a versenyt a fejlett kapitalista országok ene- loid kutatásával. III. Zimányi egész éjjel azon törte a fejét: Mi okozhatta a történteket? Lelkiismereti rohamnak nevezte el a belsejében lejátszódott titokzatos folyamától De mi volt a kiváltó ok? Mitől ébredt fel a lelkiismerete? Mi okozta a lelkiismeretfurda- lásnak ezt a heves robbanás- szerű láncreakcióját? Végre rájött valamire. Mindig akkor kapta a rohamot, amikor beleszagolt a világoskék színű eneloid gázba. Vagy talán nincs semmi ösz- szefüggés a kettő között? Reggel a laboratóriumban elhatározta: mégegyszer kipróbálja önmagán a gás hatásai SUBAKASZÁLÁS vagy tíz percre, addig letelepedtem az üllő mellé és nekiálltam a míves munkának. Most aztán élesre kell a vasat kalapálni, mert nemcsak a suba a tét, hanem a becsület is, amin addigravaló pályám során sose esett bélyeg ... A zsilettcsináló mesterek nem tudnak kaszát kalapálni. De nem is tudnak olyan akkurátus élt csinálni a zsilettnek, mint a finoman kattogó-zengő kalapálás az acél kaszán csinál. M ost már csak azért is! Talán könnyelmű volt az ígéret, de visszakozni nem lehet. Neki hát a feladatnak. Amíg a tíz percnyi idő lejárt, addig Gazsi kihozatta a tanyából gyönyörű fehér subáját. Kéjesen terítette le a fűre, aztán hetykén rám intett: — Na, Pista fiam! Én magam még igazítottam a hószínű subán, hogy kisimuljon, mint az egyenes búzamező. Aztán összedörzsöltem a tenyeret és megfogtam a kasza nyelét. Az első suhintás remekül sikerült és már emeltem is a kaszát a második fordulóra. Az is ment, igen jól. De a harmadik suhintás már nem ment csendben, Gazsi fájdalmas ordítása festette alá: — Pista, te gazember, tönkretetted a subámat! Bizony, megdöbbentem én is. Ügy nézett ki a hatalmas birkabőr, mintha leberetválták volna. Szépen, simán, rendre. — Gazduram akarta! — eny- nyit válaszoltam és leeresztettem a kaszát. — Igazad van, fiam! — békéit meg Gazsi. Aztán kezével végigsimogatta a mestermunkát. Nem volt azon parányi sörte sem. Én magam a győzelem mámorával megtelve mentem a búzaföldre és a frissen fent kaszával vágtam tovább a rendet ..: Ősszel pedig már a nyeremény-subával indultam ku- bikmunkára Pélegyházárul... | gy mesélte Pista bátyám, * aki nem egészen ok nélkül következett le ide a félegyházi határba. Látogatóba jött két fiához, akik itt rokoni kötelékben vállaltak részt a búza betakarításából. Megpróbálkoztak a kézi kaszával is, hátha megy valahogy a tudomány. A hitelesség kedvéért el kell mondanom, hogy az egyik fiú művezető a Csepeli Csőgyárban, a másik pedig szakács egy nagy pesti étteremben. „Apja fia” mindkettő ... Balogh József dóm, hogyan nyertem meg a fogadást Árgyellán Gazsi gazd- uramnál... Gőgös basaparaszt volt Gazsi, rettentően gazdag, talán ő maga se tudta, mennyi jószágot számol. Szegrül-vég- re rokona lehetett a kengyeli Baginak, aki a főispáni installáción frakkja szárnyát márto- gatta meg a húslevesben... A z úgy volt, hogy az ara- ” tórészesek kaszát fentek a hűvösben. Nem is jól mondom, nem fentek, hanem kalapáltak, karéjban ültek és az üllőn valóságos nótákat ját- szott-pengett ki a kasaa és a kalapács. Ezt a szép zenét már lassan elborítja az idő ... Gazsi, meg kell mondani, jó gazda volt, de amellett, hogy gondját viselte az embereinek, meg is követelte a munkát. Most is odajött és megtekintette, hogy mit csinál a banda. ... Valahogy, már nem jut el addig az emlékezetem, milyen formában, évődni kezdett velem a gazda. Tudta, hogy nem voltam akármilyen aratórészes, azért biztatott mindig többre- többre. Elnézte, ahogy finomítottam a kasza élit. Mert a kaszát nem lehet ám akárhogyan kalapálni, annak sora van, máskülönben csak nyúzza a tarlót. Az én kaszám minden vágásnál csak suhant-zizzent, csak úgy dőlt alatta a rend. Jól ápolt szerszámmal könnyebb a munka. Azt mondta Gazsi: — Te, Pista, olyan az a kasza, hogy a kecske szőrit is lekaszálhatnád vele, ha állná! Értettem én a tréfát, de ennek valahogy kihívás-íze volt. Megállj — gondoltam magamban —, majd én megmutatom, mit tud az én kaszám. — Hát bizony, még a gazduram subáját is megberetvál- nám vele! - hetvenkedtem Gazsi gazda felé. — Hát azt szeretném látni! — állt kötélnek Árgyellán. II gy gondoltam magamban, w hogy ennek mór fele se tréfa, most már meg kell menteni a becsületet. Fel is álltam a kaszakalapálásból, annak jeléül, hogy itt az alkalom a komoly tárgyalásra. — Ha megteszed, Pista fiam, egy új subát veszek neked! — tette meg az ajánlatot Gazsi. Héj, az áldóját, komoly ajánlat volt ez, mert ősz jöttével kubikmunkára szádékoztam indulni, soha jobbkor nem gyö- hetett volna ez a nyeremény. — Itt a kezem! — csaptam a gazda tenyerébe. Aztán engedelmet kértem 1/ ellett mostan az emberid kéz is, a puszta emberkéz ide, hogy megfogja a kaszanyelet és döntse a rendet. Nagy-nagy örömünkre töméntelen dús kalász surrant elő a földből, sürgetve az aratást. Dongnak a nagy gépek, forognak a motollák. Előkerültek a régimódi aratómasinák is, minden erő egyesül, hogy magtárba jusson az áldott mag. Valahogy a folydogáló évek során már úgy hittük, hogy enyészetre kerül a kasza, a hálás emberi szerszám. Az ifjú nemzedék nemigen ismerkedik meg vele, felejti a forgatását. Most előkerült a kasza is. Az ember hűséges szerszáma. Pabar Pista bátyám, ez a nagyokat mesélő, huncut nyugdíjas csaknem megkönnyezte a pillanatot, ahogy a monostoriak kezében megpillantotta a kaszát. Lerándultunk ide, a szűkebb hazába szétnézni, mert hogy Pista bátyám idevalósi, mag<i sg tudja, hova, a félGgy- házi környékre. Azért bizonytalan az illetőségre, mert hol itt, hol meg amott ette a keserű kenyeret, mások keze-lába volt világéletében. Születési helyének a csongrádi Bukrost vallja, de onnét még cseperedő gyerekkorában elszármazott. ■ Aztán, már az utolsó két évtizedben a csepeli kémények árnyékában ápolta a munkás- paraszt szövetséget. Innét került nyugalomba a feljebb való esztendőben. M ondom, a tikkasztó nyár- ban lehozott a sorsunk ide a félegyházi búzamezőkre ahol aztán kegyetlen nagy em- lekezés szakadt fel Pista bá- tyam melléből, az emlékezés nyomán pedig megelevenedett az a nehéz világ, amikor a kézi kaszások ilyenkor nyáridőben egész esztendőre valót kidolgoztak maguknak. Amilyen edes jó étel a kenyér, olyan keserű munka a leanatása. ™~ Megfognám én mostan is a kasza nyelét — mondá az öreg, ahogy a búzaporos levegőt beszippantotta —, csak hát.. Nem is az évek, hetven év meg nem is olyian nagy idő. Az én családom erős fából eredt. Anyám nemrégiben aludt el, kilencvenhárom éves volt! Apám nyolcvanötöt élt meg! Szóval nem az esztendők. .. Fél vesém kivették a doktorok, az a baj. Azért nem lehet... ■ • • Pedig-pedig, nem akármilyen kaszás voltam ám én, azt elhiheti. Nem való az, hogy én most öreg fejjel a magam hírét költsem, de azért elmoni ___________
