Petőfi Népe, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-30 / 177. szám

1964, július 30, csütörtök 9. Ua. Néhány eve egyesek „meg­jósolták”: Befellegzett az önte­vékeny műkedvelő mozgalom­nak; a színjátszó csoportok, népi- tánc-csoportok és hasonló együt­tesek ideje lejárt, mert a mai világban mindent helyettesít a .televízió, a színház és a mozi. Valóban, főképp a televízió elterjedése idején bizonyos visz- szaesés volt tapasztalható a mű­kedvelő mozgalomban. De az ideje nem járt le, csupán a for­mája, és a népművelésben be­töltött szerepe változott. Tíz év­vel ezelőtt a produkció minde­nekelőtt való volt, az előadások nagy közönséghez szóltak. Most a műkedvelés fő feladata azok­nak a művelése és szórakozta­tása, akik tagjai az öntevékeny csoportoknak. A kecskeméti járásban szer­zett adatok is azt mutatják, hogy ismét fejlődik a műkedve­lő mozgalom minden ágazata. Két évvel ezelőtt 28 műkedvelő csoport volt a járásban, a múlt évadban 52 dolgozott. A szín­játszó csoportok megkétszereződ­tek, hasonlóképpen a zenekarok és a bábcsoportok is. Több az irodalmi színpad, a népitánc- csoport, s az énekkar, mint két aluasiuK Csáth Géza: A VARÁZSLÓ HALÄLA Szépirodalmi Kiadó, 1964. Adósságot törlesztett könyv­kiadásunk, amikor végre meg­jelentette „A varázsló halála” című kötetben a korán elhunyt Csáth Géza novellatermésének szine-javát. A szerző egész élet­művét áttekintve, megállapít­hatjuk, hogy ritka tehetséget döntött sírba korai halála. A menthetetlen morfinista Csáth Géza, a toll varázslója 32 éves korában lett öngyilkos, néhány héttel azután, hogy két revol­verlövéssel meggyilkolta ren­delőjében a feleségét. Műveit olvasva megrendültén tapasztaljuk: Csáth fiatal kora ellenére az írásművészetnek olyan magaslataira jutott fel, ahová csak a legjobbaknak si­került. Legfőbb írói erényei közé tartozik a tökéletes szer­kesztés, a bűnügyi írások iz- galmasságával vetekvő eselek- ményszövés, a hibátlan jellem­alkotás és a kristálytiszta, nagy atmoszférateremtő erejű stílus, írásainak legjava a rendsze­rint kétségbeejtő szörnyűséggé torzuló gyermekkori vagy pu­bertáskori élmények bizarr vi­lágából gyökeredzik. Másik részük a komoran, félelmete­sen szárnyaló fantázia birodal­mából ered. évvel ezelőtt volt. A klubok száma pedig 23-ról 35-re növe­kedett, s valamennyi havi prog­ram alapján dolgozik! Évről évre növekvő szám­ban vesznek részt a fiatalok a KISZ kulturális szemléin is. Két év alatt 2700-ról csaknem 4200-ra nőtt a szereplők száma, s olyan eredményekkel dicse­kedhetünk, mint az országosan is elismert tiszakécskei irodal­mi színpad és a női énekkar si­kerei. Szinte egyik napról a má­sikra tort ki az ismeretlenség­ből az Izsáki Ifjúsági Ház né- pitánc-csoportja és a néhány hó­napja alakult rajkózenekar. Az általános megélénkülés természetesen nem jelenti azt, hogy a fellendülés mindenütt bekövetkezett. Lajosmizsén és Városföldön például úgyszólván teljesen kihalt az öntevékeny műkedvelő mozgalom. A műve­lődés járási irányítói azonban ebben az évben erélyesen hoz­záláttak az öntevékeny csopor­Magda Zawadzka a harmadik A film írója és rendezője, Jerzy Stefan Stawinski, a wro- clavi Kamera alkotóközösség vezetője, nem ismeretlen a ma­gyar közönség előtt. Ö írta töb­bek között a Csatorna, a Kés a vízben és az Ütban Párizs felé című nagysikerű filmek forgató- könyvét. Üj filmjében derűsen ábrázol­ja a fiataloknak ezt a tényleg égető problémáját, de már csak a műfaj szabályai miatt sem túl mélyen. Bízik fiatal hősei­nek életkedvében és könnyel­műségükön diadalmaskodó er­kölcsi érzékében. A történetek szerencsésen érnek véget, az esetleg súlyosabb következmé­nyekre csak finoman csipkelődő irónia utal, szellemesen bizo­nyítva, hogy nem érett házas­ságra még az a szerelem, ame­tok újjáélesztéséhez, segít ne­kik ebben a számos jó példa. Megrendezték a termelőszövet­kezeti kultúrfelelősök tapaszta­latcseréjét, amelyen 25-en vet­tek részt, a következő évadban pedig megszervezik a népműve­lők szabadakadémiáját, ahol tíz előadásában adnak tájékoz­tatót a falusi népművelés leg­fontosabb kérdéseiről. As össze! induló évad vár-; hatóan számottevő fellendülést jelent. Mindenütt készülődnek a felszabadulás 20. évfordulójá­nak megünneplésére, s ezeknek az ünnepségeknek során számos alkalom nyílik az öntevékeny műkedvelő csoportok foglalkoz­tatására. Éppen az ünnepségek sikere érdekében remélhető, hogy most megkapják minde­nütt a szükséges segítséget, a csoportok számára viszont bizo­nyára ösztönzést jelent majd, hogy ismét nagy közönség előtt léphetnek fel. Horváth Ignác történet női főszereplője zösségnek. A három történet közül a má­sodik a legsikerültebb. Meleg humorral mutat be szemléletes mozaikot az egyetemisták éle­téből. Női főszerepében Teresa Tuszynska, a film legjobb ala­kítását nyújtja. Méltó partnere Marek szerepében Zbigniew Dobrzynski. A másik két történetnél sem a rendezés játékos gördülékeny- sége, sem a női főszereplők (Marta Lipinska és Magda Za­wadzka) bája nem tudja feled­tetni a cselekmény vérszegény­ségét. A harmadik történetben a már sztárnak számító Cybuls- kinak még tehetsége megcsillan- tására sem ad alkalmat szerepe. A magyar szinkron jól sike­rült. Sz. I. Vörös Felhő parancsot ad Képes regény 18 részben. Irta: KUCZKA PÉTER Rajzolta: CSANÁDI ANDRÁS & &£ÉH£S[ÖGStáiéá’Ö! Nincs többé Tálás A magyarul beszélő lengyel filmvígjáték bárom kis történet­ből áll, mindhárom a meggon­dolatlanul kötött fiatalkori há­zasságok problémáival ékelődik. lyet néhány perces késés meg rendíthet, és sem egy dacbó kötött fogadás, sem a csillogó fő­városi élet utáni vágy nem le hét alapja egy életreszóló kö 10. rész Nálunk miért nem lehet? Az utóbbi időben többször n nyílt alkalmam nagyobb vidéki városokban körülnéznem. Mindenütt pezsgő élettel talál­koztam. A szűkebb, szélesebb utcákon zsúfolódott a forgalom, amelyet rendőr, sőt a fontosabb helyeken villanyrendőr irányí­tott A házsorok foghíjain és a városok peremén új épületek magasodtak az új mellett ella­posodó régi városmag köré. Messzünnen gyárkémények füst­jét bodorítgatta a szél. Hasonlítgattam, hogy mi van úgy mint otthon, mi van rosz- szabbul, mi van jobban? Ide­genben hamarabb észrevesz az ember mindent, mint a megszo­kott környezetben. Sok hasonló­ságot fedeztem fel. Napokig jár­dán felejtett, tátott szájú kuka­szemétgyűjtőkkel majd minde­nütt találkoztam. Építkezésből visszamaradt hulladékkupacok is akadtak sokfelé, akárcsak nálunk. Az utcát átfogó elke­rítések, amelyek folyó vagy el­következendő építkezések ve­szélyeit tartják távol a gyanút­lan járókelőktől, másutt is di­vatosak. Régebben csak a gya­logjárót foglalták el ilyen eset­ben nehéz állványokkal, de azok alatt is fedett átjárást rendez­tek be a gyalogosoknak. Most, a könnyű fémállványok korá­ban nagyobb hely kell az ilyes­mihez, hát félre, kerüljetek égy kicsit gyalogosok! Láttam csi­nos, de elhanyagolt parkosítá­sokat is. Akárcsak nálunk. Lát­tam üde zöld gyepet, még fák alatt is. Igaz, hogy végre a mi Rákóczi úti fáink alá is sike­rült megmaradó füvet telepíteni úgy, hogy talán nem kell már félniök az ott lombosodó fák­nak, hogy kiirtják őket gyöke­restül a fűtenyészet eredmé­nyessége érdekében. Pedig kár volna pusztulniok idő előtt. — Hátha még valamelyik absztrakt költőnk á la Kosztolányi: „Ül­lői úti fák” — verset ír róluk! Mondom, voltak hasonlóságok, úgyhogy néha szinte itthon éreztem magam. A talponálló borkóstolókban mór valamivel távolabbi volt a hasonlatosság. Olyan zsúfoltság­gal, mint a ml Rákóczi úti tal­ponállónkban, vagy egyik szép középületünk talponállóvá vál­tozott előcsarnokában, nem ta­lálkoztam. Pécsett a dóm köze­lében a volt püspöki pincészet kóstolójában lehet a mecseki és villányi borok hatékonyságáról meggyőződni. Az arany- és bí­borszínben szikrázó szőlőlevek a nap bizonyos óráiban még okoznak itt egy kis torlódást, de általában túlnyomórészt Krú­dy Gyula-i szemlélődő csendes­ség üli meg a kis helyiséget. Egerben terített asztalkás kis ivókban kínálkozik a medok és a bikavér. Sok efféle van szét­szórtan a városban. Szemérme­sebb kóstolgatok egyikből, mint­egy kijózanodási túrát téve, át­sétálnak a másikba. Nem érnek rá zsúfolódni. A z étkezés körül ménye- n sebb. Eger, Pécs, vagy akár Győr éttermei is zsúfoltak a fő étkezések idején. Azután meg az ételek legnagyobb ré­szét áthúzgálták már az étla­pon. Legfeljebb a vendéglőnként változó nevű csodatálak marad­nak, amelyeknek nemcsak tar­talma, még az ára is borsos. De végezzünk összehasonlítást komolyabb téren is. Itt van szép, de nagynak igazán nem mondható múzeumunk. Pécs Ja­nus Pannonius múzeuma se nagy, de számos fiókja van a városban, külön van képtára, váro6történeti részlege, Zsolnai kerámia osztálya és a múzeum tartozékának számítanak a ró­mai kori emlékek is, amelyek feltárási helyükön maradnak, mint a Baranya Megyei Könyv­tár udvarán a IV. századból származó őskeresztény sírok. Győrött a Xántus János Mú­zeum gyűjteménye lépi ugyan­így túl a főmúzeum határait. És mindenütt Egerben, Pécsett, Győrött műemlékjelölő táblák, történelmi nevezetességű helyek emlék jelei szinte kezet nyújta­nak egymásnak. E s ha a vándor látni kí­vánja azokat a régi he­lyeket, amelyeknek hősi meg­tartása vetette meg alapját a diadalmas, büszke jelennek, nem kell találomra tapogatódznia, kérdezgetnie. Egerben, Pécsett, Győrött, sőt, a Bács megyei nagy falvaknál nem nagyobb Kereszthelyen is lépten-nyomon szemébe ötlik két oszlopra, vagy falra erősítve a hely isko­latábla nagyságú térképe. A térképen megjelölték a néző­pontot, és hogy onnan hová le­het eljutni. Győrött megmutat­ja a térklp hol tanított Jedlik Ányos, hol szállt meg 1809. augusztus 31-én Napóleon, Eger­ben eligazít a tábla Dobó vá­rába, az egri remetének, Gár­donyinak házába, megtaláljuk útmutatása nyomán a Butler grófok házát. Keszthelyen rá­bukkanunk arra a házra, mely­ben Csokonai Vitéz Mihály a Helikon-ünnepségek idején meg­szállt, megtaláljuk az úttest kö­zepéig háborítatlanul kitérj esz- kedő kopott Goldmark-házat és így tovább. Igaz, patinás épületeket itt a vályogból építkező Alföldön utólag nem teremthetünk. De idegenforgalmat akarunk. Arra nem elég a gyárak és földek népének eléggé nem dicsérhető szorgalma és az Aranyhomok vendéglátása. El kell tüntetnünk ami másutt sem szép. El az ut­cai szemétrakásokat. Követnünk kell, ami másutt bevált, jó és hasznos. Miért ne lehetne ná­lunk is három-négy helyen leg­alább, pl. a vasútkerti átjáró­nál, a Sörkertnél, a megyei és a városi tanácsháza közelében útbaigazító térkép? És még egyet. Miért nem gondozzuk, amit egyszer nagy költséggel létrehoztunk? A Komszomol té­ren, mint egy elhagyott kopo- lyakút bánkódik a huligánok által betegre kínzott szökőkút. Az Aranyhomok Szálló mögötti autóparkoló szegélyére ültetett de elszáradt ciprusokat gazdag gyomkoszorú övezi. Amit meg­szoktunk, nem vesszük észre. |\e idegenek is jönnek hoz- zánk egyre gyakrabban. Azok közt akadhat, aki úgy néz körül nálunk, ahogy én néztem körül másutt: Joós Ferenc A fiatal harcosok a szekérgyűrü körül nyargalásztak, amikor vágtatva érkeztek Fetterman lovasai. .Aztán megálltak a távolabbi ■ domboldalon, mintha újabb - támadásra gyülekeztek vol- ' na. A LEGJOBB ŰTON

Next

/
Oldalképek
Tartalom