Petőfi Népe, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-30 / 177. szám

SPOUT Tovább fejlődőit megyénk úszósportja A négy város úszóversenye után Jegyzetek a labdarúgó-fordulóról Végre valóban fejlődtünk — állapították meg a megyei úszó- sport vezetői a vasárnapi ver­seny befejezése után. És — hogy ez így van, azt nem is annyira a Békés megyei úszók­kal szemben nemrégiben kihar­colt szoros eredmény mutatja, hanem az a sok-sok fiatal ver­senyző, aki a négy város úszó­versenyeinek során és különö­sen ezen az utolsó fordulón fel­állt a rajtkőre. Az időeredmé­nyek ugyan még nem országra szólóak, értek el ennél jobbat már nálunk is. Kecskeméten például a har­mincas években fejlett úszó- és vízilabdaélet volt. Az akkor elért eredmények közül néhá­nyat: Széli Gábor 1:03-as 103 m-es és Tiszolczi Magda 1:14 mp-es női 100 m-es gyorsúszó­eredményét (ezzel akkor tagja volt a magyar 4x100 m-es vál­tónak) ma még nem sikerült túlszárnyalni, de nyugodtan ál­líthatjuk, hogy ezek a ma már csupán „emléknek” számító csú­csok nem lesznek hosszú éle­tűek. A felszabadulás után sokáig csak Baja jelentette a megye úszósportját a maga természet­adta lehetőségeivel. Később a Széktó újjáépítése után ehhez több-kevesebb eredménnyel Kecskemét is csatlakozott. A melegvizes uszodák felépülése után előbb Kiskunhalas, majd Kiskunfélegyháza lépett a küz­dők sorába és különösen az utóbbi ért el hatalmas és gyors fejlődést. Hol vannak a többiek? Az utóbbi időben a négy vá­ros úszóversenye, az itt kiala­kult egészséges és sportszerű vetélkedés volt a fejlődés mo­torja. Joggal kérdezhetjük azon­ban, hogy hol vannak a többiek? Miért nem látjuk a melegvizes uszodával rendelkező községe­ket, a kiskőrösieket, izsákiakat a versenyeken. Vagy hová tűn­tek a kalocsai úszók, akik nem­rég még részesei voltak ennek a versenynek. Valamikor — úgy húsz évvel ezelőtt — Kunszent- miklóson is fejlett úszóélet volt. Ma is van uszoda, szebb, mint az akkori. Vagy a mai fiatalok gyengébbek, mint a húsz év előttiek? Bizonyosan nem! — Csupán szervezés, akarat kérdé­se az egész. Uszósportunk legjobbjai Ha eredményeink még nem is szerepelnek a magyar csúcs­lista élén, de nevük ide kíván­kozik. Kik azok, akik mostoha körülmények között is az élen járnak? A sorrendet Mihalovics­nál minden számot megnyertek, csupán a leányok közé sikerült a kecskeméti Mácsainak és Ha­lásznak betörnie. A gyermekszá­mokban szintén a félegyháziak vitték el az első helyeket. Itt csak a kecskeméti Rozgonyinak sikerült egy számot „elcsípni” előlük. A kecskeméti uszoda és az úszók A vendégversenyzőket az első meglepetés az uszodába való be­lépéskor érte. Azok, akik ismer­ték a Széktó régi, korszerűtlen medencéjét, örömmel szemlélték a valóban minden igényt kielé­gítő, pompás létesítményt. A versenypályákat elválasztó új kötelek pedig igazi versenyuszo­dává avatták a Széktót. A Kecskeméti Vízmű Sportkör minden lehetőséget biztosít az úszószakosztály tagjainak. Ben- kó Zoltán, a vállalat igazgatója és a sportkör elnöke az első perctől az utolsóig ott volt a versenyen, de még az egyes számok közben is arról tárgyalt a szakosztály vezetőivel, mit, hogyan lehetne tenni, hogyan lehetne előbbre vinni a szak­osztály ügyét. Végre igazán jó kezekbe került a kecskeméti úszósport! És a kecskeméti úszók máris előre törtek, pedig az uszoda­építés miatt alig egyhónapos edzés van mögöttük. A pont­versenyben megelőzték a hala­siakat, akiket éveken át meg sem tudtak közelíteni. Holott a sportkör és a szakosztály veze­tősége nem elsősorban a mos­tani eredmények javítására tö­rekszik. A Széktó felé vezető útjuk közben valamennyien re­ménykedve tekintenek a Béke és Barátság parkjában lassan, de mégis megindult fedettuszo- da-építkezésre. Még egy-két év és egész éves felkészülési lehe­tőséghez jutnak. Addig pedig minél több gyermek és újonc úszót kell technikailag és fizi­kailag előkészíteni, hogy a szin­te korlátlan lehetőségeket biz­tosító fedett uszoda elkészülte után ne kelljen mindent elölről kezdeni. Akadt hiba is A négy város úszóversenyét kitűnően rendezték meg a kecs­kemétiek. Természetesen akadt hiba is. Legtöbb bajt a hangos­beszélő okozta. Nehézkes volt az eredményközlés, a pályabeosztás közlése stb., mert nem a ver­senybírói asztaltól, hanem az irodából történt. A két hét múlva sorrakerülő megyei ifjú­sági bajnokságig ezen feltétle­nül változtatni kell. Az sem tetszett, hogy a jó küzdelmet hozó első vízilabda­mérkőzés után a következőt a negyedik negyed elején kényte­len volt lefújni a játékvezető. Erről viszont nem a rendezőség, hanem a kiskunhalasi edző te­het, aki komolytalanul gyermek­úszókat állított a csapatba. A kitűnő bajai csapattól szép já­tékot várt a közönség. Sajnos, a halasiak komolytalankodása miatt ez elmaradt. „Lacika úszni akar!" Éppen egy évvel ezelőtt, la­punk 1963. augusztus 3-i számá­ban a sportrovatban jelent meg ezzel a címmel cikk, mely a kecskeméti úszótanfolyamot hiá­nyolta. Nos, azóta már Lacika és még sok Lacika, Józsika és Sárika megtanult úszni. A Víz­mű Sportkör egymás után ren­dezi Kecskeméten az úszótan­folyamokat, és azon már eddig is több mint száz általános is­kolás gyerek barátkozott meg a vízzel. Augusztusban pedig még újabb tanfolyamok indulnak. A kecskeméti úszósportnak van ugyan múltja, de inkább jövője van. Szinte hihetetlen, hogy a por városából nemsokára az úszók és fürdők városa lesz. Szabó Zoltán II sparfaKiád területi döntői Kecskeméten A Falusi Dolgozók XIII. Spartakiádjának területi dön­tőit labdajátékokban Kecske­méten rendezik meg. Baranya, Bács-Kiskun, Békés, Csongrád, Somogy, Szolnok és Tolna me­gyék legjobb spartakiád kézi­labda- és röplabdacsapatai négy napon át a megyeszékhelyen küzdenek az országos döntőbe való jutásért. A kézilabda te­rületi döntőt két helyen, ,a Ka­tona József Gimnázium és a Béke téri iskola kézilabdapá­lyáján rendezik meg, míg a röplabdamérkőzésekre a Belső városi pályán felállított négy röplabdapályán kerül sor. A Spartakiád területi döntői­nek mérkőzései július 30-án, csütörtökön délután fél 6-kor kezdődnek. A többi napon a dél­előtti mérkőzések kezdete 9 és 11 óra, a délutáni mérkőzéseké kézilabdában du. 4 óra, röplab­dában fél 6 óra. AZ ELMÚLT VASÁRNAPON még mindig csak NB I-es és NB II-s mérkőzéseket játszot­tak, így megyénkben egyedül a Kecskeméti Dózsa volt érde­kelve. Az NB III. Délkeleti cso­portjában ugyanis augusztus 2-án, az NB III. Délnyugati cso­portjában pedig augusztus 16-án indul meg a bajnoki pontokért folyó küzdelem. Itt jegyezzük meg, hogy a megyei bajnokság őszi rajtja augusztus 9-én lesz. A sorsolást lapunk tegnapi szá­mában közöltük. MIT LÁTTUNK a Kecskemé­ti Dózsától a vasárnapi Szol­noki MTE elleni mérkőzésen? Az kétségtelen, hogy a Dózsa nincs valami jó formában. Ezt igazolta egyébként az elmúlt héten Miskolcon, majd néhány nappal később Kiskunfélegyhá­zán, a Magyar Népköztársasági Kupa-mérkőzésen, amikor is a lelkesen játszó, de mégiscsak a megyei I. osztályban szereplő Vasastól vereséget szenvedett, és elbúcsúzott az egyre nagyobb szerepet játszó MNK-tól. Ilyen előzmények után lépett a pá­lyára vasárnap délután a Dózsa. Nem nagy önbizalommal, de annál több akarással. A nagy győzni akarás meghozta gyümöl­csét, és ha sok hibával is volt teletűzdelve a csapat játéka, mégis biztosan győzte le azt a Szolnoki MTE-t, amelyiktől a tavaszi forduló utolsó mérkőzé­sén Szolnokon 4:2 arányú vere­séget szenvedett. A visszavágás tehát sikerült. Ezzel a győzelmével a Dózsa újra lépett egyet előre a bajno­ki tabellán, amelyen most há­rom pont hátránnyal a harma­dik helyet foglalja el. A csa­pat — ezt mindenki elismeri — a játékosok egyéni képességeit illetően nem áll rosszul. Szinte nincs a Dózsa csapatában egyet­len olyan játékos sem, aki tu­dásban jelenleg ne ütné meg legalább az NB I b színvona­lát. Sőt...! Mégis mint csapat, évek óta nem tud úgy szerepel­ni a bajnokságban, ahogy ezt népes szurkolótábora joggal el­várhatja. Hogy miért? — Erre a kérdésre nagyon nehéz vá­laszt adni. A Szolnoki MTE ellen győzött a csapat, bár a mérkő­zés nagy részében döcögött a tá­madójáték. A számtalan kiha­gyott gólhelyzet mellett egyet­len gólt sikerült lőnie a csatár­sornak, a mérkőzés elején Roz- gonyi átadásából Morvái ritka szép alakításával. Véleményünk szerint — és ebben velünk, úgy hisszük, osztozik az a három­ezer szurkoló is, aki látta ezt a mérkőzést — a csatároknak, akik között olyan rutinos játé­kosok is szerepelnek, mint az NB I-et megjárt Szőczei, Roz- gonyi, vagy az ugyancsak nagy tapasztalattal rendelkező Szap­panos és Morvái — az ilyen já­tékosoknak már lényegesebben higgadtabbaknak kell lenniük az ellenfél kapuja előtt. Például ! Szőczei jobban tenné, ha időn- I ként társait is helyzetbe hozná, I és nem kizárólag távoli lövé- I sekkel kísérletezne. Ugyanez vo­natkozik Ézsire is. Egyébként azt is szóvá tesszük, hogy nem egészen értettük, miért kellett a Dózsának ezen a mérkőzésen védekező taktikával játszani. A mérkőzést — a látottak alap­ján — azért nyerte meg arány­lag nehezen a Dózsa, mert a két fedezet rendszerint a hát­védek vonalában mozgott, s nem töltötték be a védelem és a csatársor közötti területet. így azután csak a visszahúzódott Morvái szedte össze a labdákat — amíg erővel bírta. A máso­dik félidő egyes részeiben az­után a mezőnyben a legtöbb labdát a szolnokiak szerezték meg, és indítottak támadást — nem egyet veszélyesen — a Dó­zsa kapuja ellen. MINDEZEKBŐL leszűrhető, hogy a Dózsának, ha a jelenle­ginél jobban akar szerepelni — márpedig biztosan akar — a soron levő feladata a csapatjá­ték csiszolása, finomítása, no meg a csatárok gólképességének fokozása. Ezen a téren elsőren­dű feladat az kell legyen, hogy idegileg és fizikailag teljesen rendben legyenek a játékosok. További sikereket csak ilyen feltételek mellett érhet el a Dó­zsa az NB II. nagyon kiélezett és szoros küzdelmében, a ki­egyensúlyozott mezőnyben. VASÁRNAP újra nagy fel­adat előtt áll a kecskeméti együttes. A szintén nagyon jó hírű és jó képességű fővárosi KISTEXT ellen (tavasszal csak az utolsó percekben sikerült az egyik pontot itthon tartanunk), annak otthonában kell megküz­deni a bajnoki pontokért. Re­méljük, a Szolnoki MTE felett aratott győzelem meghozta a Dózsa önbizalmát, és most már erőteljesebb és jobb csapatjá­tékkal és bizonyára szép eredménnyel rukkol ki. M. I. Hogyan tippeljünk A totó 30. heti fordulójában ismét nem akadt 13 találatos szelvény, s így 217 529 Ft-ot kitevő jutalomalap i 31. fordulóra maradt. A mostani fogadáson azután szerencsés esetben félmillió forintot is lehet nyerni. A '5 db 12 találatos szelvényre 32 546 forintot fizetnek. A 230 db 11 talála­tos szelvény nyereménye 850 Ft, míg a 2248 db 10 találatos szelvény mindegyikére 130 Ft jut. E heti tippjeink: 1. MTK—Ferencváros x, 2, 1 2. Diósgyőr—Dorog 1, x 3. Pécsi Dózsa—Szeged 1 4. Debrecen—Komló 1 5. Oroszlány—Saig. BTC x, 2 6. Székesfehérvár—Ózd x 7. Szombathely—BVSC 1 8. MÁV DAC—Szállítók 1 9. KISTEXT—Kecskemét x, 2 íO. SZVSE—Eger 1 Ll. Békéscsaba—SZMTE 1 12. Esztergom—P. Bányász x, 1 13. Autóbusz—PVSK 1, x Pótmérkőzések: 1, 1, x. csal, a bajaiak legjobbjával kell kezdenünk. Gyorson, háton, pil­langóban évek óta egyre-másra nyeri a versenyeket. Kár, hogy a bajai fiúnak nincsen téli ed­zéslehetősége. Feltétlenül képes volna az élvonaba kerülni. Ugyanazt elmondhatjuk a leá­nyoknál az utolsóéves ifjúsági korú Weidingerről. Egész éves edzéssel rövid időn belül 1:10 alá kerülhetne. Sajnos, ez a téli edzéslehetőség Baján egyelőre még csak elérhetetlen álomnak számít. Nagy tehetség a kecske­méti Fazekas is, bár nála ez nem párosul hasonló szorgalom­mal. Erősebb edzésekkel ő is sokkal előbbre kerülhetne. — Sorolhatnánk tovább. — A ha­lasi Vasas, Kiss, a bajai Vár­halmi, a félegyházi Alács, vagy, hogy a leányokról se feledkez­zünk meg: a bajai Kemény, Pa­lotai, a félegyházi Kovács és Mészáros és a kecskeméti Reile tartozik még az „élvonalba”. Újonc számokban a félegyhá­ziak uralják a mezőnyt. A fiúk­Tokió előtt T Nemzetközi Olimpiai Bizottság 113 tagországa kapott meghívást a tokiói olim­piára, s a legutóbbi jelentések szerint — bár a válaszadás végleges határideje csak augusztus 16 — máris igen sok nemzeti olimpiai bizottság jelezte versenyzőinek részvételét. A római olimpián 85 ország képviseltette magát és ez olyan rekord volt az olimpiák történelmében, amiről azt hitték, hogy sokáig nem dől meg; fő­képp, nem a tokiói játékokon, éppen a ja­pán fővárost szinte a világ minden részé­től elválasztó nagy távolság miatt. íS eiősete* iné azonban mást mutatnak. Az előkészületekből úgy tűnik, hogy Tokió az induló versenyzők és a résztvevő nemzetek számát illetőleg js megdönti a római csúcsokat. Elsősorban a modem közlekedés lehetőségeivel magya­rázható ez.- Annak idején Los Angelesbe az 1932. évi olimpia színhelyére még több mint két hétig utaztak a magyar sporto­lók, most pedig — alig 19 óra alatt röpíti versenyzőinket Tokióba a repülőgép. Reg­gel még itthon tartanak edzést, felszállnak a Ferihegyi repülőtérről, útközben Ams­terdamban és az alaszkai Anhorage-ben kisebb, könnyű mozgást végeznek, másnap délben már le is szállnak Tokió repülő­terére. Ebéd a japán fővárosban, elhelyez­kedés az olimpiai faluban, s délután már ki is próbálják sportolóink a XVIII. olim­pia versenypályáit... 4 sportO Ók előkészítésében nincse­nek többé titkok, a korszerű edzésmódsze­rek széles körben ismertek, a nemzetközi sportkapcsolatok hatalmas mértékben ki­bővültek, a tapasztalatszerzés lehetőségei mindennapossá váltak. Így aztán az olim- niai részvétel egyetlen ország részéről sem jelképes csupán. Az olimpiára benevezett sportolók túlnyomó többsége jól előkészí­tett, tehetséges versenyző, aki nemcsak jelen lenni, hanem győzni (vagy legalább 's jó helyezést elérni) is akar Tokióban. Hogy mennyire így van ez, bizonyítjá'­világ minden tájáról érkező eredmények .VI ár Rómában is születtek vaskos megle­petések. A maratoni futást például egy ismeretlen etióp testőrtiszt nyerte; birkó­zásban a legkiválóbbaknak is sok gondot okoztak a villámgyors mozgású, párduc ügyességű indiai versenyzők, ökölvívás­ban pedig néhány jól képzett afrikai ver­senyzőnek majdnem sikerült eljutni a do­bogóig. Az elmúlt négy esztendő azt mu­tatta, hogy ez a folyamat gyorsabb, mint legtöbben gondolták volna. Az esztendő első nagy versenyidő­szaka a legtöbb sportágban lezárult. A fi­gyelem most már világszerte Tokióra irá­nyul. Ismerjük az eredményeket, többé- kevésbé kialakultak a csapatok, nagy meg­lepetések már aligha érhetnek bennünket. A csapatsportágakban együtt van az olim­piai mezőny, csak a sorsolás van hátra, hogy megismerjük az első ellenfeleket. A válogatás technikai műveletére nálunk és a legtöbb országban augusztus folyamán kerül sor, s a szerencsések, akik képvisel­hetik hazájukat Tokióban, az utolsó más­fél hónapot válogatási izgalmaktól mente­sen, nyugodt készülődéssel, formájuk idő­zítésével tölthetik. Mert Tokió rendkívüli ;üzdelmeket ígér, s ezekben csak kitű­nően előkészített, erős akaratú sportolók érhetnek el sikereket, Ardai Aladár

Next

/
Oldalképek
Tartalom