Petőfi Népe, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-19 / 168. szám

1964. július 19, vasárnap

3. oldal

* Braüll^ fe-tHrrtvejntaA^

Tovább a megkezdett úton

M egyénk politikai életének

* ■ elmúlt heti legfontosabb eseménye a megyei pártbizottság szerdán megtartott ülése volt. A megye kommunista vezetői tanácskozásainak mindig nagy a jelentősége, a szerdai azonban azokhoz hasonló, amelyeken a megye fejlődésének egy-egy fontos szakaszát értékelték, s alapos vita után meghatározták a továbblépés módozatait.

Az ülés napirendjén — miként arról lapunk csütörtöki számában részletesen beszámoltunk — a termelőszövetkezetek, s az alacsonyabb típusú szövetkezeti gazdaságok helyzete és a megerősítésükkel kapcsolatos feladatok szerepteltek.

E rendkívül fontos téma megtárgyalására igen körültekintő előkészítés után került sor. A megye vezetői és a párt- bizottságok már az elmúlt év decemberében megkezdték a termelőszövetkezetek, különösen a gyengék, gazdálkodásának és előrelépésük lehetőségeinek vizsgálatát. Hónapok mélyreható elemző munkájának eredményeként készült el a megyei párt- bizottság jelentése, amelyet az MSZMP Központi Bizottságának titkársága május 14-én tárgyalt meg.

Pártunk közp>onti szerve a többi közt megállapította, hogy megyénkben a mezőgazdaság szocialista átszervezésének bonyolult problémáit jól oldották meg. A termelőszövetkezetek mellett — a megye sajátosságait figyelembe véve — helyes volt a homoki, külterjes mező- gazdasági területeken tszcs-ket, a belterjes, szőlő- és gyümölcstermelő körzetekben szakszövetkezeteket létrehozni. A kertészeti termelés kedvezően alakult és ezzel egy időben fejlődtek a korszerű kertészeti nagyüzemek. Az állami támogatást és a szövetkezetek saját erőforrásait felhasználva tervszerű és jó ütemű a nagyüzemi szőlő- és gyümölcstelepítés. E téren a megye vezető szervei több vonatkozásban úttörőmunkát végeztek, és országosan is hasznosítható eredményeket értek el.

H

osszan lehetne még sorolni pártunk Központi Bizottsága titkársága értékelésének azokat a részleteit, amelyek bizonyságot szolgáltatnak ahhoz, hogy megyénkben egészségesen fejlődik a szövetkezeti mozgalom.

Mindez elismerése is annak az összefogásnak, amely az elmúlt évek során a megye politikai és gazdasági vezetése, valamint a parasztsága — de hozzátehetjük: egész lakossága — között lépésről lépésre megteszervezetet, melynek titkára is volt pár évig. És a Vörös Csillag Tsz tehenészetében dolgozott szorgalmasan, a legjobb tudása szerint.

Nézegetem az elszámolási lapot, amely Keserű Mihály munkájára vall. S közben, amint hallgatom Farkas Sándor szavait, barátja és elvtársa külsejéről, egyszeriben összefutnak előttem a betűk és a számok, s a helyükön szinte magam előtt látom a barna, széles arccsontú, mosolygó, vállas, izmos embert, akit méltán könyvel el hősnek a község közvéleménye.

Az iroda másik asztala mellett szemüveges férfi ül. Kezeit az asztalon pihenteti maga előtt, s látszik rajta, gondolatai emlékeket idéznek. Győri János, a MÉK Vállalat, kalocsai kirendeltségének körzeti felvásárlója szinte mindennapos vendége a Vörös Csillag Tsz-nek. Ma is burgonyaátvétel miatt van itt, mint akkorj a tragédia napján. Ű

remtődött a mezőgazdaság szocialista fejlesztésének szolgálatára.

Az elismerés osztatlan örömmel tölt el mindannyiunkat. — Ugyanakkor azonban kötelez is. Arra mégpedig, hogy közös gazdaságaink további erősítésén még szorosabb összefogással, a gazdag tapasztalatok birtokában még következetesebben munkálkodjunk. — fejlődésük kezdeti szakaszának a határát jelző kilométerkőtől még nagyobb ütemben haladjunk előre.

Nem kevés a feladatunk. Hiszen vannak még gyengén gazdálkodó szövetkezeteink, de az erősekben is számos lehetőség van még — s lesz mindig is —, hogy azokkal élve gazdagodjanak, tagjaik életszínvonalának emelése, népgazdaságunk folytonos erősítése érdekében.

Erről, a „hogyan tovább”-ról részletekbe menően döntött szerdai ülésén a megyei pártbizottság. Határozatában a többi közt leszögezi, hogy a termelő- szövetkezetek további szilárdítása csakis a természeti és a közgazdasági adottságok figyelembevételével, a nagyüzemi gazdálkodás rendszere alapján a területi tervezés, koncentráció, valamint az üzemi szakosítás elvének az érvényesítésével lehetséges.

A

hhoz, hogy a megye politikai vezetésének irány- mutatása megvalósuljon, hogy kelesztő kovásza legyen a szövetkezeti mozgalomnak, falva- ink, közös gazdaságaink kommunistái részéről nem kis erőfeszítésre van szükség. Falusi pártszervezeteinknek elsősorban ismertetniök kell tagjaikkal, s a szövetkezeti gazdákkal egyaránt az MSZMP Központi Bizottsága titkárságának, valamint a megyei pártbizottság határozatát, úgy azonban, hogy azok helyi lehetőségek felkutatására, a helyi tennivalók helyes meghatározására ösztönözzenek. A sokat emlegetett helyi politika mindig is időszerű volt, de most különösen az, mert a szövetkezeti gazdálkodás rengeteg „belső tartalékának” a felkutatását és felhasználását eredményezi, ami a továbblépés sikeréhez elengedhetetlen követelmény.

A továbbiakban a mezőgazdaságban dolgozó kommunistáknak állandó példát kell mutat- niok a párthatározatok megvalósításában. Csakis így érhetjük majd el, hogy termelőszövetkezeteink fejlődésének következő szakasza — már magasabb szinten — legalább olyan sikeres lesz, mint volt az eddigi.

T. 1;

volt az utolsó, aki Keserű Mihállyal beszélt.

— A Duna közelében levő krumpliföldről szállítottuk

azon a napon a termést. A közelben legeltette teheneit Miska is. Én úgy félkettő körül mentem a krumliszedők- höz, ő meg az egyik fa alatt komázott a három gyerekkel. Ügy láttam, érett túrót vitt ebédre és azzal vendégelte meg a fiúkat. Kenyérre kene- gette, nyújtotta nekik sorban és közben így viccelődött: „Egyetek, mert különben a hasatokra kenem...” A kisfiúk jót mulattak.

Aztán Keserű Mihály a tehenei után nézett, Győri János meg továbbment a dolgára. A krumpliföldön serénykedő asz- szonyok pedig egyszer csak észrevették, hogy a legelésző tehenek kezdenek szétszéledni, s innen is, onnan is hallatszott a kérdés: „Hol van Misi, hol lehet Misi?” S amikor keresésére indultak, csak azt látták, hogy a futásra utaló jókora léA falu szélén állunk Németh Sándorral, a jászszentlászlói községi egységes pártvezetőség titkárával.

— Itt bolt épül. Arrább orvosi lakás. A pedagóguslakás falai már állnak. Amott, a Vasút utca végén új sportpálya létesül.

Nézem az új házsorokat. A takaros épületek előtt itt-ott virágoskert. Képzeletemben a párttitkár lelkes szavai nyomán kirajzolódik a jövendő.

— Talán érdekli — riaszt fel gondolataimból —, hogy a község kilencvenéves volt a fel- szabaduláskor és összesen kettőszáz házból állt. Egyszerű, nádtetős, kisablakos házikók voltak ezek zömmel. A fel- szabadulás óta eltelt csaknem húsz év alatt százhúsz új ház épült és a régieket is nagyrészt felújították.

Ehhez valóban nem kell kommentár. A messzi földről ide vándorolt jász pásztorok, akik évszázadokkal ezelőtt az itteni sovány legelőkön terelgették nyájaikat és később letelepedtek, bizony nagyot csodálkoznának, ha most körülnéznének ezen a tájon. Az emberek alakítják a vidéket, a természetet, küzdenek a homokkal, s közben maguk is sokat változnak. A homokból már ezer holdat elhódítottak az évek folyamán. 439 hold gyümölcsöst, 242 hold szőlőt és 300 hold erdőt telepítettek.

Kétezren élnek tanyán

— Csakis a homok ily módon való hasznosításával lehet ezen a tájon gyökeres változást elérni — magyarázza Németh Sándor, ahogy befelé ballagunk a község központjába. — Sajnos, még sok a gondunk. Jászszentlászló 3200 lakosából kétezer még mindig tanyán él, vagyis a lakosság kétharmada. Szivárognak be a községbe de nagyon lassan. A fiatalok jó része Kiskunfélegyházára és Kecskemétre jár dolgozni.

— És a termelőszövetkezetek? Kedvezőek a feltételek az állattenyésztés fejlesztésére, hiszen tudomásom szerint a községnek jelentős rét- és legelőterülete van — tolulnak a kérdések ajkamra a hirtelen támadt számos gondolat nyomán.

— Jogosak a felvetések ismeri el. — Sajnos, a körülmények elég mostohák. Mindhárom termelőszövetkezetünk a gyengék kategóriájába tartozik és némi fellendülés csak az utóbbi időben van. Közismert dolog, hogy milyen szegény vidék volt ez azelőtt, ahol, mint szokták mondani, még az ürge is sírva futott át. A változás így is nagy és a község néhány év alatt századokat ugrott előre, de még mindig sok a gondunk. Az állattenyésztés lehetőségeit valóban jobban is kihasznáhatnák a termelőszövetkezetek. Van törekvés. Nemrég az Aranyhomokban jártam, ahol a liba- és a pulykatenyésztést kezdik szorgalmazni. Ezer libájuk és 600-nál több pulykájuk van. Az Űj Barázdánál a szarvasmarha- és a sertéstenyésztés, a Virágzó Termelő- szövetkezetben a sertés- és a juhtenyésztés az említésre méltó.

Ha már itt tartunk — teszi hozzá —, ha legközelebb eire jár, látogassa meg Tóth Honát. Bátran állítom, hogy olyan sertésgondozót a messze környéken nem talál. Harminc anyakocája van. Annyira szereti őket, hogy mindegyiknek nevet adott.

És a fiatalok. Az Űj Barázda Termelőszövetkezetben 12 mezőgazdasági tanuló végezte az első évet. Ez is ígéret a jövőre nézve... Higyje el nagy akarás van az itteniekben. Ez abban is jelentkezik, hogy az emberek tanulnak, művelődnek.

Mit mond a statisztika ?

Éppen a községi könyvtár előtt vezet el az utunk. Kordás József,' a könyvtáros a statisztikákat böngészi. Mindjárt

i

pontos adatokkal szolgál.

— Tavaly 325 olvasója volt a könyvtárnak, az idén az első fél évben már 534-en iratkoztak be.

— Ez bizony szép eredményi majdnem 100%-os fejlődés.

— Idősek és fiatalok egyaránt mind többet olvasnak: Besze Károly bácsi, az egyik legszorgalmasabb könyvtári tagunk. Nyolcvan körül jár, évei számát tekintve, de valósággal falja a könyveket. Különösen az ismeretterjesztő műveket szereti. Tápai László, Jókai és Mikszáth rajongó. Tápai Zoltán az Aranyhomok Termelő- szövetkezet tagja szintén elolvasott már minden Jókai-re- gényt. ök is már elérték a nyugdíjkorhatárt, egyik legkedvencebb időtöltésük és egyben szórakozásuk is az olvasás.

Érdemes idézni ismét a statisztikát. A könyvtárnak 148 dolgozó paraszt állandó olvasója van a tavalyi negyvenhattal szemben.

— Látja, milyen gyors itt a változás. Szinte egyik évről a másikra. Ha eljön velem a tanácsházára ennek újabb bizonyítékát találja. A mai tanácsülésünkön ugyanis a tavalyi községfejlesztésben élenjáró társadalmi munkásokat jutalmazzuk, de az erről szóló beszámolóban az idei eredményekről is szó esik — invitál Németh Sándor.

Ötéves terv — egy év alatt

A tanácsházán Muzsik Ti- borné, a végrehajtó bizottság titkára örömmel ad felvilágosítást. A tanácsülésen 11 oklevelet és 10 jelvényt osztanak ki a községfejlesztésben jó eredményt elért társadalmi munkásoknak.

— Igen érdekes a társadalmi munka alakulása — tájékoztat Muzsikné —, 1963-ban ötvenezer forint értékű társadalmi munkát terveztünk és a lakosság 62 ezer forint értéket teljesített. Az idén még nagyobb fába vágtuk a fejszét. A törpe vízmű építéséhez kértük a lakosság segítségét. Vállalták is, hogy a hét kilométernyi csőhálózat-bővítéshez szükséges árokásást teljes egészében társadalmi munkában vég" zik. Ez önmagában véve is 126 ezer forint értéket képvisel. Ha figyelembe vesszük, hogy a tár. sadalmi munka értéke már eddig is eléri majdnem a 100 ezer forintot az év végéig kb. 200 000 forinttal számolhatunk.

— Tehát a tavalyinak több mint háromszorosára — teszi hozzá Juhász József vb-elnök- helyettes. — Még a tanyavilág lakossága is lelkesen részt vesz a különböző társadalmi megmozdulásokban.

— Egészítsük ki mindezt azzal — így Muzsikné —, hogy a hét kilométer hosszú hálózat- bővítést a törpe vízműnél eredetileg öt év alatt terveztük végrehajtani. Az építő vállalat, valamint a lakosság összefogásával az ötéves tervet egy év alatt teljesítjük.

íme, újabb bizonyíték arra, hogy mind gyorsabban épül az űj világ a jászszentlászlói homokon. K. S,

péseinek nyoma a Dunába vezetve eltűnt. És eltűnt a három kisfiú: Kancler Lacika, fivére Józsi és Molnár Jenő is.

A tragédiának csak három néma tanúja maradt. A sebtében lecsatolt és a parti iszapra dobott karóra, egy sárba ragadt szandál és egy kabát. Élettelen tárgyak, amelyek arról vallottak, hogy gazdájuk gondolkozás nélkül szabadult tőlük, amikor a három fuldokló kisfiú mentésére rohant. És erről árulkodott Keserű Mi- háy ölelésre kulcsolt, megmerevedett karja is, amikor kis barátaival együtt előkerült a hullámsírból.

— Nagyon szerette a gyerekeket és azok is rajongtak érte... — hallottam a községben sok embertől. — Szabad idejében és vasárnaponként ezért is vállalta el a helyi földművesszövetkezetnél a fagylalt árusítást — emlékezett rá Farkas Sándor. — Amikor elkiáltotta magát az utcán, pillanatok alatt egész gyerekhad vette őt körül, szinte csüngtek rajta. És ő huncutkodott velük, mesélt nekik a saját gyerekkoráról, katonaéletéről, vidám történetekkel fűszerezve az elbeszéléseit. Három saját gyermeke már felnőtt, kiröppent a szülői házból, amelyet 13 évi kuporgatás után éppen most készültek felcserélni az új, cseréptetős otthonnal. Ezt az örömet sajnos, nem érhette meg Keserű Mihály ...

Sárga, akácfából ácsolt, egyszerű fejfa. Annyiban különbözik a többitől, hogy nem keresztet, hanem félovális alakot ábrázol. Egyszerű, mint annak a férfinak az élete volt, akit most a sírhant takar. S a fejfán fekete festékkel írva ez áll: „Keserű Mihály élt 41 évet”... Alakjára, nevére és hőstettére bizonyára évtizedek múltán is emlékezni fognak Fajszon. Talán unokáiknak is mesélnek róla a majdani öregek, akiknek gyerekkorában olyan jó pajtásuk volt Miska bácsi, . Perny Irén