Petőfi Népe, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-13 / 137. szám

Halló! Itt 04! Amiről a Kecskeméti Mentőállomás esetnaplója beszél... Kecskeméten a Bajcsy-Zsi- linszky út 8. számú házban működik az Országos Mentő- szolgálat Kecskeméti Mentőál­lomása. Sűrűn cseng a 04-es te­lefon — ez a mentők hívószá­ma— s ha a balesetekhez, vagy más sürgős ügyben hívják őket,, a szolgálati szabályzat szerint' nappal egy percen belül, éjjeli pedig legkésőbb két perc alatt el kell, hogy hagyják a fehér­színű, jellegzetes formájú gép­kocsival a garázst, s irány: A legrövidebb úton, a lehető leg­gyorsabb sebességgel, a meg­adott helyszín, hogy gyors be­avatkozással emberéletet ment­hessenek. Jelenleg hat gépko­csi üzemel állandóan a megye- székhely mentőállomásán, há­rom pedig tartalékban van. Mintegy negyven kilométer átmérőjű körzet tartozik a kecs­keméti mentőkhöz, de sűrűn kell menniök messzebbre is, mert szinte mindennapos eset, hogy Budapestre is szállítaniok kell súlyosabb betegeket. Több mint ezer eset Ha sérültekhez, szülőnőkhöz és más, azonnali orvosi, illetve kórházi beavatkozást igénylő betegekhez hivják őket, ezeket a kivonulásokat az úgynevezett „esetnapló”-ban rögzítik. A napló kimutatása szerint januárban 204, februárban 207, márciusban 257, áprilisban 222, májusban pedig 239 esethez kellett kivonulniok, s a kivonu­lások alkalmával januárban 92, februárban 86, márciusban 100, áprilisban 92, májusban pedig 107 sérültet kellett segítségben részesíteniük. A napló kimuta­tása szerint hónapról hónapra növekszik a közlekedési balese­tek száma. Januárban például 11, februárban 19, márciusban ugyanennyi, áprilisban 25, má­jusban pedig 46 (!) közlekedési balesethez hívták ki a kecske­méti mentőket. Igen elgondol­koztató számok ezek. Akiknek fizetniük kell Számos esetben hívják a men­tőket olyan személyekhez is, akik a kelleténél jobban felön­töttek a garatra. A részegeket is segítik a mentők és ha szüksé­ges, kórházba szállítják őket gyomormosás céljából. Ez azon­ban költséges dolog az alkohol túlzott fogyasztóinak. Ugyanis meg kell fizetniük a mentők ki­vonulását és a kórházi költséget is, ami helyben legalább 300 forint. Nem kis bosszúságot okoznak a mentőknek ezek az „elázott” emberek, mégis segítenek, mert a túlzott alkoholfogyasztás élet­veszélyt is jelenthet. Nemcsak a részegek, hanem az indokolatlan kihívások, illet­ve a pontatlan címek és ami a legsúlyosabb: A tréfacsinálók is akadályozzák a mentők munká­ját. Számtalanszor előfordul ugyanis, hogy olyankor is hív­ják a mentőket, amikor nem lenne rájuk szükség, mert a be­teget a körzeti orvos is ellát­hatná. Sokan azonban úgy spe­kulálnak: Ha kijön a betegért a mentő, akkor biztosan felve­szik az illetőt a kórházba, vi­szont a körzeti orvos csak in­dokolt esetben ad kórházi be­utalót. Jogos kérés Hiba az is, hogy indokolt ese­tekben nemegyszer gyermekek útján hívják a mentőket. A ta­pasztalatok szerint sok gyer­mek ijedtében nem tudja meg­adni a pontos címet. Minősít­hetetlen viszont, hogy még most is akadnak, akik tréfálnak a mentőkkel. Nemrégiben például egy telefonáló a Vak Bottyán utca egyik házába, szüléshez hívta őket. Ki is vonultak azon­nal, a megadott címen azonban egyáltalán nem volt szülő nő — még a környéken sem... Az tehát a kecskeméti men­tők szerény, de jogos kérése, hogy csak valóban indokolt esetben hívják ki őket, mert el­lenkezőleg esetleg ott nem tud­nak segíteni, ahol azonnal szük­ség lenne rájuk. Egyébként a kecskeméti mentőszolgálat mun­kájának további javítása érde­kében legkésőbb az ősz folya­mán rádióleadóval is felszere­lik az állomást, illetve az autó­kat, hogy állandó rádióössze­köttetés lehessen az irányító központ és az úton levő gépko­csik mentőszemélyzete között. V. Gy. Két hét baráti földön II. Moszkva Percnyi pontossággal érkez­tünk Moszkvába. A „transzfer­busz” már várt bennünket. Szovjet barátaink kiváló szer­vezők. Sose kellett a buszra várni, inkább egymásra. Fél óra után szemben a Vö­rös térrel, a Hotel National szálló második emeletének egyik szobájában borotválkozhatom. A szállóban rajtunk kívül igen sok. a külföldi (lengyel, cseh, amerikai! .- .német), olaszok is vanjia-k.. az egyik emeleten. Nagy a tisztaság. Moszkva világváros. A lakos­sága 6 és fél millió, 4000 terén, és utcáján óriási a forgalom. Négynapos tartózkodásunk alatt alkalmunk van róla meggyő­ződni. Az első, amit megfigyelhet­tünk: Rengeteg a könyvüzlet, könyvsátor. A moszkvaiak sze­retik a könyvet. Nem ritka a sorbanállás egy-egy könyvpavi­lon előtt. Olvasnak a buszon, metrón, az utcán. Ha Moszkvában jár az ember, A csemetekertben Nagy figyelemmel gyomlálják a Kiskunsági Állami Erdőgaz­daság kelebiai erdészetének dolgozói a három és fél hektáron el­terülő csemetekertben az aprócska fenyőfák töveit. A mintegy két és fél millió, második éves feketefenyő-csemetét ősszel és jövő tavasszal ültetik ki, az új erdőtelepítések során. Addig, a nyár folyamán még jó néhányszor el kell végezniük a növény- ápolás munkáját. A szőke hajú család Miközben épp egy piros cseresznyeszemektől súlyos fát nézegettem, egy szőke lányka lépett hozzám, és... és beszél­getni kezdtünk. Elmondta, hogy Ádám Panni- nak hívják, itt él szüleivel és tíz testvérével Lakiteleken, a Szikra II. 83. szám alatt, s hogy kedvenc időtöltése az indiános- di, amit a szomszédban lakó Parádi- és Varga-gyerekekkel szoktak játszani. Azután azt is, hogy nagyon szereti a cseresz­nyét, meg a csokoládét, de leg­jobban az édesanyját, édesapját és a testvéreit. Mielőtt házukba vezetett, azt is a fülembe súg­ta, hogy már elmúlt tizenkét éves, nemsokára tizenhárom lesz... Ilyen előzmények után kezd­tem az ismerkedést a családdal, életükkel. — Foglaljon helyet nálunk — tessékelt a konyhából a szoba felé Ádám Mária, a „mamahe­lyettes”. Ö ugyanis a legidősebb a testvérek között. — Írni akar rólunk? Hiszen a mi hétköznap­jaink olyan egyformák. Egy­hangúak .. j semmi sem törté­nik. Miit is mondj alt? ..; És itt kezdődik a történet. Közel három évtizeddel ez­előtt összeházasodott két nincs­telen parasztember. Látástól- vakulásig dolgoztak —. cselé­ded voltak. Az élettől nandösa­sze annyit vártak, hogy legyen meg a mindennapi kenyér. Aztán jöttek a gyerekek. Má­ria, Imre, Pista, Panni és a töb­bi hét. Egyre több éhes szájat kellett naponta megtölteni. — Édesapánk sokat dolgozott. Ha ismerné, biztos csodálkozna, hogy korához képest milyen idősnek látszik. Pedig anyám mesélte, milyen jóvágású legény volt hajdanán ... — Most is dolgozik? — Nem... Kórházban van Kiskunhalason. Három hónapja kezelik. Tüdőbeteg ... A szűrő- vizsgálaton derült ki, amikor itt jártak az orvosok. A 19 éves Imre öcsém is beteges. Most jött ki a kórházból. Neki is a tüde­jével volt baj. Előtte az frnsz szikvízüzemében dolgozott... — Fél évig még táppénzen marad. Pihennie kell. Kicsit idegesen próbálta összerakni a család fényképét. — Nálunk minden gyereknek szőke haja van. Ügy is hívnak minket a környéken, hogy „a szőke Adámok”! Szemben ült velem, az asztal túlsó végén. Munkától kérges ujján jegygyűrű fényiért. — Menyasszony? — Igen. A jövő hónapban lesz az esküvőnk... Már egy éve halogatjuk. — Miért?- —* Úgy beszéltük meg Bétá­val, hogy először megvásároljuk a bútort, majd csak azután há­zasodunk össze.; . A fal mentén ott sorakoznak a gondosan becsomagolt székek, az asztal és a szekrény. A múlt héten vették Tiszakécskén 5300 forintért. — Elárulná, hány éves? — Húsz. — Mivel foglalkozik? — A Helvéciái Állami Gaz­daság III-as számú növényápoló szocialista brigádjának vagyok a tagja. A nyolctagú brigád a szőlő- ültetvényen munkálkodik. A na­pokban fejezték be a gyomta­lanítást. Most pedig — az idén negyedszer — permetezik a tő­kéket. Két éve nyerték el a szocialista címet és a továb­biakban is szeretnék megtarta­ni. Közösen járnak moziba, oly­kor színházi előadásra az új művelődési otthonba, és együtt beszélik meg a továbbtanulás problémáit. — Sok „behozni való” van — mondta. — Én például csak hat általánost végeztem. Tanulni szeretnék. Jövőre beiratkozom a mezőgazdasági szakmunkás- képző tanfolyamra. Hogy ez miért tartozik a csa­ládi képhez? A húszéves Mária ugyanis havonta 1400 forinttal növeli a családi kassza pénzál­lományát. Még egy hónapig.. Mennyit keresett eddig ha­vonta a család? Az apa, aki be­tegsége előtt szintén az állami gazdaságban dolgozott, 1500— lőüfl forintot hozott haza. Imre fiú 1300-zal, Pista pedig, aki- a Szőlészeti Kutatóintézet lakite­leki gazdaságának egyik nö­vényápolója, 1200—1300 forint­tal járul hozzá bérfizetéskor a család jövedelméhez. A családi pótlék hozzáadásával pedig, volt olyan hónap, amikor ötezer fo­rintnál is több pénz gyűlt ösz- sze. Sem régen nem élték, sem manapság nem élnek fényesen. Soha egy talpalatnyi földet nem mondhattak a magukénak. De míg a múltban keresztül­néztek az ilyen családokon, ma megbecsült emberek. Tavaly 270 kilós disznót vág­tak. És azért mindig jut vala­melyik gyereknek új ruha. A kicsik iskolába járnak, a na­gyobbak pedig munkalehetősé­get találtak a faluban. — Nehéz itthagyni ezt a szűk vályogházat? — Nagyon nehéz. Kicsi ugyan, és zsúfolt is — de tud­ja, sok jó ember megfér kis helyen! A mi családunkban pe­dig mindenki jó. Nagyon sze­retjük egymást. Azt írják az újságok, hogy 20—30 évi együtt­élés után elhidegülnek egymás­tól az emberek. De én azt lá­tom, hogy az anyám és az apám a sok nélkülözés ellenére, ma is úgy szeretik egymást, mint az esküvőjük napján. Édes­anyám hetente utazik apámhoz, Halasra. És nemcsak a teli szatyrot viszi magával, hanem egy „darabot” az otthonunkból. Szeretetet.. ■, Kovácsi Miklós saját szemével győződhetik meg a nagyméretű, óriási lakásépít­kezésekről. Nem kell már sok idő, hogy Moszkvában minden dolgozó kényelmes, összkomfor­tos lakáshoz jusson. Amint hal­lottuk, a lakbér is a szociális körülményektől, családtagok számától függően van megálla­pítva, s nagyon minimális. Nem is tudom, mi volt rám nagyobb hatással, a klasszikus Kreml, az új, modern kongresz- szusi palota, a Lenin-hegyen emelkedő monumentális Lomo­noszov egyetem, vagy a Nagy Színház Muszorgszkij Borisz Go­dunov előadása. Moszkvában valóban gyönyörködni lehet, s igaza volt annak az amerikai turistának, aki mellénk szegő­dött a Lenin-mauzóleum meg­tekintésekor, és azt mondta: Moszkvába érdemes volt el­jönni. Minden szabad időnket ki­használtuk, hogy megismerjük a várost. Az egyik délután öt kopejkáért (tudniillik ennyiért lehet a metrón utazni, akár egész évben, csak a felszínre nem lehet feljönni, mert újabb utazásért újra fizetni kell) vé­gigutaztuk egész Moszkvát. Szó­szoros értelemben végig, mert ma már a földalatti vonalak hossza 125 kilométer, s 65 ál­lomás van kiépítve. De milyen állomások! Joggal büszkék a moszkvaiak a világ legszebb, legkorszerűbb metrójára. Részt vettünk egy baráti ösz- szejövetelen, egy moszkvai tex­tilgyárban. Az ottani komszo- molisták adtak műsort. Beszél­getés során meglepődtünk, mennyire ismernek bennünket magyarokat, eredményeinket. Jártunk a Tretyakov képtár­ban, az orosz nemzet) galériá­ban. Nagyon gazdag a gyűjte­ménye, 40 ezer képpel rendel­kezik, amelyből négyezer van kiállítva. Megtudtuk, most épül egy teljesen korszerű épület, ahol valamennyi kép ki lesz ál­lítva. Emlékezetes volt számunkra a Lenin-mauzóleumban és mú­zeumban tett látogatásunk. Itt minden Vladimir Iljicsre em­lékeztetett. Lenin emlékét félt­ve őrzik a szovjet emberek, a múzeum mindig tömve van. Aki Moszkvában jár, az bizto­san felkeresi a mauzóleumot, és a múzeumot. Maradandó él­ményt nyújtott a Lenin-hegyen történt látogatásunk, sétánk. A Lomonoszov egyetem a képes­lapokról is csodálatos remek­műnek látszik, de benne járni, a 28. emeletről letekinteni, e monumentális épületet bejárni, szavakban nem is tudom kife­jezni. Az egyetemnek 45 ezer helyisége van, a folyosók hosz- sza meghaladja a i 10 kilomé­tert, a középső épület 240 méter magas, és 450 méter széles bronz tornyán a csillag 12,5 ton­na. Több mint 150 előadóterme, 1700 különböző laboratóriuma van. Könyvtárában 5 és fél mil­lió könyv van elhelyezve. Fan­tasztikus méretek és számok, s ezt az egyetemi kombinátot négy év alatt építtették. Fájt a szívünk, mikor elérke­zett a búcsúzás ideje. Viktorral (idegenvezetőnkkel) jó barát­ságba kerültem. Megígértük, kölcsönösen felkeressük még egymást. Dr. Havasi László PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither Dániel. Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Mezei István Igazgató Szerkesztőség: Kecskemét. Városi Tanácsház Szerkesztőségi telefonközpont 26-19. 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-38. Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér l?a Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési dfí 1 hónapra 13 forint Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: 11-85 Indess 35 065* <

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom