Petőfi Népe, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-09 / 133. szám

S. oHHrt I9R4. június 9, kedd Versenyfutás az amerikai elnökielöltségért A NATO provokációs hírei Ciprusról Couve de Murville Bonnban Ball londoni tanácskozásai JÚLIUS közepén ke­rül sor San Franciscó­ban az amerikai repub­likánus pórt országos kongresszusára, amelyen megválasztják a párt elnökjelöltjét. A jelöltséghez legalább 655 kül­dött szavazata szükséges. Az úgynevezett próba­választások során hatalmas küzdelem alakult ki az Egyesült Államok elnöki tisztségére pályázó republikánus politikusok között. Az élen jelen­leg Goldvvater szenátor áll, így a most követke­ző héten lefolytatandó próbaválasztások döntőek lehetnek Goldwater számára. Maga a szenátor kijelentette, hogy ..mostantól kezdve a párt el­nökjelöltjének tekinti magát..., hacsak ellen­felei össze nem fognak vele szemben”. Kifejtet­te azt a véleményét, hogy továbbjutásának meg­gátolásához Eisenhower volt elnök, Nixon volt alelnök és Scranton psnnsylvániai kormányzó összefogására lenne szükség. Ha ez bekövetkezik — mondotta — visszalép a jelöltségtől, hogy „ne veszélyeztesse a párt egységét”. Goldwater hozzátette, úgy tudja, hogy Scranton nem szán­dékozik részt venni a versenyben, és különben is „jobban megfelelne a kormányzónak az alel­nöki tisztség”. A PRAVDA hétfői számában Bragin fűz kom­mentárt a ciprusi eseményekhez. A Földközi­tenger keleti térségében — írja óráról órára fe­szültebbé válik a helyzet. A NATO-propaganda, durván meghamisítva a Makariosz-kormány in­tézkedéseinek valódi célját, provokációs híreket terjeszt arról, hogy a köztársaság védelmi ké­pességének megerősítését szolgáló intézkedések — úgymond — valamiféle veszélyt rejtenek ma­gukban a ciprusi törökökre. Ezzel az ürüggyel próbálják arra buzdítani az ankarai kormányt, hogy fegyveresen avatkozzék be Ciprus ügyeibe. Nem véletlen — állapítja meg a cikkíró —, hogy éppen a Lemnitzer tábornok európai NA- TO-főparancsnok Ankarába érkezésének idején kezdődött meg a török csapategységek és a part- raszállító hajók nagyarányú összevonása. Vá­laszképpen Görögország és a Ciprusi Köztársa­ság kormánya készültségi állapotba helyezte fegyveres erőit. A békeszerető országoknak fel kell emelniök tiltakozó szavukat az ellen, hogy EGY NÁP Á KULPOLITIKÁBÁN a NATO-államok foly­tatják bűnös mesterkedé­seiket a Ciprusi Köz­társaság szuverenitása és területi épsége ellen — írja a Pravda. VASÁRNAP este hivatalos látogatásra Bonn- ba érkezett Couve de Murville francia külügy­miniszter, hogy német kollégájával tárgyaláso­kat folytasson a francia—nyugatnémet barátsági szerződés keretében. A TASZSZ bonni tudósító­ja ezzel kapcsolatban azt írja: Bár, hivatalosan a látogatásról csak annyit közöltek, hogy „a szokásos tanácskozásokról van szó”, a francia— nyugatnémet együttműködési szerződés kereté­ben, bonni politikai megfigyelők véleménye sze­rint a francia külügyminiszter ismét megkísérli, hogy érvényt szerezzen a szerződés ama cikke­lyeinek, amelyek „közös külpolitika követését” irányozzák elő a két ország számára. Bonn vi­szont a maga részéről követelni fogja tárgyaló- partnerétől, hogy támogassa a nyugatnémet ve- zetökörök minden realitást szem elől tévesztő politikáját a német kérdésben. A bonni tárgya­lásokon megvitatják mindazokat a problémákat, amelyek néhány nap múlva szintén szóba ke­rülnek Erhard kancellárnak Johnson amerikai elnökkel folytatandó washingtoni megbeszélé­sein. Ezek között említik Bonnban a német kér­dést, a kelet—nyugati kapcsolatokat, a leszere­lést, a NATO struktúrájával összefüggő kérdé­seket, valamint a délkelet-ázsiai helyzetet. Couve de Murville ezenkívül előkészíti de Gaulle el­nök június elején esedékes bonni látogatását is. GEORGE BALL amerikai külügyminiszter-he­lyettes, aki vasárnap este érkezett Párizsból Londonba, hétfőn megkezdte egynapos tárgya­lásait angol kollégájával, Butlerrel és Heath ke­reskedelemügyi miniszterrel, valamint más ve­zetőkkel. Ball párizsi és londoni tárgyalásaira Johnson elnök megbízása alapján került sor. A megbeszélések — mint azt a múlt héten közöl­ték — széles tárgykört ölelnek fel, s elsősorban Délkelet-Ázsiával, ezen belül Malaysiával és Laosszal, Kambodzsával és Dél-Vietnammal, to­vábbá Ciprussal, valamint a genfi világkereske­delmi értekezlettel foglalkoznak. Bevált a Medárd-ncrpi szabály: atlanti ciklon érkezett Az Atlanti-óceánon sokáig „lesben állott” ciklon legutóbb áthelyeződött az Északi-tenger Izland és Skandinávia közötti térségbe, és hétfőn reggelre Eu­rópa nagy részét hűvös, pára­dús levegő özönlötte el. A Meteorológiai Intézet köz­ponti előrejelző osztályán kö­zölték, hogy Medárd napi cik­lon első hulláma hétfőn dél­előtt, érkezett hazánk területé­re, és a délelőtt folyamán a Du­nántúl nyugati tájain kiterjedt esőzés indult. A változást kísé­rő erős szél helyenként elérte a 60—70 kilométeres óránkénti sebességet, sőt egyes lökésekben a 90 kilométeres sebességet. A jelek szerint keddre a vi­haros szél a Dunántúlon kissé csökken, a jelenleg még csen­des. keleti területeken viszont erősödik. A keddi maximumok előreláthatólag országosan 22— 27 fok körül alakulnak. Több helyütt lesznek esők, sőt zivata­rok is. (MTI) Tito Lemngrádbcm MOSZKVA. Hétfőn Nyikita Hruscsov meghívására Lenin- grádba érkezett Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szocialista Szö­vetségi Köztársaság elnöke, a Jugoszláv Kommunisták Szövet­ségének főtitkára, aki előzőleg egyhetes hivatalos látogatást tett Finnországban. A Helsinkiből érkező jugoszláv államfőt és fe­leségét, valamint Kacsa Po- povics külügyminisztert és a jugoszláv küldöttség többi tag­ját a leningrádi repülőtéren Nyikita Hruscsov fogadta. Tito elnököt a Jugoszlávia, a Szovjetunió és az CSZSZSZK állami zászlóival feldíszített le­ningrádi repülőtéren Nyikita Hruscsov meleg, közvetlen sza­vakkal köszöntötte. Kifejezte azt a reményét, hogy Tito elnök minden statisztikai kézikönyv nélkül is észreveszi majd a vá­rosban végbement óriási válto­zásokat és kellemes emlékekkel zárja le ezt a néhány napos le­ningrádi látogatást. „Remélem, bogy jelenlegi megbeszéléseink is barátiak és hasznosak lesz­nek” — mondotta. Tito elnök orosz nyelven mondott válaszában megköszön­te Hruscsov üdvözlő szavait, tolmácsolta a jugoszláv nép test­véri üdvözetét Leningrád dol­gozóinak. A szovjet és jugoszáv vezetők ezután autóba ültek és szállá­sukra hajtattak. A bolgár katonai küldöttség héttői látogatása Budapesten A Dobri Dzsurov vezérezre­des, honvédelmi miniszter ve­zette bolgár katonai delegáció hétfőn délelőtt a Zrínyi Miklós Katonai Akadémiára látogatott. Nehiu hamvait a szent folyóba süllyesztették Hétfőn, helyi idő szerint reg­gel nyolc óra negyvennyolc perckor teljesült Nehru, volt indiai miniszterelnök végakara­ta: Földi maradványai elvegyül­tek India földjével és vizeivel. Nehru hamvait különvonaton szállították Allahabadba, a volt miniszterelnök szülővárosába. A pályaudvarról az urnát virágbo­rította úton vitték a folyópart­ra, ott egy fehére festett kétél­tű járműre helyezték, amely a parttól mintegy fél mérföld tá­volságra fekvő szent helyen állt meg. Az allahabadi erődben egy ágyúlövés jelezte azt a pillana­tot, amikor Nehru két unokája az urnából a hamvakat az egy­mással egyesülő Gangesz, Dzsamna és Szaraszvati folyóba hintette. Az urnát szállító jár­művet a nyitott csónakok ezrei vették körül, s egy helikopter­ről virágszirmokat szórtak a Walter Ulbricht Omszkba utazott KRASZNOJARSZK. (TASZSZ) Walter Ulbricht feleségével és kíséretének tagjaival hétfőn Krasznojarszkbol Omszkba uta­zott repülőgépen. Warren Rubynál DALLAS (AF Reuter, AFP) Warren amerikai főbíró, a Kennedy-merénylet kivizsgálá­sára alakított elnöki bizottság vezetője vasárnap a texasi Dallasban helyszíni vizsgálatot folytatott a gyilkosság ügyében. Warren és kísérete három órát töltött az ünneplőbe ""öz- tetett gyilkossal. Ruby bb vallomásának részleteit nem bozták nyilvánosságra. vízre. Ezzel a szertartással egy időben Nehru hamvainak egy részét országszerte más szent folyókba és tavakba süllyesztet­ték. A szertartás utolsó aktusá­ra június 12-én kerül sor, ami­kor a megmaradt hamvakat re­pülőgépekről szórják szét India felett. Kisházi Ödön és Kállai Gyula fogadta a Román Hagy KemzefgyüSés küldöttségé. Kisházi Ödön, az Elnöki Ta­nács helyettes elnöke és Kállai Gyula, a Minisztertanács elnök- helyettese hétfőn a parlament­ben fogadta az Anton Moises- cunak, a Román Népköztársa­ság Nagy Nemzetgyűlése alel­nökének vezetésével hazánkban tartózkodó küldöttséget. A szí­vélyes légkörben lezajlott talál­kozásnál jelen volt Vass István­ná, az Országgyűlés elnöke és Mihail Rosianu budapesti ro­mán nagykövet. (MTI) A vendégeket Csémi Károly ve­zérőrnagy, honvédelmi minisz­terhelyettes, a magyar néphad- seg vezérkari főnöke is elkí­sérte. Borbás Máté vezérőrnagy, az akadémia parancsnoka köszön­tötte, majd tájékoztatta a kül­döttséget a katonai tanintézet életérői, oktatómunkájáról. Ezt követően a bolgár néphadsereg küldöttei megtekintettek több bemutatótermet. A látogatás be­fejezéseként a vendégek felke­resték az akadémia múzeumát. A bolgár katonai küldöttség délben a Finommechanikai Vál­lalathoz látogatott el, ahol a de­legáció üzemlátogatáson vett részt. Az „Ottó-hadművelet pp Vendég, leves közben Pöcking München közeiében fek­szik, s így nem lehet csodálkozni azon, hogy a legelőkelőbb mün­cheni szálloda legelőkelőbb lakosztá­lya volt a színhelye a Habsburg- komédia következő felvonásának. Ezt a felvonást ráadásul ezüst evő­eszközök csörgése és párolgó erő­leves illata kísérte. A szállodai szo­bába ug3ranis az erőleves kellős kö­zepén lépett be Habsburg Ottó, akit az asztalfőn ülő, feltűnően ráncos arcú aggastyán kitörő örömmel, a jobbján heljet foglaló, magas, tes­tes, szemüveges férfi pedig udvarias fejhajtással üdvözölt. A leves mellől felpattanó öregúr nem volt más, mint Adenauer kan­cellár. Az udvarias, bár kissé kény­szeredett főhajtást pedig Raab oszt­rák kancellár, a semlegesség őszinte híve volt kénytelen elhelyezni az osztrák koalíciós politika oltárán. Akkor 1958-at írtak és Raab kor­mányára egyre jobban ránehezedett az Osztrák Néppárt monarchista befolyása alatt álló jobbszárnyának nyomása. Amikor Münchenben meg­tartották az eucharisztikus kongresz- szust és az utcákon a hívők ájtato- san hajtottak fejet és térdet a templomi zászlók előtt — a kong­resszus kulisszái mögött, a mün­cheni szállodában kemény politikai alku folyt. Adenauer beavatkozik Máig sem lehetett pontosan ki­deríteni a találkozás körülményeit. Annyi bizonyos, hogy Adenauer szállodai lakosztályába, szigorúan zártkörű ebédre hívta meg Raab osztrák kancellárt. S amikor fel­tálalták a levest, váratlanul meg­jelent a „véletlenül arra járó’* Habsburg Ottó. üccse, Róbert kí­sérte, ugyanaz, akinek társaságában 1945-ben átlopakodott az osztrák határon. Ez az ebédjelenet, amelynek pon­tos jelentőségét és lefolyását való­színűleg csak a történetírók fogják kideríteni, már mutatta, hogy Ade­nauer beavatkozik a hatalomra éhes Habsburg-sarj és az Osztrák Köz­társaság híveinek küzdelmébe. A beavatkozás természetesen nem volt véletlen. Az Adenauer által irányí­tott nyugatnémet politika akkor már a „hideg Anschluss” módsze­réhez foÍ5'amodva, hatalmas gazda­sági hadállásokat és ezzel kapcso­latban tekintélyes politikai befo­lyást szerzett Ausztriában. Közis­mert volt a kapcsolat Adenauer pártja és az Osztrák Néppárt jobb- szárnyának olyan politikusai, mint Klaus és Withalm között. Nem volt kétség, hogy Adenauer miért szervírozta az erőleves mellé Habsburg Ottót is Raab kancellár­nak. Leleplezte magát, mint azok­nak a politikai erőknek a „szürke eminenciását”, amelyek távolabbi célok, és mindenekelőtt az osztrák semlegesség aláaknázása érdekében vissza akarják juttatni Habsburg Ottót Ausztriába! Adenauer ugyanis úgy tekintett a Habsburg trónköve­telő által képviselt „dunai föderá­ció” eszmájére, mint a délkelet- európai népi demokráciák aláakná- zásának és megdöntésének egyik eszközére, a nyugatnémet revanspo- litika, a keleti előretörés, a „Drang nach Osten” egyik fegyverére ... A puhakalap alatt A különös müncheni ebéd gyorsan napvilágra került a után l új taktika. Ennek a taktikának a lé­nyege az volt, hogy Ottó ideiglene­sen egy polgári puhakalap alá rej­tette a koronát, s nem úgy lépett fel, mint trónkövetelő, hanem mint „egyszerű osztrák állampolgár’*, aki bebocsátását kéri. 1961. május 31-én megtette a „2. §-ban” megkövetelt hűségnyilatkozatot. De az osztrák kormányban ekkor a józan politikai erők voltak többségben. S mivel végső soron a kormánytól függ a törvény szerint, hogy őszintének és elfogadhatónak minősíti-e a nyilat­kozatot — a kormány egy pillantást vetve Ottó pályafutására és nyilat­kozataira, visszadobta a levelet. Ettől kezdve a neves bécsi ügy­véd, dr. Ludwig Draxlor irodája a Néppárt jobbszárnyához tartozó jo­gászok valóságos főhadiszállásává lett. A paragrafusok e zseniális ró­kái „lebeszélték” az osztrák kabi­net néhány jogászát arról, hogy a visszautasításról készített, törvénye­sen előírt másolatot Pöckingben ki- kézbesítsók Habsburg Ottónak. Erre a formai hibára támaszkodva azután a közigazgatási bírósághoz fordultak. Az viszont az előbb említett jogászi csoport befolyása alatt úgy döntött, hogy Ottó „hűségnyilatkozatát” el kell fogadni, s hogy a Habsburg- sarjadék visszatérhet Ausztriába. Ezzel a Habsburg-hadmüvelet az osztrák politikai élet középpontjá­ba került. 1963 nyarán, amikor a parlament elé terjesztették a kor­mány és a közigazgatási bíróság vi­táját, a külügyminisztérium rémült üzeneteket küldött az öszes osztrák külképviselethez: Tilos törölni Habsburg Ottó útleveléből azt a korlátozást, amely érvénytelennek ítéli útlevelét Ausztria területén . . . A Ringen, a parlament előtt, kordon mögé szorított tömeg tüntetett „Le Habsburggal! Éljen a Köztársaság!” feliratú transzparensek alatt » és a parlament akkor visszverte a jobboldal támadását... A hatalom megszállottja A jogászi viták és parlamenti szónoklatok ködfüggönye mögött azonban már világos volt, hogy oly sok esztendő makacs és változatos próbálkozása után a Habsburg-kér- dés évekre az osztrák belpolitika legkényesebb és legrobbanékonyabb gondjává válhat. Ottó egy pillanatig sem csinált titkot abból, hogy a hűségnyilatkozatot üres formaság­nak tekinti. 1961-ben öt lány után született első fiát, Károly főherce­get keresztelték a pöckingi temp­lomban, s Ottó „őfelsége ausztriai és magyarországi Ottó”-ként írta alá a nevet. Változatlanul viseli az „Aranygyapjas rend” főnöki címét, amely a XVIII. század óta a Habs­burg ház fejét, az osztrák császárt illeti. „Hűségnyilatkozata” után megtagadta a történetünkben már szereplő öccs, Róbert kinevezését a Habsburg ház élére — mert nem akar lemondani trónöröklési jogá­ról. A koronával kapcsolatban csak egyetlen engedményt tesz: Császár helyett hajlandó ideiglenesen afféle „köztársasági diktátor” is lenni. 1960 óta az a hivatalos álláspontja, hogy „pártokon felülálló hatalom” akar lenni. Mint ő mondja: „Justiz­kanzler”, az igazság kancellárja. Hogy milyen igazságé, azt könnyű elképzelni, miután egy 1962-ben mondott beszédében minden föld­reformot „banditizniusnak” nevezett, Hitlerről azt mondotta, hogy „a kö­telességteljesítés egyedülálló példá­ját adta” — és hogy a maga zsebét se hagyja ki, bejelentette igényét a kétmilliárd schilling értékű auszt­riai Habsburg-vagyonra . .. Ehhez az emberhez utazott a te- kete Mercedes a legutóbbi osztrák kormányválság zivataros délután­ján ... (Vége.) Gomon Éneire

Next

/
Oldalképek
Tartalom