Petőfi Népe, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-09 / 133. szám
1364. június 9, kedd 3. oldal Gépszemlén A szabadszállási „csoda" JuniUS napja tündöklik Kiskunhalas felett, de az egyébként kánikulai hőséget lomb- rezzentő szél teszi jólesövé. A gépállomás műhelycsarnokai közötti tágas térségen ma ünnepi hadrendben sorakoznak az erő- és munkagépek. A „nagy ütközet”, az aratás-betakarítás előtti utolsó szemle napja ez. Princz László, a gépállomások megyei igazgatóságának mérnöke Kocsis Józseffel, a Kiskunhalasi Gépállomás főmérnökével együtt vizsgálja felül a gépek, motorok „kondícióját”. Az SZK-kombájnokon kezdik. Tizenkettő van belőlük: Már kipróbált és most először „bevetésre” kerülő vegyesen. Fodor Balázs kombájnos tavaly negyedezer holdról takarította be a gabonát, s az idén is részt kér e munkából. A főmérnök intésére most elfoglalja helyét a vezetőülésen. Egy gombnyomás a műszerfalon és dohogva megindul a motor. — A gépszemlén tüzetesen át kell vizsgálni az alkatrészeket, ellenőrizni a motorok munkáját — kiáltja túl a hangzavart Princz László magyarázata. — Még idejében felderítjük így az esetleges hibákat, Üjabb intés, s a vágórész a magasba lendül' Az emelőszerkezet próbája jól végződött. Tovább lépünk: A most megvizsgált gép kifogástalanul üzemel, mindössze a dobszíjtárcsára mutat rá a szakember keze: Hiányzik a biztosító anyacsavar, amit sürgősen pótolni kell. A kombájn másik „testvére”, az 54 840. számú aratócséplőgép kerül most sorra. Indítás, majd teljes gáz. Döngve kapcsolódik a munkába az alkatrészek légiója. Princz mérnök úgy figyel, mint a karmester, amikor a zenekar összhangját valamilyen hamis hang bontja meg. — Valami nem tetszik a fülemnek — mondja töprengve. De aztán pillanatokon belül kész is a diagnózis: A szalmagyűjtő kocsi felső merevítője nincs megfelelően kitámasztva, a tömörítővilla „belever”. Ezt hallotta hát. S a jegyzőkönyvbe belekerül az újabb figyelmeztetés. „Ördöge van a mérnöknek”, vélné az avatatlan, hiszen nyomban a hiba forrására mutat. Pedig csak arról van szó, hogy több éves beidegződés, gyakorlat vezeti az érzékszerveit. Az 54 861-es gépnél a kasza- ujjpár beállítása hibás. Szét kell bontani az egyik szalmarázó láda facsapágyát is, amelynek a tengelye rakoncátlankodik. Míg az igazgatóság mérnöke a kévekötő arató- és a cséplőgépek ellenőrzésére tér át, fiatal munkatársa, Varga András az anyaggazdálkodási, majd a munkavédelmi, tűzrendészed ellenőrzést végzi. Megállapítja például, hogy az aratógépekhez megrendelt 30 mázsa zsinegnek csak az egynegyedrésze van raktáron. Sürgősen gondoskodni kell a hét gép mindegyikének zsineggel való ellátásáról. A tűzrendészet követelményeit tekintve már teljes felkészültséget tapasztalt a szemle. Rövidesen sor keiül a dolgozók újabb balesetvédelmi oktatására is, a szerződött több száz cséplőmunkást pedig az idényben hetenként ismétlődő foglalkozásokon oktatják ki. « . • Már erősen benne járunk a délutánban. Az erőgépek kinti robaját benn, a hűvös irodában az írógép szelíd, szapora kopogása váltja fel. Készül a jegyzőkönyv a szemléről. S közben Princz elvtárs megjegyzi, hogy a megyében ez a gépállomás rendelkezik a legjobb műszaki felkészültséggel, s ennek megfelelően az elvégzendő munkák túlnyomó része is rájuk hárul. — Tervünk — szól közbe Matos Lőrinc, a gépállomás igazgatója — a megyei gépállomásokénak az egynegyedét teszi ki. ötezer holdról takarítjuk be idén a gabonát. Távozásunkkor az élcsendesedett gépek körül ott szorgos- kodnak a szerelők. A jegyzőkönyveken még meg sem száradt az aláírás, de ők már a délelőtt észlelt hiányok megszüntetésén fáradoznak. Képzeletünk úgy látja őket, amint kezes gépeik hátán felsorakoznak majd a zizegő táblák szélén, a nagy feladat nyi-< tányához ... Jóba Tibor Vb-titkár. Környezete a megszokott: népköztársasági címer, íróasztal, könyv- és iratszekrény, székek a vendégeknek is. Képek a falon, zöldnövény, virág az irodahanguat ellensúlyozására. Előtte írógép, benne a félbehagyott gépelni való. Odébb az asztalon már kész határozatok, hirdetmény, felterjesztések. Mi a legfrissebb újság Szabadszálláson? — indult a beszélgetés. Félig kész könyvtár — A tegnapi tanácsülésen a kulturális állandó bizottság elnöke, Szabó Endréné kérte, segítsünk már dűlőre vinni az új könyvtárhelyiségek építését. Tavaly kezdődött egy volt lakás átalakítása korszerűbb könyvtárrá, de az időjárás miatt abba kellett hagyni a munkát. A fel nem használt beruházási összeget erre az évre nem tudta átmenteni a Megyei Könyvtár, s a községi KÖFA- alap is túlterhelt, így itt sem állítottuk be a költségvetésbe... Szeretnénk, ha a megye vagy a járás találna valami megoldást, hogy a félig kész könyvtár építését befejezhessük. Mikor arról esik szó, milyen derekas munkát végzett a kiskunhalasi ktsz mozaikgyártó részlege, midőn a későn kapott megbízás ellenére, év végén is elvállalta az 500 ezer forint értékű járdaépítést — megszakad a hivatalos információ. Fekete ruhás idős nő érkezik. Mintha percekkel ezelőtt járt volna itt, úgy közli: — Váradi úr, kérem, nem tudok bemenni a lakásomba. A vb-titkár kihúz egy fiókot, s egy kulcsot ad át. — Tessék, ezzel bemehet. A tulajdonos nem tudott mást tenni; bezárta és ide adta le a kulcsot. Jogos a kívánsága, hogy ha hetekre eltetszik utazni, a kaput be kell zárni, mert így bárki ki-bejárhat a házba. — Tgen, majd bezárom ezután. Köszönöm. — Elég változatosan telhet itt egy délelőtt. Ennyiféle intézkedés az asztalon... Ez a néni is... Nem érkezik felelni, cseng a telefon. Bizonyos fegyelmi ügyben kérnek részletes tájékoztatást. Már amennyire telefonon ez lehetséges. A telefonálás után folytatja. — Most már gördülékenyebb a községi munka... Mikor idejöttem, 1957-ben nehéz idők jártak. Azzal helyeztek a pénzügyi osztályra, hogy Szabadszállás adóügyi szempontból „az ország legnehezebb községe". Miért? — érdeklődtem sokszor. „Hát, nagyon makacs kunok laknak ott. Mindig nagy az ellenállás a pénzügyi intézkedésekre.” — körülbelül ilyen sablonos válaszokat kaptam. Ennyi azonban nem elégített ki. Mi az, hogy makacs kunok? Ez így ósdi jellemzés, meg van egy kis mellékíze is . .. Ha csökönyösek, annak valami oka van. A „makacsság" oka Sokat jártam az emberek között, elmentem a lakásukra, felkerestem őket akár a földeken is. Kutattam az okokat, miért kell 2C0—250 kényszerintézkedést alkalmazni, hogy az évi adótervet teljesíteni lehessen. Az emberek egyre őszintébbek lettek hozzám. Meg is tudtam a sejtelmesen hangzó „kun nyakasság” titkát. Mint sok más helyen, itt is a törvényesség erkölcsi hitelét kellett visz- szaállítani. Azelőtt mindennel sietni kellett, nem volt idő a legfontosabbra, egy-egy ügy, beadvány egyenkénti kivizsgálására. Pedig ilyen 1000—1300 felgyűlt egy esztendőben ebben a kilencezer lélekszámú községben. Ridegen, mereven úgy intézték el a kérelmeket, hogy — elutasították azokat. Igen sok, hosz- szú évekre visszamenőleg rendezetlen ügyet örököltem. Ilyesmiket: Egyik évről évre bizonygatta beadványában, hogy igazságtalan a rá kivetett adó, mert nem 6 hold földje van, hanem csak négy. Nem vették figyelembe. „Fizesd, amit kivetettünk!” A másiknál réges-rég irreális aranykorona szerint állapították meg a kötelezettséget, de hiába reklamált. Elmondták a községben sokan, hogy ezek után megmakacsolták magukat: „Nem fizetünk, hajtsátok be kényszereljárással!” Szót érteni Egy út volt csak, hogy a lakosság jelentős részével újból hátsó gondolatok, ellenkezések nélkül értsünk szót az állam- polgári kötelességről. Ezt közöltem is feletteseimmel. Türelmi időt kértem, hogy igazamat bebizonyíthassam. Nehezen ment, de megadták. Kíváncsian várták, mire jutok. Nem volt a módszeremben semmi boszorkányság, csak óriási munka. Minden egyes ügyet töviről-hegyire kivizsgáltam. Kimentem az adófizetőhöz, ha kellett, birtökíveket tanulmányoztam, de mindenki gondját úgy intéztem el, hogy a polgárok megnyugvással vegyék állam- polgári kötelességüket... Váradi István szinte a súlyos idők emlékének hatása alatt, fáradtan hátradőlt székén. Csontkeretes szemüvegét feltolta homlokára és csaknem restelkedik, amikor hangját lehalkítva maga elé mosolyog. — Vasárnapjaim, ünnepnapjaim rámentek ... De..; 1960 óta nem volt szükség kényszer- intézkedésekre. „Az ország legrosszabb” községe nemcsak teljesíti, hanem túl is szárnyalja adófizetési tervét... A fordulat után jöttek a járástól, megyétől: Hogyan csináltam?... A pénzügyminiszter-helyettes is leutazott egyszer: Mondjak el végig mindent a „csodáról” ... Nem volt az olyan különös dolog... Az adóalany = ember Kicsit elhallgat a vb-titkár. Az ajtóra pillant, ahol nemrég távozott a fekete ruhás néni. — Neki is volt ügye — int szemével a vendégre utalva. — Volt vagy 25 ezer forint felgyűlt hátraléka, amibe semmit nem fizetett, mert igazságtalannak tartotta a kivetést. Megvizsgáltam. jogos volt a kifogása; se a földterület, se az aranykorona nem stimmelt. Mikor leültem vele és elmagyaráztam: A 25 ezer forint valóban nem helytálló, de tizenegynéhány ezer forint adóteher jogos követelés, megnyugodott. Hat hónap halasztást kért, megkapta, és pontosan fizetett... Ma is arra hívom fel munkatársaim figyelmét: Türelmesen utána kell nézni minden kérelemnek. Ha úgy adódik, hogy el kell utasítani, meg kell magyaráznunk, be kell bizonyítanunk, miért tesszük. .. Sajnos, nem megy ez mindenkinél olyan egyszerűen. Míg pénzügyis voltam, nyolc kollégám közül hatot le kellett cserélni, mert nem tudtak változtatni a régi munkamódszerükön ... Persze — utasítani könnyebb, mint meggyőzni. De emberek vannak ránk bízva, nem érzéketlen gépek. Tóth István „Egy nap Lászlófalváért” Lászlófalván a Hazafias Népfront helyi bizottságának elnöksége igen hasznos mozgalmat kezdeményezett a község társadalmi összefogással történő fejlesztése, szépítése érdekében. Lászlófalvának községfejlesztési célokra, de ezen felül az önkén tes társadalmi munkával mód nyílik a tervezettnél nagyobb ütemű fejlesztésre. Ezért kezdeményezte a helyi népfrontbizottság elnöksége azt a mozgalmat, hogy a község minden munkabíró lakosa vállaljon egy- egy nap társadalmi munkát. Az „Egy nap Lászlófalváért” mozgalomnak máris sok híve van a községben. 1 Verseny - ekével I a,sántáit reggel hét óra a mélykúti Alkotmány Tsz 2-es számú üzemegységének központjában. A majorsági épületek' előtti húszholdas parcellán fehérnyelű, pircsfejű cövekek, kifeszített kötelek, meszelővei húzott sávok; az utóbbiak között tucatnyi személyautó, mögöttük tizenkét különböző típusú traktor. Az őszi takarmánykeveréktől nemrég letakarított négyszögalakú terület szegélyén két sátor: Az egyik alatt 2800 forintot érő Orion rádió, 1600 forintos mosógép, s nylon tasakban 1200 forintért vásárolt ketyegő svájci karóra az asztalon, — a nagyobbik sátorban a helyi földművesszövetkezet dolgozói mérik a sört, sütik a kolbászt, mintegy száz főnyi emberseregnek. Vásári a kép — de nem sokáig. — Hiába, ez a Muity-féle rendezés — jegyzi meg valaki. — A megyében ilyen kitűnően még nem készítették el a terepet szántóversenyre — hangzik a dicséret az Alkotmány elnökéről, Muity Sándorról, aki asztalsimaságú, középkötött talajú parcellát bocsátott a megyei vetélkedő résztvevőinek rendelkezésére. Az ő tsz-éből pedig nincs is traktoros, aki a tavalyi járási versenyek legjobbjaival összemérné képességeit a nagy erőpróbán. A nap egyre erőteljesebben süt, de a várakozás izgalmának heve ellensúlyozza a kánikulai hőséget. Egyre több szemlélő vendég érkezik: Itt van Csatári Lajos, a gépállomások megyei igazgatója; tsz-elnö- kek, főagronómusok, traktorosok üdvözlik egymást; Oláh Pál, a hartai Lenin Tsz elnöke nem kis feszültséggel pillantgat a gépek felé, hiszen két „fia”, Brenner Márton és Molnár András képviseli nemcsak a közös gazdaságot, hanem a dunavecsei járást is. Somogyviri József, a Kiskunhalasi Járási Tanács agvonómusa, a 8 tagú versenybíróság vezetője, elemében van. Ismerteti a szempontokat, s mert kalap nincs a közelben (az kéne még ebben a hőségben), a második helyezettnek járó mosógépből húzza ki a startszámokat. Ezek sorrendjében nyolc termelőszövetkezet: és négy gépállomási traktorossal a nyergében, nemsokára ott áll a versenypálya szélén nyolcz MTZ. két UE—28-as, s egy-egy Utos, illetve Super Zetor. Pontosan kilenc órakor felröppen a jelző rakéta, s felbőgnek a motorok. Impozáns látvány. Sport? Az is. Munka? Az is. Talán így helyesebb: A munka művészete. Mert ahogy szántanak mind a tizenket- ten, megdobogtatja a szemlélő szívét, de tán még könnycsordításra is ingerli a szemét! Hát ez a szántás? Nemcsak abból áll, hogy felül valaki a gépre, s húzatja- vontatja az ekét? De nem ám! Nagygyakorlatú — s mert az újságíró mindenre kíváncsi, hát kiszámítja —, pontosan 35 év átlagkorú traktorosok (a legfiatalabb 27. a legidősebb. Molnár Péter, a Kalocsai Gépállomásról, 58 esztendős) valósággal iskolapéldáját nyújtják: Hogyan kell a talajt megforgatni. Félóra múlva már látszik, hogy különbség van ő közöttük is. Legnagyobb az „udvara” a Super Zetorral szántó 31 éves Brenner Mártonnak. Amíg a parcella túlsó szegélyén a tsz-elnökökből, főagronó- musokból álló bíráló bizottság figyeli mind a 12 versenyzőt, az innenső szegélynél vagy harminc traktoros őrá kíváncsi. — Látjátok, így kell a szántást megnyitni és befedni is — magyarázza egy idősebb kolléga ifjabb társainak. — Olyan egyenletes az egész, mintha el is planiroz- ta volna a földet. — Jó ám az a kisszállást is. a négyes számú — hozza a hírt egy másik traktoros a parcella távolabbi részéről. S így megy ez két órán át, No, most: Jaj, csak a befejezés is jó legyen! És az utolsó fordulónál a remekül küzdő és „favorit” Brennernél már látszik: Nem lesz jó a finis. Az egymás felé közeledő felszántott területek között a két ekéjénél szélesebb sávot hagyott. Egy menetben nem tudja megforgatni, a másodikat pedig tiltja a szabály. — A gyakorlatban ez a hiba korrigálható — így egy hartai szurkoló. — De hát, hiába, ez verseny — sóhajt. Tizenegy órakor felröppen ismét a rakéta. Vége a mérkőzésnek. A bírálók méricskélnek, nyolc feltétel — összeszántás, egyöntetűség, mélységegyenlőség, porhanyítás stb. — figyelem- bevételével értékelik a versenym unkát. A „vezérlő” sátorban Szécsi Györgyné és Bakos Sárika, a Halasi Járási Tanács gépírói összegezik a pontokat. Kiderül azonban, hogy valami hiányzik még a végső értékelésből. Most dr. Gasztonyi József felsőfokú technikumi tanár vezetésével öttagú bizottság minőségvizsgálatot végez a barna szántásszőnyegen. Gyűjtik a hibapontokat. Ismét számtani művelet, és . .. Azizgalom tetőfokra hág... Elmúlt már dél, amikor Magyar Ferenc, a megyei tanács agro-propagandistája kihirdeti az eredményt. Első Vankó Dezső, a Kisszállás! Gépállomás, második Brenner Márton. a hartai Lenin Tsz, harmadik Csővári György, a Kiskőrösi Gépállomás traktorosa. Ebben a sorrendben övék a rádió, a mosógép és a karóra. A többiek oklevelet kapnak. — Tavaly is mosógéppel jutalmaztak — mosolyog Brenner, s hozzáteszi: — Tudom, hol követtem el a hibát. No, pénteken Mosonmagyaróváron majd kijavítom. Mivel a 40 éves Vankóval együtt ő képviseli megyénk traktorosait az országos szántóversenyen. Szurkoljunk nekik! Tarjaa JLgüyáu
