Petőfi Népe, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-28 / 150. szám
2. oldal 1964. Június 28, vasáMUH? Északi békeküldetés Indonézia a gyarmatosítás teljes leiszámolásáért A2 ELMÚLT hét igen mozgalmas volt vezető államférfiak külföldi utazásai szempontjából. — Inönü török, Papandreu görög miniszterelnök egymást követően Johnson elnök meghívására az Egyesült Államokba utazott, hogy az amerikai vezetőkkel, és U Thant ENSZ-főtitkárral a NATO egységét fenyegető ciprusi válság megoldásáról tanácskozzon. Sukamo indonéz elnök, Macaoagal fülöp-szigeti elnök és Abdul Rahman, Malaysia miniszterelnöke Tokióban tartott sikertelen „csúcstalálkozót” az Észak-Bomeó és a Malaysia Államszövetsége létrehozása körülkialakult viszály ügyében. Tito jugoszláv köz- társasági elnök, aJKSZ főtitkára Gheorghiu-Dej- zsel, a Román Államtanács elnökével, a Román Murkáspárt első titkárával tárgyalt, majd a hivatalos küldöttség élén a lengyel fővárosba utazott. Valamennyi közül a legjelentősebbek azonban a szovjet államférfiak utazásai, mindenekelőtt Hruscsov miniszterelnök második hete tartó skandináviai körútja, és Mikojan miniszterelnök-helyettes indiai és indonéziai látogatása. HRUSCSOV nagy érdeklődéssel kísért északeurópai kőrútján befejezte dániai látogatását és ezt követően Svédországba érkezett. A dániai tárgyalásokról Koppenhágában aláírt közös közlemény is hangsúlyozza: „Függetlenül attól, hogy az egyes országok társadalmi rendszere különböző, reális lehetőség nyílik arra, hogy a nemzetközi kérdéseket békés tárgyalások útján oldják meg.” A szovjet kormányfő Svédországban is akárcsak Dániában gyárakat, mezőgazdasági birtokokat látogat meg, de látogatásának középpontjában a vezető államférfiakkal folytatott megbeszélések állnak. Ezeken a tárgyalásokon sok r idenről esett szó, de alapjában két kérdéssel foglalkoztak: A Szovjetunió és a skandináv országok gazdasági kapcsolatainak fejlesztésével és a térség békéjének megőrzésével, amelyben jelentős szerepet játszhatna egy észak-európai atomfegyverment« övezet kialakítása. Erre, mint ismeretes, Kekkonen finn köztársasági elEGY H ET Á KÜLPOLITIKÁBAN nők, illetve — más formában — Unden, volt svéd külügyminiszter tett javaslatot. A tárgyalások bíztató légkörben folynak, sikerüket nagyban elősegíti a szovjet miniszterelnök személyes varázsa, amely áttörte az északi emberek közmondásos hidegségét is. MIKOJAN szovjet parlamenti küldöttség élén látogatott el Indonéziába. Útját Sasztri miniszterelnök meghívására rövid időre megszakította Indiában. A hatalmas ázsiai országban Mikojan megbeszéléseket folytatott indiai állami vezetőkkel, Radhakrisnan elnökkel, Sasztri miniszterelnökkel, Indira Gandhi és Krisnamacsari miniszterekkel. A megbeszélések során az indiai vezetők, mindenekelőtt Sasztri miniszterelnök, biztosították szovjet vendégüket, hogy a nemrég elhunyt Nehru miniszterelnöknek a gyarmatosítás elleni harcát, a semlegességen és a béke megőrzésén alapuló politikáját kívánják folytatni. A megbeszélések során egyetértettek a két ország közötti kapcsolatok további javításának szükségességével. A parlamenti küldöttség élén Indonéziában tett látogatás középpontjában is a vezető államférfiakkal, Sukamo elnökkel és Subandrio külügyminiszterrel folytatott megbeszélések állnak. A látogatás alatt került sor Dj akartában az indonéz hősök emlékművének felavatására. — A nagyszerű művészeti alkotást a szovjet kormány ajándékozta az indonéz népnek. Mikojan avatóbeszédében hangsúlyozta, különös jelentősége van, hogy az indonéz népnek a gyarmati elnyomás ellen, a függetlenségéért és szabadságáért vívott hősi harcát megtestesítő műalkotást Lenin- grádban, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom városában alkották. A szovjet parlamenti küldöttség indonéziai látogatását méltatva a megfigyelők egyöntetűen megállapították: Mikojan tanácskozásai az indonéz vezetőkkel erőteljes támogatást nyújtanak abban a harcban, amely ebben a térségben a gyarmatosítás teljes felszámolásáért, különösen a brit neokoionialista törekvések ellen folynak. Tito Felsfi-Sziléziában VARSÓ. (MTI) Joszip Broz Tito feleségével és kíséretének tagjaival Felső- Sziléziába utazott. Útjára elkísérte Wladyslaw Gomulka, a LEMP Központi Bizottságának első titkára, valamint a politikai bizottság több tagja. Útjuk első állomása Katowice, a továbbiak során meglátogatják Krakkót és Gdanskot. Olasz gazdasági Küldöttség a Szovjetunióban MOSZKVA. (TASZSZ) Mario Martinellinek, a szenátus pénzügyi bizottsága elnökhelyettesének vezetésével, két hétig tartózkodtak a Szovjetunióban olasz kormányintézmények, állami szervezetek, bankok és magáncégek képviselői. A küldöttség tagjai megállapították, hogy jó kilátásai vannak a szovjet—olasz gazdasági kapcsolatok továbbfejlesztésének. A küldöttség szombaton hazautazott Moszkvából. Bombázás, tűzharc Délkelet-Ázsiában VIENTIANE. Amerikai vadászbombázók pénteken nagyarányú támadást hajtottak végre a laoszi hazafias erők kezén levő katonai célpontok ellen Muong Suoi körzetében — jelentette megbízható forrásokra hivatkozva az AP. A gépek állítólag délvietnami felségvizeken tartózkodó amerikai repülőgép-anya- ha jóról szálltak fel. SAIGON. A nyugati hírügynökségek szerint csütörtökön több órás harc folyt le Saigontól mintegy hatvan mérföldre északkeletre a dél-vietnami szabadság- harcosok és a kormány erői között. A harcokban a Reuter szerint — kétszázan vesztették életüket. Hruscsov elutazott Svédországból Nyikita Hruscsov szovjet kormányfő és kísérete svédországi látogatása befejeztével szombaton délelőtt tíz órakor a Baski- ria fedélzetén elindult Norvégiába. A Baskiria végighalad Svédország keleti, déli és nyugati partvidéke mentén és előreláthatólag hétfőn reggel ér Oslóba. (MTI) XDK*jegyzék A Német Demokratikus Köztársaság külügyminisztériuma jegyzékben tiltakozott az Egyesült Államoknál, Angliánál és Franciaországnál amiatt, hogy július 1-én Nyugat-Beriinben akarják megrendezni a nyugatnémet elnökválasztást. Az Egyesült Államokhoz intézett jegyzék rámutat, hogy „a város területe sem jogilag, sem földrajzilag nem tartozik a Német Szövetségi Köztársasághoz, s ezt a tényt a három nyugati hatalom kormánya is több ízben beismerte”. Az NDK külügyminisztériuma kijelenti: a porosz—német mi- litarizmus egyik legvisszataszí- tóbb hagyományaként agresszív hódító politikáját azzal demonstrálta, hogy uralkodóit Franciaországba és szláv területeken ültette trónra. A nyugatnémet elnök Nyugat-Beriinben a szövetségi köztársaság határaitól 200 kilométer távolságban történő megválasztása hasonlóképpen demonstrálja a nyugatnémet militarizmus jelenlegi agresszív revansista politikáját, amelynek kiirtására az Egyesült Államok kormánya ünnepélyes kötelezettséget vállalt a a Hitler-ellenes koalíció megállapodásaiban. Az NDK és a Szovjetunió barátsági, kölcsönös segélynyújtási és együttműködési szerződése még kilátástalanabbá teszi a nyugatnémet revanspolitikát —. állapítja meg a jegyzék. Ennek ellenére hibás és veszélyes lenne szemet hunyni afölött, hogy az ilyen revansista kihívások alkalmasak a közép-európai feszültség kiélezésére és a nemzetközi feszültség enyhítésében elért első sikerek ellensúlyozására. Az NDK külügyminisztériumé azzal a nyomatékos kéréssel fordul az Egyesült Államok kormányához, hogy mivel az Egyesült Államok jelenleg még megszálló funkciót teljesít Nyugat- Beriinben, hiúsítson meg minden olyan intézkedést, amely súlyos kárt okozhat a nemzetközi feszültség enyhítésének. A fenti jegyzéket június 24- én a csehszlovák külügyminisztérium közvetítésével juttatták el az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország prágai nagy- követségéhez. (győzelem vagy mégsem? Ismeretes, hogy 1964. június 19-én, 83 napos vita után, az amerikai szenátus megszavazta a polgárjogi törvényjavaslatot. Az Egyesült Államok 18 millió néger polgára „kezdetnek” tekinti ezt az eredményt, amely több már a semminél, de még távolról sem minden. Mindamellett Martin Luther King, verekedést provokáltak a fajüldözők a színes bőrűek ellen. Kijelentették, hogy négereknek tilos a fürdés a tengerben. Eddig csak bizonyos éttermekből, iskolákból, nyilvános helyekről és közlekedési eszközökről tiltották el a négereket. A törvény megszavazása után még a tengert sem engedélyezik nekik. SP! ¥ 1áMPS® a „fekete forradalom” egyik vezetője örömmel üdvözli a lépést — előre. Örömének kifejezésére a „Victory”, győzelem V betűjét mutatja ujjaival a törvény- javaslat megszavazása után. Ismételjük: Ez június 19-én történt. Egy nappal később, június 20- án, amint a UPI írásban és képben jelentette, a fajüldözők sietősen megmutatták, mi a véleményük az éppen megszavazott polgárjogi törvényjavaslatról. A floridai tengerparton, St. Augustine Beach strandján, tömegEzúttal azonban a négerek oldalán olyan fehérek is harcoltak, akik hívei az egyenjogúsításnak. Számuk — remélhetőleg — egyre nagyobb lesz. Azt nem lehet megállapítani, hogy a rendcsinálás céljából kivezényelt rohamrendőrök minek a hívei, ök, képünk tanulsága szerint — kivétel nélkül kiosztják a gumibotos „igazságot” fehérnek és nem fehérnek egyaránt. De főleg a feketéknek. (k. a.) Bukás a MonfeciUorión A hajnali dráma az olasz parlamentben. a Montecittorion egyáltalán nem volt váratlan. Amikor pénteken a kora hajnali órákban az egyházi iskoláknak javasolt ISO millió lírás újabb kormánytámogatást elutasította a parlament, megbukott Moro középbal kormánya. Ha még egy nap kellett is ahhoz, hogy Moro miniszterelnök felkeresse a lemondás bejelentésével Segni elnököt, a bukás ténye már a parlamenti szavazás pillanatában nyilvánvaló volt: A konmány javaslata mellett csak a kereszténydemokrata képviselők nagy része szavazott, a kommunisták, a bal- és jobboldai ellenzék képviselői, sőt, még egy szocialista miniszter is nemet mondott. Természetesen nem az egyházi iskolák támogatásának kérdése a bukás fő oka — sokkal mélyebben fekvő magyarázatról szinte teljes képet adott a dráma előjátéka: Az elmúlt hetek olaszországi eseményeinek sora. Április közepe óta —• amikor a felesbérlők és a juttatott földdel rendelkező parasztok sztrájkjával megkezdődött az olasz dolgozók harcának fokozódása a kormány gazdaságpolitikája ellen — már előre látható volt a Moro-kormány bukása. Június elejéig körülbelül négymillió olasz dolgozó sztrájkolt: A kétmilliónyi mezőgazdasági munkáson kívül a községi és megyei alkalmazottak, a vasutasok, vasmunkások, építőmunkások, bányászok, textilmunkások és élelmiszeripari dolgozók százezrei tették le a munkát. Amikor a Moro-kormány lemondása előtt Palmiro Togliatti, az Olasz Kommunista Párt főtitkára felszólalt a parlamentben, rámutatott, hogy új, rendkívül kiéleződött politikai helyzet előtt áll az ország, a jelenlegi kormánynak le kell mondania. Olyan új kormányra van szükség — magyarázta Togliatti —, figyelembe veszi a dolgozó tömegek követeléseit és a kormány gazdaságpolitikájának hibás vonalából származó terheket nem a munkásokon akarja behajtani. Olaszországban 1963-ben 5,8 százalékkal emelkedtek a létfenntartási költségek, 1963-ban újabb 9,5 százalékos emelkedés következett: a lét- fenntartási költségek indexe az elmúlt év végén 16—17 százalékkal volt magasabb, mint 1961 októberében. Ilyen körülmények között robbant a „Colombo-bomba”. Colombo kincstárügyi miniszter egy levelet intézett Moro miniszterelnökhöz, amelyben a kormány ellentmondásos gazdaságpolitikáját is helytelenítette, jobbrakanyarodást követelt a gazdaságvezetésben, követelte a béremelések megszüntetését, a mozgó bérskála felszámolását és a bérrögzítés mellett még a későbbre tervezett hasznos reformok, a városrendezési törvény és a tartományi önkormányzat létrehozásáról szóló tervezet megvitatását is a távoli jövőbe kívánta eltolni. A kereszténydemokrata jobboldal támádásától megrettent koalíciós partner, a szocialista párt jobboldala, az első felhördülés után lényegében áment mondott Colombo javaslataira. A Moro-kormány átal nagyjában elfogadott Colombo-gondoiatok a bérrögzités mellett biztosítanák a kapitalista profitok érinthetetlen- ségét és kizárólag a dolgozókra hárítanák a termelékenység csökkentésének és az egyre észrevehetőbben jelentkező inflációnak összes terhét. Ez ellen a fejlődés ellen léptek fel a sztrájkoló milliók és ennek a fejlődésnek meg gáti ás ára hívta fel Togliatti a kormány bukása előtt a képviselőket. A szavazás eredménye — 221 képviselő szavazott a kormány javaslata mellett, 228 ellene, 56-an pedig tartózkodtak — természetesen nem jelenti az olasz dolgozók követeléseinek végleges győzelmét. Az olasz monopóliumok, a kereszténydemokrata jobboldal és a szocialista párt jobboldali elemei nem adják fel a bar-, cot — meg fogják kísérelni, hogy parlamenti mesterkedésekkel egy olyan kormányt hozzanak létre, amely a Colombo-féle gazdaságpolitikai elgondolások végrehajtására vállalkozik. A kommunisták felhívása az egészséges, s a dolgozók érdekében álló gazdaságpolitikai vonal győzelméért azonban visszhangra lelt a szocialista párt baloldali elemei körében, sőt, a kereszténydemokraták soraiban is bizonyos támogatást kap, a dolgozók fokozódó harc; kikényszerítheti a Montecittorio ki drámáján túl az olasz politika új fordulatát is. Gär dós Miklós
