Petőfi Népe, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-28 / 150. szám

2. oldal 1964. Június 28, vasáMUH? Északi békeküldetés Indonézia a gyarmatosítás teljes leiszámolásáért A2 ELMÚLT hét igen mozgalmas volt vezető államférfiak külföldi uta­zásai szempontjából. — Inönü török, Papandreu görög miniszterelnök egymást követően Johnson elnök meghívására az Egyesült Államokba utazott, hogy az ameri­kai vezetőkkel, és U Thant ENSZ-főtitkárral a NATO egységét fenyegető ciprusi válság meg­oldásáról tanácskozzon. Sukamo indonéz elnök, Macaoagal fülöp-szigeti elnök és Abdul Rah­man, Malaysia miniszterelnöke Tokióban tartott sikertelen „csúcstalálkozót” az Észak-Bomeó és a Malaysia Államszövetsége létrehozása körül­kialakult viszály ügyében. Tito jugoszláv köz- társasági elnök, aJKSZ főtitkára Gheorghiu-Dej- zsel, a Román Államtanács elnökével, a Román Murkáspárt első titkárával tárgyalt, majd a hi­vatalos küldöttség élén a lengyel fővárosba uta­zott. Valamennyi közül a legjelentősebbek azon­ban a szovjet államférfiak utazásai, mindenek­előtt Hruscsov miniszterelnök második hete tar­tó skandináviai körútja, és Mikojan miniszter­elnök-helyettes indiai és indonéziai látogatása. HRUSCSOV nagy érdeklődéssel kísért észak­európai kőrútján befejezte dániai látogatását és ezt követően Svédországba érkezett. A dániai tárgyalásokról Koppenhágában aláírt közös köz­lemény is hangsúlyozza: „Függetlenül attól, hogy az egyes országok társadalmi rendszere különböző, reális lehetőség nyílik arra, hogy a nemzetközi kérdéseket békés tárgyalások útján oldják meg.” A szovjet kormányfő Svédországban is akár­csak Dániában gyárakat, mezőgazdasági birto­kokat látogat meg, de látogatásának középpont­jában a vezető államférfiakkal folytatott meg­beszélések állnak. Ezeken a tárgyalásokon sok r idenről esett szó, de alapjában két kérdéssel foglalkoztak: A Szovjetunió és a skandináv or­szágok gazdasági kapcsolatainak fejlesztésével és a térség békéjének megőrzésével, amelyben je­lentős szerepet játszhatna egy észak-európai atomfegyverment« övezet kialakítása. Erre, mint ismeretes, Kekkonen finn köztársasági el­EGY H ET Á KÜLPOLITIKÁBAN nők, illetve — más for­mában — Unden, volt svéd külügyminiszter tett javaslatot. A tárgya­lások bíztató légkörben folynak, sikerüket nagy­ban elősegíti a szovjet miniszterelnök személyes varázsa, amely áttörte az északi emberek köz­mondásos hidegségét is. MIKOJAN szovjet parlamenti küldöttség élén látogatott el Indonéziába. Útját Sasztri minisz­terelnök meghívására rövid időre megszakította Indiában. A hatalmas ázsiai országban Mikojan megbeszéléseket folytatott indiai állami vezetők­kel, Radhakrisnan elnökkel, Sasztri miniszter­elnökkel, Indira Gandhi és Krisnamacsari mi­niszterekkel. A megbeszélések során az indiai vezetők, mindenekelőtt Sasztri miniszterelnök, biztosították szovjet vendégüket, hogy a nem­rég elhunyt Nehru miniszterelnöknek a gyarma­tosítás elleni harcát, a semlegességen és a béke megőrzésén alapuló politikáját kívánják folytat­ni. A megbeszélések során egyetértettek a két ország közötti kapcsolatok további javításának szükségességével. A parlamenti küldöttség élén Indonéziában tett látogatás középpontjában is a vezető állam­férfiakkal, Sukamo elnökkel és Subandrio kül­ügyminiszterrel folytatott megbeszélések állnak. A látogatás alatt került sor Dj akartában az in­donéz hősök emlékművének felavatására. — A nagyszerű művészeti alkotást a szovjet kormány ajándékozta az indonéz népnek. Mikojan avató­beszédében hangsúlyozta, különös jelentősége van, hogy az indonéz népnek a gyarmati elnyo­más ellen, a függetlenségéért és szabadságáért vívott hősi harcát megtestesítő műalkotást Lenin- grádban, a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom városában alkották. A szovjet parlamenti küldöttség indonéziai lá­togatását méltatva a megfigyelők egyöntetűen megállapították: Mikojan tanácskozásai az indo­néz vezetőkkel erőteljes támogatást nyújtanak abban a harcban, amely ebben a térségben a gyarmatosítás teljes felszámolásáért, különösen a brit neokoionialista törekvések ellen folynak. Tito Felsfi-Sziléziában VARSÓ. (MTI) Joszip Broz Tito feleségével és kíséretének tagjaival Felső- Sziléziába utazott. Útjára elkí­sérte Wladyslaw Gomulka, a LEMP Központi Bizottságának első titkára, valamint a politi­kai bizottság több tagja. Út­juk első állomása Katowice, a továbbiak során meglátogatják Krakkót és Gdanskot. Olasz gazdasági Küldöttség a Szovjetunióban MOSZKVA. (TASZSZ) Mario Martinellinek, a szená­tus pénzügyi bizottsága el­nökhelyettesének vezetésével, két hétig tartózkodtak a Szov­jetunióban olasz kormányintéz­mények, állami szervezetek, ban­kok és magáncégek képviselői. A küldöttség tagjai megálla­pították, hogy jó kilátásai van­nak a szovjet—olasz gazdasági kapcsolatok továbbfejlesztésé­nek. A küldöttség szombaton haza­utazott Moszkvából. Bombázás, tűzharc Délkelet-Ázsiában VIENTIANE. Amerikai vadászbombázók pénteken nagyarányú támadást hajtottak végre a laoszi haza­fias erők kezén levő katonai célpontok ellen Muong Suoi körzetében — jelentette meg­bízható forrásokra hivatkozva az AP. A gépek állítólag dél­vietnami felségvizeken tartózko­dó amerikai repülőgép-anya- ha jóról szálltak fel. SAIGON. A nyugati hírügynökségek szerint csütörtökön több órás harc folyt le Saigontól mint­egy hatvan mérföldre északke­letre a dél-vietnami szabadság- harcosok és a kormány erői kö­zött. A harcokban a Reuter sze­rint — kétszázan vesztették éle­tüket. Hruscsov elutazott Svédországból Nyikita Hruscsov szovjet kor­mányfő és kísérete svédországi látogatása befejeztével szomba­ton délelőtt tíz órakor a Baski- ria fedélzetén elindult Norvé­giába. A Baskiria végighalad Svédország keleti, déli és nyu­gati partvidéke mentén és elő­reláthatólag hétfőn reggel ér Oslóba. (MTI) XDK*jegyzék A Német Demokratikus Köz­társaság külügyminisztériuma jegyzékben tiltakozott az Egye­sült Államoknál, Angliánál és Franciaországnál amiatt, hogy július 1-én Nyugat-Beriinben akarják megrendezni a nyugat­német elnökválasztást. Az Egyesült Államokhoz in­tézett jegyzék rámutat, hogy „a város területe sem jogilag, sem földrajzilag nem tartozik a Né­met Szövetségi Köztársasághoz, s ezt a tényt a három nyugati hatalom kormánya is több ízben beismerte”. Az NDK külügyminisztériuma kijelenti: a porosz—német mi- litarizmus egyik legvisszataszí- tóbb hagyományaként agresszív hódító politikáját azzal de­monstrálta, hogy uralkodóit Franciaországba és szláv terüle­teken ültette trónra. A nyugat­német elnök Nyugat-Beriinben a szövetségi köztársaság hatá­raitól 200 kilométer távolságban történő megválasztása hasonló­képpen demonstrálja a nyugat­német militarizmus jelenlegi agresszív revansista politikáját, amelynek kiirtására az Egye­sült Államok kormánya ünnepé­lyes kötelezettséget vállalt a a Hitler-ellenes koalíció meg­állapodásaiban. Az NDK és a Szovjetunió ba­rátsági, kölcsönös segélynyújtá­si és együttműködési szerződé­se még kilátástalanabbá teszi a nyugatnémet revanspolitikát —. állapítja meg a jegyzék. Ennek ellenére hibás és veszélyes len­ne szemet hunyni afölött, hogy az ilyen revansista kihívások al­kalmasak a közép-európai fe­szültség kiélezésére és a nem­zetközi feszültség enyhítésében elért első sikerek ellensúlyozá­sára. Az NDK külügyminisztériumé azzal a nyomatékos kéréssel fordul az Egyesült Államok kor­mányához, hogy mivel az Egye­sült Államok jelenleg még meg­szálló funkciót teljesít Nyugat- Beriinben, hiúsítson meg min­den olyan intézkedést, amely súlyos kárt okozhat a nemzet­közi feszültség enyhítésének. A fenti jegyzéket június 24- én a csehszlovák külügyminisz­térium közvetítésével juttatták el az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország prágai nagy- követségéhez. (győzelem vagy mégsem? Ismeretes, hogy 1964. június 19-én, 83 napos vita után, az amerikai szenátus megszavazta a polgárjogi törvényjavaslatot. Az Egyesült Államok 18 millió néger polgára „kezdetnek” te­kinti ezt az eredményt, amely több már a semminél, de még távolról sem minden. Mind­amellett Martin Luther King, verekedést provokáltak a fajül­dözők a színes bőrűek ellen. Ki­jelentették, hogy négereknek ti­los a fürdés a tengerben. Eddig csak bizonyos éttermekből, is­kolákból, nyilvános helyekről és közlekedési eszközökről til­tották el a négereket. A tör­vény megszavazása után még a tengert sem engedélyezik nekik. SP! ¥ 1áMPS® a „fekete forradalom” egyik ve­zetője örömmel üdvözli a lépést — előre. Örömének kifejezésére a „Victory”, győzelem V betű­jét mutatja ujjaival a törvény- javaslat megszavazása után. Ismételjük: Ez június 19-én történt. Egy nappal később, június 20- án, amint a UPI írásban és kép­ben jelentette, a fajüldözők sie­tősen megmutatták, mi a véle­ményük az éppen megszavazott polgárjogi törvényjavaslatról. A floridai tengerparton, St. Au­gustine Beach strandján, tömeg­Ezúttal azonban a négerek ol­dalán olyan fehérek is harcol­tak, akik hívei az egyenjogú­sításnak. Számuk — remélhető­leg — egyre nagyobb lesz. Azt nem lehet megállapítani, hogy a rendcsinálás céljából kivezé­nyelt rohamrendőrök minek a hívei, ök, képünk tanulsága szerint — kivétel nélkül kioszt­ják a gumibotos „igazságot” fehérnek és nem fehérnek egy­aránt. De főleg a feketéknek. (k. a.) Bukás a MonfeciUorión A hajnali dráma az olasz parla­mentben. a Montecittorion egyálta­lán nem volt váratlan. Amikor pén­teken a kora hajnali órákban az egyházi iskoláknak javasolt ISO mil­lió lírás újabb kormánytámogatást elutasította a parlament, megbukott Moro középbal kormánya. Ha még egy nap kellett is ahhoz, hogy Moro miniszterelnök felkeresse a lemondás bejelentésével Segni elnököt, a bu­kás ténye már a parlamenti szava­zás pillanatában nyilvánvaló volt: A konmány javaslata mellett csak a kereszténydemokrata képviselők nagy része szavazott, a kommu­nisták, a bal- és jobboldai ellenzék képviselői, sőt, még egy szocialista miniszter is nemet mondott. Természetesen nem az egyházi is­kolák támogatásának kérdése a bu­kás fő oka — sokkal mélyebben fekvő magyarázatról szinte teljes képet adott a dráma előjátéka: Az elmúlt hetek olaszországi esemé­nyeinek sora. Április közepe óta —• amikor a felesbérlők és a juttatott földdel rendelkező parasztok sztrájk­jával megkezdődött az olasz dolgo­zók harcának fokozódása a kormány gazdaságpolitikája ellen — már elő­re látható volt a Moro-kormány bu­kása. Június elejéig körülbelül négy­millió olasz dolgozó sztrájkolt: A kétmilliónyi mezőgazdasági munká­son kívül a községi és megyei al­kalmazottak, a vasutasok, vasmun­kások, építőmunkások, bányászok, textilmunkások és élelmiszeripari dolgozók százezrei tették le a mun­kát. Amikor a Moro-kormány lemondá­sa előtt Palmiro Togliatti, az Olasz Kommunista Párt főtitkára felszó­lalt a parlamentben, rámutatott, hogy új, rendkívül kiéleződött po­litikai helyzet előtt áll az ország, a jelenlegi kormánynak le kell mon­dania. Olyan új kormányra van szükség — magyarázta Togliatti —, figyelembe veszi a dolgozó töme­gek követeléseit és a kormány gaz­daságpolitikájának hibás vonalából származó terheket nem a munkáso­kon akarja behajtani. Olaszországban 1963-ben 5,8 száza­lékkal emelkedtek a létfenntartási költségek, 1963-ban újabb 9,5 száza­lékos emelkedés következett: a lét- fenntartási költségek indexe az el­múlt év végén 16—17 százalékkal volt magasabb, mint 1961 októberé­ben. Ilyen körülmények között robbant a „Colombo-bomba”. Co­lombo kincstárügyi miniszter egy levelet intézett Moro miniszterel­nökhöz, amelyben a kormány el­lentmondásos gazdaságpolitikáját is helytelenítette, jobbrakanyarodást követelt a gazdaságvezetésben, kö­vetelte a béremelések megszünteté­sét, a mozgó bérskála felszámolását és a bérrögzítés mellett még a ké­sőbbre tervezett hasznos reformok, a városrendezési törvény és a tar­tományi önkormányzat létrehozásá­ról szóló tervezet megvitatását is a távoli jövőbe kívánta eltolni. A ke­reszténydemokrata jobboldal támá­dásától megrettent koalíciós part­ner, a szocialista párt jobboldala, az első felhördülés után lényegében áment mondott Colombo javaslatai­ra. A Moro-kormány átal nagyjá­ban elfogadott Colombo-gondoiatok a bérrögzités mellett biztosítanák a kapitalista profitok érinthetetlen- ségét és kizárólag a dolgozókra há­rítanák a termelékenység csökken­tésének és az egyre észrevehetőbben jelentkező inflációnak összes terhét. Ez ellen a fejlődés ellen léptek fel a sztrájkoló milliók és ennek a fejlődésnek meg gáti ás ára hívta fel Togliatti a kormány bukása előtt a képviselőket. A szavazás eredménye — 221 képviselő szava­zott a kormány javaslata mellett, 228 ellene, 56-an pedig tartózkodtak — természetesen nem jelenti az olasz dolgozók követeléseinek vég­leges győzelmét. Az olasz monopó­liumok, a kereszténydemokrata jobboldal és a szocialista párt jobb­oldali elemei nem adják fel a bar-, cot — meg fogják kísérelni, hogy parlamenti mesterkedésekkel egy olyan kormányt hozzanak létre, amely a Colombo-féle gazdaságpoli­tikai elgondolások végrehajtására vállalkozik. A kommunisták felhívása az egészséges, s a dolgozók érdekében álló gazdaságpolitikai vonal győ­zelméért azonban visszhangra lelt a szocialista párt baloldali elemei körében, sőt, a kereszténydemok­raták soraiban is bizonyos támoga­tást kap, a dolgozók fokozódó harc; kikényszerítheti a Montecittorio ki drámáján túl az olasz politika új fordulatát is. Gär dós Miklós

Next

/
Oldalképek
Tartalom