Petőfi Népe, 1964. április (19. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-25 / 96. szám
Hz egészségén küzdők tanácskozása Beszélgetés n Vöröskereszt II. kongresszusának egyik megyei küldöttével Tanulmáhyi kirándulás Négynapos dunántúli autóbuszkirándulást szerveztek a tavaszi szünetben a dunavecsei járás pedagógusai. A kirándulás alkalmával többek között ellátogattak Fertődre. Székesfehérvárra, Veszprémbe, Szombathelyre, Sopronba és Győrbe is. Pár nappal ezelőtt fejezte t munkáját Budapesten a Magyar Vöröskereszt II. kongresszusa, amelyen megyénkből is többen részt vettek. A nagy jelentőségű és az egész ország —, s természetesen Bács-Kiskun megye — egészségügyi helyzetét közvetlenül is érintő tanácskozással kapcsolatban felkerestük dr. Kántor László elvtársat, a megyei tanács vb egészségügyi osztályának vezetőjét, aki mint küldött volt jelen a kongresszuson. Kértük, hogy tájékoztasson bennünket az ott elhangzottakról, amelyek megyénk egészségügyi viszonyait is érintik, s annak megjavítását szolgálják. A véradómozgalom — A négy évvel ezelőtt megtartott I. kongresszuson — ahol szintén jelen voltam — a Vöröskereszt tömegszervezetté alakult. Ezzel együtt természetesen megnőttek a feladatok, amelyeknek a figyelembevételével kellett meghatározni az elmúlt négy év munkáját, tevékenysé-Postás a tanya világban Most már könnyebb a postás dolga, hiszen megjött a jó idő *— mondja Szijj Sándorné tanyai kézbesítő, aki kerékpárjával járja be naponta körzetét a tiszakécskei határban. Képünkön: Csemus Ferenc, a Tiszagyöngye Tsz tagja átveszi a napi sajtót a postástól. (Lakatos József felvétele.) egünk módszereit. A mostani, II kongresszuson számot vetettünk eredményeinkkel, amelyek bármennyire is biztatóak, mégsem lehetünk elégedettek velük — mondta Kántor elvtárs. — A kiemelkedő probléma, amellyel a legtöbb felszólaló foglalkozott, a véradás, a véradómozgalom. Az első ilyen tanácskozáson még csak e mozgalom kiszélesítéséről volt szó, arról, hogy meg kell kezdeni a térítésmentes véradás szervezését. A II. kongresszuson már mint időszerű feladat jelentkezett a tel jes térítésmentes véradásra való áttérés. Megyénk nem áll rossz helyen, országosan a harmadik ebben a tekintetben. 1959-ben a mi kezdeményezésünkre nőtt országos mozgalommá, hogy az újonnan létesítendő kis véradóállomásokat a térítésmentességre szervezzék. A bajai és a kalocsai voltak az első ilyen állomások az országban. — A véradómozgalom eredményeinek és feladatainak megvitatásán túl mi volt az, amivel a kongresszus küldöttei leginkább foglalkoztak? Orvosi rendelőt a tsz-ekbe — Általában az egészségügyi ellátás. Ezen a témakörön belül konkrétan merült fel a kis üzemeknek, ahol nincs üzemorvos, ilyen irányú támogatása. Baranya megye egyik küldötte beszélt erről és elmondta, hogy Pécsett az ilyen üzemekben létrehozták a vöröskeresztes csoportokat, amelyek megkönnyítik az egészségügyi ellátást. Sajnos, mi ebben eléggé el vagyunk maradva. A megyei küldöttgyűlésen határozatot hoztunk megoldására. A kongresszuson elhangzott fenti tapasztalat és ismertetett módszer nagy segítségünkre van ebben a munkában. Sok a tennivalónk a termelőszövetkezetek vonatkozásában, főleg azoknál, amelyek távol esnek a várostól, vagy az orvossal, rendelővel felszerelt községektől. Ennek megoldására mi Bács megyeied javasoltuk, hogy az egészségügyi intézmények a Vöröskereszt és az illető termelőszövetkezet támogatásával orvosi rendelőket alakítsanak ki, azokkal a felszerelésekkel ellátva, amelyek kiselejtezés előtt állnak, de ''még használhatók. Javaslatunkat a kongresszus elfogadta és azt országos mozgalommá kívánja szélesíteni a Magyar Vöröskereszt. — Hasznos volt az a megyei javaslat is, amely az egészségügyi felvilágosító előadások megszervezésének nálunk már kialakult, jól bevált módszerét ajánlotta. Ennek, lényege, hogy egy-egy alkalommal kizárólag egy bizonyos betegségről több előadó a bírósági -tárgyalásokhoz hasonlóan bes2féí:>: Az egyik leír ja magat a bíetégséget, a másik kettő pedig a gyógymódjáról, a megelőzéséről szól. — Az elmúlt években végzett munkákat nagyra értékelték a kongresszus küldöttei. Mi sem bi zonyítja ezt jobban, minthogy az országos vezetőségbe három Bács megyei tagot választottak. Egészségügyi dolgozók aktivizálása — Az eredmények és az elismerés azonban nem tehet bennünket önelégültté, hiszen tennivalónk is bőven akad. Nagyon fontos például, hogy az egészségügyi dolgozók fokozottabban bekapcsolódjanak a Vöröskereszt munkájába. Elsősorban a kórházi ápolónőkre, asszisztensekre, gyógyszertári dolgozókra és a bölcsődék alkalmazottaira gondolok. A legközelebbi feladatunk ezeknek az embereknek az aktivizálása. Természetesen, azonban az egész társadalom összefogása szükséges ahhoz hogy a dolgozók egészségének megóvásáért tevékenykedő Vöröskereszt megyénkben is mind eredményesebben elvégezhesse a ráháruló feladatokat — fejezte be a tájékoztatást dr. Kántor László. G. S. PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Klskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither Dániel Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Mezei István Igazgató Szerkesztőség: Kecskemét. Város! Tanácsház Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16. Szerkesztő Plzottság: 10-38. Vidéki lapok: 11-22. Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér 17a. Telefon: 17-09. Terjeszt) a Magvar Posta. Előfizethető: a helyi Dostahlvataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra 13 forint. Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: 11-85 Index: 25 áss. Az ügyész szemévelt Az elvándorló falusi fiatalokról OLY SOK SZÓ esik róla, hogy a falusi fiatalok városba áramlása helyenként egészségtelen, túlzott méretűvé vált, és több helyen veszélyezteti a mezőgazdaság megfelelő munkaerő-utánpótlását. Nem akarom és nem is lehet kapcsolatba hozni a falusi fiatalok városba áramlását erkölcsi züllésükkel. Szükséges azonban egy-egy bűnügy tükrében bemutatni azokat a veszélyeket, amelyek a városba „elszármazott” falusi fiatalokat érhetik. A veszély oka elsősorban a környezetváltozás, a közvélemény alóli felszabadulás. A fiatalembert a faluban, ha kilép az utcára — mivel ott nőtt fel — mindenki ismeri, otthon van. A városban idegenül él a „felkerült” falusi fiatal. Nehezen szokj a meg, hogy ott az élet drágább, mert ha csak menni akar is valahová, a zsebbe kell nyúlni, az autóbuszon, villamoson. Emberi kapcsolatai sokszor ai véletlentől függnek. Előfordul, hogy könnyelmű társaságba keveredik. Á „barátok” fizetnek, és ezt legközelebb viszonozni kell. A pénz gyorsan elfogy. Három-négyszáz forint ke« az albérletre, és sok pénz megy el a szórakozásra, alkalmi barátokra. A FIATAL az öltözködésben is igyekszik együtt tartani ismerőseivel, s ez megint anyagiakat igényel. Akad aztán, aki elveszti a fejét, számára semmi sem drága. S ha nem futja a saját keresetéből, meglopja a közöst, vagy munkatársait. Munkaerőhiány jelentkezik az iparban is. A falusi fiatalok rövid idő alatt, mint segédmunkások, vagy betanított munkások jó keresethez juthatnak. Hiányzik azonban a szülői felügyelet. Egyedül nem tudják a keresetüket a „nagyvilági” életbe beosztani. S ha az adott munkahelyen elégedetlenek valamivel, könnyen elhelyezkedhetnek másutt. Egyszóval, sok a veszély. Sokan rossz társaságba keverednek, könnyelműekké válnak, nem tudnak megkapaszkodni; s végül is a lejtőre sodródnak. Ez lett a sorsa P. K. vidékről városba került fiatalnak is, akinek ügyét nemrégiben tárgyalta a fiatalkorúak bírósága. Mint segédmunkás dolgozott az egyik gyárban, ahol 1100 forintot keresett. Miután a „barátok” miatt pénzzavarba került, észrevette, hogy munkatársainak öltöző szekrényei nem biztonságosak, nem lehet rendesen zárni azokat. Munkaidő alatt valamilyen ürüggyel az öltözőbe ment és az egyik társának félhavi fizetését tulajdonította el. A kétségbeesett családos ember — három gyermek apja — hiába kérlelte a munkatársait, akik között ott lapult a tettes, P. K. nem ismerte be a lopás elkövetését, s az elemeit 800 forintot „baráti körében” két este elköltötte. A nyomozó hatóság és az üzemrendész nem tudták a lopást rábizonyítani, a tettes egyelőre ismeretlen maradt. Mivel a pénz gyorsan elfogyott, újabb lopásra szánta el magát. Váltáskor visszalopódzott az öltözőbe és az egyik szekrényt felfeszítve ezüst cigarettatárcát, pulóvert vett magához. Lelkiismeretlen mohósága egy másik szekrény felfeszítésére késztette. Pénzt keresett — de odaérkező munkatársai tetten érték. így került több bűncselekmény elkövetésével vádolva a fiatalkorúak bírósága elé. A BÍRÓSÁG — természetesen megállapítva a fiatalkorú vádlott felelősségét — rámutatott azokra a tényezőkre is, amelyek részben hozzájárultak a vádlott erkölcsi zülléséhez. Hiba volt, hogy a szülők elmulasztották a faluról került gyermekük ellenőrzését, nem számoltatták el a keresetével, nem győződtek meg arról, hogy „albérleti lakás” alkalmas-e a fiatalkorú erkölcsi fejlődésére. Egyszer sem látogatták meg gyermeküket, nem tartottak kapcsolatot az üzem vezetőjével. Mulasztást követtek el azonban a község, s a helyi tsz-ek vezetői is, akik elengedték a fiatalt városba anélkül, hogy megfelelő munkaalkalmat ajánlottak volna fel neki. noha a községben erre lehetőség lett volna. Többet, gyakrabban szót érteni a falusi fiatalokkal, nem titkolni előttük a helyi gondokat sem. Sőt, apellálni a bennük rejlő lelkesedésre, tettrekészségre — talán ez a legfontosabb a városba vágyó fiatalokkal való bánásmódban. És természetesen jutalmazni a munkában elért eredményeiket. Nemcsak munkaegységelőleggel, hanem a kulturális, szórakozási lehetőségeik követikezetes megteremtésével. ANNÁK a tudatnak a plántálása, hogy a fiatal alkotó erő a községben, akin sok múlik a szűkebb haza arculatának szebbé, jobbá formálásában, nagyban növeli az öntudatot, feltétlenül eredményre vezet. Dr. Babay Imre ■w ■■ ■■ I •• ' Közömbösség Nehéz szóba hozni olyasmit, amit tulajdonképpen egy kicsit restell az ember. Restell, mintha a saját hibája lenne. Az évfordulókról, megemlékezésekről van szó, pontosabban a megemlékezések elmulasztásáról. Nem látszódik ez a közvélemény előtt, hiszen annyi esemény van, hogy bőven jut belőle mindig az újság hasábjaira. Ha egy-egy helység neve kimarad, azt a véletlennek is tulajdoníthatja az olvasó. Csak a hírek összegyűjtője tapasztalja olykor, hogy néha jelentős évfordulók megtartásának előkészítéséről mit sem tudnak az illetékesek. Illetve, a látszat olyan, mintha az ilyen eseményeknek néhol nem lenne gazdája. S ha van gazdája, az legfeljebb egy-egy „felelős”, s annak távollétében senki nem tud felvilágosítást adni, még a kollektív testület egynémelyik vezetője és tagja sem. Holott az ünnepségekre vonatkozóan megyei határozat is született, s azt idejében megkapták az alsóbb szervek. De ezt félretéve, kell-e bármilyen határozat — felülről — például arra nézve, hogy a magyar szabadságharc évfordulóján legalább a fiatalok, s annak képviselői, a KISZ-fiatalok megkoszorúzzák Petőfi Sándor szobrát, vagy emléktábláját? Ugye, nem. Mégis csodálkozott az egyik helyi ifjúsági vezető, amikor ez irányban érdeklődtünk tőle telefonon. — Ugyan mit koszorúztunk volna? — hangzott a kérdés. S az újságíró akkor erre nem tudott válaszolni. Azóta már volt alkalmunk szemügyre venni az illető helység ilyen irányú lehetőségeit. S meggyőződtünk róla, hogy egy szép kivitelű Petőfiemléktábla áll a parkban — egy szál virág és koszorú nélkül. Nem a lehetőség, hanem a szándék hiányzott tehát. De tapasztaltunk hasonlót a Lenin-évforduló kapcsán is. Akadt járási székhely is, ahonnét nem tudtunk információt beszerezni erre vonatkozóan. Pedig nem hisszük, hogy abban a helységben senkinek sem jutott volna eszébe a megemlékezés. Csak nem akadt, aki ezt számon tartsa. Vagy a „felelős” éppen távol volt? Ideje volna már leszámolni a felelősségnek ezzel a szűk értelmezésével. Különösen valamennyiünk szívügyéről van szó — olyan dolgokról, amikről szégyen nem tudni, illetve amiről — legalább nagy vonalakban — a testület valamennyi tagjának illene tudni. Mert az ilyen jelentős évfordulók észrevétele, közüggyé tétele elsősorban nem a felettesek dolga. S a számonkérés sem hivatali ügy — hanem a lelkiismereté. Amely le kell hogy győzze a bármilyen eredetű, s bárhonnét származó közömösséget. T. P. Ciltkiinh nyomán Megvizsgálták, intézkedtek A Petőfi Népe április 18-i számában, a Kendőzetlenül rovatuk Párhuzam című cikkére az alábbiakban adjuk meg a válaszunkat: A cikk szerzője arra hivatkozik, hogy a kecskeméti, Rákóczi úti tejautomata boltunkban reggel hideg kakaót kapott, ugyanakkor nem volt kellő a péksütemény-választék sem. A panaszt kivizsgáltuk és megállapítottuk annak helytállóságát. Ezért a boll vezetőjét figyelmeztettük és intézkedtünk, hogy hasonló esef a jövőben ne forduljon elő. Bács-Kiskun megyei Élelmiszerkiskereskedelmi V. Kecskemét
