Petőfi Népe, 1964. március (19. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-13 / 61. szám

Tanfolyam a szénaszárítás hideglevegős módszeréről Megyénk állami gazdaságai mellett a termelőszövetkezete­inkben is egyre inkább tért hó­dít a széna ventillátoros, hideg­levegős szárítási módja. Már az elmúlt évben 25 tsz-ben üze­meltettek, s az idén újabb 38 közös gazdaságban létesítenek PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: Weither Dániel. • Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Mezei István Igazgató Szerkesztőség: Kecskemét« Városi Tanácsház Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19, 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-32, Vidéki lapok: 11-22. Kiadóhivatal: > Kecskemét, Szabadság tér I?» Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési dij 1 hónapra 13 forint Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: «-» Index? »1*5, ilyen jellegű berendezést. Az ily módon szárított széna fehérje- és karotintartalma jóval maga­sabb, nyersrost-tartalma pedig lényegesen alacsonyabb a ha­gyományosan kezelt szénáénál. A termelőszövetkezeti agronó- musok Kiskunhalason kétnapos tanfolyamon ismerkedtek meg ezzel az eljárással. A tanfolyam mintegy hatvan hallgatója előtt dr. Vámosi Jenő, az Állatte­nyésztési Kutató Intézet tudo­mányos munkatársa beszélt a szálastakarmány betakarításá­nak általános problémáiról, a szellőztetéses szárítás technoló­giájáról, Andor Ferenc, a Föld­művelésügyi Minisztérium Szak- oktatási Főigazgatóságának mun­katársa pedig a szénaszárítás eddigi tapasztalatairól, eredmé­nyeiről, s az idei feladatokról tartott előadást. Az elhangzott előadásokat filmvetítés egészítette ki, majd a közös gazdaságok szakemberei a rémi Dózsa és a felsőszent- iváni Űj Élet Tsz-ben gyakor­lati bemutató során győződtek meg a hideglevegős szárítási eljárás, illetve az e célra szol­gáló berendezés előnyeiről, hasz­nosságáról, KE LET-AFRIKÁBAN as Uhuru után Uhum! Szabadságot, függetlenséget jelent ez a szuahéli szó. A szuahali nyelv Kelet-Afrika eszperantója. A csaknem Nyugat- Európa nagyságú terület 23 milliónyi — százötvennél több törzs­höz tartozó — lakossága érti a főként 2anzibáron élő szuaheliek nyelvét. Évszázadokkal ezelőtt a zanzibári szultán uralma a ke­let-afrikai szárazföldre is kiterjedt, s akkoriban született a mon­dás: Ha Zanzibárban szól a furulya, a nagy tavakig mindenki táncra perdül... Januárban jártam Kenyában és Tanganyikában, amikor évszázadok némasága után ismét megszólalt a „zanzibári furulya”. De hangja most nem a rabszolgakereskedők érkezését jelezte, hanem a szultán elűzését és Afrika első népköztársasá­gának születését. 1. „Rfrikanizáfás“ — angol és kenyai mádra Amikor az etiópiai légitársa­ság gépének. „Juda oroszlánjá­nak” fedélzetén Nairobi felé kö­zeledtünk, a csinos, feketebőrű stewardess egy sárga űrlapot nyújtott át az utasoknak. Fej­lécén még ez volt olvasható: „Kenya gyarmat és protektorá­tus” — a brit gyarmati uralom idejében készült... És a megvá­laszolandó kérdések között az egyik így hangzott: „Faja?” Ak­kor már nyolc nappal voltunk az „Uhum” — a függetlenség — után. Nyolc nappal korábban a nairobi repülőtéren a bevándor­lási hivatal angol tisztje aligha nézte volna el, hogy erre a kér­lül, és annyi horgonyt vetni Af­rika minden részében, ameny- nyit csak lehetséges, felhasznál­va a segélynyújtást, mint ürü­gyet, a gazdasági és társadalmi helyzet konzerválására... A technikai segélynyújtás ré­vén szigorú ellenőrzés alá kell vonnunk a helyi ipart..« A terv az, hogy több mint 20 ezer tisztviselő maradjon Afrikában. Ezeket speciális osztályainknak gondosan ki kell válogatniuk.” Természetesen a brit gyarma­tosítók mindent megtettek, hogy „nélkülözhetetlenek” legyenek: katasztrofálisan elhanyagolták az afrikai szakkáderek képzését. désre ne válaszoljanak. S íme, az előttem sorakozó angol úri emberek között felfedezhettem néhányat, akik — nyolc nappal Kenya függetlensége után — már nem tartották fontosnak (vagy kívánatosnak), hogy fehér mivoltukat fitogtassák. Az Uhum előtt az angol far­merek, banktisztviselők aligha álltak volna fél óra hosszat sor­ban a repülőtér afrikai tisztvi­selője előtt, hogy ellenőriztessék vele útlevelüket. Az afrikait nem vették emberszámba. Ez­úttal, bár izgatottan, de szó nélkül várakoztak és nem kis csodálkozással hallották, hogy az afrikai megbízott, aki hozzá­juk legfeljebb kérdéseket inté­zett, engem, a , .szocialista Ma­gyarország újságíróját”, szívé­lyesen, kézfogással üdvözölt. S éppen ez volt az egyik kér­dés, amely legfőképpen izgatott: a gyarmatosító hatalom Kelet- Afrikában maradt utóvédéi ho­gyan igyekeznek tartósítani be­folyásukat, s érvényt szerezni annak a politikának, amelyet Duncan Sandys, a brit nemzet- közösségi ügyek minisztere a parlament levélpapírján fejtett ki egyik dél-rhodésiai barátjá­nak. Ez a bizalmas levél —, amely véletlen folytán a Ghá­nában megjelenő „Voice of Af­rica” című lap birtokába került, s így látott napvilágot — ezit ta­nácsolta: „Közös barátaink a kormány­ban és a gyarmatügyi miniszté­riumban tisztában vannak azzal, hogy a politikai hatalom átadá­sa Afrikában mindenütt elkerül­hetetlen. De még a megválto­zott körülmények között is — úgy vélik — sikerül majd meg­őriznünk —, ahogy a franciák mondják — „jelenlétünket” Af­rikában. .. A fő dolog most az, hogy időt nyerjünk és alkalmaz­kodjunk az új helyzethez Afri­kában. Üj módszerekre van szükségünk... Fő feladatunk megtartani a felszabadult terü­leteket a nemzetközösségen bé­liét évtizedes uralmuk alatt alig félszáz kenyai szerzett orvosi diplomát! Nem véletlen, hogy ahol jártam, az első kérdés így hangzott: Magyarországon hány kenyai, tanganyikai ösztöndíjas tanul? A Victória-tónál talál­koztam luo törzsbeli fiatalokkal, akik az angol uralom idején bonákkal, és amelyek eile* gyarmati uralom idején keveset tettek az angolok. De kevés még az orvo6, sokan szeretnének tanulni, és Kenyának még nincs egyeteme... Bonyolult feladat a közigaz­gatás, az állami intézmények afrikanizálása. Kevés az afrikai szakember, s nyilván ez kész­tette Nyerere tanganyikai elnö­köt. hogy néhány héttel ezelőtt kijelentse: A fehérek és a feke­ték számára egyenlő jogokat kell biztosítani a különböző in­tézmények állásainak betöltésé­nél. Ez a bejelentés azonban kedvezőtlen visszhangot váltott ki az afrikaiak között, akik ke­serűséggel emlékeznek az angol gyarmati elnyomásra. Az afrikanizálás visszatükrö­ződik a gyarmati uralom kese­rűségeire emlékeztető szobrok, feliratok, utcanevek eltávolítá­sában. Nairobiban, az Ambas­sadeur szállóban reggelenként becsúsztatták szobámba az ajtó alatt az égjük angol nyelvű ke­nyai lap példányát. De ötödik napon nem volt ott az újság. A luo-törzsből szármaró hotelboy kopogott később az ajtómon és átadta a Daily Nation reggeli számát. És az első oldalon levő tudósításra mutatott: A kor­mány felhívta a városi tanácso­kat stb, hogy a lehető legrövi­debb időn belül távolítsák el a gyarmati uralomból megmaradt utcaneveket és más szomorú emlékeket. A gyarmatosító lord Delamere neve helyett Nairobi legszebb útja akkor már a szabadsághar­cos Kenyatta nevét viselte. Né­hány angol azonban az új ren­delkezést már nem tudta „le­nyelni”, és pár nappal később szemérmetlenül ezt írták az East African Standard hasáb­jain: Ha eltávolítják 4 felirato­kat, akkor bontsak le az iskolá­kat és a kórházakat is, a vas­utat és a gyárakat, amelyek ugyancsak a „gyarmatosítás em­lékei, amelyeket mi építettünk”. Az afrikaiak nem várattak so­káig a válasszal: A*bevándorolt angolok — írták levelükben — az iskolákat, kórházakat első­sorban önmaguknak építették. A vasútépítésnél oly sok afrikai hullott eL, hogy helyenként a Nyolc-tízemeletes üzlet- és irodaházak, emeletes autóbuszok: ez jellemzi a kenyai főváros központját, amelyről Nairobit joggal tartják a „legeurópaibb” afrikai fővárosnak. Néhány kilométer­nyire a fővárostól azonban ma is úgy élnek az afrikaiak, mint évszázadokkal ezelőtt. Az első képen: szalmatetős kunyhó... — és a másik képen a főváros. gyalog indultak Európába, hogy valamelyik szocialista országban egyetemre jussanak... Többen közülük — Szudánon és Egjüp- tomon át — valóban elérték Európát és Budapesten tanultak. A luo-törzsbeli Omolo Kama- riwa Magyarországon szerzett diplomát és ma Kisumu állami kórházának orvosa. Magyar fe­leségének januárban született kislánya. Omolo Kamariwának nemcsak a betegségekkel kell megbirkóznia, hanem az ősi ba­talpfák helyébe afrikaiakat is fektethettek volna ... Az ango­lok szegényen, egy szál ruhában érkeztek Kenyába, és most meg­gazdagodva menekülnek. Akik Ausztráliába mennek, még trak­toraikat is magukkal viszik. Csupán a robotban elfáradt af­rikaiakat hagyják itt, akik szá­mukra édenkertté varázsolták ezt a földet«.. Következik: Kikujuk, maszá­jok,. vakambák. Zöldség-, gyümölcs- és burgonya- 1 felvásárlásból túlteljesítés Baromfiból, tojásból lemaradás Megtartotta hetedik küldöttgyűlését a MÉH. eredményük is. Megemlítette Perényi elvtárs, hogy a MÉK az 1962—63. évi tárolási elő­irányzatát is túlteljesítette, így zöldségből, gyümölcsből, burgo­nyából egyaránt sikerült bizto­sítani a szükséges készleteket. A következőkben az idei táro­lási feladatokról szólt az elő­adó. Hangsúlyozta, hogy idejé­ben fel kell készülni az áruk kifogástalan minőségben való átvételére. Ahol helyileg biz­tosítják az fmsz-ek a zöldség­es gyümölcsellátást, a célnak megfelelő tárolóhelyeket kell lét­rehozni. Nemcsak a felvásárlás, hanem a gyümölcs- és zöldségértékesí­tés tekintető ben is eredményes munkát végzett a MÉK. Tervét 112,1 százalékra teljesítette: 14 439 vagon árut szállítottak piacra. Exporttervét 149,6 száza­lékkal zárta a vállalat. A MÉK igazgatója a további­akban a baromfi- és tojásfelvá­sárlás eredményeiről szólt. Hang­súlyozta: az itt jelentkező le­maradásnak főként a tsz-tagok háztáji baromfiállományának csökkenése volt az oka a múlt évben. Az idén a jobb baromfi- és tojásfelvásárlás érdekében elsősorban a törzsbaromfiállo­mány számát kell a megyében növelni. A szálas és vegyes cikk fel- vásárlási tervüket túlteljesítet­ték a MÉK dolgozói. Ez is hoz­zájárult ahho?, hogy az 1962. évi eredményhez viszonyítva 136 millió forinttal több volt tavaly a vállalat árbevétele, ami 114,6 százalék túlteljesítésnek felel meg. A MÉK 6,1 millió forint tiszta nyereséggel zárta az 1963-as évet, ez azonban kevés volt a nyereségtervben megsza­bott előirányzat teljesítéséhez. Perényi elvtáps az 1963. évi beruházásokról szólva megem­lítette, hogy 14,5 millió forint építési és 5,5 millió forint gépi beruházás valósult meg a vál­lalatnál. A beszámoló elhangzása után Bara István, a MÉK Felügyelő Bizottságának elnöke ismertette a Felügyelő Bizottság 1963. évi munkáját, továbbá a mérleg- eredményeket. A referátumokat követő vita tanulságait Perényi István fog­lalta össze. A küldöttgyűlés után a MÉK igazgatósága megtartotta első idei ülését. B. Gy. Tegnap délelőtt tartották meg Kecskeméten a Szövetkezetek Bács-Kiskun megyei Értékesítő Központjának kultúrtermében a MÉK hetedik küldöttgyűlését. Az elnökségben helyet, foglalt Kovács Sándor, az MNB ügy­vezető igazgatója, a SZÖVOSZ Felügyelő Bizottságának tagja, Brachna János, a SZÖVOSZ igazgatóságának tagja, a MÉ­SZÖV elnöke, Pál fi Pál, a me­gyei pártbizottság munkatársa, továbbá a MÉK igazgatóságá­nak-vezetői és tagjai. A mintegy hetven főnyi meghívott között megjelentek a MÉK kirendelt­ségeinek és osztályainak vezetői, a megyei tsz-ek, fmsz-ek, vala­mint a felügyeleti és társszervek képviselői is. Perényi István, a MÉK igaz­gatója beszámolt a küldöttgyű­lésen a vállalat múlt évi mun­kájáról, s az idei áruforgalmi és beruházási program célkitű­zéseiről. Elmondotta, hogy a MÉK 235 termelőszövetkezettel és 31 szakseövetkezettel állt szer­ződéses viszonyban a múlt év­ben. Több mint 13 ezer vagon zöldséget, gyümölcsöt, burgo­nyát vásároltak fel, ami 105,4 százalékos tervtúlteljesftést je­lent. Az fmsz-ek felvásárló há­lózata különösen jól dolgozott, amit bizonyít a 116,5 százalékos Sebes Tiber

Next

/
Oldalképek
Tartalom