Petőfi Népe, 1964. március (19. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-14 / 62. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek ^A MA&VAR. SZOCIALISTA MVWKÁSP^rLt BÄCS-KISKV/IW MEGYEI LAPJA 1 XIX. ÉVFOLYAM, 62. SZÁM Ara 60 fillér 1964. MÁRCIUS 14, SZOMBAT A fegyelem a vezetés tükre mézFT '■) (K. J.) Az egyik üzemünk­ből elbocsátottak húsz mun­kást. . A vállalatnál ugyanis nincs elég munka, termelvé- nyeikből kevesebbet igényel a népgazdaság. A gyári vezetők, a párt- és a szakszervezeti tisztségviselők úgy határoztak: Útilaput kötnek azoknak a sarkára, akik fegyelmezetle­nek, gyakran hiányoznak, lóg­nak és selejtet gyártanak. A rangsorolást mindenki igaz­ságosnak tartotta, hanem az elbocsátás végül is nagy vi­hart kavart. Többen emberte­lenséggel vádolták a vezető­ket, mert szerintük a szocia­lizmusban megengedhetetlen a felmondás. Nem akarok az eset kap­csán hosszas fejtegetésbe bo­nyolódni, csupán egy hibás és meglehetősen általános nézet­tel szeretnék vitázni. Eszerint a szocialista társadalom hu­manizmusa minden áron ga- 7 ranciát jelent a mihaszna do- / logkerülők eltartására is. Va­lahogy, ha kimondatlanul is, de él egy ilyen elv: Ha nem tudod megnevelni, hát bűn-* hődj érte. Mert néhány ha­nyagért valóban ezrek bűn­hődnek, hiszen a fegyelmezet­lenek keresete levonás a be­csületesen dolgozók életszín­vonalából. Pedig a szocialista humanizmus lényegéből alig­ha következik a közösség ér­dekeit sértő emberek védel­me. Az új társadalom morál­ja a dolgozó tömegek jólété­nek megteremtését tekinti fő feladatának. A szocialista hu­manizmus ezért harcot jelent minden olyan jelenséggel, ami ezt akadályozza: a fegyelme­zetlenség, a lógás, a korsze­rűtlen munka ellen. Ha szük­séges, akkor a kényszer és az adminisztráció eszközeivel is. Ezt a vezetők védelmében is szükséges leszögezni. Mert x valljuk be őszintén nemcsak a dolgozók elmaradottabb ré­tegei gyakorolnak nyomást a vezetésre, hanem esetenként még egyes társadalmi szer­vek is a hanyag, fegyelmezet­len munkás pártjára állnak, a szigorral és a következetes számonkéréssel szemben. Töb­bek között ez a közszellem vezetett oda, hogy egyes ve­zetők úgy gondolják, hogy nekik mindenáron vala­mennyi munkás barátságára kell törekedniük, akár elvte­len udvarlással, elnézéssel, bratyizással is. Valóban ki­alakult nálunk a nemet mon­dani és utasítani képt'elen, az üres népszerűségre vadászó vezető típusa, amely békülé- kenységet hirdet, fegyelmezet­lenséget és lazaságot terjeszt. EZ lenne a vezetésben az új, a szocialista? Aligha. A mun­kások tényleges érdekeinek, a minden tekintetben fegyelme­zett munka és az arra rászol- gálókat állhatatosan fegyelme­ző, szigorú és igazságos vezető felel meg. Itt azonban egy lé­nyeges dolgot nagyon jól meg kell jegyezni: a szigorúság és a keménység nem azonos a durvasággal és az önkényes­kedéssel. Ez a módszer a te­hetetlen, a vezetésre képtelen emberek sajátja.- Aki a ket­tőt összekeveri, hamar meg­győződhet arról, hogy a törek­vése ellenkező eredménnyel jár, mert nem találkozik a legnagyobb fegyelmező erővel: a munkáskollektíva egyetértő támogatásával. A fegyelem a. vezetés tükre, ám a fegyelmezés mégsem a Vezetés lényege. A szigornak, a keménységnek, a felelősség­re vonásnak és büntetésnek akkor van foganatja, ha az párosul a vezető emberséges segítőkészségével, baráti fel- világosító és nevelő munká­jával. Üresen hangzanak vi­szont a fegyelmező buzdítások, ott, ahol a vezetés nem áll a helyzet magaslatán. Ahol ál­landóan panaszkodnak a mun­kások: „Nincs anyag”, „Nincs szerszám”, „Rossz a rajz”. — Ahol nap mint nap ilyen éle­sen felhánytorgatják a veze­tés mulasztásait — de nyu­godtan mondhatjuk — fegyel­mezetlenségét, ott nincs erköl­csi alap a munkás mulasztá­sainak, hibáinak számonké­résére. Há nincs szabatos anyagnorma és nem számol­tatják el a műhelyeket a vé­telezett anyaggal, akkor frázis marad az anyagtakarékosság és a társadalmi tulajdon vé­delmének jelszava. Ilyen hi­bákból is táplálkozhat a ve­zetők bizonytalansága és li­beralizmusa. Ahogy a szülők személyes tulajdonságait felfedezhetjük a családon, a vezető képessé­ge, tapasztalata, munkastílu­sa, egyénisége ugyanígy rá­nyomja bélyegét a gondjaira bízott kollektívára. Olyan munkahelyeken, ahol a vezető rendet tart, bizalommal van a beosztottjai iránt, igényes és igazságos, határozott és segí­tőkész, öröm dolgozni. S az igazán jó munkahelyet min­denki megbecsüli: kisebb a munkásvándorlás és nagyobb a kollektíva fegyelmező, neve­lő ereje. Mindebben a vezető személyes magatartása, fegyel­mezett viselkedése a legfonto­sabb tényező. A fegyelem megszilárdítása bármilyen oldalról is közelít­jük meg, feltételezi a vezetés színvonalának emelését. Nincs könnyű dolga ipa nálunk a vezetőnek. Nagyok a követel­mények. A tőkés vezető dolga talán könnyebb volt. Neki ha­talmat és tekintélyt a minden­ható gyártulajdonos bizalma kölcsönzött, ő nem kért, pa­rancsolt, nem agitált, fenye­getőzött. Ma a „részvénytulaj­donosok”, a gyári kollektíva szigorú társadalmi ellenőrzése alatt áll a vezető. Rendet, fe­gyelmet persze most is kell tartania. Sőt. különbet, mint régen. Ám emberséges eszkö­zökkel. Az új tulajdonos — a dolgozó — bizalmát aligha le­het durva, önkényes, paran­csolgató módszerekkel elnyer­ni. Mégis mennyivel felemelőbb és örömtelibb a mi vezetőink munkája, akik nem lakájai, kiszolgálói a tőkéseknek, nem állnak ellenségesen szembe dolgozótársaikkal, akiknek te­kintélyt a tapasztalat a szak­tudás, az igazságos szigor és a dolgozók bizalma ad. Együttműködés A Kalocsai Fémtömegcikk­ipari Vállalat és a Ganz-MÁ- VAG között együttműködés jött létre a motorvonatok gyár­tásában. A kalocsai üzem ké­szíti a hűtő- és fűtőberendezé­seket. Novemberben kezdték gyártásukat, s eddig tíz hűtő és tíz fűtő készült el. Ké­pünkön Bencze István és Bot­ka Ferenc fűtőberendezést szerel. Újjáválasztják a TIT járási-városi elnökségeit Az elmúlt három év munkájáról adnak számot a TIT közgyűlései Néhány hete megélénkült a Bács-Kiskun megyei Tudomá­nyos Ismerettterjesztő Társu­lat szervezeti élete. Február vé­gétől egymást követik a járá­si-városi közgyűlések, amelye­ken a tagság mérlegre teszi az elmúlt három év eredményeit, és megvitatja az ismeretterjesz­tésre váró legfontosabb felada­tokat. Utoljára 1961-ben rendez­ték meg az alapszabály által előírt három évet lezáró köz­gyűléseket, de azóta megnöve­kedtek a feladatok, és megyénk­ben a TIT-tagok száma 686-ról 1300-ra növekedett. Eddig 9 közgyűlés zajlott le — a Baja, Kalocsa, Kiskunhalas járási-városi, továbbá a kecs­keméti, dunavecsei és kiskőrösi járásoké — és valamennyit az őszinte, felelősségteljes légkör, az elmúlt években végzett mun­ka sokoldalú elemzése jelle­mezte. A tagok rámutattak ar­ra, hogy az ismeretterjesztés­nek továbbra is legfőbb felada­ta a termelés segítése, ezzel párhuzamosan' a jól képzett, szocialista embertípus kialakítá­sa. A hozzászólók nem hagyták figyelmen kívül, hogy miután a szocializmus alapjait lerak­tuk, a továbbiakban a tudatfor­málás jelentősége egyre emel­kedik. Az ismeretterjesztésnek tehát a tudatformálásra foko­zott gondot kell fordítania. A közgyűléseken megállapí­tást nyert, hogy korszerű ismereteket nyúj­tani csak magas színvona­lon, korszerű módszerekkel és sokoldalú szemléltetéssel lehet. A bajai járás mindjárt példát is szolgáltatott. Náluk ugyanis az elmúlt három évben jelen­tősen megerősödtek a terme­lőszövetkezetek és ebben — a maga szerény eszközeivel — fel­tétlenül szerepe volt a haté­kony és magas színvonalú isme­retterjesztésnek is. Hasonló eredménnyel kevés járás di­csekedhet, éppen ezért kell az ismeretterjesztés módszerét, tar­talmát még tovább tökéletesíte­ni. A közgyűlések hű képet ad­tak arról, hogy három év alatt a társulat szervezeti felépítése mennyire megerősödött. Az ér­telmiség jóval több rétege kap­csolódott be az ismeretterjesz­tésbe, mint három évvel ezelőtt. A régebben főleg pedagógusok­ra épülő szervezet, jelenleg je­lentős számú agrárértelmiségre, orvosra, jogászra támaszkodhat. Hiányoznak azonban a tagok közül a közgazdászok és a mű­szakiak. A közgyűléseken újjáválasz­tották a járási-városi elnöksé­geket is. Friss erőket, fiatalokat von­tak be a TIT-munkába, akik a közgyűlésen elhang­zott javaslatokat felhasznál­va képesek lesznek arra, hogy újabb eredményekkel gazdagítsák az ismeretter­jesztést. A közgyűlésekkel párhuzamo­san pedig megkezdődtek a szakosztályok — egy-egy tudo­mányág képviselőinek — me­gyei ülései is. Á szakosztályi üléseken szintén az eltelt há­rom esztendő munkáját értéke­lik. Március elején az agrártu­dományi és közgazdasági szak­osztály tartotta meg értekezle­tét. Munkájuk elismeréseként érdemes megemlíteni, hogy az agrártudományi előadások szá­ma 1550-re, a közgazdasági te- májúaké pedig 790-re nőtt az elmúlt három év alatt. ' Az előadások alkalmazkodtak a megye gazdasági jellegéhez, legtöbb a szőlő- és gyümölcs- termesztés, az állattenyésztés, közgazdasági témakörökben az agrárgazdaságtan, és az üzem- szervezés különböző kérdései­vel foglalkozott. Nem adtak azonban teret kellő módon a kemizálásnak, a talajerő-után­pótlás, a gépesítés és az öntö­zés ismeretanyagának, a köz- 'gazdasági szakosztály pedig el­hanyagolta a tervezés és anyag- mozgatás kérdéseit. Ezekre a témákra a jövőben nagyobb gondot kell fordítani. A hónap végéig valamennyi szakosztály ülését megrende­zik, egy szakmai előadással ösz- szehangolva, amely már az elő­adók továbbképzését, felkészí­tését is szolgálja. így többek kö­zött a pedagógiai szakosztály ülésén dr. Molnár Imre, a mun­kalélektanról, a csillagászatin dr. Kulin György, az Uránia Csillagvizsgáló igazgatója a csil­lagászat kulturális hatásairól, a fizika-kémiain dr. Hídvégi László egyetemi docens a ke- mizálás jelentőségéről tart majd előadást. A közgyűlések és szakosztály­ülések után április 26-án rende­zik meg a megyei küldöttérte­kezletet, ahol az egész megyei szervezet ad számot . az 1961 óta végzett munkájáról. A me­gyei küldöttértekezlet feladata, hogy felmérje: mennyiben já­rult hozzá az ismeretterjesztés a társadalmi rendszer építésé­hez, az általános és a szakmai műveltség gyarapításához, mi­lyen mértékben volt hatással a szocialista nemzeti egység, az egységes paraszti osztály kiala­kítására, és egyben pártunk irányelveinek szellemében meg­határozza a TIT-munka soron következő feladatait. Ezzel le­zárul a gyűlések sora és a meg­választott küldöttek majd me­gyénket képviselik a július ele­jén sorra kerülő TIT IV. Or­szágos Kongresszuson. Az eddigi közgyűléseken el­hangzottak alapján az ismeret- terjesztés fejlődése számottevő. Míg 1958—59—60-ban 1714 elő­adás hangzott el megyénk te­rületén, addig a legutóbbi három évben az előadások száma 12 600-ra emelkedett. Javult az előadók felkészült­sége is. Az előadók megértették, hogy ma, amikor a tudomány termelőerővé válik, a szakmai műveltség növelése érdekében tudásuk legjavát kell nyújta­niuk. A TIT, amely az 1841-ben alakult Magyar Természettudo­mányi Társulat jogutódjának vallja magát, az elmúlt időkben és a jövőben is szem előtt tart­ja azt a jelszót, amelyet nagy elődje több mint egy évszáza­da tűzött ki a haladó gondol­kodású emberek elé: „Minél nagyobb mértékben részeltetni hazánk fiait a tudományok jó­tékonyságában.” Összehívták a KISZ II. kongresszusát illést tartott a KISZ Központi Bizottsága Pénteken az MSZMP Központi Bizottságának székházában ülést tartott, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bi­zottsága. Méhes Lajos, a KISZ KB első titkára beterjesztette az intézőbizottság javaslatát a KISZ második kongresszusának össze­hívására, időpontjára, napirend­jére és az előkészítés feladatai­ra. A Központi Bizottság elha­tározta, hogy 1964. decemberére összehívja a KISZ második kongresszusát, amelynek napi­rendjén a KISZ KB beszámoló­ja, a KISZ Központi Revíziós Bizottságának jelentése és a KISZ vezetői szerveinek meg­választása szerepel. A Központi Bizottság Nádasát Józsefnek, a KB titkárának elő­terjesztése alapján megtárgyalta az intéző bizottság jelentését és javaslatát, az ifjúság szabad ide­jének célszerű, hasznos eltölté­séről.

Next

/
Oldalképek
Tartalom