Petőfi Népe, 1964. március (19. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-04 / 53. szám

í. oldal V 1964. március 4, szerda Ismét elnapolták a Biztonsági Tanács ciprusi vitáját Olaszország nem támogatja a dél-vietnami kalandot A görög választások végeredménye A GÖRÖG főváros­ban hétfőn újabb tünte­tések voltak az Egyesült Államok illetve Nagy- Britannia magatartása ellen. A tömeg emlékira­tot nyújtott át az angol nagykövetnek, s rövid­del ezután az amerikai nagykövet felkereste a görög külügyminisztert, hogy megkísérelje meg­magyarázni az Égei-tengeren folytatott amerikai —török flottagyakorlatok lényegét. A török mi­nisztertanács hétfőn kétszer is összeült, mindkét alkalommal külföldi diplomatákkal tárgyaltak. Erkin külügyminiszter kétszer az amerikai, egy ízben pedig az angol nagykövetet fogadta. Mint ismeretes, Görögország ismételten aggodalmának adott kifejezést, amiatt, hogy az Egyesült Álla­mok nyilvánvaló törökbarát politikát folytat e térségben. Emiatt a görög hadsereg egyes egysé­geit készültségbe helyezték. Az események a cip­rusi fejleményekkel vannak kapcsolatban — ál­lapítja meg a világsajtó. Ebben a tekintetben azonban alig van valamilyen előrehaladás. Egye­sek ugyan mérsékelt derűlátással vették tudomá­sul, hogy a Biztonsági Tanács ötven állandó tag­ja határozati javaslatot terjesztett elő a ciprusi kérdésről. Ügy vélik, hogy talán Ciprus hajlik a rábeszélésre. Ennek azonban ellentmond az a körülmény, hogy a BT ülését a határozati javas­lat előterjesztése után meglepetésszerűen elna­poltak. Hivatalosan úgy kommentálják ezt a lé­pést, hogy a küldötteknek időt akarnak adni a javaslat tanulmányozására. A TASZSZ hírma­gyarázata azonban rámutat, hogy a szöveget már több napja ismerik a küldöttek, tehát ez az érv a tényleges helyzet leplezését jelenti. ENSZ-kö- rökből származó értesülések szerint U Thant fő­titkár úgy döntött, hogy március végéig meg­hosszabbítja személyes képviselőjének Gyani tá­bornoknak ciprusi megbízatását. AZ AMERIKAI külpolitika célkitűzéseivel kap­csolatban két újabb kedvezőtlen körülménnyel kell számolniok a Fehér Ház diplomatáinak. Az egyik az, hogy a belga külügyminisztérium szó­vivője bejelentette: Bel­gium nem vesz részt ab­ban a NATO-tervben, hogy kísérletképpen egy hajóra vegyes nemzetiségű legénységet vezényel­jenek, a NATO nukleáris haderő megteremtésé­nek első kísérleti lépéseként. A szóvivő sietett hozzáfűzni, mindez nem jelenti természetesen, hogy a kormány hivatalosan is elutasítja, a mul­tinacionális NATO nukleáris erő gondolatát. A másik körülmény, hogy Olaszország most hiva­talosan is kifejezte a New York Times egyik cikkének cáfolatában, hogy nem támogatja a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen irá­nyuló amerikai agresszív terveket. Az ismert amerikai lap ugyanis azt állította, hogy az olasz kormány állítólag „kész támogatni Washington bármely kezdeményezését a hadműveletek Észak- Vietnamra való kiterjesztésére”. A cáfolat ezzel kapcsolatban megállapítja, hogy ha ténylegesen történtek is volna tárgyalások Amerika és Olasz­ország között, csak azt a választ adhatták volna, hogy a dél-vietnami kaland nem felel meg az Olaszország külpolitkájának alapját képező bé­kés elveknek. Johnson amerikai elnök hossza­san tárgyalt a dél-vietnami kérdésről Rusk kül­ügyminiszterrel és Mcnamara hadügyminiszter­rel. Az utóbbi közeljövőben Saigonba látogat, hogy a helyzet és a lehetőségek iránt tájékozód­jék. és esetleges intézkedéseket is tegyen. AZ ÖSSZES szavazatok összeszámlálása után közzétették a görögországi választások végered­ményét. A korábban már közölt adatokhoz ké­pest némileg módosult a parlamenti mandátu­mok elosztási aránya. A módosítás azt jelentette, hogy három mandátum, amely az előzetes ered­mények alapján a Centrum Unió jelöltjének ju­tott, most a jobboldali ERE birtokába került. A görög parlament háromszáz mandátumának vég­leges elosztása tehát a következő: Centrum Unió 171, Egyesült Demokratikus Baloldali Párt (EDA) 22, Nemzeti Radikális Unió (ERE) 107. EGY NAP A KÜLPOLITIKÁBAN Huzavona Bohne kiadatása körül BUENOS AIRES (AFP, AP) Mint már jelentettük, letar­tóztatták Bernhard Bohne düs­seldorfi ügyvédet, a Limburg- ban most tárgyalt Euthanasia- per egyik szökésben levő fővád­lottját. Az argentin külügyminiszté­rium szóvivője közölte a sajtó képviselőivel, hogy az argentin igazságügyminisztérium vissza­küldte Nyugat-Németországba a kiadatási kérelemhez csatolt okmányokat. Jól tájékozott kö­rökben úgy tudják, hogy a ki­adatás formaságai körül mutat­koznak véleményeltérések az argentin és a nyugatnémet hatóságok között. Bohne tovább­ra is letartóztatásban marad. Buenos-Aires-i jogászkörök­ben hétfőn viszont hangoztat­ták, hogy dr. Bohnenak módjá­ban áll fellebbezni a kiadatási kérelem teljesítése ellen több argentin fórumnál is, és ezért több hónapot is igénybe vehet, amíg mindegyik fórum meg­vizsgálja az ügyre vonatkozó okmányokat és határozatot hoz. Erhard hollandiai tanácskozásai HÁGA (MTI) A Hollandiában tartózkodó Erhard nyugatnémet kancellár hétfőn összesen négy és fél óra hosszat tanácskozott a holland kormány tagjaival. A tanácsko­zásokon a többi között a Nyu- gat-Európában kialakítandó „po­litikai egységről”, a Közös Piac­ról és a NATO-ról volt szó. „Barnák talárban és mundérban A napokban jelentetett meg a múltjában „barna foltok” éktelen­müncheni List-verlag egy könyvet, amelyben a német szellemi élet 35 kiválósága vall arról, hogy a náci időkben vállalt emigrációból miért nem tért meg hazájába, s miért nem él ma sem Nyugat-Németor- szágban. A könyvet az teszi szá­munkra érdekessé, hogy meglátjuk belőle, miként vélekednek németek németekről. A gyűjteményből az de­rül ki, hogy a náci múlt árnyéka lengi be a szövetségi köztársaság politikai színpadának legrejtettebb zugát is, sőt, a társadalmi ranglétra legfelső emeletein is megtalálhatók e múlt képviselői. írók, festők, ze­nészek, filozófusok mondják el gon­dolataikat, látogatásaik alkalmával szerzett kínos élményeiket, amelyek mind azt a végső tanulságot tar­talmazzák, amelyet a nyugatnémet közélet legfrissebb — a Krüger-ügy, a Heyde-botrány stb. — eseményei is alátámasztanak, hogy tudniillik a múlt sűrű tenyészetben van jelen az NSZK-ban. Az Egyesült Államok­ban élő Kurt Piuthus többször, is haza látogatott, s tapasztalatait ab­ban a keserű megállapításban fog­lalja össze, hogy a diákság ma is bajtársi szövetségekben tömörül, s sörmámorában ugyanolyan zavaros és vad eszméket forral, mint a két háború között, hogy ma a Soldaten- zeitung mérgezi a lelkeket, miként annak idején a Völkischer Beo­bachter meg az Angriff, hogy mind nyíltabban bont zászlót a neo- nácizmus, amely csak abban kü­lönbözik „klasszikus” ősétől, hogy most a fekete szín mögé búvik, de viszont bírák és tábornokok, rendőr­tisztek és miniszterek a szószólói. Pinthus és több tucatnyi társa ezért nem tud a szövetségi köz­társaságban élni. S az élet, mintha csak illusztrálni kívánná a kötet szerzőinek lesújtó véleményét, ontja az újabb és újabb bizonyítékokat. Alig két hete, hogy kibukott a bonni kormányból egy miniszter. Krügerről kiderült, hogy ködnek. Valójában ezek az általa kiontott vér nyomai. Rábizonyult, hogy többszörös tömeggyilkos, mint Hitler vér bírája, sok-sok ember ha­láláért terheli felelősség. Erhard kancellár nem sokat habozott: el­ejtette miniszterét, bár ő maga kér­te fel, hogy vállaljon tárcát kabi­nettjében. Krügert azért menesz­tették, mert kompromittáló lett az egész kormányra nézve, kivált, hogy nem ő az első áttelepültügyi mi­niszter, akiről hasonló disznóságok derültek ki. Egy rosszmájú zsurna­liszta meg is jegyezte: Bonn urai­nak nincs szerencséjük az áttelepült­ügyi miniszterekkel. Ez az újságíró azonban kissé megszépítette a helyzetet: a nyu­gatnémet állam vezető pozícióiban ugyanis nagyon gyakoriak a pety- tyes-foltos emberek. Sőt, mint az NDK-ban hiteles adatok alapján ki­mutatták, egy valóságos titkos belső kabinet működik az NSZK-ban, amelynek tagjai között ott találjuk a látható kormány néhány mi­niszterén kívül a hatalmon levő CDU—CSU legbefolyásosabb politi­kusait és az áttelepültek különböző szövetségeinek vezéralakjait, de va­lamennyinek van „múltja”. Ebben az úgynevezett „koordinációs bizott­ságban , amely Adenauer kancellár­ságának utolsó időszakában alakult a politikai vonal folyamatosságának biztosítása céljából, részt vesz von Brentano, Oberländer, Strauss és Barzel volt miniszterek, Jäger, a szövetségi gyűlés alelnöke, Majo- nica, a CDU—CSU parlamenti frak­ció külügyi bizottságának elnöke, Krone, Seebohm és von Hassel, aktív miniszterek, s tagja volt a .bizottságnak Krüger is. Ez a csupa ismert nevekből álló társaság a leg- reákciósabb eszméket képviseli, s olyan hatalma van, hogy befolyása alatt tartja az egész kormányt. Krüger, az ún. áttelepült-szerveze- teket és bajtársi szövetségeket kép­viselte a kormányban. Ezek a szer­vezetek több millió olyan embert tömörítenék, akikben ol thatatlan revansvágy él az NSZK szomszé­daival szemben, s a legvadabbul követelik a régi birodalmi határo­kat, az „elveszett” Szudéta-vidék, Pomeránia stb. visszahódítását. Az NSZK a világ egyetlen állama, amely nem is egy, hanem két mi­nisztériumot tart fenn e revansista célok szolgálatában. Az áttelepült­ügyi, valamint az össznémetügyi mi­nisztérium nem teljes adatok sze­rint tavaly 400 millió márkát for­dított a háborúra, idegen területek meghódítására, uszító szervezetek tá­mogatására. Ezeknek a szervezeteknek és az általuk terjeszett mételynek a ve­szélyét különösen megnöveli, hogy a hadsereg tábornoki és tiszti ka­rában a legmesszebbmenő támoga­tásra és együttérzésre találnak. A tábornokoknak több mint a fele, a tisztikarnak pedig 38 százaléka való az ún. „elcsatolt területekről”. Azok a fiatalok, akik az iskolákból a kellő szellemi előkészítés után (gondoljunk csak a Hitlert mente­gető, a német nép „szent* anli- kommunista háborúját dicsőítő tan­könyvekre) tényleges szolgálatra bevonulnak, ilyen tisztek kezei kö­zé kerülnek. Bár a hivatalos pro­paganda fennen hirdeti, hogy a Bundeswehr nem vette át a Wehr­macht rossz hagyományait, a ke­gyetlen, embertelen kiképzés, a po­rosz drill változatlan tovább élésé­nek drámai bizonyítékai (emlékez­zünk az újonchalál miatt bíróság elé citált nagoldi kiképzőtisztekre) arra figyelmeztetnek, hogy a nyu­gatnémet haderőt nagyon is tuda­tosan készítik fel ugyanannak a szerepnek a betöltésére, amelyet annak idején a Wehrmachttal ját­szattak el. Más kérdés persze, hogy ebben a nagoldi perben rendkívül megértőén ítélkeztek, amin nem is lehet cso­dálkozni, hiszen a bírói kar ma is tele van Hitler egylAri vérbíráival (a jogszolgáltatás több mint ezer aktív tisztviselőjéről tudjuk, hogy vérbírák voltak). Ennek a helyzet­nek a veszélyességét egy Hertericb A genfi leszerelési értekezlet GENF. (MTI) A brazil küldött elnökleté­vel -171. plenáris ülését tartot­ta Genfben kedden délelőtt a tizenhéthatalmi leszerelési ér­tekezlet. Az ülés napirendjén az általános és teljes leszereléssel összefüggő kérdések szerepel­tek. Az elsőnek felszólaló Sir Paul Mason, a brit küldöttség veze­tője a leszerelési bizottság ed­digi munkáját áttekintve azt fejtegette, hogy számos elvi kérdésben már egyetértés szü­letett a két tábor között, más problémákat illetően viszont még fennforognak a nézetelté­rések. Az előbbi kategóriába sorolta az angol delegátus a ka­tonai erők egyensúlyának és fo­kozatos csökkentésének szüksé­gességét, az ellenőrzés megva­lósítását stb. Mint vita tárgyát képező problémát emelte ki azt a kérdést, hogy az általános és teljes leszerelés megvalósulásáig milyen „elrettentő” nukleáris erőt tarthatnának meg a felek. Ennek kapcsán Mason kifogá­solta, hogy a Szovjetunió nem javasolta a polaris-tengeralatt- járók megsemmisítését, ugyan­akkor viszont rakétaelhárító ra­kéták megtartását indítvá­nyozta. Carapkin nagykövet, a szov­jet küldöttség vezetője rövid válaszában rámutatott, hogy a szovjet tervezet azért nem tér ki a polaris-tengeralatjárókra, mert azokat a valóságban nem lehet ellenőrizni, a szárazföldi rakétatámaszpontok viszont el­lenőrzés tárgyát képezhetik. A rakétaelhárító rakéták megtar­tását pedig a Szovjetunió éppen azért indítványozza, mert a nyu­gati hatalmak bizonyos „védel­mi eszközök” megőrzését sürge­tik. A szovjet delegátus újból fel­hívta a figyelmet arra, hogy az értekezlet egy helyben topog, és rámutatott: ezért kizárólag a nyugati hatalmakat terheli a felelősség. Amerikai demokrácia — csak fehéreknek NEW YORK (TASZSZ) Az, ami a Mississippi állambeli Madison grófságban történik ezekben a napokban, jellemző módon szimbolizálja az ame­rikai déli államok „demokráciá­ját”. Kenton városban a faji megkülön böztetés megszü n tető­séért küzdő mozgalom segítsé­gével a néger lakosság megpró­bál feliratkozni a választásokon való részvételre. A helyi ható­ságok azonban mindent elkö­vetnek ennek megakadályozásá­ra, annak ellenére, hogy a né­gerek a lakosságnak több mint 70 százalékát alkotják. A New York Times helyszí­nen járt tudósítója szerint hét­főn az Összeíró bizottság irodája előtt felsorakozott 310 néger közül csupán hetet engedtek a bizottság elé. Ez azonban még mindig nem jelenti, hogy fel­kerülnek a választók listájára. Először le kell fizetniük a vá­lasztási adót . és vizsgázniuk kell az alkotmány értelmezésé­ből. A tudósító bevallása sze­rint azonban ezen a vizsgán a négerek számára sokkal maga­sabb a mérce, mint a fehérek­nek. / nevű wiirtzburgi orvos legújabb könyve tárja elénk. Herterich dok­tor saját városának náci bírói ka­rával hadakozván „Üjra masírozni fognak” című kötetében azt fejte­geti, hogy a harmadik birodalom véres terrorjának jogi alapjait jóval Hitler hatalomra jutása előtt le­rakták a bajor bírák, amikor „meg­bosszulták” az 1919-es tanácsköztár­saságot. Hitlernek így könnyű dolga volt: a bajor „tapasztalatokat* kel­lett csak kiterjesztenie az egész birodalomra. A Bundeswehr és a bírói kar fér­tő zötts égi fokától semmiben sem marad el a rendőrség. A kancellár biztonsági szolgálatának vezetőjéről alig pár hete derült ki, hogy súlyos fasiszta bűnök terhelik a lelkiisme­retét. Peters tanácsos azonban a vizsgálati fogságban felakasztotta magát, akárcsak néhány nappal később dr. Heyde, akinek körül­belül százezer ember meggyilkolá­sáért kellett volna a bírák elé áll­nia. Ez az orvos volt a végre­hajtója az ún. gnadentod, azaz „könyörülethalál” akciónak, amely­nek során betegeket és munkakép­teleneket végeztek ki tízezerszám. Három bűntársa közül az egyik, nem sokkal Heyde öngyilkossága előtt, rejtélyes körülmények között kizuhant az emeletről és meghalt, a másikat a közelmúltban külföldre szöktették, s csak a legjelentékte­lenebb ellen folyik a per, de a rendőrség ő érte sem tud kezes­kedni. A különböző náci bűnügyek vádlottainak rejtélyes halálesetei kapcsán egy nemzetközi SS-szerve- zetet emleget a világsajtó. Ez az Odessa fedőnevű szervezet olyan emberekkel dolgozik, mint a hírhedt Skorzeny, de kapcsolatai vannak a jelek szerint a legmagasabb kö­rökben is. Mindezeknek a tényeknek az isme­retében tette fel a kérdést Hans Kühner, s a választ önmaga adta meg azzal, hogy tépelődéseit a „Nem tudok az NSZK-ban élni” című kötet szerkesztőjének rendel kezésére bocsátotta. Z. T. A törvény alkalmazása Missis­sippiben nem magától a tör­vénytől, hanem a serifftől függ. Bár a legutóbbi adatokat a ha­tóságok eltitkolják, annyi isme­retes, hogy két évvel ezelőtt ezen a vidéken a fehér lakosság 97 százalékával szemben a né­gereknek csupán 1,1 százalékát vették fel a választási listása. Mindenfelől — III iillllllillllllllltlilllllli mindenről PHNOM PENH. (TASZSZ) A kambodzsai királyi kor­mány nyilatkozatot adott ki az­zal kapcsolatban, hogy az an­gol kormány elutasító -választ adott a szovjet külügyminisz­térium február 21-i nyilatkoza­tára. A kambodzsai kormány nyilatkozatában felháborodással utasítja vissza az angol kor­mány újabb manőverezését, és ünnepélyesen kijelenti: ha 1964. május 31-ig nem ül össze a genfi értekezlet, akkor Kam­bodzsa megszakítja diplomáciai kapcsolatait mindazokkal a kor­mányokkal, amelyek ennek az értekezletnek a meghiúsításáért felelősek. WASHINGTON. (Reuter) Az amerikai szenátus hétfőn megszavazta azt a törvényjavas­latot, amely a július 1-én kez­dődő pénzügyi évben 115 mil­lió dollárt biztosít az úgyneve­zett békehadtest céljaira. Ezzel az összeggel a békehadtest lét­számát a jelenlegi 7300-ról 14 000-re emelik. SANTIAGO. (AP) Chilében kitört a Villarica tűzhányó. A szomszédságában fekvő Conaripe városban leg­alább huszonöt ember vesztette életét a kitörés következtében. SAN SALVADOR. (AFP) A közép-amerikai San Salva­dorban hétfőn 14 földlökést ész­leltek. Károkról, áldozatokról eddig nem érkezett jelentés. TOKIÓ. (Reuter) Tokió lakosainak száma ja­nuár 1-én 10 467 231 volt és egy év alatt közel kétszázötvenezer­rel növekedett. HANOI. (TASZSZ) Vo Nguyen Giap tábornok, a vietnami néphadsereg főpa­rancsnoka tiltakozott a vietna­mi nemzetközi bizottság elnöké­nél amiatt, hogy a dél-vietna­mi junta törvényen kívül he­lyezte a semleges és kommu­nista szervezeteket. Az erre vo­natkozó dekrétum elfogadása, — állapítja meg a tábornok — újabb lépés a hazafias és ha­ladó erők elleni terrorhadiárat kiszélesítésére, amely élesen sérti az Indokínáról szóló genfi egyezményeket.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom