Petőfi Népe, 1964. március (19. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-21 / 68. szám

r*' — Szinte napról napra válto­zik, szépül, gyarapodik közsé­günk — újságolta nem kis büsz­keséggel minap ottjártamkor a tanács végrehajtó bizottságának elnöke: Hegedűs Ferenc —, ami­kor feladtam neki a világ egyik legszokványosabb kérdését, hogy mi újság Kerekegyházán? Kovács István, a végrehajtó bizottság titkára mindjárt ada­tokkal támasztotta alá a vb-el- nök kijelentését. — Bővítjük a villanyhálóza­tot. Az Előre Termelőszövetke­zet villamosítására másfél mil­lió forintot költünk. Június 30- ra lesz kész. Űj transzformátor­állomás épül. Állami támogatás­sal 50 személyes óvodát létesí­tünk. Korszerű műút épül a Dó­zsa és a Hunyadi utcán, 1 mil­lió 400 ezer forintos beruházás­sal. A gyümölcscsomagoló is el­kerül a község központjából. 120 ezer forintos beruházással újat épít a vasútállomás mellett a földművesszövetkezet. A régi csomagoló helyét parkosítjuk. Mindezek régi kívánságai vol­tak a lakosságnak. Minden ta­nácsülésen, végrehajtó bizottsá­gi ülésen szó esett róluk. Az egyik legnagyobb óhaja a köz­ség lakóinak a vízellátás javí­tása. Ez is teljesülőben levő vágy, mert a törpevízmű terve március 31-re elkészül. A víz­műépítéshez a lakosság segítsé­gét is igénybe veszik, még az idén megalakul a vízműtársulat. Jövőre kezdik az építkezést. 26 kilométer csőhálózatot fektet­nek le. — Van egy sor kisebb dolog — magyarázta a végrehajtó bi­zottság elnöke —, amely össze­függ a lakosság napi gondjaival. Egyre több gépkocsi és motor- kerékpár fut a mi községünk­ben is. Végre van törpebenzin- kútunk. Ezt egyébként a Petőfi Népe is többször sürgette. A te­lekkérdés megoldásához — ami a lakosság egyre növekvő épít­kezési kedvével függ össze — 95 ezer forinttal járulunk hoz­zá. Ennyit költünk kisajátításra a községfejlesztési alapból. Kovács István közben a „min­dentudó” kis noteszében lapoz­gatott. íme, egy érdekes szám. A felszabadulás óta 386 új ház épült a községben. Érdemes szólni a tanyai lakosság beköl­tözéséről is. Az idén 36 tanya szűnik meg, lakóik a községben építkeznek. Tanyavilág megszűnésével függ össze a Búhegyi iskola „elnép­telenedése”. A Búhegy elnevezés egyébként jól jellemzi a régi kerekegyháziak nyomorát. Egy másik határrészt pedig úgy hív­nak, hogy Sóhajtó — ezen a te­rületen jelenleg a Béke Tszcs gazdálkodik. A tanyavilág fel­számolódása természetes folya­mat, hiszen az igények egyre növekednek, ami szocialista tár­sadalmunk tudatformáló hatá­sával függ össze. Az igényessé­get bizonyítja, hogy a község lakói szűkebb pátriájuk szépí­tése, fejlesztése érdekében sokat tettek társadalmi munkában, íme, a bizonyítók: a tavaly ter­vezett 100 ezer forint helyett 309 788 forint értékű közhasznú munkát végeztek a kerekegyhá­ziak. A művelődési ház parko­sításában több mint száz ember dolgozott az egyik vasárnap. Az igények mércéjének növe­kedését számos egyéb jelenség is bizonyítja. Az Ember tragé­diáját telt ház mellett adta elő a Kecskeméti Katona József Színház. Külön figyelemre mél­tó a különböző szakkörök tevé­kenysége. Irodalmi, kézimunka, fafaragó és táncszakkör műkö­dik. A Dózsa Termelőszövetke­zetben majdnem mindenki tag­ja a sportegyesületnék. Jól mű­ködik a labdarúgó-, a pingpong-, a kézilabda-szakosztály. Már azon törik a fejüket, hogy ter­mészetjáró szakosztályt is léte­sítenek. Igaz, olyan termelőszö­vetkezet, mint a Dózsa is kevés van az országban, hiszen csupa fiatalokból áll. Az átlag életkor nem haladja meg a 35 évet. A főként homokos területen gazdálkodó kerekegyháziak jö­vőjét a mezőgazdasági nagyüzemek alapozzák meg. Két termelőszövetkezet a Dó­zsa és az Előre, valamint öt ter­melőszövetkezeti csoport van er­re hivatva a több mint hatezer lakosú és 15 ezer katasztrális hold határú községben. A ho­mok hasznosításában segít a Szőlészeti Kutató Intézet homo­ki osztályának itteni üzemegy­sége, a Helvéciái Állami Gaz­daság üzemegysége, az erdőgaz­daság is. Nézzük először a már említett Dózsa Termelőszövetkezetet. A finom fekete szürcsölgetése köz­ben — amely Kovács Klára könyvelő ügyességét dicsérte — a szépen berendezett irodában a szövetkezet jövőjéről beszél­gettünk Pintér József főagro- nómussal. Krupa Jánost, a gaz­daság elnökét nem találtuk, va­lahol tapasztalatcserén volt. Ró­la érdemes megjegyezni, hogy lassan másfél évtizede elnöke a termelőszövetkezetnek. Dicsére­tes, hogy 45 forint volt egy munkaegység értéke az elmúlt évben. Ebben a szövetkezetben tényleg az adottságoknak, a he­lyi körülményeknek megfelelően alkalmazzák a munkaszervezé­si és a jövedelemelosztási mód­szereket. A régi tagok a brigád- művelés mellett kardoskodnak. Az egy-két évvel ezelőtt belé­pett gazdák pedig a családi mű­velést alkalmazzák a brigádszer­vezeten belül. Középkötött ta­lajon a vegyszeres gyomirtás al­kalmazásával 37 mázsa csöves tengerit takarítottak be tavaly holdamként! átlagban 40 hold­ról. Rozsból 9 mázsa volt a hol­danként! termés. Ez bizony re­kordnak számít, hiszen a kerek­egyházi homokon 6 mázsa körül jár az átlag. Tipikus rozstermő vidék ez, alig néhány száz hold alkalmas búza termesztésére a községben. A Dózsa már tavaly teljesítette ötéves szőlőtelepítési tervét. Huszonöt hold régebbi telepítés az idén fordult termő­re. Egyszóval a homok haszno­sítása itt is folyamatos feladat. Pintér József egyben a terme­lőszövetkezet párttitkára is. — öt tagjelöltet veszünk fel a kö­vetkező taggyűlésünkön — újsá­golta. — Minden dicsekvés nél­kül mondhatom, hogy nálunk a párttagok mindig a munka él­vonalában haladnak, példamu­tatóan végzik feladatukat. Tény­leg motorja a pártszervezet a gazdálkodás előrehaladásának, de még ehhez azt is hozzátehe- tem, hogy a példamutatásuk nemcsak a munkára ösztönöz, hanem a pártba való belépésre ÍS; Körüljártuk a majort, miköz­ben a főagronómus a további tervekről beszélt. Elmondta, hogy 700 ezer forint értékben új istállót építenek, aratógépet vesznek. Érdekes benyomást kel­tett, hogy valóban mindenütt egész fiatalemberekkel találkoz­tam. Míg más termelőszövetke­zetekben arról panaszkodnak, hogy a fiatalok a városba, üze­mekbe mennek dolgozni, itt bi­zony ez kevésbé jelentkezik. Néhányan ugyan elmentek, de azok is mind visszajöttek, miután „lejárt a tanulmányi idő”. A termelőszövetkezet törzs­gárdája ezzel a jelzővel illeti az elvándorlás és a visszajövetel közötti időszakot. A fiatalok ugyanis valamennyien rájönnek arra, hogy anyagilag sokkal job­ban járnak, ha itthon marad­nak a szövetkezetben. Közismert, hogy mindenütt jó, de legjobb otthon, hiszen a családtól távol, a rideg albérleti szobát hamar meg lehet unni, nem beszélve a már előbb említett anyagi ki­hatásokról. A szövetkezetben rendszeresí­tették a 18 forint előleget ha­vonta. Van elég zsebpénzük a fiataloknak, a szövetkezet telje­síti minden kérésüket. Most azon gondolkodnak, hogy vala­milyen lakásépítési akciót is in­dítanak a termelőszövetkezeti fiatalok lakáshelyzetének javítá­sára. A körút másik állomása az Aranyalma Termelőszövetkezeti Csoport volt. Nagy munkában találtuk Krajcsovszki Károly el­nököt, dr. Király Endre agronó- must és Darabos Ilona könyve­lőt. A termelőszövetkezeti cso­port tervét összesítették. Közös szőlő- és gyümölcsültetvényük van, közös a juh- és a hízóállo­mány. Az elnök elvezetett a központi majorba, ahol jelenleg is 60 hízó gömbölyödik. — Ugye, milyen szépek? — kérdezte — Kettőszáznyolcvanat akarunk le­adni az idén tervünk szerint. Az Aranyalma fejlődését jól bizonyítják a számok. 1961-ben még nem érte el a félmillió fo­rintot a közös vagyon értéke, az elmúlt évben viszont már másfél millió körül mozgott, ők is vesznek gépeket, építkeznek. Az idén raktárát létesítenek és sertés- fiaztatót. Jól jövedelmezett a szőlőgyökereztető iskolájuk is — Szorgos a mi tagságunk — bizonygatta az elnök — látszik ez az eredményeken is, azonban van egy dolog, amit szeretném ha megírna. Nem jelentős a nagy gondokhoz képest, de ne­künk mégiscsak panaszunk. A zöldbabbal nincsen kibékülve a tagság. Munkaigényes különösen a szedése és bizony alacsony a felvásárlási ár. Legalább is mi annak tartjuk. Ha ezt olvassák a MÉK ille­tékesei, gondolkodjanak el rajta. * íme, egy kis ízelítő a mai Ke­rekegyházából. Kevés a hely ah­hoz, hogy mindenről szó essen, de talán ez a kóstoló is adott némi képet erről a gyors ütem­ben fejlődő községről. Kereskedő Sándor A felvásárlási előkészületekről tanácskoztak Pénteken délelőtt Kecskemé­ten, az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bizottsága az 1964. évi felvásárlásra való felkészülés­ről, a növénytermesztési szer­ződéskötésekről és különböző beruházási kérdésekről tanács­koztak. A megbeszélésen részt- vett Szirmai Jenő, a SZ0VOSZ elnöke, a Központi Bizottság póttagja, több SZCVOSZ-vezető kíséretében, dr. Molnár Frigyes, az MSZMP megyei bizottságá­nak első titkára, Glied Károly, az. MSZMP megyei bizottságá­nak titkára, Brachna János, a MÉSZÖV elnöke. — Még hideg, szeszélyes az időjárás, a naptár szerinti ta­vaszkezdet után azonban be­köszönt a húsvét is. Az üzle­tekben már készülődnek a vá­sárlók „rohamaira”. Milyen meglepetéseket tartogatnak a nagyközönség számára — erről érdeklődtünk Szabó Istvántól, a Bács-Kiskun megyei Iparcikk- kiskereskedekni Vállalat kecs­keméti kirendeltségének veze­tőjétől. — A megyeszékhely illat­szerboltja minden eddigit felül­múló készlettel, választékkal készült fel az idei húsvétra — kaptuk a felvilágosítást.’ — Kü­lönböző márkájú kölnik, há­romrészes kölniszóró-készletek, kölnikazetták, puderszelence- készletek, manikür- és fésűkész­letek, újszerű nyári divat­gyöngysorok és divatékszerek kínálják magukat az illatszer­boltban. S a játék-, üveg- és ajándéküzletek, és háztartási boltjaink ugyancsak jól felké­szültek a húsvéti forgalomra. HŰSYÉTI Kúti Ferenc, az Országos Csemege- és Élelmiszerkiske­reskedelmi Vállalat 104-es szá­mú kecskeméti boltjának he­lyettes vezetőjétől a következő­ket tudtuk meg: — Elegendő a készletünk húsvétra banánból, ananászból. Kötözött sonkából viszont bi­zonyos mértékű hiány várható, amit kötözött tarjával igyek­szünk pótolni. A szokásos hi­degkonyhai készítmények, likő­rök is rendelkezésre állnak, s a borellátásban sem mennyi­ségben, sem választékban nem lesz fennakadás. — A csokoládéból készülő húszféle tojás- és nyuszifigu­rákból 200 ezer forint értékű készlettel várjuk a vásárlókat. Töltött tojás, krémtojás, üveges készítmények, rétestészta szin­tén lesz elegendő. Tojásból pe­dig 14—15 ezer darabot kapunk a jövő héten — mondta befeje­zésül Kuti Ferenc. B. Gy. Célkitűzésünk: 12,5 darabról 14-re növelni a kocánkénti malacszaporulatot (Tudósítónktól.) Gondosság és szakértelem jellemzi a felső- szentiváni Űj Élet Tsz sertéste­nyésztőinek munkáját. Ékes bi­zonyíték erre például, hogy ta­valy 1620 hízott sertést értéke­sítettek 130 kilogrammos átlag­súllyal, s a hízási idő nyolc hó­nap volt. Az idén 1500 hízó értékesíté­sét tervezik. Közülük az év el­ső felében 826-ot adnak le, sőt 126-ot máris értékesítettek. Áp­rilisban 100, májusBan 2Q0 és júniusban 400 darabot adnak át a közfogyasztásnak. Az átlagos súlygyarapodás a jelenleg be­fogott 900 hízónál a havi 16,5 kilogramm. Az állattenyésztők, gondozók nem váltakoznak gyakran, törzs­gárda végzi ezt a komoly mun­kát. Igaz, a keresetük is szép: évi 24—36 000 forint között vál­takozik. Jelenleg 165 anyakocája van a tsz-nek, amit 185-re emelnek ebben az évben. A tavalyi egy kocára jutó 12.5 malacszaporu­latot az idén 14 malac felneve­lésére kívánják növelni. Ehhez egy korszerűen berendezett, 30 férőhelyes fiaztatót építenek, és 50 törzskönyvezett kornval ko­cájukkal a tenyészanyagot ál­lítják elő ebben az évben. Igen nagy gondot fordítanak a sertéstelep korszerűsítésére. A takarmánykihordás elektromos targoncával történik majd, a za­vartalan vízellátást pedig új hidroglóbussal biztosítják. Űj női és férfi fürdő létesítésével pedig a napi munka utáni tisz­tálkodásukat, felfrissülésüket biztosítják. A szövetkezet vezetői az egész tagsággal karöltve nagy gondot fordítanak az állatte­nyésztésre — munkával és anyagiakkal egyaránt. Ez a ma­gyarázata, hogy a tsz tavalyi összbevételének 60 százalékát az állattenyésztés biztosította. Több mint 400 millió forintos forgalom A kereskedelem tevékenységéről tanácskozott « kiskunhalasi járási-városi párt-végrehajtóbisottság A lakosság ellátásának hely­zetét, az állami és szövetkezeti kereskedelem tevékenységét vi­tatta meg az MSZMP Kiskun- halasi Járási-Városi Párt-vég­rehajtóbizottsága tegnap tar­tott ülése, melynek munkájá­ban részt vett Gerőcs István, a megyei tanács kereskedelmi osztályának vezetője és Piuko- vics Miklós, a MESZCV elnök­helyettese. A vb-ülés megállapította, hogy a kereskedelem a legtöbb cikk­ből az igényeknek megfelelően elégítette ki a megnövekedett vásárlóerőt. Tavaly a boltok for­galma több mint 13 százalékkal növekedett az előző évhez ké­pest, és bevételük meghaladta a 436 millió forintot. Az állami kereskedelem 11,6, a szövetke­zeti boltok pedig 12,2 százalék­kal teljesítették túl tervüket. Az elmúlt évben 500 televíziót, ugyanannyi mosógépet és 270 motorkerékpárt vásároltak meg a járás és a város üzleteiben. A bútorvásárlás egyedül Kiskun­halason az 1962. évi 7,5 millió forinttal szemben elérte a 9,5 millió forintot. A terven felüli forgalom árualapját a kereske­delem tartalékai fedezték, azon­ban néhány cikkféleségből ese­tenként hiány mutatkozott. Mindezeket nagyrészt el lehet kerülni — állapították meg —, ha a kereskedelem pontosabban tervezi meg a forgalom várható növekedését, és ily módon gon­doskodik a szükségletek árufe­dezetéről. Szóba került az önkiszolgáló boltok működése és a vendég­látó tevékenység is. Megállapí­tották, hogy az önkiszolgáló rendszer a várt eredménnyel működik, és a közönség meg­kedvelte ezt a korszerű keres­kedelmi formát. Foglalkozott a párt vb a tömegétkeztetés fej­lesztésével, a boltok további korszerűsítésével és a kereske­delem társadalmi ellenőrzésé­nek fokozásával. W.

Next

/
Oldalképek
Tartalom